Just a game? (21.rész)

Hali! 

Megérkeztem a várva várt résszel, és izgulok, hogy mit szóltok hozzá!  Remélem, hogy tetszeni fog, mert én szerettem írni! :3 Bocsánat az esetleges hibák miatt, de sietnem kellett, és időm se volt sok, ezért nem igazán tudtam átnézni, de szerettem volna kirakni nektek! <3 Remélem azért így is élvezhető! :p
És újra bocsánat a vége miatt, de muszáj volt itt abbahagynom... :(

Köszönöm a komikat, nagyon sokat jelentenek nekem! És köszönöm a feliratkozókat is, már 153-an vagyunk! *-* <3  Imádlak benneteket! <3

Jó olvasását, és szép hosszú hévégét nektek! ;)

Pusszantás

Ui: Mivel a blogger nem engedi kitenni, ezért itt szeretném megköszönni Copeland Rain-nek a csodálatos fejlécet, amibe első látásra beleszerettem! Nagyon szeretlek csajszi! <3

Dreamy Girl 

Louis

Fölé hajoltam, megcsókoltam, miközben próbáltam lerángatni magamról a farmeromat, amit a lábaimmal rugdostam tovább lefelé, és mikor végre sikerült megszabadulnom tőle, elkezdtem fölötte mozogni, összedörzsölve ágyékunkat, egymás szájába nyögve. Jóleső bizsergés futott végig a gerincem vonalán, ahogy egyre erősebben, és gyorsabban löktem előre a csípőmet.

- Louuu! - nyögte hátrahajtott fejjel, mire lecsaptam a torkára, majd a nyakára, amit szívtam, nyaltam folytonos nyögéseket kiváltva belőle. - Kéérlek... - könyörgött. - Érezni akarlak! - sóhajtotta, én pedig elhajoltam nyakáról, és egy gyors csókot nyomtam a szájára.

- Óvszer? - kérdeztem, mire az ágy melletti szekrényre mutatott. Sietve lerántottam magamról a bokszeremet is, aztán elhajoltam, hogy kinyissam a felső fiókot, amiben nem találtam semmit, ezért a másodikat is kihúztam. Kivettem az ezüst kis csomagot, aminek az egyik csúcsát fogaim közé csípve letéptem. Kicsomagoltam, felpörgettem magamra, majd bő nyálat köptem a tenyerembe, elkenve a farkamon, aztán az ujjaimmal a bejáratához is kentem egy kicsit, amire sóhajjal, és még jobban szétterpesztett lábakkal válaszolt. Nagyot nyeltem a látványra, ahogy teljesen kitárulkozott előttem. Annyira izgató volt, hogy már ettől el tudtam volna menni. Még mielőtt a szájára tapadtam volna, elidőztem egy kicsit meztelen testén, végigmérve minden egyes porcikáját. 

- Gyönyörű vagy! - leheltem a szájába, miközben az egyik kezemmel bepozicionáltam magam, és egy lökéssel már benne is voltam. Egyszerre nyögtünk fel. Én az élvezettől, Harry pedig a fájdalomtól.

- Ahh! Louis! - nyögte fájdalmasan, összeszorított szemekkel a bicepszembe markolva. 

- Shh... - csitítottam. - Nyugi, lazulj el, édes! - suttogtam nyugtatólag, elsimítva arcába lógó tincseit. Vártam, figyelve arca minden rezdülését. Erőteljesen zihált, arcán még mindig a fájdalom tükröződött, és ujjai szorításai sem enyhültek felkaromon. Kicsit megmozdultam, mire felszisszent, bőrömbe mélyesztve körmeit. Azonnal leálltam. - Jól vagy? - kérdeztem aggódva. Kellett neki pár másodperc, hogy összeszedje magát, és válaszoljon:

- J-jól... - nyitotta ki a szemeit, amikkel egyenesen az enyéimbe nézett. - M-mozogj! - lihegte, a másik kezével is körbefonva a karomat. 

- Biztos?

- Igen! - válaszolta egy aprót bólintva is hozzá. - Csak lassan! - mosolyodott el, mire én is, és újra ajkát vettem birtokba. Gyengéden csókoltam, játszadozva nyelvével, miközben kicsit beljebb nyomtam magamat. Szája elnyílt, egy elfojtott nyögést hallatva, fejét pedig hátra vetette. Lassan mozogtam, minden egyes lökésemre fájdalmas nyöszörgést kapva válaszul, de nem álltam le, hanem felvettem egy lassú, egyenletes ritmust a csípőmmel. Lábait derekam köré fonta, és láttam rajta, hogy kezd ellazulni. Az ujjai görcsös szorításai is alább hagytak, ami felbátorított. Gyorsítottan a tempón, amire a torkából folytonos, és egyre élvezetesebb nyögések törtek fel. Erősebben, mélyre hatolva löktem előre csípőmet.

- Ez az, Louis! Így! - szinte sikoltotta a hátamba vájva körmeit, amire hatalmas nyögéssel, és egy, az eddigieknél is erőteljesebb lökéssel válaszoltam. - Istenem! Annyira jó! - szűkölte, majd kezei fenekembe markoltak.

- Olyan forró vagy! - ziháltam. - Megőrjítesz! - nyöszörögtem szájára, nem hagyva abba a mozgást, egyre mélyebbre merülve benne. A bőröm lángolt, és minden porcikám bizsergett az élvezettől, ami elöntötte a testemet. Harry szűkölve, teljesen elvesztve az eszét vonaglott alattam, cifrábbnál cifrább hangokat kiadva. Az egész szobáz betöltötte élvezetünk és izzadt testünk összecsapódó izgató hangjai. Megnyaltam az ajkát, fogaim közé csíptem, és erősen meghúztam, aztán átdugtam a szájába a nyelvemet, durván letámadva az övét. Hevesen faltuk egymást, és a döféseim is egyre durvábbá váltak.

- Igeen!! Erősen! Kúrjál, Louis!! - nyögte parancsolóan, nekem pedig megrándult benne a farkam szavaitól. Felnyögtem. Imádom, mikor mocskosan beszél, és telhetetlen, egyszerűen kikészít vele.  - Gyerünk már!! - morogta türelmetlenül a hajamba markolva, durván hátrarántva a fejemet. Felmordultam a fájdalomra, és erősen elkaptam a csuklóját, amit feje fölé fogtam, majd a másikat is, összekulcsolva egyik kezemmel. 

