2015. február 27., péntek

Ebony & Ivory (+18)



Sziasztok!



Silver Breeze vagyok, sokan már ismerhettek a "Don't look back..." kapcsán.

Nos, nyilván meglepődtök, hogy itt vagyok, ezért szeretném közölni veletek, hogy drága Dreamy Girl és Én fogjuk tovább vinni az ő nagyszerű "One shot" oldalát!:) Nagyon örültem, mikor kitaláltuk, hogy vágjunk közös projektbe, mert nagy rajongója vagyok a munkásságának!:)

Lesz minden, ami szem- szájnak ingere, Ziall, Larry, Zouis stb...:)

Jó olvasgatást, remélem megmaradtok hű olvasónak, és megajándékoztok minket pár visszajelzéssel!:)Nagy puszi nektek!


Az első Ziall one shot-om már posztolnám is, fogadjátok sok szeretettel!:P /Vigyázat, 18+!/


Silver


Niall


Idegesen doboltam a lábammal a pad alatt, és vártam, hogy Mrs. Stilton belépjen a terembe, kezében a mindent eldöntő, pályaválasztás előtti, utolsó tesztek eredményeivel. Minden ezen múlott, aki nem teljesítette az elvárt százalékot, vajmi kevés esélyt kapott a javításra, és akkor lőttek a Borostyánligás egyetemi álmoknak. Nekem nem kellett aggódnom, hiszen már így is ők állnak sorban értem, hogy hozzájuk járjak, hála a kiváló sport- és matematika eredményeimnek. Most mégis izgultam, hála örök maximalizmusomnak. Körbepillantottam az osztályon, és kicsit megsajnáltam a többieket, hiszen legtöbben sápadtan és frusztráltan ültek, maguk elé meredve. Néhány bögyös pompom-lány a körmét reszelte, de nem a szokásos módon, csacsogva és mosolyogva, hanem izgatottan beharapták alsó ajkukat, és hozzám hasonlóan ütemesen rázták a lábukat. A biológia-szakkörösök a ceruzájukkal kopogtatták az asztalt, néha-néha lefirkantva valamit a padra. A focicsapat többi tagja, élükön Louisval, a tekintetemet keresték, mintha tőlem várnának megváltást, bár nem voltam biztos benne, hogy mindannyian elérik a remélt eredményt. Rengeteget kínlódtam a korrepetálásukkal, de néha annyira magasról tettek rá, hogy feladtam, most meg tessék, itt stresszelnek, ahelyett, hogy megfogadták volna a tanácsaimat. Szemem sarkából a terem leghátsó padja felé sandítottam, ahol Zayn ült. Hanyagul felpakolta bakancsos lábát az asztalra, és egy tükörben igazítgatta a haját. Semmit nem lehetett leolvasni az arcáról, de így is tudtam, hogy egyáltalán nem érdekli az egész, továbbtanulós mizéria. Ha az apja nem erőlteti rá az elit gimnáziumot, már rég egy rock-bandában gitározna, lakóbusszal járva az országot. Magasról tett mindenre, ami körülvette, fölösleges időpocsékolásnak tartott mindent, ami az iskolával és a tanulással járt. Felelőtlennek és gyerekesnek találtam ezt a fajta viselkedését, és valami bizonyos oknál fogva, ő sem igazán szimpatizált velem. Mikor elsősök voltunk, már akkor hatalmi harcot folytattunk a vezető szerepért az osztályban, csak míg én tanulással és közösségi programokban való aktív részvétellel próbáltam kiérdemelni az alfahím státuszt, ő az állandó lázadásával és manipulálással. Mégis imádták. A lányok epekedtek érte, látták benne a filmekből jól ismert rosszfiút, aki majd egy autósmozi hátsó sorában, sörtől mámorosan elveszi a szüzességüket, a fiúk pedig tartottak tőle, és irigyelték szabadszellemű életmódját, amihez nekik sosem lesz elég merszük. Én is ódzkodtam tőle kicsit, hiszen nem egyszer voltunk a verekedés közelében, és akkor láttam megcsillanni valami vad tüzet fekete szemében, amitől mindenki összecsinálta volna magát. De sosem mutattam ki, hogy félek tőle, mert rájöttem, hogy sokkal jobban fel tudom heccelni az ellenállással. Már percek óta bámultam, mikor a középső ujját felmutatva felhúzta a szemöldökét, ezzel adva tudtomra, hogy észrevett. Gyorsan pislogtam párat, és megráztam a fejem, majd válaszra nyitottam a számat, hogy valamit odakiabáljak felé, amikor belépett Mrs. Stilton, én pedig osztályelsőként rögtön felálltam, hogy megadjam neki a tiszteletet, mit sem törődve azzal, hogy Zayn felnevet.
Hallottam, hogy pár padsorral mögöttem, még egy utolsó kedvességet küldött felém:
- Idióta.
- Mr. Malik, jobban tenné, ha fékezné a nyelvét, mikor a tanár besétál az ajtón! - szólt a tanárnő az említett felé sem pillantva, hiszen nagyon jól tudta, nem érne semmit, ha rimánkodna.
- Sosem tudom fékezni a nyelvem, tanárnő! - felelte a feketehajú srác, és elkaptam a kacsintását, amivel megtoldotta kétértelmű válaszát. Gombóc nőtt a torkomban, a szexuális utalástól, amit ilyen nyíltan ejtett ki a száján, de a lányok az első sorban, rögtön kiszűrték a tudatukból az egész egyetem témát, hogy egy emberenként forduljanak hátra, és gyönyörködjenek Malik huncut mosolyában.

Az óra további részében megkaptuk a kiselőadást a továbbtanulás fontosságáról, és arról, hogy az osztály nagy része milyen gyéren teljesített a teszten, majd Mrs. Stilton kiosztotta a lapokat. Velem kezdte. Elégedetten nyugtáztam a maximális pontszámot, és fürödtem a tanárnő büszke pillantásában.
- Nos, igazán meglepődtem, mert a mi drága élsportolóink, - bökött a fejével Louis, Harry és Liam felé - kifejezetten jó tesztet írtak. Remélem, megköszönik majd Mr. Horannak a felkészítést! - mosolyogott felém a nő, a srácok pedig bőszen bólogattak.
Zayn gúnyos horkantására felkaptam a fejem, és gyilkos tekintettel meredtem rá.
- Mi van buzgómócsing, zavar valami? - emelte fel a fejét, mire felpattantam, majd ő is követte a példám.
- Mi lenne, ha leszállnál rólam? - szeltem át kettőnk között a távolságot, és taszítottam rajta egyet.
- Mert ha nem, mi lesz? Halálra hatványozol, zsenikém? - lökött vissza, én meg már emeltem az öklöm, hogy bemossak neki egyet, de az alacsony, szemüveges Mrs. Stilton közénk állt.
- Elég legyen fiúk! - emelte fel a hangját, és apró kezeivel visszatessékelte Zaynt a helyére, én pedig hátat fordítottam, és leültem a padomhoz. - Négy éve mást sem csináltok, csak fúrjátok egymást, itt az év vége, ideje lenne békét kötni!
- Azt várhatja! - feleselt Zayn, Mrs. Stilton pedig lemondó sóhajjal letette elé a tesztjét.
- Nem tudom, tisztában van-e vele Mr. Malik, - váltott újra magázásra./ Mindig ezt csinálta, mikor tisztelet próbált kicsikarni./ - de a maga tesztje lett a leggyengébb mind közül. Bár gondolom, ez senkit nem lep meg.
- Pontosan Tanárnő, és senkit nem is érdekel - bólintott önelégülten a fekete srác.
Hitetlenkedve az égre emeltem a tekintetem. Hogy lehet valaki, ennyire nemtörődöm?!
- Ezzel a hozzáállással semmire nem fogja vinni, és én megígértem az apjának, nem hagyom, hogy ellébecolja az utolsó félévet, úgyhogy döntöttem.
A nő a katedra felé lépdelt, majd rám pillantott, és úgy folytatta:
- Nos, Mr. Horan, mivel a focicsapat, hála magának, javuló tendenciát mutat a matematika terén, úgy vélem, ön lesz a legalkalmasabb arra, hogy Mr. Malikot korrepetálja.
Elakadt a lélegzetem, és Zayn is dühösen mordult fel. Nincs az az isten, hogy én egy légtérben tartózkodjak vele heti négy órát. Kettesben. A gondolattól is légzészavarom lett.
- Na, persze, hogy én és a szöszike együtt tanuljunk? Ez csak valami vicc, ugye tanárnő?- nevetett fel szarkasztikusan a hátsó padban ülő srác.
- Nem vicceltem. Bízom abban, hogy végre leküzdik az ellenségeskedést, a jobb eredmények érdekében - biccentett a tanárnő, és ellentmondást nem tűrve hozzátette: - Ma kezdik.
- De asszonyom…- kezdtem bele, az agyamban kutakodva valami kifogás után - ma edzésünk van…
- Mr. Horan, a sportegyesület véleményem szerint nélkülözni tudja magát. Vagy tévedek, Mr. Tomlinson?
Louis idegesen kapkodta a tekintetét köztem és Zayn között, majd nagyot nyelve hebegni kezdett.
- Hát tanárnő, ez az utolsó szezon, és nagyon fontos lenne Niall jelenléte. - Megkönnyebbülten felsóhajtottam, és hálás pillantást küldtem felé.
- Rendben - adta meg magát Mrs. Stilton, én pedig a pad alatt a levegőbe bokszoltam örömömben.
- Akkor csütörtökön kezdenek. Órák után az önöké a hatos terem. A kulcsot átvehetik a titkárságon.
- Mi? - akadt ki Zayn. - Nem azt mondta, hogy akkor nem kell ezzel a mitugrásszal gyakorolnom?
- Én ilyet nem mondtam, csak azt, hogy ma nem kell - intette le a matriarcha, én pedig a tenyerembe temettem az arcom, és most az egyszer egyáltalán nem örültem annak, hogy én vagyok az iskolaelső. 


***

Csütörtök délután, a titkárság előtt toporogva vártam, hogy megkapjam a kulcsot a kémiateremhez, ahol gyakorolni fogunk. Rohadtul nem volt ínyemre az egész, hogy két órán keresztül Zaynnel kelljen lennem, de nem tehettem mást. Nem akartam megfutamodni, mert akkor a tudtára adom, hogy nyert. Azt pedig nem hagyhattam, így hát, mikor a fém már hidegen simult a markomba, próbáltam leküzdeni az idegeskedést, és kinyitottam a termet, hogy előhalásszam a könyveimet és a függvénytáblázatot.
Mikor mindezzel elkészültem, az órámra pislogtam. Már tíz perce itt kellett volna lennie. Egy pillanatra megörültem, hogy talán nem jön el, hiszen ez teljesen rá vallott volna, ám akkor meghallottam, ahogy nyílik az ajtó, és Zayn nehéz, bakancsos léptei megtörik a csendet.
- Csá! - dobta le hanyagul a hátizsákját az egyik padra, ő maga pedig kivette a fülé mögé tett cigarettáját, és a szájába vette, miközben a másik kezével öngyújtó után kutakodott.
Felháborodva lépdeltem felé, és kikaptam a szájából a bagót.
- Itt nem lehet dohányozni, tudod jól! - morogtam neki, mire elkapta a csuklóm.
- Ide figyelj stréberkém! Csak azért jöttem ide, hogy Mrs. Stilton ne mártson be apámnál. Ne dirigálj nekem, csak magyarázd el nagyjából a tetves anyagot, és kuss! - Fekete tekintetével mélyen az én, kék szemembe pillantott, mire nagyot nyeltem. Farkasszemet néztünk egy ideig, de egy szót se tudtam kinyögni. Sosem figyeltem meg, milyen szép vonásai vannak. Gyönyörű kreol bőre, és szép ívű szemöldöke lággyá varázsolták kemény ábrázatát. Megráztam a fejem, és kicsavartam a csuklómat a kezéből, majd idegesen visszadobtam felé a cigit.
- Azt csinálsz, amit akarsz! Hidd el, nekem sem öröm kettesben lenni veled - mondtam lemondóan, majd visszaültem, és egy feladatlapot tettem elé.
Láttam rajta, hogy meghökkent, amiért beletörődtem abba, amit mondott, és egy pillanatra mintha hezitálni kezdett volna, majd nagy sóhajjal visszadugta a füle mögé a Marlboroját, és letelepedett velem szemben.
- Először is, megcsinálod a tesztet. Én átnézem, mit rontasz, és szépen átvesszük a problémákat. Jó így?- kérdeztem, miközben tollat tettem le elé. Amikor a többieket korrepetáltam, ez a folyamat bizonyult a leginkább sikeresnek, reméltem, Zaynnél is beválik.
- Pazar! - mordult fel a feketehajú srác, majd unottan vizslatni kezdte a papírt.
Nem szóltunk egymáshoz, én olvastam, ő pedig néha-néha megsercenő tollal kapirgálta a válaszokat a feladatlapra.
Mikor önelégülten elém tolta az elkészült tesztet, felvont szemöldökkel meredtem rá. Kezembe vettem a papírt, és elkerekedett szemekkel figyeltem. Az összes feladat hibátlan volt.
Értetlenkedve ráztam meg a fejem, nem értettem az egészet.
- De hát, te meg tudtad csinálni! - nyögtem ki végül.
Gúnyos mosolyra húzta a szája szélét, mint aki győztesen került ki egy csatából.
- Persze, hogy meg tudtam.
- Akkor? Miért állsz bukásra? Direkt rontod el a teszteket? Miért? - Nem tudtam megfejteni, vajon mi játszódik le az agyában.
Egy pillanatra elgondolkodott, mintha mérlegelné a szavait, majd újra rám emelte fekete íriszeit.
- Úgysem értenéd meg. Te ahhoz túl tökéletes vagy! - A szavai sisteregtek a levegőben. Igaza volt, valóban nem értettem.
- Ahogy gondolod Zayn… - álltam fel. Úgy éreztem, sosem fogunk dűlőre jutni egymással, mert egyszerűen túlságosan különbözünk. Olyanok voltunk, mint a zongorán a fekete és fehér billentyűk. Egymás tökéletes ellentétei. - de szerintem néha gondolhatnál a jövődre is. Nem élhetsz örökké egy álomvilágban.
Szavaim utórezgéseivel a levegőben, a vállamra kaptam a táskám, és elindultam kifelé az ajtón, Zayn fürkésző tekintetének kíséretében.
- Hé! - kiáltott utánam, mire nagyot sóhajtva megfordultam. - Ennyiben hagyod? Nem vagy kíváncsi?
- Őszintén, Zayn? - köptem felé a szavakat. – De, rohadtul kíváncsi vagyok, de ősidők óta van köztünk valami ellentét, ami miatt úgysem bíznál bennem, ahogy én sem benned. Miért érdekelne mélyrehatóan az, hogycseszed el az életed? Első óta zrikálsz engem, és én sem csíplek. Attól, hogy kiderült, matekzseni vagy, nem leszünk a legjobb barátok. Egyáltalán nem értem, most ezt ráadásul miért kötötted az orromra, holott biztos vagyok benne, hogy nem érdekel a véleményem.
Magam sem értettem, miért kezdtem bele a hegyi beszédbe, hiszen nagyon jól tudtam, süket fülekre találok a másik fél részéről, így hát, mikor Zayn zavartan lehajtotta a fejét, meglepődtem.
- Menj a picsába, Horan! - meredt maga elé, és ezt már tényleg nem tudtam hova tenni. Széttártam a kezeimet, az égre emeltem a tekintetem, majd kivonultam, és becsaptam magam mögött az ajtót.

