Just a game? (18.rész)

Halihóóó!

Megjöttem a kövi résszel! :) Köszönöm szépen a komikat, és az újabb féliratkozókat, nagyon imádlak benneteket, millió puszi, és hatalmas ölelés! <3
Volt egy kis időm, ezért rendszereztem az olvasni valókat, amit jobb oldali sávban legfelül meg is találtok. Egy helyre tettem a one-shotokat és a hosszabb sztorikat, remélem, így könnyebb lesz elérnetek! ;)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

*Másfél hónappal később*

Hangos csipogásra ébredtem. A fejem zúgott, és majd szét akart esni. Rohadt buli, rohadt pia, soha többet egyiket sem! - fogadtam meg magamban már vagy ezerszer, de eddig még sosem sikerült betartanom. Résnyire nyitott szemekkel, a homlokomat fogva próbáltam enyhíteni a fejfájásomon, és közben kideríteni azt, hogy mi is okozza ezt a rémes zajt. Minden egyes mozdulatra fájdalom hasított a fejembe, de a csipogás nem akart alább hagyni. 
- Baszd meg, Zayn! - morogtam, mikor végre leesett. - Kapcsold ki azt a szart, vagy kinyírlak! - húztam a fejemre a takarót, ezzel próbálva tompítani az éles hangot. - ZAYN!! - kiabáltam idegesen, majd mikor nem jött válasz, lerántottam magamról a takarót, és megfordultam. Az említett csukott szemekkel, nyálcsorgatva aludt tovább, kicsit sem zavartatva magát. Fasza! Megragadtam a párnám, és fejbe vágtam vele, mire rémülten ugrott fel ülő helyzetbe.

- Mi a... aúúú... - fogta a fejét -  fasz van? - morgolódott összehúzott szemekkel, fájdalmas arccal. - Normális vagy? Szétesik a fejem... - ejtette vissza a fejét a párnára, miközben magában dünnyögött valamit. 

- A te telefonod csipog, nem az enyém, úgyhogy ne engem basztass! - bújtam vissza a meleg takaró alá. - Kapcsold ki, és hagyj aludni! - fúrtam bele az arcom a párnámba, majd lecsuktam a szemeimet, hogy újra elragadjon az álom, de mind hiába, Zayn mobilja csak csörgött, és csörgött. Mérgesen fújtattam egyet, mígnem végre elhallgatott, és csend telepedett a szobára, amiért irtó hálás voltam.

- Különben is, mi a faszomért állítottad be az ébresztőt? - kérdeztem alig hallhatóan.

- Mi? - kérdezett vissza álmos, rekedtes hangon. - Nem tudok gondolkodni... hagyj már...- nyavalyogta.
- Miért állítottad be az ébresztőt? - néztem vöröses szemeibe, amikkel engem fürkészett. Kezével az éjjeli szekrényhez nyúlt, hogy elvegye a telefonját, amit hosszas tanulmányozás után vissza is tett a helyére. 
- Baszod, ma kezdődik a suli! - fogta a fejét, nagyokat nyöszörögve. - Faszomba... 

- Leszarom! - fordultam a másik oldalamra. - Kurva fáradt vagyok! Én be nem megyek, felejtsd el! Egész nap az ágyat akarom nyomni! Jó éjt! - csuktam be a szemeimet, de éreztem, hogy ennyivel nem úszom meg.

- Hidd el, legszívesebben én sem mennék be, de emlékszel mit mondott a diri? Ki leszünk baszva, ha nem jelenünk meg az órákon! 

- Szerinted érdekel? - továbbra is csukott szemmel motyogtam. Semmi sem tudott érdekelt, amióta Harry elment. Leszarom, ha kirúgnak, engem ez rohadtul nem izgat. Nincs értelme az életemnek... 
- Nem akarom a szüleim papolását hallgatni, szóval nekem muszáj bemennem, te pedig jössz velem, mert nélküled halálra unnám magamat! Úgyhogy pattanj ki az ágyból! Most! - csapott egyet a fenekemre, mire felsikoltottam.

- Csináld! Fenekelj el, baby! - nyögtem kitolva a fenekem, Zayn pedig felnevetett, és újra rácsapott. - Ezt már szeretem! Ne hagyd abba! Még! Erősebben! - könyörögtem kéjes hangon. 

- Nem ártana egy jót dugnod haver, eléggé ki vagy éhezve, és ez nem tesz jót neked! - hallottam a hangján, hogy vigyorog.

- Akarsz dugni? - fordultam felé, mire megforgatta a szemeit. - Na, csak a hegyét rakom be! - közelebb húzódtam hozzá, majd elkaptam a derekánál fogva, hogy magamhoz húzhassam. Nem hagytam időt arra, hogy bármit is reagáljon, azonnal rátapadtam a nyakára, csókokat nyomva bőrére. Próbált eltolni magától, de annyira röhögött, hogy nem ment neki. Egyik lábamat átdobtam az övén, ezzel fogva tartva testét, a kezemmel pedig izmos hátát simogattam. 

- Engedj már el! - ütögette a mellkasom még mindig nevetve. - Louis!! Kiheréllek! - mozgatta a lábait, de nem sokat ért el vele.
- Azt mondtad dugnom kell, hát legyen! - motyogtam a fülébe, amibe belenyaltam, remegést kiváltva belőle. 
- De nem velem! - mondta, én pedig megharaptam a fülcimpáját, mire káromkodott egyet. Elvigyorodtam. - Keményen? - kérdeztem, ő pedig nagy szenvedések közepette kiszabadította az egyik kezét, belemarkolt a hajamba, hátrahúzva a fejemet. - Imádom a durvaságot!! - szívattam továbbra is. 