- Te akartad! - ziháltam felhevülten, és olyan durván vágódtam bele, hogy az egész teste elmozdult.

-Bazdmeg! - kiáltott egy akkorát, hogy azonnal befogtam a száját. Kijjebb húzódtam, majd újra belé csapódtam, teljesen elmerülve benne. Újabb sikoltás, amit a tenyerem felfogott. Fejét hátradobta, szemei szinte felakadtak az élvezettől, ami egyre csak fokozódott benne. Nem hagytam abba, csak döftem, és döftem, olyan mélyre, amilyen mélyre csak tudtam. Feneke combomnak csapódott, Harry pedig eszét vesztve sikoltott tenyerembe. Elengedtem kezeit, amik azonnal a hajamba siklottak, le a hátamon egészen a fenekemig, amibe belemarkolt. Felnyögtem, és éreztem a gyönyör hullámát, ami végigszáguldott a testemben, ezért egy utolsót löktem még a csípőmmel, majd kihúzódtam belőle, elvéve a tenyeremet is a szájáról. Erőtejesen zihált, alig kapva levegőt. 

- L-Lou... - lihegte, és láttam rajta, hogy nem igazán érti, hogy miért is hagytam abba. - Kéérlek... - remegett a hangja, ahogyan az egész teste is. Megragadtam a derekát, és oldalára fordítottam, majd mögé fészkelődtem, teljesen hozzábújva forró. izzadt testéhez. Egyik kezemmel széthúztam a fenekét, és újra belé hatoltam. - Ó! Istenem! - nyögött fel, hátrahajtva a fejét, én pedig lecsaptam nyakára, sós bőrét nyalogatva, miközben ütemesen mozgattam a csípőmet, amit élvezettel teli hangokkal fogadott. Combja alá nyúltam, felemelve jobba lábát, és még mélyebbre toltam magam benne, szívva, harapva vékony bőrét a nyakán. Kezével hátranyúlt a derekamhoz, amibe belemarkolt, irányítva lökéseimet.

- Gyorsabban! - lihegte, én pedig tettem, amit kért. Egyik kezemmel feje alá nyúltam, átkarolva mellkasát, míg a másikkal a derekát fontam körbe, erősen döftem előre a csípőmmel. Felnyögött, majd felém fordította a fejét, száját az enyémnek nyomva, Egy ügyetlen csókot váltottunk, mire lenyúltam a farkához, amit a lökéseim ritmusára verni kezdtem. Nyüszített, és lenyúlt, hogy velem együtt kényeztesse magát. Kicsit magam felé fordítottam egész testtét, hogy láthassam, ahogyan ketten dolgozunk kemény szerszámán. Állánál fogva felém fordítottam a fejét, és újra ajkára tapadtam, torkáig ledugva a nyelvemet. Elvettem a kezemet, derekába markoltam, és figyeltem, ahogy egyre gyorsabban, és erősebben fejte magát. 

- M-mindjárt! - hörögte a számba, és éreztem, ahogy minden izma megfeszül a gyönyörtől. Lenéztem a férfiasságára, ami megremegett kezében.

- Gyerünk baby, élvezz nekem! - suttogtam, keményen döfve belé a farkamat. Derekáról mellkasára siklott a kezem, simogatva izmos, izzadságától csillogó, és ragadó bőrét. Pár lökés kellett csak, és szemeit lehunyva, megfeszült testtel, nevemet nyögve élvezett el, hasára lövellve fehér nedvét. Nekem sem kellett sok, a látványa, és a farkam köré feszülő izma, olyan kéjhullámot idézett elő bennem, végigsöpörve a gerincem vonalán az ágyékomig, hogy megremegtem, és nyakára hajolva, hatalmasat élveztem. Lihegve hintettem lágy csókokat a vállára, aztán mikor már kicsit összeszedtem magam, kihúzódtam belőle. Keze hajamba túrt, kellemesen masszírozva fejbőrömet, miközben felém fordult, száját az enyémhez érintve. Simogattam mellkasát, egyre lejjebb haladva egészen hasáig, ahol megkerestem a kezét, amit megfogtam, összefűzve ujjainkat. Lenézett az egybefonódó kezünkre, majd csillogó zöldjeivel kékségeimbe nézett. Arca teljesen kipirult, ajkai felduzzadtak, és pirosak voltak. Csak néztük egymást, elveszve egymás tekintetében a csendben, amit csak az egyre halkuló lihegésünk tört meg. Annyira gyönyörű, és tökéletes, én pedig nem tagadom, teljesen beleszerettem. Kinyitottam a számat, hogy ezt tudtára adjam, de nem jött ki semmilyen hang. Csak tátogtam, mint egy partra vetett hal. Valahogy nem ment.

- Szeretlek! - suttogta megsimogatva az arcomat. Vallomásától melegség járt át, és bizsergett a hasam. 

- Én... Én... - dadogtam, alig találva a hangomat. - Harry...

- Semmi baj, Louis! - mosolygott rám őszintén. - Csak mert én kimondtam, neked nem kell! - hajolt hozzám, csókot nyomva a számra. Ki akartam mondani, tudatni vele, de nem ment, valami visszatartott.

- Köszönöm! - nyögtem szájába, majd még közelebb húztam magamhoz, nyelvemet a szájába csúsztatva, gyengéden csókolva őt. Mikor hosszas szenvedélyes csók után elváltunk egymástól, elterültem a hátamon, Harry pedig a mellkasomra feküdt, szorosan az oldalamhoz bújva. Átkaroltam, lágyan simogatva karját. Pár percig csak feküdtünk, hallgatva a körén telepedő nyugodt csendet. Az agyam viszont kattogott. Egy fasznak éreztem magam, amiért nem voltam képes kimondani azt, amit érzek iránta. Nekem ő a mindenem, és nélküle már el sem tudnám képzelni az életemet. Tudom, hogy ha eljön az ideje, akkor ki fogom tudni mondani.

- Le kéne tussolnunk! - szakított ki a gondolataimból Harry mély hangja.

- Nem ártana, de a szüleid nem fognak felébredni rá? - túrtam bele hajába, puszit nyomva arcára.