***

Pénteken Zayn nem jött be suliba. Szokása volt ezt csinálni, már senki sem lepődött meg rajta, én mégis úgy éreztem, most valami más volt az egész mögött, mint eddig. Nem értettem, miért érdekel, mi van vele, de kénytelen voltam bevallani magamnak, hogy igenis aggódom érte. Ott a teremben, egy pillanatra mintha láthattam volna az igazi arcát, és olyan volt, mintha egy másik srác nézett volna rám. Egész nap ezen agyaltam, és mikor már hazafelé gyalogoltam, kezdett idegesítővé válni, hogy a gondolataim egész végig körülötte forogtak.
Egy téglaépület mellett haladtam el, pár utcányira tőlünk, amikor léptekre lettem figyelmes mögöttem.
- Horan! - hallottam meg az ismerős hangot, és teljesen ledöbbentem magamon, mikor észrevettem, hogy a szívem egyre gyorsabban kezdett verni.
Megtorpantam, és félve hátrafordultam. Fogalmam sem volt, mit akarhat tőlem, főleg a múltkori után.
- Zayn? - néztem bele a fekete szemekbe, amik olyanok voltak, mintha a lelkemig látnának. Pillantása tele volt titkokkal, sötétséggel, én mégis szokatlan melegséget láttam benne. Vajon eddig is ilyen volt, csak én nem vettem észre?
- Gondolkoztam azon, amit múltkor mondtál. - Nekidőlt a téglafalnak, és kifújta a füstöt.
Hála a szellőnek, sikeresen kaptam egy adaggal az arcomba belőle, amit próbáltam idegesen elhessegetni, Zayn pedig gúnyosan vigyorgott.
- Igen? - kérdeztem érdektelenséget színlelve. - Mire jutottál?
- Arra, hogy ki kell derítenem, miért utáljuk egymást! - Szemeit le sem vette rólam, és ez kezdett igazán frusztrálni, így hát jobb híján a cipőm orrát kezdtem vizslatni.
- Van egy tippem, amúgy! - szóltam közbe. - Te egy önző tapló vagy, aki azt hiszi, menő lesz, ha hülyének tetteti magát.
Felvonta a szemöldökét, és elpöccintette a csikket, majd közelebb lépett hozzám.
Kicsit volt magasabb nálam, mégis sokkal kisebbnek éreztem magam. Arca csak pár centire volt az enyémtől, nikotinnal vegyülő, rágó illata volt. A szám kiszáradt, és muszáj volt visszafognom magam, hogy ne nézzem egyfolytában dús ajkait, amik szintén csak most tűntek fel nekem.
- Te meg egy kis stréber mitugrász vagy, aki azt hiszi, mindent mindig jobban tud. - Halkan morogta felém a szavakat, és kezdtem roppant idiótának érezni magam, amiért remegni kezdtek a lábaim.
- Hát akkor, azt hiszem ennek is utánajártunk - nyögtem ki.Próbáltam menekülőre fogni a dolgot, és kikerülni őt, de erős kezeivel megállított.
- De én, nem ezért utállak - mondta komoly arccal, én pedig próbáltam kiszabadulni a kezei közül.
- Jó, szuper. Utálsz, amiért utálsz. Ez van, kész. Engedj már el!- mondtam neki, mert olyan érzelmek kezdtek elszabadulni bennem, amik megrémítettek. Csalódott voltam, mert kimondta, hogy utál. Magam sem tudtam, mit vártam, mit fog majd mondani, de éreztem, hogy egyre erősebben lüktetnek az ereim.
Nagy nehezen sikerült kificánkolnom a kezei közül, és már mentem volna tovább, mikor utánam szólt.
- Akkor nem vagy kíváncsi, hogy miért?
Na, itt telt be a pohár. Elegem lett abból, hogy rébuszokban beszél, hogy egy ép mondatot nem tud kinyögni, és valamiért, az isten tudja miért, arra vár, hogy majd én minden szavát megfejtem, mintha ő tett volna értem bármit is az életben. Soha nem szóltunk egymáshoz sértéseken kívül mást, és nem értettem, mi volt nála ez a hirtelen közléskényszer.
- De, bazmeg! Mondjad! Gyerünk! - kiabáltam oda neki. - Önts ki nekem a lelked, itt vagyok, meghallgatlak! Miért is ne? Ősrégi, jó cimborák vagyunk!
Ironikusan megráztam a fejem, ő pedig elkerekedett szemekkel nézett rám. Fújtattam az indulattól, és legszívesebben bemostam volna neki.
- Mit akarsz tőlem, Zayn? - már nem tudtam abbahagyni, a szavak csak úgy záporoztak belőlem. - Mi a picsáért nem hagysz békén, amíg vége lesz az évnek? Utána úgy sem kell egy levegőt szívnunk!
Nyomatékosításképp mellkason böktem az ujjammal, és indulatosan meredtem magam elé. Abban a pillanatban elkapta a csuklóm, és magához húzott, úgy, hogy egy lélegzetvételnyi időm sem volt felocsúdni.
Az ajka erőszakosan tapadt az enyémre, és én hirtelen azt sem tudtam, mi történik velem. A lábaim kicsit megbicsaklottak, Zayn finom tenyere az arcomra siklott, és éreztem, ahogy a nyelvével utat keres az enyém felé. Reszelős nyögés tört fel belőlem, és kinyitottam a számat, hogy megérezhessem a rágó és nikotin ízt, ami várható volt tőle. A szívem úgy dobogott, mintha ki akarna ugrani a helyéről, és a borostája érdesen simogatta az arcbőrömet. Sosem gondoltam volna ezt, de eszméletlen volt csókolózni vele. Dús ajkaival szántotta az enyémeket, szinte alig ért hozzá, ezzel elérve, hogy lúdbőrözni kezdjek. Belenyögtem a szájába, és viszonoztam a csókot. Mélyen dugtam a szájába a nyelvem, és hagytam, hogy úgy szippantsa magába, mintha az élete függne tőle, majd egy erős mozdulattal a téglafalnak nyomott. Éreztem összefeszülő merevedésünket, amitől újra felnyögtem. Fogaival a számba mart, erősen. Csodálkoztam is rajta, hogy nem kezdett vérezni, de annyira észveszejtő volt az egész, hogy az sem érdekelt volna. Zihálva vált el tőlem, és még ki sem nyitottam a szemem, csak lihegtem, mint aki végigfutotta a maratont, mikor meghallottam a hangját.
- Ó, a büdös picsába, Horan! - hangja halk volt, és reszelős.Már épp visszaszóltam volna, hogy mi volt ez az egész, de mire kinyitottam a szemem, nem láttam sehol.