- Állj le! Vegyél egy hideg zuhanyt, öltözz fel, és húzzunk! - engedett el, majd kimászott az ágyból, én pedig nevetve huppantam vissza a matracra. Azt lesheti, én innen ki nem kelek! Hunytam le a szemeimet, élvezve a csendet, és a nyugalmat, ami sajnos nem sokáig tartott, mert két kéz megragadta a bokámat, és elkezdett húzni az ágy végébe. Megkapaszkodtam a matrac oldalába, de mind hiába, kicsúszott a kezeim közül, és pillanatok alatt a földön találtam magamat. Felnyögtem a fájdalomra, ami a lábamba és a mellkasomba nyilallt. Hiába telt el másfél hónap, még mindig volt, hogy egyes mozdulatoknál belenyilallt a fájdalom. Nem olyan erős, csak kellemetlen. Mérgesen néztem Zaynre, aki csak röhögött, majd bement a fürdőbe. Nagy nehezen feltápászkodtam a padlóról, aztán utána mentem, hogy én is vegyek egy gyors zuhanyt. Meg sem lepődött mikor beálltam mögé a zuhanyzóba. Épp lemosta magáról a tusfürdőjét, és arrébb lépett, hogy helyet adjon nekem is. Beálltam a zuhany alá, fejemre engedve a langyos vizet, amit kicsit hidegebbre állítottam, hogy kitisztítsa a fáradt, lüktető fejemet. Lekaptam a tusfürdőt, majd lassú mozdulatokkal bekentem magamat, miközben Harryre gondoltam. Mondjuk mikor nem?! Akár mit is csináltam, mindig ő jutott az eszembe, hogy vajon most hol lehet, és mit csinálhat? Sajnos hiába való volt minden igyekezetünk, hogy megtaláljuk őt. Naomi próbált segíteni, kitudakolni a telefonszámot vagy bármit, de az apja nagyon jól eltitkolt mindent. Rohadjon meg! Persze az elején nem adtam fel. Elmentem az apjukhoz, és úgy voltam vele, hogy a szart is kiverem belőle, ha nem mondja el, hogy hol van Harry, de ez a tervem nem jött össze, mert az a homofób fasz a rendőrséggel fenyegetőzött, akikkel én ugyebár nem akartam ujjat húzni, ezért inkább hagytam a fenébe az egészet. Zayn szintén nem talált semmit... szóval feladtam... Próbálok beletörődni abba, hogy soha többé nem fogom látni őt. A zöld szemeit, amikkel olyan ártatlanul nézett rám. Az ajkait, amik duzzadtak, és csak arra várnak, hogy megcsókoljam. A göndör haját, amibe imádtam beletúrni, és kicsit meghúzni. Az izmos felsőtestét, a feszes, markolni való seggét. Vágyakozóan sóhajtottam fel, ahogy magam elé képzeltem őt. A képre éledezni kezdett a farkam, és nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá. Muszáj volt könnyítenem magamon.

- Zayn itt vagy? - kérdeztem, de semmi választ nem kaptam, ezért marokra fogtam a farkamat, és lassan húzogatni kezdtem rajta a kezemet. Harry nyögései visszhangoztak a fejemben, és láttam magam előtt a kéjtől eltorzult arcát, az elnyílt duzzadt ajkait, a testét, ahogy vonaglik alattam az élvezettől, amit én okozok neki. A szabad kezemet a csempére tettem, megtartva magamat, míg a másikkal erősen pumpáltam hosszamat. Fejemet még mindig a zuhany alatt tartottam, és élveztem a cseppeket, amik az arcomra hullottak, miközben közeledtem az élvezet felé. Egyre gyorsabban vertem a farkam, és éreztem, hogy elönt a forróság. Testem megremegett. Képek jelentek meg a fejemben, ahogy Harry elém térdel, felnéz rám zölden izzó szemeivel, majd ráhajol a farkamra, és szopni kezd. Szinte éreztem puha, meleg ajkait, és ettől akkorát nyögtem, összeszorítva a kezemet a csempén, hogy szerintem az egész szomszédság hallotta.
- Ahh! Bassza meg! Harry! - hörögtem, ahogy a gyönyör végigszáguldott a gerincem mentén egészen az ágyékomig, ahol kirobbant, fehér nedvemet a csempére lövellve. Lihegve, hosszamat simogatva vártam, hogy lenyugodjak, aztán újra lemosakodjak. Miután végeztem, megtörölköztem, és felkaptam egy bokszert, arra pedig a kopott farmeromat, ami már igencsak megviselt volt, de én imádtam. Felhúztam egy fekete ujjatlan felsőt "bad boy" felirattal. Beállítottam a hajamat, ami abból állt, hogy összekuszáltam, és kicsit felállítottam. Befújtam magam, és máris készen álltam. A vállamra kaptam a táskámat, amiben igazából nem volt semmi, csak azért hordtam, hogy azt higgyék a tanárok, hogy felkészültem. Lementem a előszobába, felkaptam a fekete Converse cipőmet, és vártam, hogy a haverom végre letolja a képét. 

- Mehetünk! - lépett mellém fekete farmerében, és az AC/DC-s pólójában, meg persze az elmaradhatatlan baseball sapkájában. Felkapta a cipőjét, majd bezárta magunk mögött az ajtót, aztán beültünk a kocsiba, és teljes gázt adva indultunk el az iskola felé.  Az út csendben telt. Nekem valahogy nem volt kedvem beszélgetni, de szerintem Zaynnek sem. Még a rádiót sem kapcsolta be, ezért csak a kocsi monoton zúgását hallgattuk. Amint odaértünk a suli elé, Zayn rátaposott a fékre, ami hangos csikorgással jelezte, hogy megérkeztünk. Mindig ezt csinálja, így vonva magunkra a figyelmet, ami természetesen most is sikerült neki. Ezt mindig is imádtam, és jókat röhögtem az egészen, de most valahogy semmi sem tudott lázba hozni. 

- Megjött a suli két legmenőbb arca! - vigyorgott, majd kiszállt a kocsiból, én pedig követtem őt. Most nem volt nagy kedvem a menőzéshez, inkább csak láthatatlanná akartam válni, de két olyan rossz fiúnak, mint nekünk, ez nem ilyen egyszerű feladat. Zayn leöklözött pár haverral, én pedig csak odabiccentettem feléjük. Amint beléptünk az épületbe rögtön a tantermünk felé vettük az irányt, és a hátsó padunkig meg sem álltunk. Természetesen megint mi voltunk az utolsók, de ezt már megszokhatták. Mi sosem érkezünk a többi diák előtt. Lehuppantunk a padunkhoz, amire felpakoltam a lábaimat, és lehunytam a szemeimet, hogy itt folytassam az alvást, ha már az ágyban nem lehetett. Becsengettek, mire csend lett az osztályteremben. Még akkor sem nyitottam ki a szemeimet, mikor meghallottam Mrs. Murpy idegesítően vékony hangját.
- Jó reggelt hölgyek, urak! Remélem kipihentétek magatokat, és újult erővel láthatunk neki a tanulnivalónak! - mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog, mint mindig. Szerintem úgy maradt a szája, vagy felvarrták neki, mert ez nem normális dolog, hogy állandóan vigyorog. Egyedül csak akkor volt komor, ha leszidott valakit, de akkor sem sokáig. 

- Oh, látom Mr. Tomlinson nem igazán pihente ki magát a szünetben! - hallottam meg a nevemet, mire kinyitottam a szememet. Mindenki engem bámult, én pedig mogorván néztem rájuk, amitől azonnal elkapták rólam a tekintetüket. - Akkor kezdjünk is neki a tanításnak egy gyors tesztel! - húzott elő a táskájából egy köteg papírt.

- Már az első nap első órájában tanárnő? - szólalt meg Noel.

- Igen drágám! Kíváncsi vagyok, hogy mennyi maradt meg a fejetekben a nyári szünet alatt! - lépett ki az asztal mögül, és mindenkinek a padjára osztott egy-egy papírt. 