- Ha ezek után nem törtek még ránk, akkor egy tussolás semmiség lesz! - nevetett fel, mire én is. Elhúzódott tőlem, magára rántva a bokszerét, majd lemászott az ágyról. - Gyere már! - sürgetett, felém dobva az alsómat, amit elkaptam és felrántottam magamra, majd csatlakoztam hozzá. Kizárta az ajtót, résnyire nyitotta kilesve rajta. - Tiszta a terep! - suttogta, aztán lábujjhegyen kisiettünk a fürdőbe, aminek szintén bezártuk az ajtaját. - Ez annyira izgis! - vigyorgott izgatottan. 

- Édes vagy! - mosolyogtam megragadva derekánál, így húzva magamhoz egy csókra. Ujjaimmal bokszerébe kapaszkodtam, lassan húzva lefelé ameddig csak bírtam, aztán odakapott, és lejjebb tolta, majd kibújt belőle. Én is lehámoztam az enyémet, majd megfogtam a csuklójánál fogva, és a tussolóba húztam magam után. Beálltunk, ő pedig megengedte a csapot, amiből jég hideg víz folyt. Felsikoltva ugrott hátra nekem esve, amitől a kabin falának nyomott. Felszisszentem a szintén hideg felülettől. Felnevetett, bocsánatkérően rám nézve. Gyorsan megindította a meleget is, és lelocsolta magát, majd engemet is, aztán elzárta. Levette a tusfürdőt a polcról, amit a kezembe nyomott, egy mosollyal az arcán, és megfordult, hátát mutatva felém. Elvigyorodtam tenyerembe nyomva egy kis adagot, amivel kényeztető mozdulatokkal mostam a hátát, egyetlen porcikáját sem kihagyva. Lefelé vándoroltam, követve testének izgató vonalát egészen a fenekéig, amit szintén megmostam, kicsit elidőzve rajta. Hallottam, hogy egyre hevesebben veszi a levegőt, amin elmosolyodtam, és közelebb léptem hozzá, puszit nyomva nyakára. Felsóhajtott, majd megfordult, hogy szemeimbe nézzen. 

- Így soha nem fogunk végezni! - nevetett fel, amitől gödröcskéi is megjelentek. Nem válaszoltam, csak mellkasát simogattam körkörös mozdulatokkal, mindvégig az elhomályosult zöld íriszekbe nézve. Mikor végeztem vele, és is megmosott, nekem pedig nagyon kellett koncentrálnom arra, hogy nehogy újra letámadjam. Ujjai gyengéd érintéseitől lángoltam, és a levegővételem is egyre szaporábba vált, főleg mikor az érzékeny részeimhez ért. Be kellett csuknom a szemem, erősen koncentrálva arra, hogy lenyugodjak, de ez nem bizonyult könnyű feladatnak.

- Ennyire kívánsz? - kuncogott fel, mire kinyitottam a szemem. Arca elpirult, mosolya szégyenlős volt, ahogy lefelé mutatott. A farkam kő keményen meredezett. Felnéztem rá, és éreztem, ahogy felforrósodik köztünk a levegő. Mindketten lihegtünk, az ajkainkba harapva. Végignéztem rajta, mire elmosolyodtam. 

- Annyira, amennyire te is engem! - pillantottam le ágaskodó farkára. Ha lehet még vörösebbé vált az arca. Imádom, mikor visszatér az ártatlan énje. - Szerintem mossuk le magunkat, és menjünk! - léptem egyet előre, hogy megnyissam a csapot, megengedve a langyos vizet, amivel először Harryt, majd magamat mostam le. Mikor végeztünk, kiléptünk a szőnyegre. Kezembe nyomott egy törölközőt, és megtörölköztem mindvégig őt nézve., ahogy szárazra törli testét. Amint készek lettünk, magunk köré csavartuk a törölközőt. Harry kivett a szekrényből egy fogkefét, amit a kezembe adott.

- Ne aggódj, ez új, nem használta senki! - vette ki a sajátját, amire fogkrémet nyomott, majd az enyémre is. Annyira édes volt, a helyzet viszont szokatlan, mégis élveztem. Vele olyan jó volt minden. Vele úgy éreztem, hogy az élet szép, és van miért itt lennem ezen az ocsmány bolygón. Megmostuk a fogunkat, aztán kilesett az ajtón, és mikor megbizonyosodott róla, hogy tiszta a terep, visszasiettünk a szobájába. Bezártam magunk mögött az ajtót, Harry pedig addig kivett a szekrényből egy tiszta bokszert, amit nekem adott. Felkaptam, a törölközőt pedig a szék támlájára tettem. 

- Nem tudom, hogy jó lesz-e rád a pólóm, de próbáld fel, hátha! - letett egy fehér felsőt az ágyra, amit azonnal fel is kaptam magamra.

- Szuper! - simítottam le az anyagot, majd körbe fordultam, amit mosolyogva nézett.

- Tökéletes! - lépett hozzám egy csókra. - De az ágyneműt is le kell cserélnünk! - kuncogott fel, majd egy másik szekrényhez lépett, hogy kivegye az új huzatot, én pedig addig lehúztam a régit. Sosem csináltam még ilyet, otthon mindig anya vagy a nővérem foglakozott ezzel, mert engem nem igazán érdekeltek az ilyen dolgok. Együtt felhúztuk a friss ágyneműt, Harry pedig azonnal belevetette magát, amin jót nevettem. Be akartam bújni mellé, de megállított.

- Az utolsó kapcsolja le a villanyt! - kuncogott fel, mire összeszűkült szemekkel meredtem rá. - Hajrá! - játszadozott, mire nagyon sóhajtva elindultam az ajtó felé, hogy lekapcsoljam. Sötétség borult a szobára, nem láttam semmit. Azt hittem, hogy lesz egy kis kintről beszűrődő fény, de tévedtem. - Várj, felkapcsolom a kislámpát! - hallottam a hangját, de hiába vártam, nem történt semmi.

- Még mindig sötét van! - mondtam.

- Basszus, nem találom azt a rohadt kapcsolóját! - morgolódott. Nem bírtam kivárni a szenvedését, ezért megindultam előre, próbálva visszaemlékezni, hogy mi merre volt, de úgy látszik nem igazán sikerült, mert belerúgtam valamibe. 