***

Egész hétvégén nem tudtam kiverni a fejemből Zayn csókját. Ha lehunytam a szemem, láttam magam előtt lehunyt szemhéjait, gyönyörű dús szempilláival. Mikor végignyaltam az ajkamon - bár tudtam ez lehetetlen - olyan volt, mintha még mindig érezném az ízét. Nem tudtam mi volt ez az egész, hiszen azzal sem voltam tisztában, hogy a fiúkhoz is vonzódik, és ő sem tudta rólam, elvileg. Meglepetés, és szégyenérzet kerített hatalmába a gondolatra, hogy lehet, ez a csók csak egy lejárató-hadművelet része volt. Beharaptam a saját ajkaimat, így kicsit visszahozva fogai szorításának az emlékét. Görcsösen megrándult a péniszem, és egyszerűen nem tudtam hova tenni az érzéseim. Mindig is utáltam őt, és tartottam tőle. Ő is utált engem. Hirtelen újra hallottam a szavait a fülembe csengeni:
„Ki kell derítenem, miért utáljuk egymást!” Akkor hirtelen megértettem. Nem is tudtam tovább gondolkozni, most, vagy soha alapon fogtam a pulcsimat, magamra rángattam a cipőmet, bekiabáltam a szüleimnek a nappaliba, hogy elmentem, és már rohantam is Zaynék háza felé.
Nem tudtam mit teszek, hogy mit fogok mondani, és mikor ott álltam a hatalmas, kertes ház előtt, hirtelen inamba szállt a bátorságom. Mi lesz, ha félreértettem? Ha ő nem érzi, amit én? Megráztam a fejem a gondolatra, és bekopogtam. Senki nem nyitotta ki, és kezdtem elveszteni a reményt, de a harmadik kopogásra végre megcsörrent a kulcs a zárban, én pedig szembetaláltam magam Zaynnel. Fekete haja tökételesen be volt lőve, látszólag frissen borotválkozott, egy „Guns and Roses” feliratú, fekete pólót viselt. Szakadt farmerja látni engedte a térdeit, és meglepett tekintetével szótlanul fürkészett.
- Bejöhetek? - kérdeztem elakadó lélegzettel.
Nem válaszolt, csak kinyitotta az ajtót, és intett, hogy kerüljek beljebb.
- Mit akarsz Horan? - húzta fel a szemöldökét, én pedig kezdtem úgy érezni, hogy hiba volt idejönnöm.
- Én csak… csak megértettem - mondtam szemlesütve.
- Mármint? - hangja zavarodottan csengett, és hanyagul a konyhapultnak támaszkodva figyelt engem.
- Hogy miért utáltuk egymást. - Direkt fogalmaztam múlt időben, hiszen nagyon jól tudtam, hogy már egyáltalán nem úgy érzek iránta. - Féltünk. Féltünk attól, mi lesz ha egyszer kettesben leszünk.
Zayn felhorkant, és felült a pultra. Lábait lóbálni kezdte, és egy szemébe lógó tincset visszafújt a helyére. Megdobbant a szívem. Annyira dögös volt, hogy legszívesebben újra elvesztem volna a csókjában.
Közelebb léptem hozzá, bár az összes bátorságomra szükségem volt. A tenyerembe fogtam a kezét, és olyan volt, mintha remegés futott volna végig a testén, de nem tért ki a mozdulatom elől.
- Egy önző taplónak tartasz, aki azt hiszi, menő lesz attól, ha hülyének tetteti magát - villantotta ki hófehér fogsorát.
- Így van. Az is vagy. De talán, pont ez az, ami vonz, mint a mágnes. - Félve tekintettem rá, ő pedig elrugaszkodott a pulttól, és hosszú ujjaival már szántotta is a szőke hajamat.
- Szóval most bevallottad, hogy vonzódsz hozzám? - sisteregte a levegőbe.
- Bevallom. A te döntésed, mihez kezdesz ezzel az információval - haraptam be az ajkam, mire ő, mintha tükör lenne, lemásolta a cselekvésem.
- Magam sem tudom. Egyenlőre még azt is emésztgetem, hogy senkit nem kívántam ennyire, mint téged egy ideje. Az, hogy viszonzod is… nos, ez egy újabb érdekes tényező - válaszolta.
Közelebb hajolt hozzám, kezével finoman felfelé fordítva az állam, hogy minél mélyebb csókban tudjunk összeforrni. Belesóhajtottam a szájába, és magamhoz húztam. Bizseregtek az ajkaim, az ujjbegyeim, ahogy a bicepszén szántottak, szerintem a vérem is felhígult, úgy áramlott lefelé, hogy összegyűljön a már jócskán meredező farkamban.
Beletúrtam a fekete, selymes tincsekbe, ezzel mélyről jövő morgást kiváltva belőle. Belemarkolt a fenekembe, és felemelt, hogy így lépdeljünk a nappali felé, ahol egy erős mozdulattal a kanapéra dobott, én pedig szinte azonnal kezdtem kigombolni az ingemet, miközben ő már a fülemet nyalogatta.
Úgy vergődtem alatta, mint még soha senki alatt. Határozott volt és erőszakos, de ez annyira beindított, hogy alig bírtam magammal. Beletúrt a hajamba, hátrafeszítette a fejem, hogy jobban hozzáférhessen a nyakamhoz, és erősen szívni kezdte. Hatalmasat sóhajtottam, a kezeimmel felfedezőútra indultam a nadrágja felé, hogy kigomboljam azt, és kicsit lejjebb toljam rajta. Hatalmas farka úgy feszült a szűk, fekete alsónadrágjában, hogy le sem tudtam róla venni a szemem. Egy erőteljes csípőmozdulattal már dörzsölte is magát hozzám, én meg attól kezdtem félni, hogy szétreped a farmerem, akkorára duzzadt a szerszámom. Kényelmetlenül nyögve nyúltam a saját gombomhoz, és Zayn segítségével leküzdöttem magamról a ruhadarabokat. Lesegítette az ingemet, és csókolgatni kezdte a felsőtestemet. Beleőrültem, ahogy játszani kezdett a mellbimbóimmal, és nem hazudott, ő valóban nem fékezi a nyelvét. Egyre lejjebb és lejjebb haladt, majd bokszeren keresztül picit megharapta a férfiasságom. Felsóhajtottam. Az alsónadrágom már szinte teljesen átázott egy foltban, annyira felizgultam, és szinte magamhoz sem tértem, már hámozta is ki börtönéből a farkam. Kezeivel először csak simogatni kezdte, miközben fürge nyelvével a hegyén játszott, én meg ívbe feszülő testtel élveztem amit csinál. A csípőmnél fogva magához húzott, hogy egyre mélyebben vesszek el a szájában, majd ütemesen szopni kezdett. Fantasztikusan csinálta, hol gyengéden és lassan, hol begyorsulva, és ezzel a folytonos ingerváltással az őrületbe kergetett. Mikor levegőért kapkodva elvált a farkamtól, lihegve néztem, ahogy végignyalja a száját, és a látványtól hatalmasat rándultam odalenn, újabb cseppet hullajtva a hasamra, amit aztán Zayn lapos nyelvvel felnyalt. Lehunytam a szemem a gyönyörtől, és úgy éreztem, hozzá kell, hogy érjek. Hagytam, hogy teljes egészében rám másszon, és segítettem róla is levenni, a már szörnyen feszülő alsóját. A seggébe markoltam, mire felnyögött, és körkörös csípőmozgással összedörzsölte nedves férfiasságunkat. Eközben, én a kulcscsontját és a nyakát nyalogattam, csókolgattam, és örömmel tudatosult bennem, hogy mikor egy bizonyos ponthoz érek, kirázza a hideg, és halk, de erőteljes nyögéssel válaszolt. Megharaptam fülét, mire ő is az enyémet, és éreztem, ahogy marokra fog, és verni kezdi a farkam. Követtem a mozdulatait, és én is a kezembe vettem lüktető szerszámát. Egymás lihegésében és nyögésében vesztünk el, miközben nyálasan és szenvedélyesen faltuk egymás száját.
- Megőrjítesz, Niall. Eszméletlenül kívánlak! - ahogy ezeket suttogta a fülembe, hatalmasat dobbant a szívem. Nem csak attól, hogy kíván, és ez a tudtomra akarja hozni, hanem, hogy először szólított a keresztnevemen, a négy év alatt.
Érzelem ittasan dörmögtem neki a válaszom:
- Te is engem…Le akarok feküdni veled! - nem is gondolkoztam, pusztán kinyögtem azt, amire vágytam. Magamban akartam érezni, meg akartam tapasztalni milyen az, ha egy olyan srác, mint Zayn, veszi birtokba a testem.
Hatalmasat nyögött, majd elengedett és felpattant.
- Mindjárt jövök, és esküszöm, olyat kapsz, mint még soha! - Eltűnt egy ajtó mögött, és mikor visszajött, a fogával már tépte is fel az óvszer tasakját.
Kínlódtam a várakozástól, és széttártam a combom, hogy könnyebben magamhoz tudjak érni. Láttam, ahogy Zayn szeme elkerekedik a látványtól, ahogy kényeztetem magam, majd felgörgette magára a gumit, és visszajött, hogy átvesse a lábát felettem. Felkönyököltem, és nyálat folyattam előttem ágaskodó szerszámára, jó alaposan besíkosítva vele. Mikor ez megvolt, végignéztem, ahogy a szájába dugja a saját ujjait, és azokkal is megismételte műveletet.
Behelyezkedett a lábam közé, miközben én őrült tempóban vertem a saját farkamat. Először egy, majd két ujját vezette belém, és én felhördültem a hirtelen jött fájdalomtól, de mikor megéreztem a nyelvét, először a herémnél, majd az ánuszomnál, a fájdalom apadni kezdett, hogy átvegye a helyét az eksztázis-közeli állapot. A gerincemen végigszáguldott a jóleső bizsergés, és mikor Zayn abbahagyta az ujjazást, csalódottan nyögtem fel.
A nyelve még mindig bebarangolta a farkam környékét, és csak néztem, ahogy az ajkaival néha-néha megérinti a makkomat. A gondolattól, hogy ha így folytatja, a szájába verem ki, az orgazmus szélére sodort, így lassítani kezdtem a tempón. Vártam, hogy belém hatoljon, és nem is kellett sokáig. Fél perc sem telt bele, már teljesen kitöltött, és úgy mozgott felettem, hogy azt hittem szétszakadok. Szűkölni kezdtem, ő pedig nem várt gyengédséggel simított végig az arcomon. Hirtelen mindenről elfeledkeztem, és elvesztem a tekintetében. Beharapta az ajkát, és olyan dolgokat olvastam ki a szeméből, amiket sosem gondoltam volna. De nem volt időm ezen töprengeni, mert máris újból lökött egyet a csípőjén, hogy újra nyögéseket váltson ki belőlem. Az egyik lábamat feltolta a mellkasomig, hogy könnyebben hozzám férjen, és a farka már olyan mélyen volt bennem, hogy sikeresen eltalálta azt a pontot, amitől újra remegni kezdett a farkam. Ismét marokra fogtam a péniszem, és Zayn lökéseinek ritmusára kezdtem pumpálni. Már szinte fokozhatatlanná vált a vágy, a fekete szépfiú pedig újabb csókokkal halmozott el. Harapta a nyakam, az ajkam, a fülcimpám, és én ettől úgy éreztem, minden széthullik körülöttem. Hatalmas erővel tört ki belőlem az orgazmus, és forró nedvem a hasamra lövellt. Zayn légzése is egyre szaporább lett, mígnem egy erőteljes nyögés után beharapta az ajkát, és egy elfojtott morgással zuhant rám. A gyönyör utolsó hullámai közben, még végigcsókolta a mellkasomat, kezével pedig a derekamat simogatta.
Pár percig csak feküdtünk ott, öntudatlanul, és nem akaródzott megtörnöm a csendet. Olyan mámorító volt, olyan hihetetlen és izgató, még a gondolat is, hogy a nagy lázadó, Zayn Malik és én, a stréber élsportoló, Niall Horan egymás nedvétől csatakosan fekszünk egy kanapén, miután eszméletlenül nagyot szeretkeztünk, hogy legszívesebben sosem hagytam volna elmúlni a pillanatot.
De akkor Zayn megtörte a csendet.
- Te tényleg tökéletes vagy - nyögte, majd féloldalt, a könyökén támaszkodott meg, és rám nézett. Újra a csábos mosolyát villantotta felém, és én lemásoltam az ábrázatát.
- Örülök, hogy végre meggyőztelek! - Csintalanul elnevettem magam, ő pedig magához húzott. Beszívtam őrjítően szexi illatát, és élveztem, ahogy forró bőre az enyémhez simul.
- Még azért nem igazán…de időnk, mint a tenger - morogta, miközben orrát a hajamba fúrta.
- Ezt hogy érted? - pillantottam fel rá. - Az évnek mindjárt vége…
- Hát, még az is lehet, hogy egy egyetemen kötünk ki… - Láttam, ahogy kicsit félénken lesüti a szemét. A nagy Zayn Malik elpirul, és egyetemre akar menni? Mik vannak!
- Zayn… - kezdtem bele, de nem találtam a szavakat. Teljesen elképedtem, attól, hogy ezek szerint, nem csak egy kalandot akar velem.
- Igazad volt…tényleg nem élhetek álomvilágban - mondta, miközben végigsimított fekete tincsein. - De ha te segítesz, talán sikerül kezdenem valamit az életemmel.
Nem szóltam semmit, csak magamhoz húztam, és egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy alig pár napja még ez a srác fröcsögte az arcomba a sértéseit. Abban viszont igazam volt, hogy Zayn tipikus rosszfiú. Kívülről rideg és félelmetes, de belül, igenis tele van érzésekkel, amiket csak azoknak mutat ki, akik fontosak neki. Én fontossá váltam a számára. A gondolatra elmosolyodtam, és gyengéden megcsókoltam, hogy tudja, én itt leszek.
Valóban olyanok voltunk, mint a fekete-fehér billentyűk a zongorán. Egymás tökéletes ellentétei, mégis úgy jók együtt, ahogy vagyunk. Egy biztos, örökké hálás leszek Mrs. Stiltonnak, amiért ragaszkodott hozzá, hogy én korrepetáljam Zaynt, még ha nem is számítottam erre a végkifejletre.

2015. február 22., vasárnap

Young and wild and free (Ziall) +18

Halihóóó!!

Annyira, de annyira sajnálom, hogy ilyen sokat kell várnotok egy-egy részre. :( Most sem a JAG-al jelentkezem, hanem egy Ziall sztorival, amit Breeze Silver-rel ötlöttünk ki <3 És közös megegyezés alapján, én írtam meg :) Szerintünk így kezdődött minden ;) Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Imádtam írni, annyira beleéltem magam, hogy le se tudtam tenni, muszáj volt befejeznem :) 
Köszönök mindent, imádlak benneteket <3 
Jó olvasást!