- Tegye le a lábát Mr. Tomlinson! - ütögette meg a cipőmet, mire elhúzott szájjal tettem, amit mondott. - Köszönöm! - tette le a feladatokkal teli papírt elém. Kurva matek! - morgolódtam magamban, majd ráfeküdtem a lapra, és nem törődve semmivel aludtam tovább. Arra eszméltem fel, hogy kopognak, a tanárnő pedig csak annyit mondott, hogy folytassuk tovább a faladatsort. Felemeltem a fejem, és Zaynre néztem, aki a telefonját nyomkodta. Ránéztem a lapjára, ami ki volt töltve. Tuti megint valamelyik stréberrel kitöltette. Mindig ezt csináljuk, de engem most ez sem érdekelt. Leszartam, mint mindent ebben a másfél hónapban. Visszahajtottam a fejem, és tovább unatkoztam. Azon gondolkodtam, hogy a következő órákról ellógok, vagy csak kimegyek az udvarra elszívni pár cigit, aztán addig ott maradok míg vége nem lesz az óráknak. Az ajtó kinyílt, de nem néztem fel. 

- Gyerekek, most kaptam a hírt, hogy egy új diák érkezik hozzánk, ha minden igaz, már itt is van! - szólalt meg a tanárnő. Szuper, új diák, erre volt még szükségem. - Gyere csak be! - hallottam, ahogy belép, és azt is ahogy a többiek sustorogni kezdenek. Valami lökést éreztem a vállamon, mire felnéztem, és Zayn döbbent arcával találtam szembe magam, aki az ajtó felé mutatott. Összevont szemöldökkel néztem rá, hogy mi a fene baja van.
- Mutatkozz be fiam! - szólalt meg a tanárnő.  

- Sziasztok! - egy ismerős mély hang zengte be a termet, amit bárhonnan felismertem volna. Odanéztem, és nem akartam hinni a szememnek. Ott állt ő, aki miatt másfél hónapja csak vegetálok, egy teljesen új külsővel. Rá sem ismertem. Leesett állal néztem végig rajta. Haja még göndörebb volt, mint amire emlékeztem. Borzalmas szemüvege eltűnt, ami nélkül láthattam gyönyörű arcának minden vonását. Kicsit meg volt szeppenve, de halvány mosoly jelent meg arcán, ahogy feltérképezte a diákokat. Egy fehér pólót viselt, ami tökéletesen illett rá, kirajzolva izmos felsőtestét. A fekete nadrágja pedig olyan szűk volt, mintha csak a második bőre lett volna. Annyira dögös volt, hogy elakadt a lélegzetem. - A nevem Harry Edward Styles! 18 éves vagyok és... - Ekkor akadt össze a tekintetünk. Nem szólt semmit, csak néztük egymást. A szívem hevesebben kezdett el verni, a gyomromban pedig furcsa bizsergés támadt. Nagyot nyeltem, mire zavarodottan kapta el a tekintetét rólam. - Leedsből költöztünk ide a nyáron, mert édesapám itt kapott munkát! - fejezte be gyorsan a mondandóját a tanárnőre pillantva. 
- Köszönjük Mr. Styles, foglaljon helyet! Majd szünetben keresek valakit maga mellé, aki körbe vezeti, és megmutatja mi merre van, rendben? - kérdezte a tanárnő, Harry pedig bólintott, és elindult az üres pad felé, ami tőlem balra, egy padsorral előrébb volt. Mindvégig kerülte a tekintetemet, de én minden egyes mozdulatát végigkísértem. Még mindig nem akartam hinni a szememnek. Teljesen lesokkolva ültem a széken, és csak néztem őt. Nem tudtam mit gondoljak. Össze voltam zavarodva.

- Mi a fenét keres ezt itt? - hallottam meg Zayn hangját. - Nem úgy volt, hogy nem jön haza? 

- Fogalmam sincs haver, de ki kell derítenem, hogy mi ez az egész! - emeltem fel a kezemet, mire Zayn megdöbbenve nézett rám. 

- Mit művelsz? - kérdezte.
- Majd meglátod! Ez az egyetlen esélyem, hogy beszélhessek vele! 

- Igen Mr. Tomlinson, mit óhajt? - szólalt meg Mrs. Murpy mikor észrevette, hogy eszeveszettül kalimpálok a kezemmel.

- Segíthetek körbevezetni az új diákot? - kérdeztem Harryre nézve, aki kitágult szemekkel, rémülten meredt rám, aztán nagyot nyelt. 

- Kedves öntől, de maga inkább foglalkozzon a matekkal a szabadidejében, mert ha megint úgy folytatja, mint az előző félévben, akkor megbukik! - jelentette ki. Harry megkönnyebbülve sóhajtott fel, ami rohadt szarul esett. Szóval nem akar velem beszélni... A tanárnő felállt, és a göndörhöz lépett, hogy adjon neki is egy lapot, majd visszasétált az asztala mögé. Vén ribanc! - morogtam magamban, majd megfogtam a papír lapot, dühösen felpattanva az asztalomtól, aztán egyenesen előre nézve siettem a tanárnő asztalához, amire lebasztam a tesztet, és kihúztam a teremből nem törődve Mrs. Murpy utána ordított szavaival. Kellett egy cigi. Rohadtul kellett. Idegesen löktem ki az üveges ajtót, majd az udvar leghátsó részébe mentem, ahol Zaynnel szoktunk lógni. A régi szertár mögé lépve előkaptam a cigis dobozt, és az öngyújtóm, aztán rágyújtottam. Szerencsére ide hátra senki sem jön, és senki sem lát be, mert egy nagy bokor elzárja az udvartól. A hajamba túrva járkáltam fel-alá. Azt hittem, hogy soha nem fogom többet látni, erre megjelenik a suli első napján. Mi a fene ez az egész? Naomi azt mondta, hogy nem jön vissza, akkor most hogy a faszomba került ide? Nagyot fújtatva ültem le a kerítés beton részére, aztán beleszívtam a cigimbe, és kifújtam a füstöt. Hallottam a csengőt, ami jelezte, hogy vége az órának. Elszívtam a bagót, majd eldobtam, és eltapostam. Megigazítottam a hajam, és visszasétáltam a tanterembe a cuccomért. A tanárnő még ott volt bent, mikor beléptem a terembe. 

- Ki sem töltötted a lapot... - mutatta fel az üresen hagyott tesztet. - Miért? - Vállat vontam, és a táskámért mentem, amit egy laza mozdulattal a vállamra dobtam. 

- Nem értem a matekot. - ennyit mondtam miközben az ajtó felé indultam.

- De meg sem próbáltad, láttam! 

- Minek, ha úgy sem megy! - vontam újra vállat. 

- Louis, így meg fogsz bukni, megint! 

- Leszarom! - mondtam. 

- Találtam valakit, aki már holnap megkezdené veled a korrepetálást! 

- Nem unja már tanárnő? Eddig hány diák is adta fel?! Kilenc vagy tíz? Szerintem inkább hagyjuk... Viszlát Mrs. Murpy! - léptem ki a tanteremből.

