Just a game? (7.rész)

Sziasztok! 

Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni, de megint nehezen megy az írás, igyekszem, és végre rászántam magam, hogy megírjam ezt a részt! Nem tudom, hogy mikor tudom hozni a következőt, ugyanis most elé nagy hajtás van, és ha minden igaz, akkor a jövő hónapban is, így kevesebb időm van írni, de igyekszem! 

Köszönöm a kommenteket, a tetszikeket, és az új feliratkozókat! Imádlak benneteket! <3 

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Hazafelé tartottunk a kórházból, mikor Jessica megtörte a csendet:

- Mikor lesz ennek vége, Louis? Anya szörnyen nézett ki, és attól félek, hogy nem fogja sokáig bírni, ha így folytatja... - mondta szomorúan, kifelé bámulva a kocsi ablakán. Nagyot sóhajtottam, az utat figyelve.

- Nem tudom, Jess, semmit sem tudok, és őszintén, nem is érdekel... Belefáradtam ebbe az egészbe, hogy nekem kell rá figyelni és ápolgatni, holott ő a felnőtt, nem én. Próbáltam segíteni neki, te is tudod jól, de eltaszított magától, én pedig nem fogok többet próbálkozni, befejeztem. És nem is akarok erről beszélni többet - zártam le a témát.

- Rendben... Figyu, holnap mennék a barátnőmhöz egy hétre, tudod... De lemondom, ha akarod, és itt maradok segíteni...

- Meg ne próbáld! Miattam ne aggódj, menj nyugodtan, elleszek! Élvezd az életet, amíg lehet! - fordultam felé, egy mosolyt küldve.

- Biztos? - kérdezte, mire bólintottam. Egy pár perces csend után újra megszólalt. - Igazából... - sütötte le a szemét, - Szóval nem a barátnőmhöz megyek... - Ahogy kimondta felhúzott szemöldökkel pillantottam rá, majd vissza az útra. - a barátomhoz, Davidhez. - Mosolya szétterült arcán.

- Barátod? És mióta? Miért nem szóltál? - tettem fel a kérdéseimet.

- Egy ideje... Ne haragudj, hogy nem mondtam el, de még nem igazán tudtam, hogy lesz-e belőle valami, most viszont biztos vagyok benne, hogy ő az igazi. Nagyon szeretem őt, és ő is engem. - Az arca ragyogott, mikor kimondta ezeket a szavakat.

- Akkor meg, pakolj és indulj!! - állítottam le a motort, mert időközben hazaértünk. Odahajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. A nővérem a mindenem, és ha ő boldog, akkor én is. Bementünk a házba, ahol minden olyan csendes volt. Ez a hét lesz életem egyik legszebb hete. Anyám nélkül, boldogan. Jessica felszaladt a lépcsőn, én pedig kifosztottam a hűtőt, mert már nagyon éhes voltam. Nem is csoda, hisz tegnap este óta nem ettem semmit. Mikor végeztem, felmentem az emeletre, és bekopogtam a nővéremhez.

- Gyere! - kiabált ki. Kinyitottam az ajtót, és bedugtam a fejem. Az ágyon ült, előtte egy hatalmas ruhakupac.

- Mikor indulsz? - kérdeztem.

- Holnap, korán reggel - mondta, miközben a bőröndbe pakolászott. - De jó lesz neked, öcsi, kedvedre hozhatod haza a pasikat, nem lesz aki zavarjon - kacsintott rám. - Habár... - húzta össze a szemöldökét - mostanában nem láttalak eggyel sem. Talán unod a szexet? Vagy... - nézett rám sejtelmesen, hatalmas vigyorral az arcán.

- Nem vagyok szerelmes! Az nem az én műfajom! - jelentettem ki morcosan. Még hogy szerelmes... Én?? Azt már nem, soha! Már magától a szótól borsódzik a hátam. Hányni tudnék tőle...

- Látnod kéne az arcod! - kuncogott fel.

- Majd most bepótolom, míg nem leszel itt! - kacsintottam rá. - Legalább most nem szól ránk senki, hogy ne legyünk hangosak! - Felnevetett, majd elhallgatott mikor megcsörrent a telefonja. A hatalmas vigyorából tudtam, hogy ki hívja, ezért el is köszöntem. 

A nap további része gyorsan eltelt, mire észbe kaptam, beesteledett. Elővettem a cigimet, és kiálltam a teraszra, hogy elszívjam. Harold ablakát lestem, ami nyitva volt, és a függöny is el volt húzva. Pöfékeltem, azon gondolkodva, hogy hogyan tudnám rávenni, hogy átjöjjön hozzám. Biztos nem lesz egyszerű, mert eléggé kiakadt a hallottaktól. Jobban is figyelhettem volna, hogy mit beszélek... Mindent elcsesztem, pedig már elég közel voltam, ahhoz, hogy az ágyamban legyen. De itt az újabb alkalom, egyedül leszek, simán be tudnám édesgetni az ágyba. Tudom jól, hogy bejövök neki, hiába is tagadná, látszik rajta. Ha nem így lenne, nem engedte volna, hogy elráncigáljam a buliba, és azt sem, hogy leitassam. Az egyetlen dolog, ami beválhat, ha nyálgéppé változom. Már a gondolatra is hányni tudtam volna... Beleszívtam egy utolsót a cigimbe, majd elnyomtam a csikket.

- Harold! - szólítottam halkan, remélve, hogy meghallja. - Harold! - mondtam erélyesebben. Meglepetésemre nem a pápaszemes jelent meg az ablakban, hanem a testvére.

- Mit akarsz? - kérdezte flegmán.

- Tesód?

- Fürdőben, miért? - fonta össze a karjait a mellkasa előtt.

- Semmi közöd hozzá, ez a kettőnk dolga! - válaszoltam, kicsit sem kedves hangnemben.

- Igen is van, az öcsémről van szó, aki tegnap részegen, sírva jött haza! Mi a fenét műveltél vele? Haaa? - szinte ordított, annyira ideges volt. Nem válaszoltam. - Felejtsd el őt! - be akarta csukni az ablakot, de gyorsan közbeszóltam:

- Várj! Ha ráveszed az öcséd, hogy átjöjjön hozzám, akkor cserébe elárulok neked valamit az új barátodról! - Zayn nem mondta, hogy nem tehetek neki keresztbe, nem állítottunk fel szabályokat, szóval játszhatok tisztességtelenül.

- Zaynről? - láttam, hogy ezzel megfogtam. Bólintottam. - Oké, megpróbálom rávenni, de nem ígérek semmit. Viszont, ha megbántod, bíz isten kiheréllek! - fenyegetett meg, mire döbbenten néztem rá. Nem hittem volna, hogy ilyen kemény ez a lány, azt hittem, hogy beszari, mint a tesója, de úgy látszik mégsem az.

- Szóval, a kis barátod lyukra játszik, ha érted mire gondolok - könyököltem rá a korlátra.

- Értem, nem vagyok hülye! - morogta. Láttam, hogy ezzel az egy mondattal teljesen összetörtem.

- Tartsd a szád! Nem akarom, hogy megtudja, hogy tőlem tudod! Oké? - nem szólt semmit, csak bólogatott, aztán behúzta a függönyt. Győzedelmes mosoly jelent meg az arcomon, Most van egy kis előnyöm, ami rám is fér, mert nem lesz egyszerű kiengesztelnem a kis pápaszemest.

Négy nap telt el azóta, hogy beszéltem Harold testvérével, de nem történt semmi. Nem jött a kis nyomi. Átbaszott az a kis ribanc! Lehet, hogy nem kellett volna figyelmeztetnem, hogy Zayn csak meg akarja dugni, megérdemelte volna, hogy kihasználják, aztán eldobják. Jess már rég elment, így egyedül ültem a kanapén, a távirányítót nyomkodva. Semmi értelmeset nem találtam, ezért ki is kapcsoltam. Rendeltem egy pizzát, amit fél óra múlva ki is hoztak. A DVD-im között kutakodtam, egy jó kis horror filmet keresve. Amint megtaláltam, betettem, majd kihoztam a hűtőből egy üveg kólát, leültem a kanapé elé, és elindítottam a filmet. Épp kinyitottam a pizzás dobozt, mikor megszólalt a csengő.