Dreamy Girl
Ui. igyekszem a JAG-al és válaszolok a kommentekre is :)



Niall


Röhögve, egymást lökdösve estünk be a buszunkba, ahol nagy nehezen mindenki elfoglalta a helyét. Én Harry mellett ültem, aki jobbján természetesen Louis foglalt helyet, míg velem szemben Zayn és Liam. Kicsit felöntöttünk a garatra a buliban, de kit érdekelt? Végre lazulhattunk, szórakozhattunk a sok utazás és munka mellett. Az este a miénk volt, csakis a miénk. Ilyenkor átlagos srácoknak érezhettük magunkat, akiknek nem kell megfelelniük a rajongóknak, vagy a médiának. Zayn előkapta a telefonját, és elindította a kedvenc számunkat, amit akár órákon át képesek vagyunk hallgatni. Mindannyian egyszerre kiáltottunk fel, és együtt énekeltük a refrént: 

"So what we get drunk
So what we smoke weed
We’re just having fun
We don’t care who sees
So what we go out
That’s how its supposed to be
Living young and wild and free"

- „Young and wild and free” - ismételtük ordítva, ahogy a torkunkon kifért. Pont így éreztük most magunkat. Fiatalnak, vadnak és szabadnak, itt a buszban, ahol senki sem láthat minket, majd a szállodában, ahol ismét önmagunk lehetünk. Öt átlagos srác, akik úgy szeretik egymást, mintha testvérek lennének, még akkor is, amikor legszívesebben kitekernénk egymás nyakát. Végignéztem a boldog, kicsit becsípett társaságon. Zayn fülig érő vigyorral ordibált, miközben néha-néha beleszívott a cigijébe, majd kifújva a füstöt, kis karikákat formált belőle, amit Liam nevetve vágott szét az ujjaival, ezzel tönkretéve Zayn játékát. Mindenki jót nevetett a fekete morcos fejét látva. Louis és Harry, mint mindig, egymás kezét fogták, csókokat lopva a másik ajkáról. Először, mikor bejelentették, hogy együtt vannak, mindannyian ledöbbentünk, bár igazából ezt mi már éreztük, de így kimondva kicsit furcsa volt. A két jó barátunk egymásra talált. Persze támogattuk őket, sosem fordult volna meg a fejünkben, hogy ítélkezzünk, hiszen a vak is láthatja, mennyire oda meg vissza vannak egymástól, amit őszintén megvallva, irigylek tőlük. Ilyen szoros és erős kapcsolat, ami kettőjük között van, nem igazán létezik a világon. Mostanra már megszoktuk, hogy ők ketten mindig, mindenhol együtt vannak, és nyalják falják egymást, amit én lassan már fel sem veszek, Zayn és Liam az, akik ilyenkor morcosak, mert ők is szeretnék élvezni a barátnőjük társaságát. Én meg… Nos, nekem nincs még senkim, de talán egyszer én is rátalálok arra, akit nekem szánt az ég. Jézusom! Ez milyen nyálas!- Ráztam meg a fejem, hogy visszatérjek a valóságba, ahol elszabadult a pokol. Zayn az ölembe ugrott, mire fájdalmasan felnyögtem, mert pont a lábam közé tenyerelt.
- Baszki, Zayn, a tököm! – ütöttem a vállába, amit egy röhögés követett. – Szállj le rólam, dagi! – próbáltam letolni, de nem bírtam.
- Ugyan már, szöszkém! Tudom, hogy szeretsz! – puszilt a nyakamba, én pedig tettetett undorral töröltem le. – Ouch, ez fájt, Ni! – biggyesztette le az ajkait, mire felnevettem, és arcon pusziltam engesztelésül. – Így már jobb! – túrt bele a hajamba, amit tudja jól, hogy utálok, de most nem szóltam érte semmit, csak átkaroltam a derekát, és kikaptam a kezéből a cigit, amit megszívtam.
- "Young and wild and free!" - kiáltotta Zayn, én pedig befogtam a fülem.
- Kiszakad a dobhártyám! – Adtam neki egy tockost, mire elvette a cigit, és ajkai közé fogta, majd csikizni kezdett. 
- Olyanok vagytok, mint egy szerelmes pár – jelentett ki Louis, miközben fulladoztam a röhögéstől. 
- Mi van, féltékeny vagy, baby? – nevetett Zayn.
- Én?! Soha! Nekem van a legjobb pasim! – tarkón ragadta Hazzát, és megcsókolta. Olyan mélyen volt a göndör szájában, hogy félő volt, hogy a mi kis barátunk megfullad. Mindenki ujjongani kezdett, ahogy a szerelmespár hosszú, érzéki csókot váltott.
- Hmm, srácok, ha így folytatjátok, még lesmárolok valakit a buszban, mert annyira izgatóak vagytok – szólalt meg Zayn, mire szétrebbentek, és jót röhögtek. – Rohadt kanos vagyok – jelentette ki szomorúan, én pedig megdermedtem. – Smárolunk? – fordult felém, mire döbbenten néztem barna szemeibe, amik engem vizslattak. Nagyot nyeltem.
- Ne ijesztgesd már szegény Niallt, mert nem mer majd a közeledbe menni! – szólalt meg Liam.
- Oh, itt az újabb féltékenykedő! Na, akkor téged kaplak le! – ugrott ki az ölemből Zayn, és olyan gyorsan termett Liam ölébe, hogy szegény feleszmélni se tudott, de valahogy mégis sikerült neki elhúznia az arcát előle.
- Húzz innen, Malik! – tolta le magáról Liam a sértődött feketét, aki morcosan ült le a helyére. Mindenki jót nevetett rajta, csak én nem. Valahogy megsajnáltam szegényt. Elég szar érzés, mikor az ember kanos, és nincs kin levezetnie… Neki ott van Perrie, bár ő sincs mindig itt, de nekem nincs senkim, csak a jobb kezem, meg néha a bal, hogy kicsit változatos legyen. Szánalmas vagyok. Tekintetem Loura és Harryre tapadt, ahogy egyre jobban belemelegedtek a dolgokba. Kezeik elkalandoztak a másik testén, miközben hevesen falták egymást, és halk nyöszörgések hagyták el a szájukat. Nem mondom hogy nem volt izgató, mert de, és én ráadásul irtóra ki voltam éhezve. Úgy látszik, kellene már egy csaj, mert még rámászok valamelyik bandatársamra, vagy beállok Larryékhez harmadiknak. Jézusom! Kaptam el a tekintetem a fülledt párról, és Zaynra néztem, aki engem vizslatott, és mikor összeakadt a tekintetünk, féloldalas mosollyal, majd egy kacsintással jutalmazott meg. Zavart vigyorra húztam a szám, és elkaptam a tekintetem. A szívem hirtelen gyorsabban vert az átlagosnál, és úgy éreztem magam, mint aki egy szaunában van. Ez nem normális. Azonnal ki kell szállnom innen, vagy megfulladok.-gondoltam, és mintha csak meghallgattak volna az égiek, megállt a kocsi. Hála istennek, megérkeztünk.
- Folytatjuk a szobámban? – kérdezte Zayn, mire ránéztem. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most csak nekem szól, vagy a többieknek is.
- Mi nem! Van egy kis elintéznivalónk! – vigyorgott Hazza, majd kinyitotta a kisbusz ajtaját, és Louval együtt eltűntek.
- Sophieval Skype-olok… bocs, haver! – húzta el a száját Liam, aztán ő is kiszállt, kettesben hagyva engem és Zaynt.
- Ugye, te nem akarsz lekoptatni? – nézett rám kiskutya szemekkel. Eszem ágában sem volt, de valahogy mégis úgy éreztem, nem kellene most vele mennem. Kikászálódtam a kisbuszból, és beleszippantottam a friss, éjszakai levegőbe, kitisztítva elbágyadt fejem. Zany is kimászott, majd megállt velem szemben.
- Persze, hogy nem! – mosolyogtam, mire hatalmas vigyor ült ki arcára.
- Te vagy az én emberem, szöszke! – karolta át a vállam, és így mentünk fel a szobájába, miközben folyton dudorászott és énekelgetett. – „Young and wild and free...” – suttogta a fülembe, amitől megborzongtam. Mikor kinyitotta a szállodai szoba ajtaját, és átléptem a küszöböt, valami azt súgta, hogy ez nem lesz egy átlagos este. Valami más volt. Megmagyarázhatatlan érzés futott át rajtam. – Hozok egy kis piát! – zökkentett ki a gondolataimból, Zayn. Leültem az ágy szélére, és vártam, hogy a fekete haverom visszatérjen, kezében egy üveg piával. – Indulhat a Ziall parti! – emelte a magasba a piás üveget, majd a kezembe nyomta, hogy én igyak belőle először. Nem haboztam, azonnal meghúztam. A friss levegő, és a kisbuszban történek kijózanítottak, de most, hogy ismét alkohol került a szervezetembe, újra mámoros tompaság lett rajtam úrrá. Beszélgetésbe elegyedtünk, és közben folyton kortyolgattuk a piát, ami hamar el is fogyott. Jókat röhögtünk, én az ágyon ültem, míg Zayn a padlón, hasát fogva a nevetéstől. Imádtam, ahogy önfeledten nevet, miközben fetreng a padlón. – Elszívok egy cigit, szöszke – tápászkodott fel a padlóról. – Addig el ne szökj nekem, mert még nem végeztem veled! – kacsintott, huncut vigyorral az arcán. Felnevettem, és elterültem az ágyon. Behunytam a szemem, és egyfolytában mosolyogtam. Úgy éreztem, a fellegekben járok. 
- Szállj le az ágyról, mert ha így folytatod, nem bírok magammal és leteperlek! – riadtam meg, Zayn hangjára, mire úgy ugrottam fel az ágyról, és ültem le a szélére, mintha egy csínytevésen kaptak volna. Jóízűen felnevetett, de én csak döbbenten ültem. – Csak vicceltem. – Lépdelt befelé az erkélyről, és leült elém a padlóra. A szobára csend telepedett. Valami megváltozott, ezt mindketten éreztük. A levegő felforrósodott körülöttünk, és tekintetünk egybe fonódott. Megnyalta alsó ajkát, én pedig felsóhajtottam a látványra. Azok a telt, érzéki ajkak! Beletúrt a hajába. Az a fekete, dús haj! Azok az erős, férfias kezek, amik annyi mindent tehetnének velem.... Hirtelen állt fel, én pedig remegő testtel figyeltem, ahogy felém lépett. Megállt előttem, kezeit testem mellett, két oldalt tette le az ágyra, és közel hajolt arcomhoz. Közelsége meleg hullámként futott végig a testemen.
- Meg akarlak csókolni! – suttogta kéjes hangon.
- M-mi? – dadogtam.
- Kíváncsi vagyok, milyen érzés. Te nem?! – ajkai súrolták az enyémet. – Téged nem izgatott fel Louis és Harry heves csókcsatája? – Meleg lehelete csiklandozta az arcom. – Tudod, hallottam őket már többször, mikor szeretkeznek, és hát, Perrievel nem élvezünk akkorát, mint ők, pedig mi sem fogjuk vissza magunkat – ahogy kimondta ezeket a szavakat, forróság öntött el, az alhasam bizseregni kezdett, a nadrágom pedig igencsak szűkössé vált. Egy szót sem tudtam kinyögni, de ő folytatta: - Vagy ezek ketten tudnak valamit, vagy kibaszott jó egy pasival dugni! – A farkam megremegett a szavaira, és akkorát nyeltem, hogy szerintem az egész szálloda hallotta. – Ne mondd, hogy téged ez nem izgat fel, mert láttam, ahogy nézted őket, meg innen hallom, ahogy hevesen ver a szíved!
- És hát… - nézett le kettőnk közé, majd félmosollyal, hatalmas, huncutul csillogó szemeivel az enyéimbe nézett. –...áll a farkad, szöszi!– vigyorgott, én pedig éreztem, hogy elpirulok.
- Én… ez… ez nem… helyes… mármint mi… - hebegtem. Próbáltam összeszedni magam, de az agyam kezdett cserbenhagyni.
- Csak egy csók, mi baj történhet?! – lehelte számra, majd lágyan összeérintette az ajkainkat. Lehunytam a szemem, kizárva tiltakozó gondolataimat, és csak Zayn édes ajkaira koncentráltam. Alig tartott pár másodpercig, mégis egy lavinát indított el bennem. Mikor kinyitottam a szemem, sötétbe burkolózó tekintete az enyémbe fúródott. Arca mosolygott, szemei csillogtak, ahogy engem fürkészett. Kezem arcára simítottam, majd dús ajkain szántottam végig az ujjaimmal, aztán tarkójánál fogva húztam magamhoz, hogy ismét érezhessem puha szájának érintését. Azonnal szétnyitottam a számat, beengedve türelmetlen nyelvét, ami körbeölelte az enyémet, majd lassú táncba hívta, hogy szinte egymásba forrjunk. Ujjaimmal fekete, felfelé meredező hajába túrtam, míg a másikkal az ágyon támaszkodtam. Mámorító érzés volt Zaynt csókolni. Ilyet még sose éreztem. Ennyire intenzíven egy csók sem hatott rám, mint az övé. Nyelve egyre hevesebbé vált, bebarangolta a számat, majd durva táncba kezdett az enyémmel. Borostája csiklandozta az arcom, de ez nem tántorított el attól, hogy csókoljam őt, sőt, még jobban beindított. Egymás szájába sóhajtottunk, lassan hátrafelé araszoltam az ágyon, magammal húzva Zaynt is, miközben el sem váltam az ajkától. Széttártam lábaimat, hogy közéjük férkőzhessen. Kezeimmel a hátát simogattam, néha bele -bele túrva fekete tincseibe. Elváltunk egymás ajkától, mire Zayn elhomályosult tekintettel nézett rám, tenyerével a fejem mellett támaszkodott.
- V-valami baj van? – kérdeztem kétségbeesetten, de mikor szája mosolyra görbült, minden félelmem elszállt. Hátra fésülte a hajam, majd megcsókolt. Pólója alá csúsztattam a kezem, forró, izmos hátát cirógattam, aztán lejjebb vándoroltam, és a fenekébe markoltam. Felnyögött, és előre lökte a csípőjét, ezzel belőlem is egy hangosabb sóhajt kiváltva. Remegés futott végig a testemen, ahogy folytatta a mozgást fölöttem. Csókokkal hintette be felhevült bőröm az ajkaimtól egészen a nyakamig Félrefordítottam a fejem, hogy még jobban hozzáférjen. Felcsúsztattam kockás ingét, és fedetlen hátát karmolásztam, majd erősen belemarkoltam, mikor az érzékeny pontomhoz ért, és megszívta azt. Beharaptam az alsó ajkam, egyik kezemmel pedig haját markoltam. Szájával lejjebb vándorolt, elhúzta a felsőmet, hogy kulcscsontomra lágy csókot hintsen. Felemelkedett, és lihegve megragadta a pólóm, amit együttes erővel leerőszakoltunk rólam. Nem sokat teketóriázott, egyből rákapott a mellbimbómra, amire én sóhajokkal válaszoltam. Hol az egyiket, hol a másikat harapdálta, szívta és körkörös mozdulatokkal nyalogatta, ezzel is az őrületbe kergetve engem. Nem tudtam nyugton maradni, folyton vergődtem alatta, fejemet jobbra-balra dobáltam a kéjtől, amit az érintései és tettei váltottak ki belőlem. Nyelve hegyével végigszántott a hasamon, a köldökömön át, egészen a nadrágom szegélyéig, ahol , a fogai közé csípte érzékeny bőrömet. – Ah! – tört fel belőlem egy hangosabb nyögés, ahogy egyre közeledett a gyenge pontom felé. Feltérdelt a lábaim között, és lassan, érzékien kigombolta az ingét, mindvégig a szemembe nézve. Ahogy feltárult előttem izmos, kreol bőre, amin tetkói díszelegtek, felnyögtem, és végigsimítottam nyakától kezdve, lefelé haladva a mellkasán, érintve a bimbóit, majd a hasán, ujjaimmal kirajzolva v-vonalát. Arcomat a kezei közé fogta, így húzva magához egy érzéki csókra.