- Holnap délután 4-kor a 8-as tanteremben! - kiabálta utánam. Kimentem az udvarra, ahol is Zayn már ott volt a helyünkön. Felém nyújtotta a cigit, amit elfogadtam és megszívtam leülve mellé. Nem szóltunk semmit, csak ültünk ott egymásnak adogatva a bagót. 

- Mit fogsz tenni? - kérdezte kis idő után. 

- Megvárom suli után, és beszélek vele! Itt nem kaphatom el, mert még kiabálni fog vagy mit tudom én... Bármi kitelik tőle...

- De hogy került ide? - kérdezte.

- Ez egy jó kérdés, fogalmam sincs, a tesója biztos hazudott vagy... Nem tudom... 

- Neked most örülnöd kellene, nem? Láttad milyen dögös lett? - néztem rá, mire elvigyorodott. 

- Örülök, csak... Amikor meglátott, semmi örömet nem láttam rajta... És megkönnyebbült, mikor a tanárnő visszautasította, hogy megmutassam neki a sulit. Rohadt szarul esett... Lehet, hogy hagynom kell a francba... - dobtam el a csikket a homokba. 

- Ne szórakozz! Itt van, ezt akartad, nem? Beszélj vele! Nem vagyok oda az ötletért, és őszintén megmondva örültem, hogy eltűnt, mert nem a szívem csücske, de nem akarom, hogy szenvedj! Meg kell tudnod, hogy mi a fene van, nem élhetsz kétségek között, mert fel fog emészteni! 

- Igazad van, suli után beszélek vele! - Bólintott, aztán tovább ültünk csendben, majd mikor megszólalt a csengő, leugrottunk a betontömbről, és visszamentünk a terembe. Harry már bent ült, és amint meglátott, lehajtotta a fejét. Lehuppantam a székre, és csak figyeltem őt. Ez így ment mindaddig, míg az utolsó óráról ki nem csengettek. Elköszöntem Zayntől, és kisiettem az iskola parkolójához, ahol elbújtam egy autó mögé figyelve, hogy mikor jön ki Harry. Mikor megláttam, újra hevesen vert a szívem, a gyomrom pedig összezsugorodott. Elindult az egyik irányba, mire épp utána akartam menni, de megtorpantam, ahogy megláttam, hogy Dylan utána fut, és megállítja őt. A kezem ökölbe szorult, a düh pedig elöntötte az agyamat. Mi a fenét akar Harrytől? - morgolódtam. Szálljon le róla!! Ne fogdos baszd meg, mert letöröm a kezed! - idegeskedtem, összeszorított fogakkal. Ezzel a fasszal még egyszer el kell beszélgetnem úgy érzem. Ropogtattam meg az ujjaimat. Amint elköszöntek egymástól, elindultam Harry utána, tartva a tisztes távolságot. Addig követtem, míg egy elhagyatottabb helyre nem értünk. Körülnéztem, és mikor meggyőződtem arról, hogy senki sem láthat minket, mögé léptem, majd elkaptam a karját, mire összerezzent.

- Hogy kerülsz ide Harry? - fordítottam magam felé, el nem engedve a kezét. 

- Louis... Én... Én... - dadogta, a szemeiben pedig félelem csillogott. Jobbra-balra kapkodta a tekintetét, mintha keresne valamit vagy valakit. - Engedj el, kérlek! - próbálta kihúzni a karját szorításomból.

- Válaszokat akarok! Most! - morogtam, ő pedig egyre idegesebb lett. 

- Nem lehet, Louis! El kell engedned! - kiabálta erélyesen. 

- Hé! Mi folyik ott? - szólal meg egy ismeretlen férfi hang, mire Harry kihasználta a figyelmetlenségem, és kirántotta a kezét, aztán futni kezdett. 

- Bassza meg! - rúgtam bele a kerítésbe, majd elindultam hazafelé. Hátra pillantottam, és megláttam egy férfit, aki engem vizslatott. Biztos ő lehetett az a fasz, aki ránk szólt sikeresen elcseszve az egészet. De nem adom fel, itt van, és én tudni akarok mindent. 

Just a game? (17.rész)

Sziasztok! 

Meghoztam a kövi részt, és jelentem, hogy már a 20. részt írom. Tudom, hogy ez nem valami izgis, de kellenek az ilyen részek is. ;) 
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt vagytok, és remélem, hogy ez a rész is elnyeri a tetszéseteket! Imádlak benneteket <3
Jó olvasást, és használjátok ki ezt az utolsó pár hetet, ami még hátra van a nyári szünetből! :)
Puszi <3