- Bassza meg! Pont most! - morogva keltem fel a földről. - Nem tudtál volna máskor jön... - akadt el a szavam, mikor kinyitottam az ajtót, és Harold állt ott, komor arccal.

- Gondolom nem engem vártál... Nem is zavarok... - mondta, majd el akart sétálni, de megragadtam a karját. Nem hagyhatom, hogy elmenjen.

- Várj! Ne menj el! - szorítottam a kezét, amit kihúzott erős markomból. - Nem várok senkit, gyere be! - álltam arrébb az ajtóból, hogy bejöhessen, de nem mozdult.

- Itt is el tudod mondani, amit szeretnél - tette karba a kezét mellkasa előtt. - A nővérem azt mondta, hogy jöjjek át, mert szeretnél valamit mondani. Itt vagyok, mondd! - Nagyot sóhajtottam szavai hallatán.

- Rohadtul sajnálom, amit mondtam. Tényleg nem úgy értettem... - Szánalmasan éreztem magam, hogy magyarázkodnom kell, de muszáj volt, ha meg akarom nyerni a fogadást. - Bocsáss meg, kérlek! - néztem rá, halvány mosolyt erőltetve arcomra.

- Miért, Louis? Miért kérsz bocsánatot? Tudom jól, hogy milyen vagy, ismerem a fajtádat: akinek semmi nem számít, akit nem érdekel az, hogy amit mond, vagy tesz, milyen hatással van másokra! Te csak saját magaddal törődsz! - mondta komolyan. - Ezért nem értem miért csinálod ezt. Miért pont én? Mit akarsz tőlem? Bárkit megkaphatsz! - nézett rám értetlen arccal. Ha tudná, hogy csak a fogadás miatt loholok utána... Kis naiv. Komolyan azt hiszi, hogy akarok tőle valamit?! Nagyon fog fájni neki, ha megtudja... De miért is törődök én ezzel?! Nem mondtam semmit, fogalmam se volt mit is mondhatnék neki, de nem is kellett, mert a gyomra megkordult, és ez elterelte mindkettőnk figyelmét. Azonnal ki is használtam a helyzetet.

- Szereted a pizzát? - kérdeztem.

- Igen, miért? - húzta össze szemöldökét.

- Gyere be! - mosolyogtam rá. Nem mozdult, csak állt. - Na, csak egy szeletet, nem foglak megenni! - nevettem fel, mire láttam, hogy megenyhült az arca. Leült a kanapéra, én pedig hoztam neki egy poharat, amibe kólát öntöttem, és leültem mellé, de nem túl közel. Szép fokozatosan közeledek majd hozzá. Nem akarom elijeszteni, hiszen végre besétált a csapdámba.

- Kaphatok egy tányért és evőeszközt? - kérdezte félénken. Összevont szemöldökkel néztem rá.

- Minek? Ott vannak a kezeid! - mosolyogtam. - Ettél már valaha kézzel? - néztem rá kérdőn, mire megrázta a fejét. Ledöbbentem. Hogy lehet ez? Hol éltek eddig? Ez a legjobb dolog a pizzában, hogy nem kell finomkodni. - Akkor most fogsz! - vettem ki egy szeletet, és a kezébe nyomtam. Jót nevettem magamban, ahogy láttam ügyetlenkedését. Kivettem egyet magamnak is, és nekiláttam. Jóízűen falatoztam, és Harold is.

- Hogy van az anyukád? - kérdezte, miután lenyelt egy falatot.

- Jól. - Ezt csak gondolom, mert nem látogattam meg és nem is fogom. Úgy is fel fognak hívni a kórházból, ha hazahozhatom. Feleslegesen nem járkálok be hozzá...

- Itthon van?

- Nem, még egy pár napig bent lesz - mondtam, majd belekortyoltam a kólámba.

- Honnan tudod, hogy jól van, ha be se mész hozzá? - kérdezte, mire összevont szemöldökkel néztem rá. Ezt meg honnan tudja?- gondolkodtam el. Aztán leesett.

- Leskelődsz utánam? - Hatalmas vigyorral fürkésztem arcát. Elvörösödött.

- Nem! Dehogy! Én nem! - tiltakozott túl hevesen. Lebukott. Ezt már nem tudja kimagyarázni.

- Aham... - haraptam bele a pizzámba, mindvégig szemeibe nézve. Lesütött szemmel evett tovább, én pedig azon agyaltam, hogy mi legyen a következő lépés. A tv képernyőjére néztem, és azonnal beugrott egy ötlet. - Szeretsz filmet nézni? - kérdeztem. - Ja, bocs, ez horror. Gondolom a magadfajták inkább a nyálas, szerelmes filmeket szeretik, amiből nekem egy sincs... - csúszott ki a számon. Basszus, én idióta - korholtam le magamat, gondolatban. - Ennyit a kedvességről...

- A magamfajták?? - emelte fel a hangját, és haragos tekintettel nézett rám. - Stréberek, igaz?? Honnan veszed ezt a marhaságot?? Akkora egy seggfej vagy!! - tette vissza a dobozba a pizzáját, és felállt.

- Seggfej vagyok?? - álltam fel én is, és elindultam felé. - Ezzel a seggfejjel smároltál! Ezt a seggfejet figyelted az ablakodból!! - léptem előre, míg ő riadtan hátrált. - Ezzel a seggfejjel ültél egy kanapén! Ezzel a seggfejjel beszélgettél!! Egy kibaszott seggfej vagyok, de te akkor is utánam koslatsz! - szinte már kiabáltam, annyira felcseszte az agyam. Megállt, mert a falnak ütközött. - Ha ekkora fasz vagyok, akkor mi a büdös picsát keresel itt?? Haaa?? Miért jöttél át?? - ütöttem a feje mellé a falba az öklömmel. Dühösen fújtattam, ő pedig remegett.

- É-én... - dadogta, de nem vártam meg, hogy befejezze, durván nekiestem a szájának.

Just a game? (6.rész)

Halihóóó!

Itt is lenne a kövi rész, ami személy szerint a kedvencem, eddig, remélem nektek is tetszeni fog! :) Köszönöm a kedves kommenteket, mindig feldobjátok a napomat velük! :) 

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Erős fejfájással ébredtem, mint mindig, mikor buli után felébredek... Pislogtam párat, aztán felkönyököltem és körülnéztem. Ismerős volt a szoba. Nagy nehezen leesett, hogy honnan, Zayné. Mosolyogtam, mert ez azt jelentette, hogy sikerült megdöntenem a kis strébert. Balra fordítottam a fejem, és a mellettem fekvő tetkós hátat figyeltem.

- Bassza meg! - fogtam a fejem, mikor felismertem a tetkókat. - Már megint megdugtam a legjobb haverom! Zayn ki fog akadni... ismét! - Óvatosan kikeltem, és a nadrágomat kerestem. Kivettem belőle a cigimet, az öngyújtómmal együtt. Körülnéztem, de nem láttam óvszert, ami - remélem - azt jelentette, hogy nem dugtunk, nem pedig azt, hogy védekezés nélkül csináltuk. Kivonszoltam magam a teraszra, meggyújtottam a cigim és a meleg napsütést élvezve, rákönyököltem a korlátra. Nagy volt a csend, csak a madarak csicsergését hallottam. Lenéztem a kertbe, ahol egy-két fiatal a napágyon feküdt, míg mások a fűben, elég érdekes pózban. A fejem majd szétesett, annyira fájt. Imádok bulizni és piálni, de a másnapokat gyűlölöm.