- Bassza meg!! - kiabáltam mérgesen. - Hogy az a jó büdös életbe bele abba, aki idekúrta ezt a szart!! - káromkodtam egy sort, kitapogatva a tárgyat, amire lehuppantam. Fújtatva markoltam a kislábujjamat, ami lüktetett a fájdalomtól. Harry halk kuncogását hallottam a hátam mögül, majd éreztem, ahogy besüpped mögöttem a matrac. A lábujjamat morzsoltam, így próbálva enyhíteni a fájdalmon, ami elviselhetetlen volt. Utálom, ez a legszarabb érzés a világon. Két kéz ölelt át hátulról, és puha, meleg ajkak érintették a vállamat.

- Adjak rá puszit? - mondta, alig bírva ki, hogy ne nevessen fel.

- Nagyon vicces, kurvára fáj! - dörzsöltem továbbra is, mire Harry elkezdett hátra dönteni az ágyon, és csókokkal lepte be a nyakam minden egyes részét, aztán a számra tapadt, és fejjel lefelé csókolt, ami furcsa volt, de nagyon élveztem. Lehunytam a szeme, ujjaimat pedig göndör hajába túrtam. Hol az alsó, hol a felső ajkamat szívta, kényeztette, nyelvét néha számba engedve, de nem mélyített a csókon, csak ízlelgetett, és játszadozott a számmal. Hosszas kényeztetés után elfordítottam a fejemet, hogy becsúsztassam a nyelvemet, elmélyítve a csókot, ami gyengéd, és lassú volt. 

- Már nem is fáj, igaz? - suttogta, és egy utolsó puszit nyomott  a számra, majd az orrom hegyére, aztán elhajolt. Igaza volt, el is felejtettem az előbb történteket. Éreztem, hogy fészkelődik az ágyon, ezért felkönyököltem, és felhúztam magam egészen az ágy végéig, ahol ő már a takaró alatt kuporgott. Lassan kezdett hozzászokni a szemem a sötéthez, így láthattam mosolygós arcát. Bebújtam mellém, mire megfordult, én pedig hátulról átkaroltam őt, hasán pihentetve kezemet. 

- Egy valamit még kérdezhetek, mielőtt elaludnánk? - kérdeztem. 

- Persze! - válaszolta kicsit felém fordulva, aminek örültem, mert így láthattam arcát. 

- Mi ez az új külső? - kíváncsiskodtam. Nagyot sóhajtott, mielőtt belekezdett a mesélésbe:

- A nagynéném elvitt vásárolni, és bevitt egy ruhaüzletbe, vagyis bevonszolt, mert nekem rohadtul nem volt kedvem bemenni. Kiválasztott nekem pár nadrágot, és felsőt, majd a kezembe nyomta őket. Én persze hevesen tiltakoztam, de nem hagyta magát. Azt mondta, hogy csak próbáljam fel a ruhákat, és ha nem tetszenek, akkor hagyjuk az egészet a francba. Nagy nehezen beadtam a derekam... - morgott egyet, én pedig elmosolyodtam, ahogy magam elé képzeltem a morcos arcát. Szerettem volna látni. Imádom, mikor durcáskodik. - Amikor megláttam magam a tükörben, nem akartam hinni a szemeimnek! Többször is megdörzsöltem, hátha álmodok, de nem... Én néztem vissza a tükörből, mégis annyira más voltam... - nyelt egy nagyot, aztán folytatta: - Egyből te jutottál az eszembe, hogy neked ez mennyire tetszene, és ez felvillanyozott, ezért lecseréltem a ruhatáramat, és vettem egy kontaklencsét is. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Csak rád gondoltam... Folyton... - csuklott el a hangja, mire hirtelen felém fordult, és szorosan átkarolt, amit én is viszonoztam. Nyakába fúrtam az arcom, beszívva friss illatát. 

- Imádom az új külsődet, de tudd, hogy a régit is szerettem! Annyira szexi voltál abban a kardigánban, és a khaki színű bársonynadrágban! Hmm! - nevettem fel, mire elhajolt tőlem, és mellkasomba bokszolt.

- Akkora egy szemét vagy! - morgott, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. 

- Komolyan! Néha azért felvehetnéd, szeretem a szerepjátékot! A szende kis könyvmolyom! - búgtam, megnyalva ajkamat. Kitört belőle a nevetés, amit annyira jó volt hallani.

- Fogd be! - fordított nekem hátat, újra elfoglalva az előző pozícióját. - Inkább aludjunk, mert korán kell kelned, hogy ki tudj surranni a házból! - mondtam, én pedig szorosan mögé bújtam, átölelve testét, belepuszilva nyakába.

- Jó éjt, Harry! - suttogtam bőrébe.

- Jó éjt, Louis! - motyogta, majd minden elcsendesült, csak a halk szuszogását hallottam, amitől hamar elragadott az álom.

Arra ébredtem, hogy szét akar durranni a hólyagom. Mikor kinyitottam a szemem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Csak akkor jöttem rá, amikor a bal oldalamra fordultam, megpillantva a göndör fürtöket, és a hozzájuk tartozó gyönyörű, kisimult arcot. Édesen szuszogott, ahogy az igazak álmát aludta. Annyira jó érzés volt úgy lefeküdni, és felkelni, hogy ő itt van mellettem. Életemben nem aludtam még ilyen jól. Felkönyököltem, egy órát keresve a falon, de sehol sem találtam, ezért kutakodni kezdtem az éjjeli szekrényen hátha ott találom a telefonom. De hiába tapogattam, nem volt ott semmi. Felkeltem, óvatosan lemásztam az ágyról, figyelve arra, hogy fel ne ébressze Harryt. Felkutattam a nadrágom, és mikor végre megtaláltam, kihalásztam a zsebéből a telót, megnyomva a képernyőjét. Hajnali négy volt. Szuper, lassan el kéne húznom, azonban a hólyagom újra jelzett, hogy ideje lenne könnyíteni magamon. Halkan kizártam az ajtót, és kilestem. Síri csend volt, ezért kimerészkedtem. Nagy nehezen, hosszas botorkálás után végre megtaláltam a fürdőt. Sietve könnyítettem magamon, aztán visszamentem a szobába, visszabújva Harry mellé az ágyba. Nem volt szívem itt hagyni, és felébreszteni sem, ezért úgy döntöttem maradok még egy kicsit, figyelve, ahogy békésen alszik. Lassan csukódni kezdtek a szemeim, és újra az álmok világában találtam magam.