Dreamy Girl

Louis

Unottan feküdtem a kórházi ágyon, a fehér falakon lévő apró repedéseket követve a tekintetemmel. Ez volt a legszórakoztatóbb programom, amit ebben a két napban űztem. Kibaszottul unalmas volt itt bent rohadni úgy, hogy még egy redvás tévét sem voltak képesek berakni a szobámba, hogy halálra ne unjam magam. De nem is ez volt a legnagyobb bajom, hanem Zayn, aki azóta, mióta összevesztünk be sem tette a lábát hozzám. Sosem szoktunk ilyen sokáig rosszban lenni, általában a veszekedést követő tíz percben már ugyanúgy hülyülünk, mintha mi sem történt volna, de most eltelt két nap is, és ez egyre jobban idegesített. Mindig mikor nyílt az ajtó abban reménykedtem, hogy a barátom idióta feje jelenik meg, de sajnos eddig nem így történt. Most is kopogtak, ezzel kizökkentve a fontos dolgomból, a halálra unásból. 
- Jó reggelt, Mr. Tomlinson! - lépett be a bögyöske. - Hogy érzi magát? - Megint ez a kérdés, nem unják már? Mert én már rohadtul... 
- Reggelt! Ugyanúgy, mint eddig... - morogtam unottan. Annyira utáltam már ezt az egészet. A folytonos vizsgálatokat, a fekvést, a gyógyszereket, és az idegesítő kérdéseket, amiket mindig feltettek. Tudom jól, hogy csak két nap telt el, de nekem ez egy örökkévalóságnak tűnt. El akartam húzni innen, bár fogalmam sincs, hogy hova, mivel anyámmal nem igazán vagyunk jóban, bár mindkét nap bejött, és megígérte, hogy soha többet nem fog a piához nyúlni. Csak az a baj, hogy ezt már vagy ezerszer hallottam a szájából... Zaynhez meg nem mehetek ezek után... A nővérem is kilőve, mert ő meg a pasijával nyaral, bár amint megtudta, hogy mi történt velem azonnal haza is jött, én pedig vissza is küldtem mondván, hogy a "kis" balesetem miatt nehogy már kihagyja a nyaralást, amire már olyan rég vágyott. Úgy sem tudna mit tenni, esetleg csak mellettem ülni, és ápolna, de én ezt nem akartam. A nővérke megvizsgált, és mindent rendben talált. Kérdem én: Akkor mi a faszomért kell még itt dekkolnom két napot?
- Délután amint szabad lesz a doktor úr beküldöm önhöz, és ő majd elmondja, hogy meddig kell még bent maradnia! - pakolta el a műszereket, majd egy tablettát helyezett a tálcámra. - Ezt vegye be, fájdalomcsillapító! - mosolygott rám, miközben öntött nekem egy pohár friss vizet. - Ha bármi baj van, vagy kell valami, szóljon! - indult meg az ajtó felé, de félúton leállítottam.
- Várjon! - Fordult felém kérdő tekintettel. - A fekete hajú barátom... - bólintott, jelezve, hogy tudja, kiről van szó. - Még mindig semmi hír róla? - kérdeztem, mire lesütötte a szemeit, majd újra rám nézett.
- Tudja, megígértem a barátjának, hogy nem szólok, de nem bírom tovább. Itt van kint a váróteremben, el sem mozdult. - mosolygott elpirult arccal. Rögtön tudtam mit jelent ez az arckifejezés. Zayn megdugta. Alig vagyunk itt pár napja, és ő máris megfarkalja az ápolónőm.  De ez most nem fontos, sokkal jobban érdekelt az, hogy a haverom mindvégig itt volt, még ha be sem tolta a seggét hozzám. Ezek szerint nincs nagy baj, csak durcázik a kaszanova. 
- Behívná? - A bögyös bólintott, aztán kiment. Idegesen, az ágy rácsán kopogtatva az ujjaimmal vártam, hogy Zayn végre befáradjon.
Mikor belépett, becsukta maga után az ajtót, és csak bámultunk egymásra szótlanul. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is kezdjek neki. Úgy tátogtam, mint egy hal. Végül ő törte meg a már nyomasztó csendet, amiért iszonyat hálás voltam.
- Elárult a kis ribanc, ezért még kapni fog! - halványan elmosolyodott, mindvégig engem figyelve, hogy mit fogok reagálni. Amint meglátta vigyoromat megkönnyebbülten sóhajtott fel. 
- Megdugtad, mi? 
- De még hogy! - kacsintott egyet önelégült vigyorral az arcán. 
- Hihetetlen vagy! Alig vagyunk itt pár napja, de te máris meghúzod a nővérkét! - emeltem fel a kezemet, mire odalépett hozzám, hogy belecsapjon a tenyerembe. 
- Bocs, amiért így kiakadtam - ült le mellém az ágyra. - de elég szarul esett, hogy előrébb van az a szaro... - Köszörültem meg a torkom, mire megforgatta a szemeit. - Akarom mondani a hercegnőd - folytatta nyájas hangon.
- Kapd be! - bokszoltam bele a vállába. 
- Mint a legjobb haverod... - hajtotta le a fejét, majd kicsivel erélyesebb hangon folytatta: - Főleg miután miatta kerültél ide...
- Zayn... - próbáltam közbeszólni, de nem hagyta.
- Baszod, majdnem elveszítettelek miatta!! - ugrott fel az ágyról idegesen beletúrva a hajába. - Bocs, hogy nem ugrottam a nyakába, és puszilgattam össze azt a ragyá... 
- Zayn! - szóltam rá mérgesen, mire elhallgatott, és rám nézett. - Nyugodj már le! - mondtam higgadtan. Nagyot sóhajtott, majd lehuppant az ágy mellett lévő fotelra. Megvártam, míg teljesen lenyugszik aztán folytattam:
- Emlékszem mindenre - ahogy kimondtam felkapta a fejét, és feszülten várta, hogy mondjam tovább. - Nem értem, hogy miért hiszi azt, hogy miatta a történt ez az egész. Semmi köze nem volt hozzá azon kívül, hogy elküldött miután egy pár jobbost behúztam az apjának. - Halk kuncogás zavarta meg a mondandómat, amitől nekem is mosoly kúszott az arcomra.
- Bocs... - krákogott, és alig bírta visszatartani a kitörni készülő nevetést. 
- Befejezted? - kérdeztem vigyorogva.
- Mindjárt... - horkant fel. - Oké, azt... azt hiszem befejeztem - mondta, de még mindig láttam rajta, hogy küszköd, hogy el ne röhögje magát. Vett egy mély levegőt, és próbálta rendezni a vonásait. - Oké, vége.
- Idióta! - nevettem fel. - Akkor folytathatom? - kérdeztem, mire hevesen bólogatott. - Harry szétválasztott minket, majd közölte velem, hogy húzzak el, én pedig azt tettem, amire kért. Hazamentem, ahol az alkoholtól bűzlő anyám kijelentett, hogy mindent elbasztam... - újra felrémlett előttem, ahogy a földhöz vágtam a piás üvegeket, miközben mindenféléket ordítottam. Anyám szavai visszhangoztak a fejemben. " Elrontottál mindent" " Az egész a te hibád" " Ha nem lennél buzi, apád még mindig itt lenne" Ráztam meg a fejem, ezzel kiűzve a fejemből a szavait. - Kiakadtam, elkezdtem ordibálni, aztán pedig kimentem az utcára, és elütött az autó... Harrynek semmi köze ehhez... Az én hibám volt, mert nem figyeltem. - Zayn csendben ült, gondolom emésztette a hallottakat. Szegény göndörke, most azt hiszi, hogy ez az egész miatta történt. Nem hagyhatom, hogy ezzel a tudattal éljen. Tudnia kell, hogy nem az ő hibája volt. - Hozd ide Harryt! Beszélnem kell vele! - amint kimondtam csend támadt a szobában. Összevont szemöldökkel néztem a haveromra, aki kerülte a tekintetemet. - Bökd ki! Látom rajtad, hogy van valami! Ki vele! - parancsoltam rá. 
- Nem tudom idehozni, mert elköltöztek... - mondta, én pedig kikerekedett szemekkel, és leesett állal néztem rá. Az nem lehet! Nem!
- Mi?? Hogy?? Én azt hittem... azt hittem, hogy... - túrtam bele a hajamba feszülten. - Nem gondoltam volna, hogy tényleg elmennek... - sóhajtottam visszadőlve a párnámra. - Bassza meg az apja! - morogtam miközben a fehér mennyezetet bámultam. 
- Nem éri meg a pápaszemessel törődnöd, még be sem tolta a képét, hogy megnézze, hogy mi van veled! Rohadt nagy lelkiismeret furdalása lehet... - mondta gúnyosan. - Meg sem érdemli, hogy...
- Meg kell keresnünk! - jelentettem ki lelkesen, nem törődve a haverom előbbi zsörtölődésével. - Beszélni akarok vele! 
- Fasza, hiába jártatom itt a szám, le sem szarod amit mond...
- Zayn? - váltottam át kedves hangnemre hatalmas mosollyal a számon.
- Már ismerem ez a hangnemet, és előre közlöm, hogy nem! 
- Azt mondtad, hogy segítesz nekem, mert szörnyű nézned, ahogy szenvedek! - jelentettem ki. - Itt a lehetőség! 
- Már egyszer megtettem, nem emlékszel? - nézett rám, én pedig könyörgő tekintettel figyeltem őt. Megforgatta a szemeit, majd egy megadó sóhajt hallatott. - Utálom, hogy nem tudok nemet mondani neked... 
- Tudom, hogy szeretsz! - vigyorogtam rá. 
- Lófaszt a seggedbe! - kelt fel a fotelből, majd morgott még valamit az orra alatt, amit nem hallottam.
- Kérlek! - könyörögtem újra. - Hidd el én is megtenném, de amint látod... - mutattam a begipszelt lábamra. - Meg amúgy is te a megtalálások mestere vagy! - hízelegtem. 
- Jó-jó, csak ne nyaljál! 
- Pedig én úgy emlékszem, hogy azt szereted! - mondtam egy kaján vigyorral az arcomon, mire felemelte a kezét, és bemutatta a középső ujját. 
- Tudod a teljes nevét, vagy a születési dátumát? - kérdezte komolyra fordítva a szót. 
- Styles! Harry Styles, csak ennyit tudok róla. 
- Oké, meg teszek minden tőlem telhetőt, hogy megtaláljam a hercegnődet! - mondta nyájas hangon, én pedig megragadtam az egyik felesleges párnámat, és hozzávágtam  sikeresen az arcába találva. Felnevettem, de azonnal meg is bántam, mert erős fájdalom nyilallt a mellkasomba. 
- Így jár az, aki a másikat szekálja! - nevette fel gonoszan, miközben visszadobta a párnámat.
- Na, húzzál! - morogtam a bordáimat fogva. 