- Mondd, hogy nem dugtunk! - fordultam meg Zayn álmos hangjára. Végigvezettem tekintetem pucér testén, majd karikás szemeibe néztem, ahogy mellém állt. Felé nyújtottam a cigit, amibe beleszívott.

- Fáj a segged? - kérdeztem. Elgondolkodott, majd kétségbeesett arccal nézett rám. - Akkor dugtunk! - vettem ki a szájából a cigit.

- A kibaszott életbe! - fogta a fejét.

- Ez azért szarul esik... Ennyire nem vagyok neked jó? - nevettem fel, mire hasamba bokszolt. - El tudsz viselni még egy rossz hírt? - húztam el a számat.

- Mondd! Ezek után már mindegy...

- Nem használtunk óvszert, vagyis nem találtam... Hacsak nem nyelted le vagy szippantotta be a segged! - röhögtem, de valahogy neki nem volt vicces, pedig szerintem jó poén.

- Jézusom, Louis! Mi van ha elkaptam...

- Nyugi már! - állítottam le. - Rendszeresen járok dokihoz! Nincs semmi betegségem, szóval ne aggódj! - hajoltam ki az erkélyről, és tovább kémleletem az eget, amin egy felhő sem volt jelen. Zayn mellém állt.

- Ez azt jelenti, hogy meleg vagyok? - Láttam a szemeim sarkából, hogy engem néz. Felé fordultam, megragadtam tarkójánál fogva, és ajkaimra húztam. Nyelvemet átdugtam szájába és hosszú csókot váltottunk.

- Élvezted? - kérdeztem, miután elváltunk. Bár tudtam rá a választ, ahogy petyhüdt farkára néztem.

- Nem tudom... - nézett maga elé kétségbeesetten. - Jézusom, meleg vagyok! Ne! - akadt ki, amin jót nevettem.

- Max csak biszex lehetsz, de nem hiszem, hogy az vagy, felállt volna a farkad, ha élvezed. - szívtam bele a cigimbe.

- Egy csóktól? - húzta fel a szemöldökét. Eldobtam a csikket, közelebb léptem hozzá, és nyakához hajoltam. Végignyaltam bőrét, egészen a füle mögötti részig, kezeimmel pedig hasát és mellkasát simogattam. Beleharaptam fülcimpájába, mire halkan sóhajtott. Fenekébe markoltam, amitől fájdalmasan felszisszent.

- ÁÚ!! - tolt el magától.

- Ennyire fáj? - néztem szemeibe. Nem szoktam aggódni ilyenek miatt, de most mégis csak a legjobb barátomról van szó.

- Nem kellemes...

- Éreztél valamit? -  megrázta a fejét, fenekét simogatva. - Akkor nem kell aggódnod.

- Ez semmit sem bizonyít! Nem fekszel le egy pasival, kétszer, ha nem élveznéd, nem? - hangja kétségbeesett volt.

- De be voltunk lőve... - mondtam.

- Akkor is! 

- Menjünk be és megduglak józanul. Na? - néztem rá, mire vállba bokszolt.

- Hülye, inkább bemegyek a cigimért - mondta, majd megfordult, belőlem pedig kitört a nevetés, ahogy csupasz fenekét megláttam. Összevont szemöldökkel fordult vissza felém. Próbáltam lecsillapodni, hogy megtudjak szólalni:

- Szép... a... segg... tetkód - röhögtem, mire riadt arccal nézett rám. Berohant a szobájába, gondolom azért, hogy megnézze a hátsóját a tükörben. Bementem utána és jót vigyorogtam, ahogy megláttam arcát.

- Nem csodálom, hogy fáj... - mondta a jobb farpofáját bámulva, amin a kezem lenyomata piroslott.

- Nem is tudtam, hogy szereted, ha elfenekelnek - nevettem. - Rossz fiú voltál, Zayn! - kacsintottam rá, mire morcos képet vágott.

- Kussolj! - húzta fel a bokszerét. Én is felkaptam az enyémet, majd a telefonom kezdtem keresni, de nem találtam. - Basszus! - morgott, aztán felém fordult, kezében egy használt óvszerrel. Láttam az arcán az ijedelmet.

- Legalább védekeztünk - mondtam, mire hozzám vágta a gumit, ami a mellkasomra ragadt. Felnevettem, és leszedtem magamról.

- Soha többé nem bulizok veled! Még egyszer nem akarlak a seggemben tudni! - öltözött fel, majd kiment rágyújtani. Én is felhúztam a ruháimat, és utána mentem.

- Gyanús vagy nekem... - léptem oda hozzá. Felém fordult összevont szemöldökkel. - Mind a kétszer, amikor valami tablettát adtál nekem, az ágyban kötöttünk ki - vettem ki a szájából a cigit, majd beleszívtam egyet, aztán visszadugtam az ajkai közé. - Csak szólj, és megduglak, nem kell bedrogoznod! - kacsintottam rá, mire kiesett a cigi a szájából. Jót röhögtem rajta. - Vegyél azért levegőt - ütöttem hátba.

- Tudod mit? Menj a fenébe! - morogta. - Inkább azon gondolkodj, hogy hogyan kérsz bocsánatot a kis hercegnődtől! - mondta, mire nagyot sóhajtottam. El is felejtettem azt a kis pápaszemest. - Mit fogsz csinálni?

- Fogalmam sincs, soha nem kellett könyörögnöm azért, hogy az ágyamba kerüljenek. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz...

- Szar ügy - tette vállamra a kezét. - Nem a te telefonod csörög? - kérdezte, majd bementem a szobába, ahol hosszas kutakodás után megtaláltam a párna alatt.

- Igen? - szóltam bele.

- Anya... Rosszul... lett... Anya... - dadogta a nővérem. - Kórházban... - csak ennyit értettem beszédéből.

- Jessica nyugodj meg és mondd el még egyszer!

- Anya rosszul lett - remegett a hangja. - a kórházban vagyunk. Kérlek gyere ide! - könyörgött kétségbeesett hanggal.

- Nyugodj meg, azonnal indulok! - bontottam a vonalat.

- Mi történt? - kérdezte Zayn az erkély ajtóban állva.

- Anyám bekerült a kórházba - mondtam semleges hangon. Rohadtul nem érdekelt a dolog, csak Jess miatt aggódtam.

- Sajnálom... - lépett mellém. - Remélem minden rendben lesz.

- Leszarom, egy alkoholista kurva, nem tud izgatni mi van vele, csak Jessica miatt megyek be! - morogtam idegesen.

- Louis, az anyádról van szó! - mondta erélyes hangon, mire vállrándítással válaszoltam. - Ideje lenne, hogy végre bevalld magadnak, hogy apád tehet mindenről, nem az anyád! - korholt le. Felé fordultam, szikrát szórva szemeimmel.

- Fogd be!! - morogtam. - Nem tudsz te semmit!! Jobb lenne, ha a saját családoddal foglalkoznál, nem az enyémmel!! Anyám egy alkoholista ribanc, semmi több!! Megérdemelné, hogy meghaljon!! - mondtam mérgesen, fújtatva.

- Louis! - mordult rám.

- Zayn! - vágtam vissza, mérges tekintettel. 