- Mi a fene folyik itt? - Ugrottam fel az ágyon egy mély hangra, amit hirtelen nem tudtam hova tenni. Pillantásom Harryn akadt meg, aki kiugrott az agyból, maga elé kapva a takarót, ijedten meredve az ajtó felé. 

- Apa! - remegett a hangja.

- Te mocskod buzi! - ordította a hang, én pedig oda akartam fordulni, de hirtelen két kéz ragadott meg, teljes erővel a matracba nyomva a testemet.

- Engedjen el!! - kiabáltam, próbálva kiszabadulni a szorításból.

- Mondtam, hogy szállj le a fiamról!! - üvöltötte a férfihang, amit már be tudtam azonosítani. Harry apja volt az...

Just a game? (20.rész)

Hello!

Megjött a kövi rész, ami elég nehezen született meg, ugyanis már nem is tudom mikor írtam ilyen részt, kijöttem a gyakorlatból, de rendesen... Szóval előre is bocsánatot kérek, ha nem lett valami jó, én igyekeztem... Nem vagyok megelégedve vele, sajnálom :(

És bocsi a vége miatt, tudom, hogy ki fogtok nyírni, de ezt muszáj volt így elvágnom, viszont a köviben folytatódik, ígérem :)

Köszönöm a sok kommmentet, és a szép szavakat, annyira jó olvasni, hogy ennyire imádjátok a kis történetemet, ami hamarosan véget ér :( Körülbelül még (ha úgy van ahogy gondolom) két rész lesz belőle, de ez elhúzódhat egy- kettővel, attól függ, mi jut még az eszembe, vagy mit alkotnak a szereplők benne ;) 

Azt hiszem most csak ennyi lenne, jó olvasást! 

Puszi 

Dreamy Girl 

Louis

Az ágy elé érve Harry elengedett, leült rá, és egészen a párnákig mászott, amit éhes tekintettel figyeltem. Beharapta alsó ajkát, elterülve az ágyon, széttárva lábait, várva arra, hogy megdugjam. Megnyaltam a számat, vágyakozva nézve végig rajta. Teljesen feltüzelt a látványa, a farkam máris kő keménnyé vált. Annyira tökéletes, és kívánatos.

- Egész este ott fogsz ácsorogni, vagy csinálsz is valamit végre?! - mordult rám türelmetlenül, feltámaszkodva könyökére. 

- Nagy a szád! Nem gondolod, hogy be kéne tömni valamivel? - kacsintottam kaján vigyorral az arcomon. 

- Mire gondoltál? - kérdezett vissza hatalmas gödröcskés mosolyával. 

- Hmm... - az államhoz nyúltam, és úgy csináltam, mint aki erősen gondolkodik. - Nem is tudom... - feleltem, és négykézlábra ereszkedtem, lassan mászva felé. - Valami vastagra, és keményre! - férkőztem be lábai közé lecsapva ajkára, akárcsak egy ragadozó az áldozatára. Azonnal szétnyitotta a száját, beengedve nyelvemet, amivel az övét kerestem. Mohón kaptam utána, hogy körbe járjam, és vad táncba hívjam nyelvét. Hajamba túrt, és hátradőlt, elfekve a matracon, lábait derekam köré fonva, még közelebb húzva magához, amitől minden  egyes porcikánk összeért. 

- Annyira hiányoztál! - suttogtam a szájába oldalát, majd mellkasát simogatva. Kezei a hátamra siklottak, majd a pólóm alá cirógatva, néha megkarcolva bőrömet, ami szinte lángolt a puha, meleg érintéseitől. Szájáról nyakára vándoroltam, csókokat nyomva bőrére, halk sóhajokat kiváltva belőle. Karjai teljesen átöleltek, és egyre szorosabban fogtak, szinte összeroppantottak.

- Te is nekem! - motyogta furcsa hangon, amit nem tudtam hova tenni, és ha lehet még jobban szorított.

- Megfojtasz! - kuncogtam, amire nem felelt. Éreztem, hogy valami nincs rendben, és amikor meghallottam szipogását, már tudtam, hogy baj van. Próbáltam elhúzódni tőle, de annyira erősen kapaszkodott belém, hogy megmozdulni sem bírtam. - Hé?! Harry?! - dünnyögtem a nyakába, mire engedett szorításából. Felemeltem a fejem, és arcát fürkésztem. Szája sírásra görbült, szemeiben pedig könnyek csillogtak. - Mi a baj? Rosszul csinálok valamit? Fáj? - aggódtam, hátrasimítva homlokába lógó tincseit. Csak megrázta a fejét, miközben ujjaival törölgette könnyáztatta szemeit. 

- S-semmi... - szipogta, mély levegőket véve. - Akkora egy idióta vagyok... - nevetett fel kínosan. - Elrontottam a pillanatot... - arca elé kapta a kezét, hogy eltakarja előlem, de én nem hagytam, csuklójáért nyúltam, és elhúztam onnan. Elszégyellve hajtotta le vöröslő fejét. 

- Nézz rám! - utasítottam lágy hangon, mire nagy nehezen rám emelte könnyektől homályos tekintetét. - Nem fontos! Lehet, jobb lenne, ha inkább beszélgetnénk! - jelentettem ki, ő pedig kikerekedett szemekkel, leesett állal fogadta a szavaimat. 

- J-jól vagy? - dadogta, tenyerét a homlokomra helyezve, amitől nevetés tört fel belőlem. - Nem vagy lázas... - mosolyodott el végre. - A nagy Louis Tomlinson azt mondja, hogy nem fontos a szex? És inkább beszélgetne? Váó! - hitetlenkedett, amit meg is értettem. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogok mondani bárkinek is. - Kimosták az agyad, vagy mi? - nevetett fel jóízűen, ami boldogsággal töltött el.

- Szeretem, mikor nevetsz! - simogattam meg arcát, majd lehajoltam hozzá, hogy puszit nyomjak szájára, de neki ez nem volt elég, a tarkómnál fogva megragadott, és nem engedett el. Nyelvét átdugta a számba, játszadozva enyémmel. 

- Akkor nem haragszol? - lihegte, mikor elváltunk egymástól, és homlokomat az övének döntöttem.