- Megőrjítesz! – suttogta a számba, majd visszalökött az ágyra, és lerántotta magáról az inget, amit egy laza mozdulattal a sarokba dobott. Végignéztem tökéletes, izmoktól duzzadó felsőtestén, majd lejjebb kalandoztam tekintetemmel, felfedezve a szőrcsíkot, ami eltűnt nadrágja szegélye alatt. A látványra megnyaltam az alsó ajkam. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de Zayn teljesen beindított. Minden egyes mozdulata, cselekedete izgató volt. Fölém hajolt, és belesuttogott a fülembe:
- Akarod, hogy tovább menjünk? – kérdezte mély hangon, majd beleharapott a fülcimpámba. Felnyögtem, miközben a hajába túrtam. Akartam, persze, hogy akartam, de féltem. Nem tudtam, mire számítsak, és ez megrémített.
- Akarom… csak… - hebegtem – félek… - A hangom remegett, ahogy kiejtettem az utolsó szót. Elmosolyodott, majd megcsókolt.
- Ne aggódj, vigyázni fogok rád! – motyogta, és szavaitól melegség járta át a szívemet. Orrát az enyémhez érintette, mire zavartan felnevettem. Bólintottam, jelezve, hogy mehetünk tovább. A tudatra, hogy mi fog ezután történni, görcsbe rándult a gyomrom a többi izmommal együtt. De ez az érzés hamarosan elszállt, ahogy a nyakamtól lefelé haladt, nedves, forró csókokkal hintve be felhevült bőrömet. Kezével felfedező útra indult a testemen, végigsimítva minden lényeges pontomon. A köldökömbe csókolt, majd belenyalt, amitől egész testemben megremegtem, egy elfojtott nyögés kíséretében. Kicsatolta az övemet, és lerángatta rólam a nadrágomat, így egy szál szűk, fehér bokszerben feküdtem az ágyon. Éhesen, beharapott alsó ajakkal vezette végig a tekintetét rajtam. Félmosollyal nyúlt a férfiasságomra az anyagon keresztül. Próbáltam tartani vele a szemkontaktust, miközben nagyokat nyögtem, és felfelé löktem a csípőmet, hogy még jobban hozzámérjen. Lehúzta az alsóm, de épp csak annyira, hogy a makkom kilátszódjon. Végigsimított rajta az ujjaival, én pedig hatalmasat nyögtem érintésére. Megragadtam a kezét, és a szemébe néztem.
- Kérlek! – suttogtam erőtlenül, mire rám mosolygott, és levette az utolsó ruhadarabot, kiszabadítva merev péniszem, ami a hasamon pihent. Rámarkolt, lassan simogatta, sóhajokat felszakítva a torkomból. Ajkamra tapadt, miközben egyre gyorsabb tempóban kezdett el fejni, amitől vergődtem alatta, szüntelen markolva a haját.. Ezt addig művelte, amíg meg nem érezte, hogy közeledem ahhoz, hogy hatalmasat élvezzek a kezére. Leállt, mire morogtam egyet. Üresség kerített hatalmába attól, hogy nem éreztem érintését. Megragadtam a nadrágja övét, kikapcsoltam, és ameddig csak tudtam, lerángattam, majd Zayn segítségével végleg megszabadítottam tőle. Szűk, fekete bokszer volt rajta, ami kiadta hatalmas, feszülő farkát. Nem haboztam, azonnal rámarkoltam, és masszírozni kezdtem, amitől egész testében megremegett. Irtó dögös volt elnyílt, duzzad ajkával, remegő szempilláival és összekuszált, homlokára tapadó hajával. Folytonos nyögések hagyták el a száját, és a tudat, hogy ezt mind én váltottam ki belőle, még jobban felizgatott. Én, a kis szöszi, akinek alig volt barátnője, aki nem volt valami tapasztalt e téren, most itt fekszik egy ágyban a dögös, “minden csaj álma” pasival, és épp a farkát masszírozza, ezzel kéjes hangokat kiváltva a belőle. Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, és féltem, hogy mindez csak egy álom. De nem volt az. Ez maga volt a valóság. Elmosolyodtam, és álmodozásom Zayn csókja szakította félbe. Megnyalta az ajkam, majd simogató nyelve átcsusszant a számba, vad táncra hívva az enyémet. Hallottam, ahogy kihúzza az éjjeli szekrény fiókját, és rövid matatás után visszalökte azt. Elvált az ajkamtól, lehúzta fekete bokszerét, feltárva ágaskodó szerszámát. Láttam már meztelenül, mindenki látta a másikat, de ez most más volt. Szemem a farkán legeltettem, nem figyelve arra, hogy közben mi történik körülöttem. Most tűnt csak fel igazán, hogy milyen nagy méretettel van megáldva. Nyeltem egyet a tudatra, hogy a “nagyságát” hamarosan meg is érezhetem.- Hahó, itt vagy még? – zökkentett ki a hangja. Fülig ért a szája.
- Mondtál valamit? – kérdeztem a szemébe nézve. Felkuncogott.
- Tudom, hogy hatalmas és gyönyörű a farkam, de azért rám is figyelhetnél… - tettette a sértődöttet, nekem pedig lángba borult az arcom attól, hogy tudta, a szerszámát stíröltem. – Készen állsz? – Bólintottam, és felnyögtem a látványra, ahogy bevette a szájába az ujjait, és szopni kezdte, cuppogó hangokat hallatva, mindvégig tartva velem a szemkontaktust. Már a látványra el tudtam volna menni, annyira izgató volt. Szinte tocsogott a nyálban mikor kivette a szájából, és a járatomhoz nyúlt, lágyan simogatva érzékeny részem. Szűköltem az szokatlan, de jóleső érzéstől, amit ujjainak ütemes mozgása váltott ki belőlem. Kicsit benyomta az ujját, majd óvatosan feldugta, mire összeszorított szemekkel, beharapott ajakkal szisszentem fel a kellemetlen érzésre. Nem volt vészes, csak furcsa. Légzésem szaporábbá vált, ahogy lassan, ki-be húzogatta az ujját. – Jó? – kérdezte, mire egy „ühüm” volt a válaszom. Belém csúsztatta a második ujját is, ami kicsivel fájdalmasabb volt, mint az első. Hagyta, hogy megszokjam, majd mozgatni kezdte bennem, egyre gyorsabban, aztán ismét lassan. Nyögéseim egyre élvezetesebbé váltak, amit ő is észrevehetett, mert kihúzta ujjait, és felgörgette magára az óvszert. Fölém magasodott, egyik keze a fejem mellett pihent, míg a másikkal a bejáratomhoz igazította magát. Éreztem nekem feszülő férfiasságát, és ismét elkapott a félelem. Gyomrom görcsbe rándult, a szívem vadul kalimpált és alig kaptam levegőt.
- Ha fáj, akkor szólj, azonnal leállok, oké? – suttogta, barna íriszeit kékségeimbe fúrva. Idegesen bólintottam, majd megmarkoltam a bicepszét, ahogy belém nyomta a farka tompa hegyét.
- Basszameg! – nyögtem fájdalmasan. – A picsába!
- Lazulj el, Niall! – hangja teli volt nyugalommal, ami kicsit segített ellazulni. Ajkait enyémre tapasztotta, nyelvével átcsusszant számba, hogy elterelje a figyelmemet a fájdalomról. Beljebb tolta magát, mire felszisszentem, összeszorítottam a szemem , és a karjába markoltam. – Abbahagyjam? – kérdezte kétségbeesetten.
- Ne! – szóltam rá. – Jól vagyok – mondtam, bár nem így éreztem, mégse akartam, hogy abbahagyja. Egyszer úgy is el fog múlni a fájdalom, csak ki kell bírni. Ismét bekebelezte az ajkaim, majd lassan mozogni kezdett bennem. A szájába nyögtem, kezemmel még mindig a bicepszét szorítottam.
- Annyira szűk vagy és forró – suttogta a fülembe, mire megremegtem. – Istenem, Niall! – nyöszörgött. – Annyira jó érzés... – mozgása kezdett felgyorsulni, én pedig hangosannyögtem, ahogy a fájdalom lassan átváltott élvezetbe. Kéjes sóhaj szaladt ki a számom, amit Zayn is észrevehetett, mert gyorsabb tempóra kapcsolt, és erőteljesen lökte magát belém.
- Ah! Zayn! – markoltam hátába, majd lejjebb vándoroltam, hogy a fenekét vegyem birtokba. Belevájtam a körmeim, mély nyögést kiváltva Zaynből. Hátsóját markolva húztam még közelebb magamhoz, mert azt akartam, hogy teljesen elvesszen bennem. – Mozogj! Gy-gyorsabban! – Erőteljes, vad ritmusban döfte magát belém, ezzel olyan pontot érve, amitől egy sikoly szaladt ki a számból, és az egész testem megremegett. – Ott!! - nyögtem, ő pedig tovább izgatta azt a pontot, ami hiper sebességgel repítette a csúcs felé. Zayn megfogta lüktető férfiasságom, és lökései ütemére fejt. Jobbra- balra dobáltam a fejem, a testem vonaglott az ágyon, miközben a paplant markoltam. Zayn kihúzódott belőlem, majd belém csusszant, olyan erővel, hogy felsikoltottam, és hatalmasat élveztem, beterítve a hasam forró nedvemmel. Zihálva, elernyedten néztem őt, ahogy még mindig ki-be jár bennem. Szemeit lehunyta, ajkai elnyíltak a folytonos nyögésektől, amik elhagyták torkát. Teste csillogott az izzadságtól, haja rátapadt homlokára. Gyönyörű látvány volt, ahogy lökési tompulni kezdtek, majd éreztem, hogy megremeg a farka, és hatalmas, mélyről jövő nyögéssel élvezett el bennem. Zihálva, önkívületi állapotban dőlt rám, majd egy erőtlen csókot hintett a számra. Arcát a nyakamba fúrta, és átölelt, miközben a fülembe lihegett. Átkaroltam izzadt, szinte lángoló testét, és puszit nyomtam a vállára. Nem szóltunk semmit, csak feküdtünk egymásba gabalyodva, mígnem a légzésünk visszaállt a normális kerékvágásba. Zayn kihúzódott belőlem, én pedig letöröltem élvezetem nyomát a hasamról. Lehúzta az óvszert, amit egy laza mozdulattal beledobott a szemetesbe. A bokszeréért nyúlt, gyorsan felrángatta magára, majd a farmerjét is, és kiment az erkélyre. Felkeltem én is, felhúztam a ruháimat, és az ajtóból figyeltem, ahogy rágyújt, majd kifújja a füstöt. Odamentem hozzá, mire felém nyújtotta a cigit, amit elfogadtam, és nagyot szívtam belőle. Átkarolta a vállamat, én pedig nyakába fúrtam az arcom.
- Ígérd meg, hogy nem fog megváltozni köztünk semmi, ezután az éjszaka után! – mondtam félelemmel teli hangon. Féltem, hogy talán elveszíthetem a legjobb barátomat egy hirtelen jött fellángolás miatt. Mert ez csak az lehetett, semmi több. Ki volt éhezve, ahogy én is, és pont kapóra jöttünk egymásnak.
- Ígérem – mondta. – Bár nem bánnám, ha többször kikötnénk egymás ágyában, mert ez kibaszott jó volt, szöszi – fordult felém, őszinte mosollyal az arcán. – Eszméletlen voltál! – hajolt felém, mire elhúzódtam. Meglepetten nézett rám.
- Kint vagyunk, bárhonnan lekaphatnak minket – húztam el a számat, mire vállat vont, és átölelt, puszit hintve a nyakamba.
- Imádlak, Niall – húzódott el, és összekócolta a hajam.
- Héé! – csaptam kezeire, mire csikizni kezdett, én pedig beszaladtam a szobába. Elkapott, majd az ágyra lökött, és fölém mászott, cigivel a szájában mosolyogva rám. Ujjai közé fogta a bagót, és az ajkaimra hajolt. Azonnal szétnyitottam a számat, mire belefújta a füstöt.
- Itt már megcsókolhatlak – vigyorgott, és bekebelezte az ajkaimat. Heves csókcsatába kezdtünk, és nem álltunk meg. Ujjaimmal a hájába túrtam, kicsit meghúzva tincseit, amit morogva fogadott, nekem lökve csípőjét.
- Oh! Istenem! – nyögtem a szájába, ahogy megéreztem merev férfiasságát az enyémhez nyomódni.
- Hm, úgy érzem nem volt elég, amit kaptál, Niall! – suttogta a nyakamba, miközben felettem mozgott. Egy kicsit elvált tőlem, hogy elszívja a cigit, amit aztán az éjjeli szekrényen lévő hamutartóba dobott, de mindeközben egy percre se állt meg a mozgásban. 
- Zayn – lihegtem a kéjtől, ami ismét fellobbantotta bennem a tüzet.
- Segítek rajtad, baby – vigyorgott, és olyan gyorsan megszabadított a ruháimtól, hogy alig kaptam észbe, máris meztelenül feküdtem alatta, miközben a nyakam harapdálta, és az oldalam markolta erős, forró kezeivel. Nem habozott sokat, azonnal megmarkolta az ismét feléledt férfiasságomat, és erősen fejni kezdte. Nyögve, a paplant markolva élveztem ténykedését, ami hamar abbamaradt. Nyöszörögve néztem rá, és azt hittem, menten elmegyek, mikor rájöttem, hogy mire készül.
- Zayn, nem… oh! – akartam leállítani, de már késő volt. – Basszus! Oh! – szűköltem, ahogy forró, nedves nyelve körbejárta a hosszomat, majd lassan, centiről centire a szájába vett. – Ah! Istenem! – hörögtem, mikor szívni kezdett. Görcsösen összeszorítottam a lábujjaimat, és a takaróba markoltam. Nem akartam ilyen hamar elmenni, minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne robbanjak bele a szájába. Egyik kezével a mellkasomat simogatta, majd megcsipkedte a mellbimbóm, a másikkal heréimre markolt, amiket lágyan masszírozni kezdett, hatalmas nyögéseket kiváltva belőlem. Nem hittem volna, hogy ezt lehet fokozni, de mikor egészen a torkáig engedett, már rájöttem, hogy igen is lehet. Belemarkoltam a hajába, és lejjebb toltam, mire nyelt egyet, ami a végső löket volt. Akkorát élveztem, hogy szerintem a fél világ hallotta, ahogy Zayn nevét ordítom. Felnéztem rá, és láttam, ahogy vigyorogva nyel egyet, majd megnyalja, duzzad ajkait.
- Finom vagy – nevetett fel, mire zavartan elmosolyodtam.
- Veled mi lesz? – kérdeztem, mikor kicsit kezdtem visszanyerni az életerőmet. Felkuncogott, és lemutatott a farmerjára, amin egy nedves folt éktelenkedett.
- A hangod, ahogy a nevemet nyögted elég volt ahhoz, hogy eldurranjak – hajolt fölém, csókot lopva ajkamról. – Ilyet még senki sem ért el nálam – harapott bele az alsó ajkamba, játékosan meghúzva azt. Szavai melegséggel töltötték meg a szívemet. – Tussoljunk le! – mászott le rólam, és kinyújtotta a kezét, amit elkaptam, hogy segíthessen felállni.
Nevetve, tisztán léptünk ki a zuhanyzóból, majd megtörölköztünk, megmostuk a fogunkat, és hulla fáradtan dőltünk be az ágyba. Zayn hátulról átkarolt, és jó éjszakát suttogva puszilt bele a fülembe. Boldogan hunytam le a szemem, a fekete ölelő karjaiban.