- Befejeztem! - emelte fel a kezét védelmezően. - Csak szeretném ha józanul gondolkodnál, és hogy észbe kapj mielőtt még túl késő! - ment ki a teraszra, én pedig kinyitottam az ajtót és lementem a lépcsőn. A ház kész káosz volt. Poharak, piás üvegek szanaszét, kajamaradékok minden felé. Az emberekről nem is beszélve. Úgy kellett átlépnem őket. Kinyitottam a bejárati ajtót, és egyenesen haza indultam. Mikor a házunkhoz értem, rápillantottam a mellettünk lévőre, és eszembe jutott a pápaszemes. Tuti még mindig sír, és átkozza magát, amiért belement hogy eljöjjön velem a buliba. Most nem volt arra időm, hogy megbocsátásért könyörögjek. Kinyitottam az ajtót és a kis szekrényhez nyúltam, hogy elvegyem a kocsikulcsot, de nem volt ott. Nyilván Jess vitte be anyát. Basszus, most akkor hogy jutok el oda? Gyalog legalább egy óra, léptem ki az ajtón. Busszal meg nem megyek. Épp fel akartam hívni Zaynt, mikor nyílt a szomszéd ház ajtaja. Harold jött ki, megnézte a postaládát, majd a kocsihoz lépett. Leültem a lépcsőre és sírást szimuláltam, remélve, hogy megsajnál. Hangosan szipogtam, próbáltam könnycseppet kicsalni szemeimből. Imádkoztam, hogy idejöjjön. Nem telt bele pár perc, mikor egy mély hang megszólított:

- Louis?! - felemeltem a fejem, megtörölve szemeim. Láttam a tekintetében az aggodalmat. - Valami baj van?

- Anyukám... kórházba került... De nem tudok bemenni, mert a nővérem vitte be a kocsival... Busz meg csak később indul... - szipogtam, törölgetve könnyeim. 

- Sajnálom... én...őőő...elvihetlek... - dadogta. Leesett az állam, nem is tudtam, hogy tud vezetni.

- Van jogsid? - kérdeztem.

- Van, nem úgy, mint egyeseknek - mondta gúnyosan. - Gyere! - indult a kocsihoz, mire utána mentem. Ismét bevette, annyira könnyű becsapni, annyira naiv. Rohadt nagy szerencsém van vele. Beültem mellé. Beindította a motort, de nem indult el, csak járatta a kocsit. Kérdőn néztem rá. - Kösd be magad! - parancsolt rám. Felhúzott szemöldökkel néztem komoly arcát. - Addig nem indulok el! - Megforgattam szemeim, majd morogva kötöttem be az övet. Elégedett mosolyt küldött felém, és kifarolt az utcára.

- Figyelj H... - akartam folytatni, de beleszólt:

- Nem érdekel a magyarázatod! - markolta a kormányt, és az útra figyelt. - Nem miattad teszem, hanem a családod végett. Amint leraktalak a kórháznál, nem akarlak látni többet a közelemben. Mintha nem is ismernénk egymást! - pillantott rám, majd vissza az útra. Ezt valahogy helyre kell hoznom, valamit tennem kell, nem hagyhatom, hogy kicsússzon a kezeim közül.

- De, meg akarom magyarázni! Legalább hallgass meg, aztán dönthetsz! - mondtam, mire nagyot sóhajtott, és láttam arcán, hogy gondolkodóba esett. Ez már egy jó jel, hogy elgondolkodik rajta.

- Mondd! - bökte ki.

- Sajnálom, hogy meghallottad, amit mondtam, de csak a barátomnak akartam dicsekedni, hogy azt higgye összejön a dolog. Csak is miatta mondtam ezt, de nem így gondolom. Ha tényleg erről lenne szó, már rég megbasztalak volna. - Láttam, hogy arca elpirult, és kényelmetlenül érezte magát a szavam hallatán. - Adj még egy esélyt! - néztem rá, miközben leparkolt a kórház előtt. Felém fordult.

- Nem hiszek neked! Most pedig szállj ki a kocsiból és felejts el örökre! - mondta komor arccal. Nem tudtam mit mondjak neki, vagy mit tegyek. Váratlanul ért, azt hittem vagyok annyira jóképű, hogy nem tud nekem ellenállni, és ad még egy esélyt. Lesokkolt. Kikapcsoltam az övet és kiszálltam az autóból. Azonnal elindult, én pedig csak ott álltam a padkán megdöbbenve. Miután sikerült észhez térnem, bementem a kórházba, és megkérdeztem a recepciósnál, hogy hova hozták be anyámat...

Just a game? (5.rész)

Hello Olvasóim!

Köszönöm szépen a kommenteket, nagyon boldog vagyok, hogy ennyire tetszik nektek ez a történet! :) Meg is hoztam a kövi részt, amihez jó olvasást kívánok! :) 