- Miért is? - kérdeztem összevont szemöldökkel.

- Hát tudod... Mindenért... - Felemeltem a fejem, értetlenül nézve a zöld szemekbe, amik engem pásztáztak. 

- Mindenért? - már tényleg nem értettem, hogy miről beszél. 

- Tudod... amiket tettem... szóval... - makogott összevissza zavarában, majd vett egy mély levegőt, és végre kinyögte: - Én nem akartam ezt. - húzta fel magát ülő helyzetbe, én pedig törökülésbe helyezkedtem, és kíváncsian vártam a folytatást. - Aznap amikor elütöttek, én... - hajtotta le a fejét bűnbánóan. - Meghallottam a kiabálásodat, és azonnal kirohantam, hogy megnézzem mi történt. Megláttalak az út közepén, aztán ott volt az az autó... Olyan gyorsan közeledett, én pedig megijedtem, és a nevedet kiáltottam... - nyelt egy nagyot, küszködve a könnyeivel. - Megálltál, és akkor... Nem akartam, Louis! Én nem ezt akartam! - zokogott fel. - Ha csendben maradok, akkor ez meg sem történt volna, mert tovább mész, és az autó nem üt el! Az egész az én hibám, miattam majdnem meg... - csuklott el a hangja a sírástól. Előre csúsztam, megfogtam derekát, így húzva magamhoz. Arcát a felsőmbe fúrta, kezeivel pedig oldalam markolta. 

- Nem a te hibád! - próbáltam nyugtatgatni a hátát simogatva. - Harry?! Nem tettél semmi rosszat, ne hibáztad magad, oké? - pusziltam göndör, mentától illatozó hajába, és még szorosabban öleltem magamhoz a zokogástól remegő testét. Pár percnyi szüntelen sírás után lassan kezdett megnyugodni, már csak halkan szipogott, de nem akart elengedni, még mindig kétségbeesetten kapaszkodott belém. 

- És nincs igazad! - motyogta a pólómba, alig érthetően. - Igenis meglátogattalak a kórházban. 