Másnap, sietve indultunk a következő fellépésünkre, és hát nem volt egyszerű az ülés. Felszisszentem, mikor lehuppantam a kanapéra. Szerencsémre, épp nem volt ott senki, rajtam kívül. Zaynnal azóta nem volt időnk beszélgetni, és egy kicsit kezdtem berezelni, hogy mi van, ha ezek után minden megromlik közöttünk. Ő állt legközelebb hozzám a bandatagok közül, és belehalnék, ha a múlt éjszaka történtek miatt minden tönkremenne. Felmentem a Twitterre, és körülnéztem. Láttam számtalan Larry- tweetet, majd mikor tovább görgettem, egy Ziall gif-el találtam szembe magam, ami a múltkori koncerten készült. Emlékeztem rá. Átkaroltam Zaynt, ő pedig puszit nyomott a nyakamba. Ahogy néztem a mozgóképet, és felidéztem a tegnap történteket, bizseregni kezdett az alhasam, és hirtelen melegség öntött el. A gif fölött ez a mondat állt: „ Aww! Ziall <3„ Elmosolyodtam, majd megnéztem a többi hozzászólást is. Mindenki szerint aranyosak vagyunk együtt, ami megmelengette a szívemet. Aztán megláttam egy tweetet, és hirtelen belém hasított a tudat, hogy ez nem helyes: „Ziallt akarunk, nem Zerriet!”. Basszus! Rohadt nagy hibát követünk el! Perrie! Mit fog hozzá szólni, ha kitudódik?! Úristen! Éreztem, ahogy kifutott arcomból a vér. Ekkora barmokat! Mindent elrontottunk. Kétségbeesésemet Louis szakította félbe. Azonnal kinyomtam a telefonom, és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Jól vagy? – ült le mellém.
- I-igen, csak eléggé kiütöttünk magunkat tegnap Zaynnel – ahogy kimondtam, ideges lettem, és úgy éreztem, ezzel a mondattal mindent elárultam. 
- Tudjuk – jelentett ki, én pedig holt sápadttá váltam. Tudjuk?! Mi?! Jézusom?! Menten elájulok. – Zayn eléggé kivan, csak ül, és néz ki a fejéből. Olyan, mint egy zombi - nevetett fel. Kicsit megnyugodtam, és egy zavart mosolyt küldtem felé, aztán felfogtam a szavait. Zayn ül, és néz ki a fejéből. Istenem, mindent elrontottunk. Hülye idióta vagyok! - korholtam le magam. – Figyelj, Ni! – kezdte komoly hangon, mire ránéztem. – Nekem bármit elmondhatsz, akármi is történt az este, szívesen meghallgat…
- Nem történt semmi! – tiltakoztam túlságosan is hevesen. – C-csak berúgtunk, ennyi… - mosolyogtam rá.
- Rendben, de ha beszélni szeretnél valakivel, rám mindig számíthatsz – markolt gyengéden a combomra, majd felkelt, és ott hagyott egyedül, a gondolataimba merülve.
Az út folyamán folyton kerültük egymást Zaynnel, ami teljesen kikészített. Nem akartam elveszíteni őt. Nem. Éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe, és sietve szálltam le a buszról, ami pár perccel ezelőtt állt meg, a szálloda előtt, ahol ma töltjük az éjszakánkat. A testőrök bekísértek minket, én pedig próbáltam eltakarni a könnytől csillogó szemeimet. Amint megkaptam a kulcsot a szobámhoz, meg se várva a többieket, mentem fel a harmadikra, és kinyitottam az ajtót, aztán magamra zártam. Nekidőltem az ajtónak, lecsúsztam a földre, és nem fogtam vissza magam, szabadjára engedtem a könnyeimet, amik végigfolytak az arcomon. Kopogás zavart meg, mire felugrottam, letörölgetve a nedvességet az arcomról.
- Igen? – kérdeztem.
- Én vagyok! – Ahogy meghallottam a hangját, a hasam görcsösen ugrott össze. – Engedj be, kérlek! – Pár percig csak csendben néztem az ajtót, ami kettőnk közé állt, majd megfogtam a kilincset, és elordítottam a kulcsot. Nagy levegőt vettem, aztán kifújtam, majd kinyitottam. Zayn meggyötört arca nézett rám. Félre álltam, jelezve, hogy jöjjön be. Amint belépett becsuktam az ajtót, és idegesen, egy helyben állva vártam, hogy történjen valami.
- Én… - fordult meg, hogy hatalmas, barna szemeivel enyémbe nézzen.
- Sajnálom, Zayn, le kellett volna, hogy állítsalak. Én nem voltam annyira berúgva, mint te, nekem kellett volna észnél lennem…
- Ne hülyéskedj, Niall! – szólt közbe. – Mindkettőnkön múlott – mondta erélyesen. – Én is akartam, ahogyan te is! Mindketten élveztük!
- És mindent elrontottunk...
- Miről beszélsz? – kérdezte összevont szemöldökkel.
- Egész nap nem szóltunk egymáshoz, úgy viselkedünk, mintha nem is ismernénk a másikat – csuklott el a hangom a kitörni készülő könnyektől. – Nem akarom, hogy tönkre menjen a barátságunk. Én abba belehalnék… - töröltem meg a szemem a kézfejemmel.
- Gondolkodnom kellett – lépdelt felém, amitől hevesen kezdett verni a szívem. – Abba én is belehalnék. – Kezei közé fogta az arcom, és barna íriszeivel fürkészte az enyémet. – Össze vagyok zavarodva, ahogy gondolom te is, de azt tudom, hogy kívánlak – suttogta, majd összeérintette az ajkainkat. Kezem a tarkójára vezettem, így húzva még szorosabban magamhoz. Amióta csak eljöttünk a szállodából, csak erre vártam. Szétnyitottam a számat, beengedve türelmetlen nyelvét, ami éhesen kapott az enyém után. Megmarkolta a derekamat, neki tolva az ajtónak. Felnyögtem, ahogy egész testét nekem nyomta. Annyira kívántam őt, hogy szinte fájt. Azt akartam, hogy itt és most magáévá tegyen. Kellett nekem, de tudtam, hogy nem lehet az enyém, mert ott van neki Perrie, akit szeret.
- Mi lesz velünk? – suttogtam a szájába. – Ott van Perrie és...
- Szakítok vele – vágta rá azonnal.
- Nem teheted, szereted őt, és ő is téged – motyogtam, mire újra az ajkaimra hajolt, majd a nyakam kezdte el kényeztetni, lágy csókjaival. 
- Ezek szerint nem szeretem őt… - dünnyögte, megszívva az érzékeny pontomat. Felnyögtem. Agyam elhomályosult, ahogy forró, puha szája a kulcscsontomra tévedt. Muszáj beszélnünk, nem engedhetem, hogy ismét elragadjon a vágy minket.
- Zayn – sóhajtottam. – Várj! – toltam el magamtól. – Ezt előbb át kellene gondolnunk, túl gyors minden. - Közöltem komolyan, hogy lássa ez nem játék.
- Igazad van – ült le az ágyamra. – De azért itt alhatok, ugye? – huncutul vigyorgott rám. Elnevettem magam, és megforgattam a szemeim.