Dreamy Girl

Louis

Dylan állt velem szemben, két izmos haverjával. Fasza! Ez most rohadtul nem kellett volna, mindent elcsesznek, pedig már olyan közel voltam ahhoz, hogy az ágyamban tudjam ezt a kis szerencsétlent. 
- Máris találtál magadnak egy újabb áldozatot?? - köpte a szavakat, Dylan. - Mekkora egy seggfej vagy! Megdugod őt is, ahogy engem is, aztán kidobod?? Te féreg! - vicsorgott. Felhorkantottam szavai hallatán. 
- Azt akartad, hogy megbasszalak, nem?? Megtettem!! Mit akarsz még? Kérjem meg a kezed?? - nevettem gúnyosan, mire dühös arccal meredt rám. 
- Anyád!! - morogta, ökölbe szorított kézzel. - Ki foglak nyírni!! 
- Csak rajta, édes, alig várom!! - hergeltem tovább. - Nem kellett volna belém zúgnod! - mosolyogtam, mire behúzott egyet. Pont az állam találta el. Felszisszentem, ahogy végigsimítottam az ütés helyét, majd gonosz vigyort küldtem felé. - Szánalmas vagy! Legalább férfi módjára üss meg, mondjuk így! - vágtam orrba, olyan szinten, hogy megtántorodott, majdnem elesett, de a két gorillája elkapta őt. Orrából ömlött a vér. 
- Még nem végeztünk! - ugrott nekem, mire megragadtam csuklóját, és háta mögé csavartam. Fájdalmasan térdelt le a parkettára. Felrángattam a földről, kivettem a zsebemből a kést, és a nyakához érintettem az élét. Mindenki megugrott, még az izmos gorillái is. 
- Nem jó emberrel kezdtél! - suttogtam fülébe. 
- Te beteg vagy! - remegett a hangja, ahogy lassan végighúztam a nyakán a kés élét. Nem sebeztem meg, csak meg akartam félemlíteni, hogy ne legyen mersze még egyszer velem kezdeni.
- Az! - nevettem gonoszan. - Nem ismersz Dylan, és hidd el, nem is akarsz! - engedtem el. A nyakát fogva, rémült arccal meredt rám. - Most pedig húzzatok innen! Többe ne kerüljetek a szemem elé!! - fenyegettem őket, a késsel. Riadt tekintettel viharzottak el. Eltettem a késem, és körül néztem. Mindenki engem nézett, ledöbbent arccal. - Mi van?! - kiáltottam mogorván.
- Louis... - hallottam meg Harold hangját mögülem. Megfordultam, és láttam, hogy eldől, ezért utána nyúltam, megragadva a testét. - Rosszul... - öklendezett. - vagyok... - kapott a szája elé. Nem törődtem a minket bámulókkal, felkaptam a pápaszemest, és felvittem az egyik szobába, majd leültettem az ágy szélére. 
- Nehogy hányj! - mondtam az arcát kémlelve. Elég szarul nézett ki. Öklendezett, mire szája elé emeltem a kezét. - Baszd meg! Le ne hányj, mert bíz isten kiheréllek! - tartottam továbbra is a kezét. Nem mintha ezzel sokat értem volna el, mert ha egyszer valami ki akar jönni, akkor az ki is fog. - Jól vagy? - kérdeztem, pár perc elteltével. Bólintott. - Biztos? Mert ha lehánysz... - engedtem el a kezét lassan. Nem történt semmi, csak ült ott, homályos tekintettel. - Szívunk egy kis friss levegőt, az jót fog tenni! - nyúltam hóna alá, és felsegítettem. Kinyitottam a terasz ajtót, majd leültettem az egyik kinti székre. - El ne baszd az estémet! - morogtam, miközben a korláthoz sétáltam. Lenéztem a kertre, ahol csak pár ember lézengett. Szemeim megakadtak Zaynen, aki alattam állt, cigivel a szájában. Nem láttam sehol a kis csajt, amitől a gyomrom összeugrott. Megdugta? Nem hiszem, akkor írt volna egy sms-t. Vettem ki a zsebemből a telefont, amin nem volt semmi üzenet vagy hívás. Megnyugodva kaptam a szívemhez. 
- Zayn! - szóltam le neki. Jobbra- balra forgatta a fejét. - Itt vagyok feletted! - nézett fel. - Várj, mindjárt lemegyek! - bólintott. A még mindig szörnyen festett stréberhez léptem, és besegítettem a szobába, lefektetve az ágyra. - Hozok valami kaját, és üdítőt, addig maradj itt! - mondtam, mire morgott valamit. Reméltem, hogy senki nem fog rátörni, míg itt hagyom. Becsuktam az ajtót, majd lesiettem a lépcsőn, arrébb lökve az utamban állókat. A buli folytatódott tovább, szerencsére mindenki elfelejtette az előbb történteket. Nem igazán lenne jó, ha kitudódna, hogy késsel fenyegetőztem. Átvergődtem a táncoló tömegen, majd nagy nehezen kiértem a kertbe és egyenesen Zayn felé vettem az irányt. 
- Na, mi van haver? - ütöttem egyet a hátára. - Meghúztad? - kérdeztem, mire morcos fejet vágott. 
- Ez nehezebb, mint gondoltam… - szívott egyet a cigijébe, majd felém nyújtotta. Én is beleszívtam egyet-kettőt, aztán visszaadtam neki. - Jaj Zayn - kezdte nyivákoló hangon, kezeit kényesen tartotta maga mellett, amin jót röhögtem. - ez még túl korai, még csak most ismertük meg egymást. Nem akarok rögtön az ágyadba bújni. - forgatta meg a szemeit, miközben eldobta a csikket, és eltaposta. - Nem ismerkedni akarok, csak egyet dugni, ez olyan nehéz kérés?! - túrt bele a hajába. - Megőszülök, ettől a nyávogós csajtól, komolyan! - kárörvendőn felnevettem, és közelebb léptem, hajába túrva.
- Látom, már van egy pár őszülő hajszálad! - röhögtem, mire vállba vágott. 
- Ne nevess, mert tökön rúglak! - morgott. 
- Amúgy megértelek. A kis pápaszemes sem egyszerű. Leitattam, lesmároltam, táncoltam vele, erre meg rosszul lett, most meg fent van az egyik szobában, és józanodik. De mire idáig eljutottunk… Kész katasztrófa… Soha nem kellett még ennyit várnom egy dugásra. - sóhajtottam egy nagyot. - De amint helyre jön, beledöngetem az ágyba, csak hogy tudd! - kacsintottam rá. Láttam a fején, hogy majd szét robban a dühtől, amiért én érek célba előbb.
- FASZFEJ!! - ordította egy mély hang, a fejünk felett. Felnéztünk, és a kis stréber pillantott le ránk. Láttam, ahogy a szemeit törli, és hisztérikusan őrjöng, szebbnél szebb szavakkal illetve engem. Elhordott mindennek, aztán eltűnt. Zaynra néztem, aki győztes mosolyt küldött felém. 
- Ezt elbasztad haver! - veregette meg a vállam. - Igen, asszem én győzök! 
- Kapd be! - morogtam, levéve a kezét rólam. Ezt sikerült elcsesztem, elég rendesen…  Mi a fenéért nem tudtam befogni a számat? Nagyon remélem, hogy nem fog emlékezni rá holnap, bár erre nagyon kicsi az esély...
- Nem mész utána? - kérdezte Zayn, mire megráztam a fejem. Hogy lehetek ekkora barom?! Már majdnem megvolt, most pedig mindennek vége, veszíteni fogok. 
- Semmi értelme, úgy sem fog szóba állni velem, nem éri meg rááldozni az estémet. - mondtam, majd megfordultam, hogy bemenjek, de Zayn megállított és visszahúzott. - Mi van? - néztem barna szemibe. 
- Ha már így hoppon maradtunk… - nyúlt be a farmerja zsebébe, és két tablettát nyújtott felém. Bekaptam az egyiket, ő pedig a másikat. Nem igazán izgatott, hogy mit adott, megbíztam benne. Semmi más nem érdekelt, csak hogy jól érezzem magam. - Kezdődjön a buli! - rohant be Zayn, amin jót röhögtem. Utána mentem, és már most kezdtem érezni a tabletta hatását. Mámorító érzés járta végig a testemet. Boldog voltam, és gondtalan. Nem érdekelt semmi, csak táncoltam, önfeledten. Valaki megragadta derekam és magához húzott. Kellett egy kis idő mire felfogtam, hogy Zayn az. A zene ritmusára táncoltunk, kezeink a magasba és hangosan, ordítva énekeltük a dalt, ami éppen szólt.
- Kurva jó ez a cucc! - kiabáltam a fülébe, mire vigyorogva bólintott. Egyre közelebb simultunk egymáshoz, addig, mígnem teljesen össze nem ért a testünk. Átkaroltam, és nyakába fúrtam arcomat, ő pedig a fenekembe markolta. Felsóhajtottam. Beszívtam parfümje illatát, amitől mosoly kúszott ajkaimra. 
- Kanos vagyok… - suttogta fülembe, mire felnevettem, és megragadtam nadrágját. Tényleg az volt, kő kemény. Dörzsölni kezdtem, halk sóhajokat kiváltva belőle. - Baszki, Louis! - markolta fenekem egyre erősebben. - Ah, ne hagyd abba! - lihegte. Belenyaltam fülébe, aztán nyakát kezdtem el kényeztetni. Morogva tolt el, és a szemeimbe nézett, majd megcsókolt. Durván nekem esett, én pedig viszonoztam. Én is kanos voltam, akárcsak ő. Egyre jobban lüktettem odalent.
- Folytassuk fent! - lihegtem a fülébe.
- Oké... - nyögte. Megragadtam a csuklóját és felvonszoltam, egyenesen a szobájába. Becsuktam magunk mögött az ajtót, amit bezártam. Megragadtam derekát és a falnak nyomtam a testét, durván nekiesve ajkainak. Alig kaptam észbe, és máris az ágyon feküdtünk meztelenül, egymás testét kényeztetve.

Just a game? (4.rész)

Sziasztok!

Köszönöm szépen a sok kedves szót, örülök, hogy tetszik a történet, el sem tudom mondani milyen boldog vagyok, mikor olvasom a kommeteket! :3 Üdvözlöm az új olvasókat, örülök, hogy rám találtatok! ;)
Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

- Menjünk! - mondtam, és elindultam a járda felé, mire Harold a kocsihoz lépett, ami a garázs előtt állt. Kérdőn néztem rá.

- Van jogsid? - kérdezte.

- Nincs, de anélkül is tudok vezetni! - mondtam, mire ijedt arccal nézett rám. - Mi az? Sosem kaptak el, soha nem okoztam balesetet, vagy ütöttem el valakit - húztam ki magam büszkén. - Pedig már egy jó ideje vezetek. De amúgy se kocsival megyünk, úgyhogy megnyugodhatsz.

- Miért? - lépett mellém, és elindultunk Zayn háza felé, ami úgy húsz percnyire van innen.

- Mert itt van egy köpésre, meg iszunk is!

- Én nem! - tiltakozott, amin egyáltalán nem lepődtem meg. Csak rá kell nézni, és máris tudja az ember, hogy szűz, és még életében nem ivott egy korty alkoholt sem. De azért vagyok én most itt, hogy mindkettőben segítsek neki. 