- Micsoda? - döbbentem meg. - Mikor? Hogyan? Miért nem láttalak? És ezt miért nem mondtad eddig? - zúdítottam rá a kérdéseimet. Az lehetetlen, olyan nincs, hogy ne vettem volna észre, hogy bent volt nálam. Ez hogy történhetett meg? Elhúzódott tőlem, majd pirosas, duzzad szemeit törölgetve emelte rám a tekintetét. 
- Aznap éjszaka, mikor elütöttek, kiosontam otthonról, hogy be tudjak menni hozzá a kórházba, de a váróteremben megláttam Zaynt, és úgy döntöttem inkább nem megyek be. Féltem, hogy újra nekem esik a történtek miatt. - Még mindig haragudtam a haveromra, amiért ezt tette, de most ez volt a legkevesebb. Ami történt, megtörtént, nem lehet visszacsinálni, és különben is, mindenki követ el hibákat az életben. - Kerestem egy nővért, aki tájékoztatott az állapotodról, ami nem volt valami biztató... Nagyon megijedtem, annyira szerettelek volna látni... - szomorúan felsóhajtott. - Minden nap bementem, igaz csak a nővérekkel beszéltem, de az is több volt, mint a semmi. Csak az volt a baj, hogy apám megtudtad, és teljesen kiakadt. Megfenyegetett, hogy ha újra  közeledbe megyek, akkor tesz arról, hogy soha többé ne láthassalak, de ez sem tántorított el. Addig nem tudtam volna megnyugodni, amíg meg nem bizonyosodom arról, hogy minden rendben van veled. - halvány mosolyt küldött felém, majd folytatta: - Amikor közölték velem, hogy felébredtél, és jók az eredményeid, boldogan mentem haza. Azt hittem semmi sem tudja letörölni az arcomról a mosolyt, de tévedtem. Apám a lépcső alján várt egy bőrönddel a kezében, és se szó se beszéd feltett az első járatra. Elvette a telefonom, és nem engedte, hogy bárkivel is beszéljek, csak vele és anyával. Szörnyű volt... Kívülállónak éreztem magam, senkit sem ismertem, és az emberek is teljesen mások voltak. Próbáltam megszokni a helyet, és elfelejteni téged, de nem ment. Mindenhol, és mindenkiben téged láttalak. - sóhajtott egy nagyot. - Elkezdtem ismerkedni, de csak a nagynéném unszolása miatt. - horkant fel, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom a tudatra, hogy másokkal is volt. Teljesen kikészített. Ő nem lehet másé, csakis az enyém. Nem érhet hozzá senki más. Ökölbe szorult a kezem, és éreztem a dühöt, ami elárasztotta a testemet. - De egyik se te voltál... - emeltem fel a fejem szavaira. - Túl nyálasak, és jó fiúk voltak. - húzta fintorra a száját, amitől mosolyognom kellett, és a harag is lassan elpárolgott belőlem. - Nekem meg úgy látszik, hogy a rossz fiúk a zsánereim! - vigyorgott elpirulva, de én nem voltam megelégedve ezzel a kijelentésével, amit nyilván láthatott az arcomon, mert gyorsan kijavította magát: - Vagyis csak egy! 
- Szerencséd! - kacsintottam mosolyogva. - És hogyhogy visszajöttél? - váltottam témát, mert még mindig nem tudtam, hogy hogyan került ide vissza, ha az apja nem engedte. 
- Két héten keresztül könyörögtem apámnak, hogy hadd menjek vissza! Mindent megígértem neki! Elmondtam, hogy mennyire nem érzem jól magam, és addig-addig, hogy csak belement, de persze csak egy feltétellel...
- Nem találkozhatsz velem! - fejeztem be a mondatát, mire bólintott. 
- Tudod, úgy voltam vele, hogy inkább leszek abban a városban, ahol te vagy, még ha nem is láthatlak, mint egy idegen országban, távol tőled! - sóhajtotta, majd kezét a combomon lévő kezemre tette. Felnéztem rá, és csak néztem azokba a gyönyörű zöld szemekbe, amik engem pásztáztak. Nem tudtam mit reagáljak, nekem sosem mondtak még ilyet, és ettől teljesen lefagytam. Fogalmam sem volt, hogy mit kell ilyenkor tenni, de szerencsémre Harry megtörte a kínos csendet: - Mikor megláttalak a suliban, meglepődtem, és egyben meg is ijedtem. Legszívesebben odarohantam volna hozzád, mert olyan jó volt újra látni téged, de nem tehettem. Féltettelek, ezért próbáltalak elkerülni, de te folyton utánam jöttél, ami apám tudtára került. Azt mondta, hogy ad egy utolsó esélyt, és ha továbbra sem tartom be az ígéretemet, akkor sokkal rosszabb büntetésre számíthatok, és azt is hozzá tette, hogy te sem úszod meg, ezért is viselkedtem úgy, ahogy. Azt akartam, hogy megutálj, és akkor talán nem jössz többet a közelembe, de nem jött be a tervem... - hajtotta le a fejét, és megsimogatta a kezemet. - Ezért nem akarom, hogy most itt legyél! Félek, hogy bajod esik! - emelte rám félelmekkel teli tekintetét. 
- Nem lesz baj! Ne félj, míg engem látsz! - küldtem felé egy biztató mosolyt, és a derekánál fogva az ölembe húztam. - Köszönöm, hogy elmondtad! - nyomtam egy gyors csókot a szájára. - Valamit ki fogunk találni, ígérem! Nem hagyom, hogy így bánjanak veled, te nem ezt érdemled! - suttogtam, mire hajamba túrt, majd rám nézett, és zöld szemeivel szinte a lelkemig hatolt. Lassan közeledett arca, forró lehelete a számat súrolta, de nem csókolt meg. Nyakamat vette célba, csókokat hagyva bőrömön, miközben mozogni kezdett az ölemben, amivel azt érte el, hogy egyre keményebbé váltam odalent. 
- El kellene menned... - finoman megszívta az érzékeny pontom, abba nem hagyva a ringatózást. Felnyögtem, erősen markolva derekába.
- Ha így folytatod, el is fogok menni! - lihegtem hátam mögé tenyerelve, kinyújtva lábaimat, hagyva, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Nem vagyok az a típus, aki szereti, ha uralkodnak felette, azt inkább én csinálnom, de neki bármit hagytam volna, mert ő más volt.
- Nem viccelek! - nyalt bele a fülembe, remegést kiváltva belőlem. 
- Szent egek, Harry! - hörögtem. 
- Baj lesz, ha itt találnak! - sóhajtott, bekapva a fülcimpámat, amit szopni kezdett, miközben az egyik keze a tarkómra simult, a másikkal pedig a tincseimmel játszadozott.
- Megőrjítesz, ugye tudod? - hajtottam hátra a fejem, jelezve, hogy mit is szeretnék. 
- Tudom! - kuncogott, megszívva gyenge pontom. 
- Ó, bazdmeg! - felkiáltottam. - Szívd! Erősen! - markoltam a hajába, még jobban rányomva fejét a nyakamra. - Harapj meg! - kértem, mire gondolkodás nélkül belemélyesztette hegyes fogait a bőrömbe. Fájdalmasan, mégis élvezettel telin nyögtem fel.
- Gyerünk, baby! Ne kímélj! - hörögtem. Olyan durván harapott, hogy éreztem, ahogy kiserken a vérem, végigfolyva nyakamon. Megszívta a sebet, amitől fehér foltok jelentek meg a szemeim előtt, de eszméletlenül élveztem a fájdalmat. Óvatosan, éppen hogy csak nyelve hegyével megnyalta a harapott részt, majd ráfújt, libabőrt eredményezve testemen. Szája lejjebb vándorolt, egészen a kulcscsontomig, aztán a torkomon át vissza a számig. Vadul nekiesett a nyelvemnek, és olyan szenvedélyes táncba hívta az enyémet, hogy alig bírtam lépést tartani vele. Meglepetett ez a hirtelen előbukkanó vadsága, és magabiztossága. És igazam volt. Egy vadállat bújt el benne, csak ki kellett hozni belőle. 