Kigyulladtak a fények, a zene felbődült, mi pedig kirohantunk a hatalmas színpadra, és üdvözöltük az őrjöngő tömeget. Még mindig hihetetlen volt az érzés, ennyi év után is, hogy ilyen sokan rajonganak értünk, és szeretnek bennünket. Imádtam hallgatni, mikor az egész csarnok velünk együtt énekelte a dalainkat. Boldog voltam, boldogabb, mint valaha. Tekintetemmel Zaynt kerestem, aki szintén engem vizslatott. Természetesen ezelőtt is megölelgettük egymást a színpadom, vagy hülyültünk a másikkal, de ez most teljesen más volt. Már nem csak barátilag értünk a másikhoz. 
Zayn elsétált előttem, rám nézett, majd odaszólt nekem:
- Kanos vagyok – mondta, amit nagy nehezen értettem csak meg a dübörgő zene mellett. Beharaptam alsó ajkam, és elmosolyodtam. A következő szám után odasétáltam hozzá, és a fülébe suttogtam:
- Én is – kacsintottam rá, majd elsétáltam. Ezután folyton ugrattuk egymást, ami nem volt valami jó ötlet, mert kezdtem érezni a hatását odalenn, amit a felsőm húzogatásával próbáltam eltakarni. Zayn jót mulatott ezen. Oké, ő akarta, ha harc hát legyen harc. Odamentem a mikrofon állványhoz, és mikor az én szövegem következett elénekeltem, majd egy elég erotikus mozdulattal előre nyomtam a csípőm, mindvégig Zayn szemébe nézve. Kikerekedett szemekkel, leesett állal bámulta a show-mat, amit csak is neki szántam. Mikor mindannyian a színpad közepére álltunk, én Zayn mögé álltam, és szorosan nekilöktem az ágyékomat a fenekéhez. Hátrafordult, és láttam elhomályosulni tekintetét. 
- Érzed a farkam?! - duruzsoltam a fülébe, mire hozzám hajolt.
- Dugni akarok, most! – jelentette ki, ellentmondást nem tűrve.
- Nem lehet – mondtam, de nem hagyta ennyiben.
- Dehogynem! Ahogy Harry és Louis szokta csinálni! – hajolt még közelebb, ajkai érintették a fülemet, amibe beleborzongtam. – Úgy teszek, mintha rosszul lennék, kimegyek a mosdóba, te pedig pár percre rá utánam jössz! – nyomott egy puszit a nyakamra, és vigyorogva elsétált, hogy elénekelje a szólóját, ami után odament Louishoz, majd súgott neki valamit, aztán rám kacsintott, és lement a színpadról. Ez gyorsan ment. – gondoltam, és kisebb várakozás után közöltem Liammel, hogy nem vagyok valami jól, ezért ki kell mennem. Bólintott, én pedig sietve, izgatottan szaladtam le a színpadról, meg sem állva a mosdóig, aminek az ajtaját kivágtam. Zayn már ott állt a mosdó előtt, és arra várt, hogy elé lépjek. Elkapta a derekam, fordítva a helyzetünkön, majd nekipréselt a mosdó kagylónak.
- Rossz fiú voltál, most megkapod a büntetésed! – markolt rá ágyékomra, ezzel hatalmas nyögést váltva ki belőlem. 
Kopogtak, én pedig boldogan rohantam az ajtóhoz, amit sietve nyitottam ki.
- Hello, szöszke! – kacsintott rám Zayn, mire megremegett a lábam. Már több mint egy hónapja tart a kapcsolatunk, de még mindig megőrülök érte. Sosem elég belőle. Megragadtam kockás ingét, behúztam a szobába, és azonnal a szájára tapadtam. 
- Annyira kívánlak – motyogtam a szájába, az ágy felé húzva.
- Hé-hé, álljunk csak meg egy pillanatra! – tolt el magától, és közben az arcomat fürkészte. – Ki engedte meg, hogy irányíts? – harapta be alsó ajkát, én pedig felnevettem.
- Fogd be! – kaptam a szája után, és lehúztam magammal az ágyra. Boldogan mosolygott rám, miközben keze a pólóm alá siklott, cirógatva a felsőtestem. Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy képes volt szakítani Perrievel, csak azért, hogy velem lehessen. Azt hittem, hogy ők örökre együtt maradnak, de mégsem. Ez a dögös, szexi ördög már csak az enyém, és én nem adom senkinek.
- Niall! – hallottam meg Louis hangját, egy halk kopogás kíséretében. Ijedten ugrottunk szét Zaynnel.
- Basszus! - mászott le az ágyról.
- A fürdőbe! – suttogtam, mire bement, és magára csukta az ajtót.
- Megyek! – mondtam, de mielőtt kinyitottam volna, nagy levegőt vettem, és mosolyogva, nyugodtan nyitottam ajtót.
- Szia, mi járatban erre? – kérdeztem, beengedve Louist.
- Gondoltam beszélhetnénk egy kicsit, persze, ha nem zavarok – nézett körül, mintha keresne valamit, vagy valakit. Épp meg akartam szólalni, hogy nem zavar, mikor ismét kopogtak. Az ajtóhoz léptem, és kinyitottam. Harry és Liam állt mosolyogva a küszöbön. Visszanéztem Louisra, aki megrántotta a vállát. Miután mindannyian bent voltunk, csend telepedett a szobára. Hosszú, kínos csend, amit Lou tört meg:
- Valaki hiányzik… Hm, jaa, Zayn – nézett rám kérdőn, mire nagyot nyeltem, és éreztem, hogy az összes vér kiszáll az arcomból.
- Nem tudom, hol van, de mi ez az egész? – próbáltam meggyőző hangsúlyt találni. Harry és Liam a szobát járták körbe, és mindenhova benéztek.
- Szerintem, ezt nekünk kellene inkább kérdezni tőled, nem gondolod?! – szólalt meg Liam, miközben a fürdőszobaajtó felé vette az irányt. Idegesen haraptam az alsó ajkamba, és behunytam a szemem, mikor benyitott. Fasza, ennyi volt, lebuktunk. De semmi hangot nem hallottam, ezért kinyitottam az előbb lehunyt szememet. Nem találták meg?!... Megnyugodva fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.
- Nem értem, mi bajotok van… - néztem rájuk felváltva.
- Szóval nem… - állt fel Louis. – Akkor beavatlak – mondta komolyan. – Zayn szakított Perrievel. – Ajajj, ebből baj lesz. – Te és a feketeség túlságosan boldogok vagyok, szinte szárnyaltok. Aztán ott vannak a fura hangok a szállodai szobákból, vagy a mosdókból… A pillantások, az apró érintések… Soroljam még, vagy már rájöttél a dolgokra?! – épp nyitni akartam a számat, keresve valami jó alibit, de nem találtam. Csapdába csaltak. – Figyelünk titeket, nem tudtok becsapni… Ugyanígy kezdődött velünk is, Harryvel.
- Mi nem…
- Felesleges magyarázkodni, Niall – lépett ki a fürdőből Zayn. – Lebuktunk. – Ahogy kimondta, elvörösödtem. – Most már smárolhatunk előttük is – vigyorgott, nekem pedig lángolt az arcom.
- Miért nem mondtátok el? – kérdezte Liam. – Azt hittem, mindent megosztunk egymással…
- Én megértem – szólt közbe Harry, aki Louisra sandított. – Mi sem mertük elmondani először, emlékeztek?! Mi sem tudtuk, mi ez az egész, és addig nem akartunk szólni, míg biztosak nem voltunk benne, hogy nem csak egy fellángolás, hanem több annál. – Küldött egy szeretetteljes mosolyt Lou felé, aki viszonozta azt. Megugrottam, mikor Zayn mellém lépett, és átölelte a derekam. Furcsa volt, hogy a srácok előtt tette, de mégis annyira boldog voltam, hogy nem is törődtem a minket figyelő szemekkel, és az arcára nyomtam egy puszit.
- Annyira örülök nektek! – ugrott fel Louis, majd a nyakamba borult, én pedig fülig érő vigyorral fogadtam az örvendezését. Aztán Zayn nyakába is belecsimpaszkodott, majd Hazzához sietett, és csókot hintett ajkára. – Hát nem aranyosak együtt?! – nézett ránk, mire Harry és Liam is mosolyogva bólintottak.
- Remélem sokáig! – ölelt meg Liam.
- Köszi – suttogtam nyakába, majd Zaynhez lépett, akit szintén a karjaiba font.
- De! – nézett rám komolyan Louis. – Larry az első, nem üthettek le minket a trónról! – kacsintott, mire mindannyian felnevettünk.
- Meg ne próbáljátok! – vont karjai közé Hazza is, aztán a feketéhez fordult. – Te kaszanova! – ölelte át a haverját. – Csak okosan! – veregette meg a vállát, majd mindannyian kimentek, kettesben hagyva minket. Amint becsukódott az ajtó, Zayn ajkaira tapadtam.
- Sose voltam még ilyen boldog – suttogtam a szájába.
- Én se – motyogta, majd átdugta nyelvét a számba, hogy elmélyítse a csókunkat. – Le fogjuk nyomni Larryt a trónról! – nevettünk fel mindketten, miközben a derekamra markolt, és tolni kezdett az ágy felé.

2015. február 9., hétfő

Just a game? (15.rész)



Halihooo!

Sajnálom, hogy ennyit kellett várni, de nehezen jött össze ez a rész... Lassan kezdek kilábalni a válságból és remélem hamarosan már újra a régi leszek :) Nagyon boldog vagyok, hogy ennyire tetszett a Ziam sztori, örülök, hogy belevágtam. Köszönöm a 110! feliratkozót, a sok csodaszép kommentet és a több mint 154.110! oldalmegjelenítést :3 Imádlak benneteket, köszönöm, hogy vagytok nekem <3

Jó olvasást! 
Kíváncsian várom a véleményeteket :)