- Mehetünk kocsival is, de akkor ott alszunk, mert én viszont kiütöm magam, szokás szerint. - Figyeltem az arcát, amin tisztán látszott, hogy gondolkodóba esett. - Vagy mehetünk biciklivel is... majd az ölembe ülsz! - nevettem fel, mire komolyan nézett rám.

- Nem, kösz - mondta - viszont éjfél előtt otthon kell lennem! - jelentette ki. Röhögés tört rám, ahogy meghallottam szavait. Ez nem lehet igaz, tuti csak álmodom. 

- Éjfél előtt?! - nevettem tovább. - Most komoly? Mi vagy te, egy öreg tata? A buli csak éjfélkor kezdődik igazán... - még mindig röhögtem, mert ezt nem lehetett kibírni anélkül.

- Tudod mit, akkor menj egyedül, ez nem nekem való! - fordult vissza duzzogva, mire azonnal utána kaptam és visszahúztam, neki nyomva a kerítésnek. Behúzta a nyakát, és riadtan meredt rám.

- Ne duzzogj már, mint egy kisgyerek! - engedtem el, mert attól féltem, hogy összeszarja magát ijedtében. - Ne hisztizz, hanem szedd a lábad, mert sose érünk oda! - indultam meg, majd hátranéztem, és mosoly kúszott ajkaimra, ahogy láttam, hogy rohamléptekkel közelít felém. 

- De miért megyünk ilyen korán? Elég lenne éjfélkor beállítani, nem? - kérdezte, én pedig a fejemet fogtam. Ez most komoly?! Nem, nem lehet az. Kapd be Zayn, remélem te is ugyanígy szenvedsz, mint én. Ha nyerek, akkor drágán megfizet ezért, az egyszer biztos. Alig vártam már, hogy a buliban legyünk, és ihassak, mert ezt már máshogy nem lehet elviselni. Leitatom, ha nem megy szép szavakkal, akkor erőszakkal, aztán felviszem szobára, és megdugom. Pofon egyszerű. Csak a piát kell letuszkolnom a torkán. Gondolataimból a telefonom rezgése szakított ki, amit nagy nehezen kihalásztam a farmerzsebemből. Egy új üzenet:

"Már lesmároltam, te hogy haladsz?" 

- A rohadt életbe! - idegesen túrtam bele a hajamba, ahogy elolvastam. Ezt nem hiszem el! Lesmárolta? Máris? Én még el sem jutottam odáig... Nem lehet, hogy az a szűzies, stréber csaj, csak úgy beadja a derekát. Ezekre nem vall az ilyen viselkedés. Nem feküdnének be egy idegen pasi ágyába már az első adandó alkalommal - nyugtatgattam magam. Ilyen nincs, tuti, hogy kamuzik. 

- Jól vagy? - kérdezte a mellettem lépdelő pápaszemes. 

- Semmi bajom! - morogtam, megszaporázva lépteim. Valamit lépnem kell, de sürgősen. Nem hagyhatom, hogy ő nyerjen.

"Rohadék! Ha megdugtad, kérek egy képet bizonyítékul, mert anélkül nem hiszek neked! Most megyünk hozzád. Nehéz eset..."

Elküldtem, és szinte magam előtt láttam, ahogy felnevet, hogy mekkora egy lúzer vagyok, amiért nem tudom megfektetni ezt a nyomit. Ránéztem a mellettem sétálóra, és azon gondolkodtam, hogy neki kellene nyomnom a kerítésnek, és itt helyben magamévá tenni, aztán boldogan mehetnék Zayn elé, beleröhögve arcába. 

- Azt hiszem megjöttünk - mondta engem nézve, zavartan. Biztos észrevette, hogy őt bámulom. 

- Tényleg? Na nem mondd! - gúnyolódtam. A dübörgő zene már kint is jól hallható volt, ahogyan a sikoltások is. Javában megy már a buli odabent. A ház hatalmas, és minden van benne, amit csak el lehet képzelni, ugyanis Zayn szülei dúsgazdagok, de Zayn ezt nagyon utálja, és soha nem kért a pénzükből, inkább bevállalt mindenféle munkát, és azt a pénzt, amit megszerzett, a bulikra költötte.

- Húzzunk be! - léptem az ajtóhoz, és kinyitottam. Bent színes fények vibráltak, a fiatalok egymáshoz simulva táncoltak, kezükben a piásüvegekkel. Egy srác elém lépett, kezembe nyomott két poharat, majd el is tűnt. - Idd meg! - fordultam meg, és nyújtottam Harold felé a italt. Hevesen tiltakozott. - Na! - mondtam mérgesen, mert kezdett kihozni a sodromból. Továbbra is rázta a fejét. Lehörpintettem az enyémet, majd eldobtam a műanyag poharat, megragadtam a csuklóját, és kirángattam a levegőre. 

- Nem tudhatom, hogy mi van benne, belecsempészhettek akár drogot is! - tette keresztbe karját a mellkasa előtt. - Ha megiszom, elkábulok, és utána azt tesznek velem, amit csak akarnak! - felhorkantam. Hiszen pont ez lenne a cél.

- Nincs benne semmi! A haverom nem engedi meg, hogy a buliján drogozzanak, úgyhogy hajtsd le! Csak alkohol van benne! - adtam a kezébe. Hazudtam neki, mivel itt a legtöbb fiatal drogozik, de a piákba nem szoktuk belekeverni. Beleszagolt a pohárba, majd elfintorodott. - Gyerünk! Nem lesz semmi bajod, csak felszabadulsz, ami rád is fér! - biztattam őt. A szájához emelte, és megitta. Tátott szájjal néztem, ahogy egy húzásra felhajtotta. Köhögött egy jó ideig, majd hozzám vágta a poharat. Felnevettem és megveregettem a hátát. - Nem semmi vagy!

- Ez szörnyű, soha többet! - fintorgott továbbra is.

- A következő jobb lesz! Na, gyere, menjünk be! - indultam be a tömegbe. Számtalan ismerős arccal találkoztam, ami nem meglepő, hiszen majdnem minden buliban ott vagyok, és a nevem a fél város ismeri (mondjuk nem éppen a jó hírem miatt). Lepacsiztunk, öklöztünk a srácokkal, a lányoknak meg egy-egy puszit nyomtam az arcára, üdvözlésképpen. Karon ragadtam a göndört, és egyenesen a pulthoz vezettem. Leültettem az egyik üres bárszékre, majd intettem Mikenak, a mixersrácnak, aki azonnal keverni kezdte az italunkat. (Igen, még pultos is van. Zayn nagyvonalú, ha buliról van szó.) Minél hamarabb le kell itatnom, aztán pedig kiadhatom az útját, miután végeztem vele - néztem Harryre, aki csendben ült mellettem. Mikor megkaptam a két pohár piát, ami egyike Zayn ütős keverékeinek, odatoltam az egyiket Harold elé. Természetesen ismét nemlegesen válaszolt. Csakhogy nem ismer engem. Odahajoltam füléhez, a kezemet a combjára helyeztem. Éreztem, hogy megdermed az érintésemre. - Hajtsd le! Ne nekem kelljen letuszkolnom a torkodon! - markoltam meg a combját, kicsivel feljebb, mint az előbb. Halk sóhajt hallatott, amitől mosoly kúszott ajkaimra. Odaadtam neki a poharat, majd egyszerre húztuk le. Imádtam az édeskés ízt, ami bejárta ízlelőbimbóim. Fogalmam sincs mi van benne, mert Zayn nem árulta el soha, de isteni volt. Annyit viszont tudtam, hogy ütős egy cucc. Harold kicsit köhögött, de már nem annyira, mint az elsőnél. Nem akartam többet itatni vele, mert tudtam, hogy ez a két pohár pia is meg fog ártani neki, hiszen még soha életében nem ivott alkoholt. Nem az volt a célom, hogy ájulásig itassam. Vártam egy kicsit, majd felém fordítottam a székkel, és combjába markoltam, egyenest a szemeibe nézve. Ez a szemüveg annyira szörnyű volt rajta, hogy legszívesebben leszedtem volna róla, és széttapostam volna. Nem értem, hogy lehet ilyet hordani… Combját simogató kezeimet nézte, aztán újra találkozott a tekintetünk. Arca pirosabbá vált, szája pedig nagyobb mosolyra húzódott. Kezd hatni a pia. Hihetetlen, hogy ilyen könnyen beadta a derekát, és megitta a kezébe nyomott italt, pedig azt hittem, soha nem fogom letuszkolni a torkán. Még erőszakoskodnom sem kellett vele, csak kicsit erélyesebbnek lennem. Közelebb hajoltam, mire szaporábban vette a levegőt. Megnyaltam az ajkaimat, amit visszafojtott lélegzettel figyelt. Csak pár centi választott el szájától. 