A délelőtt lassan telt, az ebéd pedig pocsék volt. Anya megint bejött, hogy egy órán keresztül csak üljünk, és nézzük egymást. Szuper program... Jó, azért megkérdezte, hogy hogy vagyok, meg ígérgetett sok mindent, de én meg sem hallottam. Délután beszéltem a nővéremmel telefonon, és elújságolta, hogy összeköltözik a pasijával, aminek én nagyon örültem, mert így legalább nem kell tovább az anyánkkal egy fedél alatt élnie. Már csak nekem kellene elhúznom valahogy. Később, ahogy a nővér is ígérte bejött az orvos, és közölte velem az újabb vizsgálatok után, hogy holnap reggel hazamehetek. Végre valami jó hír. Ezt a fél napot meg csak kibírom valahogy. 
-  Mennyi ideig lesz rajtam ez a szar? - kérdeztem az orvost a lábamon lévő gipszre mutatva. 
- Mivel a törés nem tűnik vészesnek, ezért maximum egy hónapig kell a gipszet hordania,  de ez majd kiderül a kontroll vizsgálatokon, amikre be kell majd járnia! - monda, majd ő is, mint a bögyöske, adott egy fájdalomcsillapítót, amit majd otthon is szednem kell. Elmondta, hogy sok pihenésre lesz szükségem, és ne nagyon emelgessek semmit. Mutatott pár légző gyakorlatot, amivel megelőzhetem az esetleges szövődményeket. Ja persze, majd pont ezeket fogom csinálni... Nagyon reméltem, hogy tényleg csak egy hónapig lesz rajtam ez a szar, mert nem igazán akartam a suliba is gipsszel járni. Miután kiment az orvos bevettem a fájdalomcsillapítót, amit leöblítettem egy pohár vízzel, aztán pedig kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, és lassan elnyomott az álom. Fogalmam sincs mennyit aludhattam, de mikor kinyitottam a szemem Zayn idióta vigyorával találtam szembe magam.
- Rohadj meg! - kaptam ijedtemben a szívemhez, ami majd kiugrott a helyéről. A fekete barátom meg jót röhögött ezen. - Mondd, hogy találtál valamit! - tornáztam fel magam ülő helyzetbe, ami nem volt túl jó ötlet, mert újabb fájdalom nyilallt a mellkasomba. Még jó hogy bevettem a fájdalom csillapítót...
- Alig telt el pár óra, szerinted?! - ugrott le az ágyról, majd kihúzta az ágy alatt lévő széket, és egy laza mozdulattal levetette rá magát. Csalódottan dőltem vissza az ágyra. Jó, oké, tudom, hogy ez túl korai lett volna, de akkor is, egy kicsit azért reménykedtem, hogy talál valamit. - Én vagyok a legjobb, nem? - dobott felém egy papírt, ami pont az arcomon landolt. Kérdő tekintettel néztem a haveromra, miután a kezembe vettem a cetlit. Szétnyitottam. Egy cím volt felfirkantva rá Zayn kesze-kusza írásával. Az arcomon hatalmas vigyor terült szét mikor rájöttem, hogy mi is ez. 
- Kibaszottul szeretlek! - örvendeztem. - Gyere ide apucihoz, had adjon neked egy cuppanós puszit, amiért ekkora zseni vagy! - tártam szét a karomat, és csücsörítettem, de ő csak jót röhögött rajtam. 
- Ez fájt... - engedtem le a karjaimat szomorúságot tettetve.  
- Szóval, mi a terved? - váltott témát. - Hogy mész oda hozzá? - Na, ez egy jó kérdés volt. Ezen még nem is gondolkodtam, de csak egy megoldás van.
- Elhozod nekem! - mondtam ki félve, mert tudtam, hogy nem igazán fog örülni a hallottaknak. 
- Mi? - hangja egy oktávval magasabban csengett. - Te most szórakozol velem? Mégis hogyan? Szerinted eljönne velem azok után, hogy bevertem a képét? - Az, hogy Zayn megütötte Harryt még mindig nagyon kiakasztott, és még mindig nem értettem, hogy mire volt ez jó...
- Na, látod, itt a lehetőség, hogy jóvátedd a hülyeséged! Ha ezt megteszed nekem, akkor elfelejtem, hogy megütötted őt! Látod, milyen jószívű vagyok? - kacsintottam rá, de ő csak morgott egyet. 
- Raboljam el, vagy mi? Nem fog velem jönni ebben száz százalékig biztos vagyok! - Ebben én is az voltam, de muszáj beszélnem vele. Látni akarom őt. - Ajj... - sóhajtott egy nagyot. - Elmegyek, és megpróbálok beszélni a fejével, ha pedig nem jön magától, akkor elráncigálom.
- De lehetőleg ne üsd meg! - mondtam, mire megforgatta a szemeit. 
- Egy haja szála sem fog meggörbülni a kis hercegnődnek! - gúnyolódott, amire én már nem reagáltam semmit. Nem értettem, hogy miért utálja ennyire Harryt, nem csinált semmit, amiért Zayn haragudhatna rá. 
A látogatási idő további részében megbeszéltük, hogy az ő házában fogok lakni, mert anyámmal most egy jó ideig nem akarok találkozni, és főleg nem akarom, hogy ő ápolgasson. Isten ment! Akkor már az utcát választom. 
- Azt ugye tudod, hogy nem ugráltathatsz! Nem leszek a szolgád! - jelentette ki komolyan. - Ennyi a feltételem, és amint megszeged, húzol vissza anyádhoz, oké? - nyújtotta felém a kezét, amit azonnal el is fogadtam. Inkább jól viselkedek, csak ne kelljen hazamennem. 
- Elnézést! - Riadtunk fel mindketten egy női hangra, ami az ajtó felől jött. Nem is hallottam, hogy kopogott volna. Zayn bögyös csaja nézett ránk elpirult arccal. - A látogatási időnek öt perc múlva vége! - közölte velünk.
- Nekem is, cica? - kérdezte a haverom, mire a nővér, ha lehetséges, még jobban elvörösödött. Alig bírtam ki röhögés nélkül. A szám elé kellett tennem a kezem, hogy nehogy kitörjön belőlem. Zayn egy nagy fasz, de ezért is imádom. 
- Ez a szabály! - küldött felénk egy "bocsi, de ez van" mosolyt. 
- Ezt még megbeszéljük, baby! - kacsintott a bögyöskére, aki azonnal ki is ment. - Hallottad ezt? - nézett rám felháborodottan, én pedig nem bírtam tovább, kitört belőlem a röhögés. - Megyek és megmutatom neki, hogy ki itt a főnök! - állt fel a székről. - Majd fülelj, mert idáig el fog hallatszódni, ahogy a nevemet nyögi, és könyörög, hogy keményen dugjam! - öklözött le velem, majd elindult kifelé.
- Ne mondj már ilyeneket, mert rohadt kanos vagyok, és még elkapok valakit, aztán... 
- Te csak tartogasd magadat a pápaszemesnek! - kacsintott rám. - Holnap reggel jövök érted, bírd még ki ezt a pár órát! - lépett ki az ajtón, és ismét magamra maradtam, de tudva, hogy holnap hazamegyek, nem nagyon tudott lelombozni az egyedüllét. Később megkaptam a vacsorámat, ami szintén pocsék volt, aztán lemosdattak, majd a kezemben lévő címet szorongatva nyomott el az álom.