Dreamy Girl



Louis 

Egy hét is eltelt, a parkban történtek óta. Hiába próbáltam Harryvel beszélni, nem hallgatott meg. Az ablaka csukva volt, és még akkor se nyitotta ki, ha kővel dobáltam, vagy ordibáltam. Az apja, ezerszer elküldött, de le se szartam a fejét. Beszélni akartam Harryvel, és ha én egyszer akarok valamit, azt el is érem. Tudtam, hogy mérges rám, Zayn idióta beszólása miatt, de ha nem áll velem szóba, akkor soha nem fogom tudni megmagyarázni neki a dolgokat.
- Na? - kérdezte Zayn, miközben lehuppant mellém a padra, lazán szétdobva a testét.
- Semmi… - sóhajtottam egy nagyot - Nem akar szóba állni velem… - gyújtottam rá.
- Mert nem otthon kellene próbálkoznod - vette ki a kezemből a cigit, és megszívta. 
- Hol máshol? - néztem rá értetlenül - Nem jár el sehova.
- Az lehetetlen. A múltkor is itt láttuk, szóval, csak kidugja azt a nyomi kis fejét a szobájából - mondta, mire szúrós tekintettel néztem rá. - Jól van na! Meg se szólaltam! - emelte fel a kezeit védekezően. - Csak nem értem mit eszel rajta... - szívott bele a cigibe, majd kifújta a füstöt.
- Soha nem éreztem még ilyet...- sóhajtottam a barátomra nézve, aki felém nyújtotta a bagót. Megráztam a fejem, jelezve, hogy most nem kell.
- Szóval, hova járhat egy olyan nyomi srá... - löktem meg, mire felnevetett. - Olyan aranyos, imádni való fiúcska, mint a kis göndör -  mondta gúnyosan, erőltetett vigyorral, mire megforgattam a szemeim. Elgondolkodtam és az előttünk elhaladókat figyeltem. Könyvek! - ugrott be, mikor megláttam az egyik lány kezében. Elmosolyodtam, majd elvettem a cigit a haveromtól és megszívtam. 
- Könyvtár! - mondtam. - Az egyetlen hely ahova eljár, az biztos egy könyvtár! -jelentettem ki lelkesen. 
- Szuper! Akkor húzzál! - csapott hátba. Felugrottam a padról, de mielőtt elindultam volna, Zaynhez fordultam. 
- Miért segítesz? - kérdeztem. - Azt hittem hülyének nézel...
- Ezt most komolyan kérdezed?! - húzta fel az egyik szemöldökét. - Mert a legjobb haverom vagy és szörnyű nézni ahogy szenvedsz - húzta el a száját. - Menj, mielőtt még meggondolom magam és visszatartalak! - mosolygott. Öklöztünk, majd elindultam a könyvtár felé. Életemben nem voltam még ilyen ideges. A gyomrom görcsben állt, a tenyerem izzadt, a szívem meg majd kiugrott a helyéről. Megszaporáztam a lépteim, hogy minél hamarabb odaérjek. Imádkoztam, hogy ott legyen, és reméltem, hogy meghallgat. Nagyot sóhajtottam, mielőtt a kilincsre markoltam és benyitottam. Bent csend volt, túlságosan is nagy csend, amitől még idegesebb lettem. Mindenki tekintete rám tévedt, gondolom nem mindennap jár be ide egy agyontetovált, piercinges menő gyerek. Magam sem tudom mi a fenét csinálok itt. Képes vagyok bejönni egy könyvtárba, ahova soha a büdös életbe be nem tenném a lábamat, csak azért, hogy beszélhessek Harryvel. Nem vagyok normális. Ebben biztos voltam. Nem törődve az engem vizslató tekintetekkel mentem a könyvespolcok felé. Mindegyik sorba benéztem, és az utolsóban megláttam őt. Épp nyújtózkodva próbált levenni egy könyvet, ami a legfelső polcon sorakozott. Elmosolyodtam, és halk léptekkel mögé álltam.
- Segítsek? - kérdeztem, mire annyira megijedt, hogy a kezében tartott összes könyvet eldobta, és nekiesett a polcnak, amitől a egész sor megremegett. Mellkasára tett kézzel, riadt tekintettel nézett rám. - Bocs… - húztam el a számat. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megijed. 
- Mi a fenét keresel itt? - hajolt le, hogy felvegye a padlón heverő könyveket. 
- Téged! Beszélni akarok veled! - mondtam komolyan.
- Én meg nem! - állt fel. - Hagyj békén, Louis! Jobb lesz így mindkettőnknek! - ahogy kimondta, éreztem, hogy felgyülemlik bennem a düh. Kezemmel a feje melletti polcba kapaszkodtam, elzárva a menekülési útját.
- Képes voltam ide jönni a könyvtárba - morogtam - ide, ahova soha a büdös életbe be nem tenném a lábamat, szóval, befogod a szád és végig hallgatsz! - parancsoltam erélyesen. - Aztán dönthetsz. De míg nem tudod miről van szó, addig ne duzzogj nekem!  
- Miről akarsz beszélni, ha? Arról, hogy felvetted, ahogy… ahogy lefekszünk, aztán meg megmutattad a barátaidnak, és jót röhögtetek rajtam? Erről? Kösz, nem! - fonta karba a kezét.
- Igen, erről, de nem mutattam meg a barátaimnak, és nem röhögtünk ki! - mondtam - Figyelj…
- Akkor a drágalátos fekete hajú barátod, miért imitálta a nyögéseket?? Ha?? Nem vagyok hülye Louis! Csak azért feküdtél le velem, hogy utána jót röhöghess rajtam a köcsög haverjaiddal! - fogta meg a karom, és eltolta. - Tudod milyen rosszul esett?! Hogy is tudnád…  Nem törődsz te senki mással, csak magaddal... De mindegy is, felejts el, ahogyan én is téged! - indult el a másik irányba. 
- Miért akarod minden áron, hogy elfelejtselek? Mi ez az egész? Jól tudom, hogy oda vagy értem, akkor miért mondod ezt? - figyeltem hátát, várva, hogy végre megforduljon. 
- Mert nem lehetünk együtt, azért! - fordult meg, szemeiben könnyek csillogtak. 
- Miért? - léptem közelebb hozzá.
- Mert nem! Ne kérdezz többet, csak hagyj elmenni! - hunyta le a szemét. - Kérlek… - suttogta. Megragadtam derekánál fogva, mire fájdalmasan felszisszent és elhúzódott tőlem. Összevont szemöldökkel néztem rá.
- Mi volt ez? - kérdeztem, és oda akartam nyúlni, hogy felhúzzam a felsőjét, de ellökte a kezem. - Harry? Mi történt? - ahogy kimondtam, megfordult és futásnak eredt, kiejtve a könyveket a kezei közül. Nem gondolkodtam, azonnal utána rohantam. Kilöktem az ajtót, és ellöktem az utamban álló embereket, akik szitkozódni kezdtek. A könyvtár sarkához értem és jobbra-balra néztem. Épp sikerült elkapnom a tekintetemmel, ahogy befordul a sarkon, egyenesen a park felé futva. Utána rohantam. Mikor hátra pillantott és látta, hogy követem, még gyorsabb tempóra váltott. Nagyon reméltem, hogy Zayn még ott ül a padunkon, mert a göndör pont arra tartott. Amint megláttam a haverom, odaordítottam neki, hogy kapja el Harryt. Azonnal felugrott és még időben megragadta a göndör karját, aki próbált kiszabadulni szorításából. 
- Kösz, haver! - lihegtem, mikor odaértem hozzájuk. 
- Engedj már el! - morgott Harry. - Hagyjatok békén vagy elkezdek ordítani! - fenyegetőzött. 
- Csak beszélni akarok veled - mondtam higgadtan. - Miért nem hallgatsz meg? Miért futsz előlem? - kérdeztem és közelebb léptem hozzá, mire ijedt arccal nézett rám. 
- SEGÍTSÉG!! - kiabált torkaszakadtából legalább háromszor, mire befogtam a száját, majd Zayn segítségével hátrakulcsoltam kezeit.
- Normális vagy?! Ide akarod csődíteni az embereket? - suttogtam a fülébe. Próbált továbbra is ordítani, de a kezem miatt csak dünnyögésnek hallatszott. - Akkor most szépen velünk jössz és megbeszéljük a dolgokat - toltam előre, hogy minél hamarabb kiérjünk a parkból. Rúgkapált, mindent bevetett, még meg is akart harapni, de nem sikerült neki. 
- Engedjétek el, vagy hívom a rendőrséget!! - szólalt meg egy ismerős hang mögülünk. Megfordultunk. Dylan állt velünk szemben, a két gorillájával, akik szigorúan meredtek ránk. Éreztem, ahogy elönti az agyamat a méreg. Mi a fenét akar ez már megint?!...
- Nem meg mondtam, hogy ne szórakozz velem többet, Dylan? - morogtam. - Nem foglak elvenni, szóval leszállhatnál már rólam! - küldtem felé egy gúnyos mosolyt.
- És te elhitted, hogy annyiban hagyom az egészet? - vigyorgott rám önelégülten. Legszívesebben letöröltem volna a képéről azt az idióta vigyorát. 
- Húzz el innen, ez nem a te dolgod! - mondtam, majd el akartam indulni, ott hagyva őket, de Harry kétségbeesetten kiabált, hogy segítsenek neki. - Mi a fenét művelsz?! - szorítottam meg a csuklóját.
- Szerintem meg igen! Nem hagyhatom, hogy játszadozz vele is - mutatott a göndörre - akárcsak velem! 
- Fogd be és takarodj!! Nem mondom még egyszer!! - fenyegettem. 
- Úgy látom a göndör srácnak nincs kedve veletek menni! Engedd el, vagy hívom a zsarukat! - vette ki a telefonját a zsebéből és fenyegetően mutatta felém. Tudta jól, hogy a fakabátosokkal megfoghat. Bassza meg! - káromkodtam magamban. Odahajoltam Harry füléhez és belesuttogtam:
- Mondd azt, hogy velünk akarsz jönni! - morcosan nézett rám, majd tekintete a három srácra tévedt. - Harry! - szóltam erélyesen, kicsit megszorítva csuklóját.
- Segítsetek, kérlek - hangja kétségbeesett volt. Mérgesen néztem rá, és nem értettem miért csinálja ezt. Dylan győztes mosolyra húzta a száját, majd pötyögni kezdett a telefonján, mire nagyot sóhajtottam és elengedtem Harryt, aki azonnal ott termett Dylan előtt. Muszáj volt elengednem őt, mert nem akartam ismét összetűzésbe keveredni a zsarukkal. Tudtam, hogy ez a pöcs valamiben sántikál, és azt is, hogy ezt a kis göndör fogja megszívni. 
- Harry?! - szóltam utána, ahogy elindultak a másik irányba. Visszanézett rám, majd lesütötte a szemét és újra hátatfordított nekem, én pedig csak néztem, ahogy elsétál Dylannel az oldalán. 
- Gyere! Hagyd a fenébe! Nem éri meg foglalkozni vele! - fogta meg a vállam, Zayn, de lelöktem onnan. 
- Hagyj békén!! - fújtattam, mint egy felbőszült bika, majd elindultam, ki a parkból.
- Louis! - szólt utánam, Zayn. - Hova mész? 
- Azt mondtam, hagyj békén!!! - kiabáltam. - Húzz a picsába!! - szaporáztam meg a lépteim. Ideges voltam és csalódott. Nem értettem, hogy miért viselkedett így velem, Harry. Oké, megbántottam, de akkor is, meghallgathatott volna... Rohadt Dylan! Ez kis hülye meg képes volt elmenni vele. Ebből nagy baj lesz! Valamit sürgősen tennem kell. Nem hagyhatom, hogy az az idióta bántsa Harryt! Idegesen túrtam bele a hajamba. Nem volt kedvem Zaynhez menni. Senkivel nem akartam beszélni, ezért a házunk felé vettem az irányt. 
Ahogy odaértem, meglepődve néztem a Harryék háza előtt álló teherautót. Két pasi jött ki a házból, egy asztalt cipelve. Feldúltan indultam a ház felé, és berontottam az ajtón. A házban már alig volt bútor, kongott az ürességtől. 
- Már megint mit keresel itt?? - fordultam a hang irányába. Harry apja üvöltött rám. - Nem meg mondtam, hogy nem akarlak a fiam közelében látni??
- Mi a fene folyik itt? - néztem körül.
- Elköltözünk - jelentette ki nyugodt hangon. 
- Mi?? Miért?? - kérdeztem egyre idegesebben. 
- Harry akarta! Azt mondta, hogy nem akarja, hogy itt lakjunk! - vigyorgott önelégülten. Tudtam, hogy mire megy ki a játék, engem nem tud becsapni. 
- Nem hiszem el! Biztos nem mondott ilyet! Maga... Harry nem...
- De... - szólalt meg egy ismerős hang mögülem. Megfordultam. A göndör, szemeit lesütve állt az üres szoba közepén.
- Nem! - szólaltam meg - Te ezt nem akarhatod! - mondtam és közelebb léptem hozzá, de meghátrált. - Harry?!... - suttogtam. 
- Menj el! - motyogta, még mindig a padlót kémlelve. Tudtam, hogy nem akarná ezt. Tudtam, hogy az apja tehet mindenről. Hirtelen fordultam meg. Az apja gúnyosan mosolygott, én pedig dühösen rontottam neki, hogy letöröljem azt a gusztustalan vigyort az arcáról. Nem tudtam mit teszek, az agyam elborult és csak ütöttem és ütöttem. Harry hangját hallottam, ahogy a nevemet kiáltja. Valaki próbált elhúzni, de nem engedtem. Ellöktem.
- LOUIS!! HAGYD ABBA!! - ordított Harry. - LOUIS!! - hangja hisztérikus volt. Meglöktem az apját, aki a falnak esett, aztán Harry felé fordultam. Zokogott, az egész teste remegett és nemcsak a sírástól hanem a félelemtől. Tisztán láttam a szemeiben a rémületet, amitől rosszul lettem. Nem akartam bántani őt, őt soha. Én... Én csak... 
- Harry?! - léptem közelebb hozzá, mire hátrálni kezdett. - Nem bántalak, ne félj - meg akartam ölelni, magamhoz húzni, de ellépett tőlem. - Csak segíteni akarok...
- Menj el, kérlek - szipogta. Nem tudtam megszólalni, csak néztem őt. A remegő testét, a könnyektől áztatott arcát. Mindent elszúrtam, mint mindig. Minden az én hibám. Anyámnak igaza volt. Semmire se vagyok jó. Egy csődtömeg vagyok, aki meg se érdemli, hogy éljen. 
- Sajnálom... - suttogtam magam elé, majd leszegett fejjel mentem ki a házból, egyenesen haza. Anyám a kanapén ült, körülötte mindenfelé piás üvegek hevertek. Az egész szoba bűzlött az alkoholtól és az izzadságszagtól. Undorodva indultam meg a szobám felé.
- Héé! Ho-hová m-mész? - szólalt meg anyám nehézkesen. 
- Fel - válaszoltam semlegesen. Rohadtul nem érdekelt semmi, csak el akartam tűnni innen. 
- H-Hozz egy... piát a-a konyhából - dadogta. Kimentem és felkaptam egyet a sok üveg közül, amiket fogalmam sincs, hogy honnan hozott. Annyira részeg volt már, hogy szerintem járni se tudott. Odaálltam elé és a kezébe nyomtam, aztán a lépcső felé vettem az irányt. - Elrontottál mindent - mondta, mire megálltam. - Mindent... H-Ha nem l-lennél buzi, apád még mindig itt lenne... Az egész a te h-hibád - motyogta, el-elcsukló hangon. Ökölbe szorítottam a kezem, és éreztem, ahogy végigáramlik a testemben a düh, ami kitörni készül. Nagyot szívtam a levegőből, majd fújtatva anyám elé álltam és kikaptam a kezéből a piát, amit a földhöz vágtam mérgemben. Hangos csörömpöléssel tört szilánkokra a padlón.
- IGEN! MINDENT ELBASZTAM!! MINDEN AZ ÉN HIBÁM!! EGY SZÁNALMAS ALAK VAGYOK, AKI SEMMIT SEM ÉR!! IGAZAD VOLT ANYA!! SZART SE TUDOK, MEG SEM ÉRDEMLEM, HOGY ÉLJEK!! - üvöltöttem torkom szakadtából, felvéve egy újabb üveget, amit ismét a földhöz vágtam. - GYŰLÖLÖM AZ EGÉSZ KIBASZOTT VILÁGOT!! GYŰLÖLLEK!!! MINDENKIT GYŰLÖLÖK!!! - kiabáltam őrjöngve, és kiviharzottam a házból. - ELHÚZOK INNEN! - ordibáltam továbbra is, nem törődve, hogy már az utcán vagyok. - AZ SEM ÉRDEKEL, HA ÉHEN DÖGLÖK AZ UTCÁN, DE AZ IS JOBB, MINT ITT!! REMÉLEM MOST BOLDOG VAGY?!  NINCS TÖBBÉ FIAD!! NINCS TÖBBÉ!! - dühöngtem. Tiszta ideg voltam, el akartam tűnni, láthatatlan akartam lenni. Remegő testtel, zihálva léptem le az úttestre, nem figyelve semmire, csak arra, hogy végre elhúzzak innen, messze ettől a kibaszott helytől. - Nincs többé... - suttogtam magam elé. - Jobb lesz így mindenkinek...
- LOUIS!! - kiabálta a nevem a mély hang, amit bárhonnan felismertem volna. Meg akartam fordulni, látni akartam őt, de már késő volt. Egy fékcsikorgást hallottam, majd egy erős ütést éreztem, aztán elsötétült előttem minden.