- Louis… - suttogta elcsukló hangon. Összeérintettem ajkainkat, ami csak pár másodpercig tartott, mert elhúzta fejét. Újra meg akartam csókolni, de eltolt magától. Még várnom kell kicsit. A pult felé fordultam, és kértem még egy pohárral ugyanabból. Lehörpintettem, aztán megfogtam Harold csuklóját és a táncoló tömegbe vezettem. Felé fordultam, derekánál megragadva húztam magamhoz, annyira, hogy az egész testünk egymáshoz simult. Éreztem, hogy kellemetlen számára a közelségem, de akkor sem engedtem, hogy elhúzódjon tőlem. - Nem tudok táncolni… - mondta arcomat fürkészve. 

- Csak kövess engem! - mondtam, és elkezdtem mozogni. Próbálta lekövetni, kisebb nagyobb sikerrel. Ügyetlenül mozgott, de nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy felengedjen. Már legalább három számot végigtáncoltunk, mire éreztem rajta, hogy kezd egyre jobban ellazulni. Hozzám simult, fülég érő szájjal, becsukott szemekkel dúdolta a számot, ami nagyon bejött neki. Itt az idő. - gondoltam, és azonnal léptem is. Ráhajoltam ajkaira, melyet készségesen nyitott szét, beengedve nyelvemet a szájába. Éreztem, hogy ez volt élete első csókja, mert ügyetlenül próbálta felfedezni a szám belsejét. Kicsit megsajnáltam szegényt, hogyha majd visszaemlékszik az első csókjára, akkor én fogok eszébe jutni. Én, aki még a szüzességét is elvette, majd faképnél hagyta. Beletúrt hajamba, mire fenekébe markoltam. Számba sóhajtott. Egyre ügyesebben csókolt, próbálta leutánozni nyelvem mozgását, ami elég jól ment neki. Szuszogva húzódott el tőlem, és csillogó szemekkel, fülig érő mosollyal fürkészte arcom. Hirtelen egy erős kéz ragadta meg a vállam, és elhúzott Haroldtól.

Just a game? (3.rész)

Kedves Olvasóim!

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, mind a Just a game? részhez, mind a Halloweeneshez, örülök, hogy mindkettő tetszett nektek. :) Itt is lenne a kövi része a kis történetemnek :) Köszönök mindent! :3

Jó olvasást

Dreamy Girl

Louis

Több mint egy hét telt el a fogadás óta, de nem jutottam semmire Harryvel kapcsolatban. Az volt a szerencsém, hogy Zayn sem, ezért kicsit megnyugodtam. Jó tudni, hogy ő is szenved, nem csak én. Ma lesz Zayn bulija, amire vagy százszor meghívtam, persze csak sms-ben, mert nem volt hajlandó felvenni a telefonját. Az ablakában lévő függöny is folyton el volt húzva, és ha ki is lépett a házból, mindig a szüleivel tette. Mégis, hogy a fenébe jussak a közelébe, ha sosincs egyedül?!

- Na, mi van? - ült le mellém Zayn, a szokásos padunkra. 

- Nehezebb, mint gondoltam... - sóhajtottam.

- Szar ügy! - mondta gúnyosan. - Én viszont jól haladok, Naomi jön a partimra! - jelentette ki büszkén. 

- Baszd meg! Hogy a fenébe csinálod? - kérdeztem, mert nem akartam elhinni, hogy egy olyan lány, mint Naomi, ennyire gyorsan beadja a derekát, főleg egy olyan rossz fiúnak, mint a haverom. 

- Nyálasan... - rázkódott meg, ahogy kimondta ezt az egy szót. - Undorító, komolyan. Alig várom, hogy megdöntsem, aztán kiadjam az útját. 

- Lehet nekem is ezt kellene tennem... - rázott ki a hideg erre a gondolatra. - Nem, ez nem fog menni, de akkor hogy a fenébe dugjam meg?! - néztem Zaynra, aki csak megvonta vállát. - Megerőszakoljam? Mert mást nem látok megoldásként, vagy esetleg leitassam, mert hogy józanul tuti nem veszem rá, az egyszer biztos - temettem arcom a tenyerembe, és nagyot sóhajtottam.

- Lehet vinned kellene neki egy szál vörös rózsát, vagy egy szívecskés párnát! - röhögött fel, mire adtam neki egy tockost. - Hé! - morgott, miközben megcirógatta az ütés helyét. - Vesd be magad! - bökött meg, én pedig kérdőn néztem rá. - Ott a strébered! - mutatott balra, mire odanéztem. A járdán kullogott, kezében két darab könyvel. Gondolom haza igyekezett a könyvtárból... Felpattantam és utána eredtem. 

- Harold! - kiabáltam, ő pedig hátra fordult. Amint felismert, tovább haladt, sietősre véve a figurát. - Állj már meg! - mondtam, és megragadtam a karját, miután utolértem. 

- Ne érj hozzám! - mérgelődött, elrántva kezét. - Mi a fenét akarsz tőlem? - kérdezte, hatalmas szemüvegén keresztül nézve rám. 

- A buli, amire már számtalanszor elhívtalak, ma lesz, csak szeretném, ha eljönnél - küldtem egy kedves mosolyt felé. Nem szólt semmit, hanem megindult, én pedig mellé léptem, és  szótlanul sétáltunk hazáig. Jobb, mint a semmi. 

- Nem értelek... - állt meg, a házunk előtt. - Mit akarsz tőlem? Én nem vagyok, olyan srác. Nem illek a ti köreitekbe. - mondta, mindvégig a könyveket nézve, amiket a kezében szorongatott. Gondolkodtam, hogy mit is mondjak erre, hogy mi lehet az a mondat, ami nem riasztja el, ugyanis, ha most elbukok, akkor nem hiszem, hogy lesz még egy lehetőségem. 

- Szeretném, ha megismerkednénk... Új vagy itt és gondoltam, hogy könnyebb lesz beilleszkedned a suliba, ha már előre bemutatkozol a srácoknak. - néztem rá könyörgő arccal. Mondj igent! Mondj igent! - imádkoztam magamban. Hosszas gondolkodás után megszólalt:

- Rendben, elmegyek, de ha nem érzem jól magam, akkor hazajövök! - jelentette ki, amin jót mosolyogtam magamban. - Mikor lesz? - kérdezte.

- Nyolcra legyél kész - mondtam, majd elköszöntem tőle, és felmentem a szobámba. Végre! - ujjongtam magamban. El sem akartam hinni, hogy sikerült. Elővettem a telefonom és üzentem Zaynnek:

"Újra a versenyben haver! Ma meg fogom dugni!" 

Vigyorogtam, mint egy idióta. Lelkesen válogattam a ruháim között, mikor megrezzent a mobilom.