Sokkal jobban éreztem magam Zaynnél, mint a kórházban. Itt nem is tűnt olyan vészesnek a dolog. A barátom - annak ellenére, hogy kikötötte, hogy nem ugráltathatom - minden kívánságomat leste, és mindig megkérdezte, hogy mire van szükségem.
- Megleszel? - kérdezte, miközben magára rángatta a fekete bokszerét, majd a kopott, a térdeinél már igencsak kiszakadt farmerét.
- Meg, csak húzzál már! - sürgettem, de őt ez nem nagyon hatotta meg. - Minél előbb beszélni akarok vele!
- Jól van már, ne sürgess! - kapta magára a legmenőbb fekete felsőjét, amit a bulikra szokott tartogatni.
- Az a terved, hogy elcsábítod Harryt? - kérdeztem, mire felszaladt szemöldökkel fordult felém. Kezemmel végigmutattam a ruházatán.
- Mi? Jézusom, dehogy! - húzta undorra a száját. Legszívesebben seggbe rúgtam volna. Utálom, mikor így beszél Harryről. - A pápaszemes a tiéd, én egy újjal sem érnék hozzá. - jelentett ki, én pedig bemutattam neki. - Csak viccelek, nyugodj meg!
- Akkor meg miért... - akadtam meg a mondandómba, mikor leesett, hogy miért is ez a nagy készülődés. - Ó! Tán csak nem a tesója?
- Naomi? Nem! Nem! - tiltakozott túlságosan is.
- Aham... - vigyorogtam.
- Pofa be! - ment be a fürdőbe, majd pár perc múlva tökéletesen belőtt hajjal jött ki.
- Ne feledkezz meg arról, hogy miért is mész oda! Én tőlem megdughatod a kiscsajt, de aztán hozd ide Harryt! - tájékoztattam a feladatáról, nehogy véletlen elfelejtse.
- Értettem főnök! - állt vigyázzban, amit nem bírtam ki nevetés nélkül. - Meg van mindened? Nincs semmire szükséged? - kérdezte még mielőtt elindult volna.
- Megvan minden, csak menj már, és siess vissza! - mondtam, mire elköszönt, és kilépett az ajtón.
Idegességemben szétharapdáltam az alsó ajkam, miközben a tévét kapcsolgattam keresve valamilyen értelmes csatornát, de egyik sem tudott igazán lekötni. Sosem voltam az az ideges fajta, most mégis görcsben állt a gyomrom, és a szívem vadul kalimpált. Igazából féltem attól, hogy nem akar majd szóba állni velem, vagy Zaynnek nem sikerül elhozni őt. Unalmamban felzabáltam az összes zacskó csipszet, megittam vagy egy liter kólát, és végig néztem, vagyis végigszenvedtem egy filmet, de a haverom még sehol. Közben a kóla megtette a hatását, majd szétfakadt a hólyagom, annyira kellet hugyoznom.
- Hol a fenében vagy már Zayn? - morogtam a tökömet markolászva. Megpróbáltam felülni, majd a mankómért nyúlni, de majdnem leestem az ágyról, ezért inkább visszadőltem, és tovább szorongattam a farkamat. Ekkor autózúgást hallottam, amit rögtön fel is ismertem. Hála az égnek, ha még egy percet kellett volna várnom, tuti behugyozok. Hallottam a kulcsok csörgését, majd beszédhangokat, aztán pedig a léptek zaját, amik egyenesen felém tartottak. Hirtelen annyira ideges lettem, hogy még azt is elfelejtettem, hogy wc-re kell mennem. Mikor nyílt az ajtó a gyomrom összeszorult, a szívem pedig vadul vert.
- Louis? - lépett be Zayn, utána meg egy csaj, akit azonnal felismertem.
- Mi a faszomat keres ez itt? Nem meg mondtam, hogy Harryt hozd? - morogtam, miközben nagy nehezen felültem az ágyon.
- Majd ő elmondja... - ment ki a haverom, kettesben hagyva Naomival.
- Látom jól elbánt veled az élet... - szólalt meg a csajszi a lábamat, majd a mellkasomat méregetve.
- Hol van Harry? - kérdeztem leszarva az előbbi kijelentését.
- Figyelj, Louis - huppant le az ággyal szemben lévő babzsákfotelra. - Fogalmam sincs, hogy mi ez az egész, és hiába kérdeztem a tesómat, nem mondott semmit. Nem avatnál be a történtekbe mielőtt elmondanám, hogy miért én vagyok itt, és nem Harry?
- Ez csak rám és a tesódra tartozik! - morogtam mérgesen.
- Oké, azért le na harapd a fejem! - emelte fel a kezeit védekezően. Mikor látta, hogy nem reagálok rá, folytatta: - Harry nincs itt...
- Mi az, hogy nincs itt? - kérdeztem vissza, és egy kicsit előrébb dőltem.
- Franciaországban van a nagynénjénél! - Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Mi? És mikor jön vissza?
- Soha... - Itt kaptam egy kisebb szívrohamot. Soha? Ez tuti, hogy csak egy rossz vicc! - Apám elküldte, mondván, hogy ott sokkal jobb lesz neki, többre viheti, mint itt.
- Hazudsz! - böktem ki, mert nem akartam elhinni, akár mennyire is igaznak hangzott.
- Nem hazudok, nincs itt! - mondta erélyesen. Nem lehet igaz... Harryt elküldte az a fasz apja  csak azért, hogy többet ne találkozhasson velem? Rohadék! - morogtam magamban a kezeimet ökölbe szorítva.
- Add meg a címét! - utasítottam kicsit sem kedvesen.