- Remélem újra megjött a kedved! - motyogta a számba, mire fellöktem a csípőmet, hogy érezze, mennyire kemény vagyok már. Tettemre egy hangosabb nyögés, és egy halk kuncogás volt a válasza. 
- Szerinted? - ziháltam vigyorogva. 
- Helyes, mert még mindig alig várom, hogy megdugj! - csapott le újra a számra, amit nyalt, harapott, és játékosan húzogatott. Hirtelen vált el tőlem, hogy egy gyors mozdulattal lekapja magáról a felsőjét, amiből az lett, hogy beakadt a fejénél, mindkettőnkből nevetést kiváltva. - Segíts már! -  röhögött.
- Édes vagy! - segítettem le róla a felesleges ruhadarabot, amit ledobtam a padlóra, és fedetlen mellkasát kezdtem el simogatni. Hátra hajtott fejjel, hajába túrva, folyton nyöszörögve élvezte az érintéseimet. Egyszerűen elvette az eszem. A nyakára hajoltam, csókokat nyomva bőrére, amit kicsit megkarcoltam fogaimmal. Megszívtam a füle mögötti részt, ami tudtam jól, hogy milyen érzékeny. Akkorát sikoltott, hogy azonnal befogtam a száját, de nem hagytam abba, egyre csak szívtam, és szívtam. Körmei a pólómon keresztül a hátamba fúródtak, ahogy a tenyerembe sikoltozott. Egy puszit hintettem a pirosló részre, majd elvettem a kezem a szájáról, hogy ajkaimmal vegyem birtokba. Tarkójánál fogva dőltem hátra, elterülve az ágyon, magam után húzva őt is. 
- Mozogj! - utasítottam a combjába markolva, mire ringatni kezdte a csípőjét előre-hátra, összedörzsölve merevedésünket. Egymás szájába lihegtünk, ahogy egyre csak gyorsított a tempón. Az egész testem remegett, és csak őt figyeltem. Az élvezettől lehunyt szemét, a nyögésektől szétnyílt duzzad ajkát, az izzadságtól homlokára tapadó haját. Nem bírtam tovább. Megmarkoltam derekát, és egy határozott mozdulattal fordítottam a helyzetünkön. Lábai közé furakodtam, kezeit feje fölé fogtam, és újra elvesztem a kéjtől elhomályosult zöldjeiben. Gyönyörű volt, és csakis az enyém. 
- Valami baj van? - kérdezte kétségbeesetten. 
- Nincs semmi! - mosolyodtam el, csókot nyomtam szájára. Elengedtem a csuklóját, és oldalát, majd mellkasát kezdtem el simogatni. Éreztem, ahogy érintésem nyomán libabőrössé válok, és szinte beleremeg egész testében. Szájáról nyakára vándoroltam nedves csókokat hagyva magam után, egészen kulcscsontjáig, ahol kicsit fogaim közé csíptem a bőrét. Lejjebb haladtam, egészen bimbójáig, amit nyelvem hegyével izgatni kezdtem.  Körkörösen nyaltam, majd bekaptam, megszívva a kis csúcsot, míg a másikat ujjaim közé csíptem, és morzsolni kezdtem, hatalmas nyögéseket váltva ki Harryből. A tenyeremet a szájára tapasztottam, mert olyan hangos volt, hogy féltem, ezt még a másik utcában is hallották.
- Shh... - csitítottam. - Kibaszottul imádom, mikor hangos vagy, de most halkabbnak kell lenned, édes! - mondtam, mire bólintott, bár szerintem fogalma sem volt róla, hogy miről van szó, mert továbbra is hangoskodott, amikor végignyaltam a hasán, beharapva vékony bőrébe. Megragadtam nadrágja szegélyét, és lehúztam épp csak annyira, hogy láthassam v vonalát, és a szőrcsíkját, ami az eszemet vette, tudva, hogy hova vezet. Megnyaltam a számat a gondolatra, majd megcirógattam ujjbegyemmel a kevés kis szőrszálat, és lassan még lejjebb húztam a nadrágot addig, amíg elő nem bukkant rózsaszín, elő nedvtől csillogó makkja. Ráfújtam, aztán nyelvem hegyével megnyaltam, alig érve hozzá, szinte csak súroltam. 
- Istenem, Louis!! - nyögött egy nagyot megemelve felsőtestét. - Kapd már be! - utasított morogva, amitől felkuncogtam. 
- Imádom, hogy ilyen kis türelmetlen vagy! - mondtam, és egy gyors mozdulattal lerántottam róla a nadrágját, a bokszerével együtt. Farka a hasára csapódott, várva a kényeztetésre, amit még nem adtam meg neki. Vádlijába markoltam, széthúzva lábait, miközben csókokat hintettem belső combjára, egyre feljebb haladva, egészen csípőjéig, körözve férfiassága körül, figyelve arra, hogy még véletlenül se érjek hozzá. Harry az eszét vesztve vonaglott az ágyon, fejét jobbra- balra dobálta, és csak nyögött szüntelenül. 
- Kééérlek! - nyöszörögte.
- Mit kérsz, baby? - húztam az agyát.
- Louis!! - morogta megmarkolva farkát, ütemesen mozgatva rajta kezét. Azonnal elkaptam csuklóját, majd a másikat is, és egy kézzel a feje fölé fogtam. Elkezdett ficánkolni, próbálva kiszabadítani kezeit szorításomból. 
- Nyugi édes, mindjárt megkapod, amire vágysz, csak türelem! - csókoltam meg. Feltérdeltem, megragadtam combjánál fogva, és magamhoz húztam nem szarakodva tovább. A hasán fekvő farka alá nyúltam,  végignyaltam hosszán, és körkörösen izgattam makkját, amit hajamba túrva élvezett. Bekaptam a tompa hegyét, majd szívni kezdtem, miközben nyelvemmel sem hagytam abba a masszírozást. Marokra fogtam a tövénél, és ütemesen verni kezdtem, felvéve a szopásom ritmusát. 
- Jézusom! - Kaptam be a teljes hosszát, és szopni kezdtem, ujjaimmal pedig heréit morzsoltam. - Istenem, ahh!  - dobálta magát, a lepedőbe markolva, fellökve csípőjét. Lefogtam, hogy ne tudjon mozogni, majd erősen szívni kezdtem, és addig engedtem a számba, amíg az orrom a hasának nem ütközött. Öklendezni kezdtem, de nem tudott érdekelni, a torkomig nyomtam, aztán nyeltem egyet. - Bazdmeg! - hörgött, a matracra csapva. Éreztem, hogy kicsordul a könnyem, és vele együtt a  nyálam is, ami a szám két oldalán folyt le. Elváltam farkáról, hogy száját vehessem birtokba. Hevesen faltuk egymást, miközben kezei a felsőm alá kúsztak, felfelé húzva az anyagot. - Vedd le! - lihegte, mire egy gyors mozdulattal lekaptam magamról. Harry végigsimított a hasamon, fel a mellkasomig, majd a tarkómig, és lehúzott, hogy ismét csókban forrjunk össze. Lábait derekam köré fonta, jó szorosan, amitől felnyögtem, és lassan mozogni kezdtem összedörzsölve ágyékunkat. Erősen markolta a hátam, én pedig durván löktem előre a csípőmet, ami mindkettőnkből hangosabbnál hangosabb nyögéseket váltott ki. Folyamatosan mozogtam fölötte, egyre gyorsabb, vadabb tempóra kapcsolva. - Á-állj! - nyögte. - E-el... n-nem b-bírom... - hirtelen leálltam, és a vágytól eltorzult arcát fürkésztem. Szemeit lehunyta, és csak lihegett. Két ujjammal körberajzoltam ajkait, majd bedugtam a szájába ujjaim, amit szó nélkül szopni kezdett. Kinyitotta a vágytól elhomályosult szemeit, amikkel egyenesen az enyéimbe nézett. A farkam is megrándult a látványra, annyira izgató volt. 
- Ügyes fiú! - húztam ki az ujjaimat, amik a nyálától csillogtak, és elindultam lefelé a szájától haladva végig a testén, meg sem állva bejáratáig. Óvatosan felnyomtam az egyiket, mire fájdalmasan felszisszent. Lassan mozgatni kezdtem benne, figyelve arcát, ami a fájdalomtól eltorzult. 
- Jó... - lihegte, én pedig felnyomtam a másodikat is. - Ó! - markolt a párnába, összeszorítva fogait. Ki-be húzogattam őket, és ezt addig csináltam, amíg élvezetes nyögések nem szakadtak fel a torkából. 
- Készen állsz? - húztam ki az ujjaimat mindvégig Harryre nézve, aki csak bólintott...