"Remek! Hajrá tesó! ;)"

Ennyi állt benne. Ledobtam az ágyra a mobilom, majd lementem, hogy egyek valamit, mert már nagyon korgott a gyomrom. Szerencsére nem volt itthon senki. A nővérem, a barátnőjénél alszik, anyám meg tuti megint valaki ágyában dugassa magát. Szóval, ha a bulin nem jönne össze a pápaszemessel, akkor még akár haza is hozhatom magamhoz. Miután megkajáltam, néztem egy kicsit a tv-t, aztán felmentem, hogy letussoljak, és fogat mossak. Egy szál törölközőbe mentem be a szobámba, és kikaptam egy bokszert, amit fel is húztam. Felvettem egy fekete ujjatlan felsőt, amin egy halálfej volt, meg egy szakadt nadrágot, ami már vagy ezer éves. Belőttem a hajam, ami annyiból állt, hogy kentem rá egy kis zselét, és felállítottam. Épp lefelé indultam a lépcsőn, mikor megszólalt a csengő. Ki a fene lehet az?! Kinyitottam az ajtót és meglepetten meredtem az ajtóban álló pápaszemesre. Végignéztem rajta, és kitört belőlem a nevetés. Komolyan nincs másik öltözékük, csak ez a stréberes összeállítás?!

- Ebben akarsz jönni? Ugye csak viccelsz? Nem templomba megyünk, hanem buliba! - nevettem, mire lebiggyesztette ajkát, és már-már láttam a szemében megcsillanni a könnycseppeket. Mindjárt sír, én hülye! Elcseszek mindent. 

- Szemét! - mondta, majd megfordult, de még időben utána nyúltam, és behúztam a házba. - Engedj el! - ütögette karom, mire becsuktam az ajtót és nekidőltem, hogy ne tudjon kimenni. 

- Nem úgy értettem! - próbáltam mentegetőzni. - Sajnálom, én csak... csak neked akartam jót - igyekeztem helyre hozni a beszólásomat. - Tudok adni ruhát, ami a bulihoz illik... Kérlek, ne menj el - néztem könyörgően zöld szemeibe, amikben megjelentek a könnyek. 

- Jó... - egyezett bele szomorkás hangon, lebiggyesztett fejjel. Ez meleg helyzet volt. 

- Gyere! - mentem fel az emeletre, és többször is hátra fordultam, hogy megbizonyosodjak arról, jön-e utánam. Előre engedtem a szobámba, majd becsuktam az ajtót magunk mögött, és rázártam. Biztos, ami biztos alapon. Körültekintett, és csak állt ott, mint akit odaszögeltek a padlóhoz. - Leülhetsz - mutattam az ágyra. 

- Jó nekem itt is - mondta lehajtott fejjel, lábait fürkészve. Hát jó, ha nem, hát nem. - mondtam magamban. Mutattam neki pár felsőt, és nadrágot is, de mindegyikre tudott mondani valami, ami miatt nem húzhatja fel. 

- Basszus Harold! Válassz már, az istenit! - mérgelődtem, mert felhúzta az agyam, a nemleges válaszaival. 

- Tudod mit? Hagyjuk! - indult meg az ajtó fel, amit ki akart nyitni, de nem tudott. Gonosz vigyor ült ki arcomra. - Őőő... Louis... - szólalt meg remegő hanggal. - Bezártad az ajtót? - hallottam a rémületet a hangján. Komoly arcot vágtam, és felé fordultam. Riadtan meredt rám, és szinte hallottam, ahogy hevesen ver a szíve a félelemtől. Kihúztam magam és felé lépdeltem, lassan, a frászt hozva rá. Az ajtónak simult, miközben a szemeimbe nézett. Elé álltam, közel hajolva arcához. Éreztem leheletét az ajkaimon. - Louis... Nyisd ki az ajtót, kérlek... - csuklott el a hangja. Itt a lehetőség. - gondoltam magamban. Egyedül vagyunk, az ajtó zárva, senki nem hallaná kiabálását. Megtehetném, és a buliba már győztesen mennék. Megragadtam a csuklóját, és elhúztam az ágyig, amire rálöktem. - Ne, ne bánts! - könyörgött és védekezően az arca elé helyezte a kezeit. Meglepődve néztem rá. 

- Ne szarj be, nem eszlek meg, csak ülj ott és fogd be! - parancsoltam, majd a szekrényemhez léptem. - Kiválasztok egy felsőt, és egy nadrágot, amit szó nélkül felveszel! - válogattam a ruháim között, majd mikor megtaláltam a megfelelőt, hozzá vágtam. - Öltözz! - utasítottam, karba tett kézzel az ajtónak dőlve. Elmosolyodtam, ahogy ott ült, zavartan, nézegetve a felsőt, amit adtam neki. 

- E-elfordulnál? - nyögte ki végül. Felhorkantam, szemeim forgatva. 

- Ez nem fair! Te már láttad a farkam... - morogtam, mire arca rák vörössé vált.

- N-nem l-láttam! - tiltakozott hevesen, én pedig jót nevettem rajta. Tudtam, hogy meg fogja nézni. 

- Na, gyerünk, mert sosem érünk a buliba, ha így haladunk! - siettettem. 

- Fordulj meg! - nem adta fel. 

- Nem! Amúgy is már láttalak az ablakban - villantottam egy féloldalas mosolyt felé - szóval mindegy...

- Akkor így maradok! - állt fel. 

- A-a! Ebben a ruhában nem jössz velem! Ha nem veszed át, akkor itt maradunk a szobában, egész este, kettesben! - mondtam komoly hangon. Volt egy olyan érzésem, hogy mindjárt áthúzza a ruhákat. És igazam lett. Háttat fordított nekem, amin jót kuncogtam. Így is látni fogom, ha nem is elölről. Nekem a hátsó fele is megteszi. Levetette az ingét, és olyan gyorsan átvette a felsőm, hogy alig láthattam valamit, meztelen, izmos hátából. Rafinált egy srác. Biztos sokszor gyakorolta. Visszafordult felém, és láttam, hogy nagyon kényelmetlenül érzi magát. 

- Ez nem én vagyok... - motyogta végignézve magán.

- A nadrágot is! - szóltam rá. Morcosan nézett rám, majd megragadta a felső alját, és lehúzta, hogy ne láthassam a bokszerét, ahogy lehúzza nadrágját. Tetszett, ahogy szenvedett. Jót vigyorogtam rajta. Kicsit szomorú voltam, hogy miért nem a tükör előtt vetkőztettem le, mert akkor láthattam volna fenekét, ahogy kicsit behajol, miközben levetkőzik. Minden jól állt rajta, amin meglepődtem. A fekete pólóm, melyen fehér felirat virított egy kicsit rá simult felsőtestére, ami nem volt baj, sőt. A szakadt nadrágot pedig, mintha rá öntötték volna. Felhúzott szemöldökkel figyeltem, ahogy odalép az ágyhoz és összehajtja a ruháit. Jézusom, most komolyan ezt tette?!

- Mehetünk, asszem... - mondta, majd felém fordult és kérdőn nézett rám. - Mi az? 

- Semmi, menjünk! - ráztam meg a fejem, miközben kizártam az ajtót, és kitessékeltem a szobámból. Végig a fenekén legeltettem a szemem, amit a farmer szépen kiemelt. Legszívesebben belemarkoltam volna, de nem akartam elriasztani, hiszen végre rá tudtam venni, hogy eljöjjön velem. Óvatosnak kell lennem. Felhúztam a cipőmet, majd kinyitottam az ajtót, és bezártam magunk mögött. Az este kellemesen meleg volt, és minden olyan csendes. Végignéztem a pápaszemesen, és rájöttem, hogy nem is olyan rossz, csak még attól a ronda szemüvegtől kellene megszabadítani, és máris kinézne valahogy. Zavartan nézett el, arca pedig pírba borult, ahogy észrevette, hogy stírölöm. Vigyorogtam, mert tudtam, hogy innentől sima ügy lesz a mai este...