- Fogalma sincs, hogy hol van, soha nem jártam ott, és hiába kérdeztem apám, nem mondta el! Még csak telefonálni sem tudok neki! - sóhajtott egy nagyot, majd felállt. - Tudom, hogy azt mondtad, hogy semmi közöm hozzá, de én szeretném tudni, hogy mi ez az egész közted és Harry között! Mégis csak a tesómról beszélünk. Mi az, amiért az apám elküldte innen? Mert tuti, hogy nem az miatt, hogy majd ott jobb lesz neki!  Ez egy rohadt nagy hazugság! - állt meg az ágyam előtt karba font kézzel várva a magyarázatomat. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy elmondom neki, mert joga van tudni.
- Meleg vagyok... Harry...
- Mi?? - szakított félbe döbbent arckifejezéssel. Az álla majdnem a padlót súrolta, és egy ideig meg sem szólalt, aztán mégiscsak erőt vett magán. - Basszus, miért mindig a legjobb pasik?!
- Én nem vagyok meleg! - szólalt meg Zayn az ajtó mögül, mire mindketten felnevettünk.
- Te csak kapd be! - kiabált ki Naomi.
- Azt te fogod, csak gyere ki! - válaszolt vissza a fekete, a csajszi meg csak megforgatta a szemeit, de közben folyton mosolygott.
- Most már mindent értek! - foglalt helyet az ágy szélén. - Te normális vagy? A szüleim homofóbok, szerintük ez bűn! - Ezen nem lepődtem meg, már az elején tudtam. - Szerencséd van, hogy az apám még nem tépte le a golyóidat! - mondta még mindig ledöbbenve. - Nekem semmi bajom ezzel, és ez megmagyarázza azt, hogy Harry miért nem ment el egyik lánnyal sem randizni, pedig sokan odavoltak érte. - nézett le a padlóra, aztán újra rám. - Te.. szóval... ti... tudod... - mutogatott zavartan, én pedig először nem tudtam, hogy mire akar kilyukadni, de aztán leesett.
- Ezt most komolyan kérdezed? - vigyorogtam fülig érő szájjal, ahogy eszembe jutott az első, majd a második dugásunk.
- Nem kell válaszolnod, a vigyorodból minden kiderül! - nevetett fel. - Jézusom, a tesóm meleg, és egy ilyen dögös pasit fogott ki magának! Azt a kurva! - vigyorgott, és én sem bírtam ki, hogy ne nevessek fel a szavai hallatán. Örültem, hogy Naomi legalább jó fej, nem úgy mint a szülei.
- Ezek szerint apád tudja? - kérdeztem, mert a szavaiból úgy vettem ki, hogy igen, de nagyon remélem, hogy nem.
- Ezek szerint igen, vagy csak nem akarja, hogy Harry ilyen fazonokkal lógjon, mint te! Már bocs! - húzta el a száját, mire megráztam a fejem jelezve, hogy semmi gond.
- Meg kell találnom őt! Tényleg nem tudsz semmit? - kérdeztem mégegyszer, hátha mégis beugrik neki valami. Nem hagyhattam ezt annyiban. Látni akarom azokat a csillogó zöld szemeket. Kell nekem! Szükségem van rá, nélküle minden olyan mást... Semmi értelmét nem látom a napoknak, ha ő nincs itt velem.
- Sajnálom... - húzta el a száját. De akkor hogy fogom megtalálni?
- Zayn! - kiabáltam ki, mikor eszembe jutott az én zseni haverom.
- Nem! - tiltakozott azonnal, amint betette a lábát a szobába. - Túl messze van, és nincs semmilyen ismerősöm abban az országban! - ült le az ágy másik oldalára. - Azért ennyire én sem vagyok jó... - Minden lelkesedésem eltűnt, és szomorúan néztem magam elé. Ezek szerint akkor soha többé nem látom őt?...
- Magamra hagynátok? - szólaltam meg hosszas csend után, mire bólintottak, és mielőtt kilépetek volna, mégegyszer visszanéztek rám.- Ha kell valami csak szólj, itt leszünk lent! - mondta Zayn, majd becsukta maguk után az ajtót. Elbasztam mindent, ha nem verekszem össze az apjával, akkor nem költöztek volna el, Harryt pedig nem küldték volna el egy másik országba csak azért, hogy ne találkozhasson velem. Felsóhajtottam, és becsukott szemekkel döntöttem a falnak a fejem, hogy visszaemlékezzek a göndörrel töltött percekre. A mély hangjára, ahogy beszél, ahogy a nevemet nyögi, és kéri, hogy gyorsabban mozogjak. A csillogó zöld szemeire, amikkel a lelkemig hatolt, és megbabonázott. A mosolyára, amitől nekem is mindig mosolyra húzódott a szám. A gödröcskéire, amik akkor jelennek meg mikor igazán boldog volt. Hiányzik... Nagyon...Vele minden olyan más volt. Mellette úgy éreztem van értelme az életemnek. Mindig megmosolyogtat, akár milyen szar kedvem volt, valahogy vele nem érzem a rosszat, csak a jót. Sosem éreztem még ilyet, ez valami új, ez valami más... Szeretem őt!

Helyzetjelentés!

Sziasztok! 

Borzasztóan sajnálom, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem ezen a blogon, de sajnos megakadtam a Just a gameben, ami a legszörnyűbb dolog a világán, és hiába olvastam el vagy hússzor az egész történetet, nem tudtam tovább folytatni, de most végre sikerült összeszednem magam, és már a végét is tudom. Körülbelül még olyan 6-7 rész lesz belőle, sajnos nem tudom tovább húzni... Már a 18. rész írom, és lassan, de haladok vele. 

Megfogadtam, hogy csak akkor fogok hozni ilyen rövidebb történeteket, ha előre befejezem, mert ez így nem megoldás, hogy félúton megakadok, ti pedig hónapokat vártok az új részre...

Köszönöm a megértéseteket, és azt, hogy itt vagytok velem! <3 

Hatalmas ölelés, és millió puszi mindenkinek <3

Dreamy Girl