Hate and Love! (+18)

Sziasztok!

Meg is hoztam az újabb oneshot-ot, ezt a történetet már elkezdtem egyszer, de valahogy nem tudtam tovább jutni vele, aztán tegnap éjszaka megszállt az ihlet és sikerült folytatnom. Előre figyelmeztetlek benneteket, hogy trágár szavak, verekedés és durva szex lesz benne! Aki nem bírja az ilyet, kérem ne olvassa el! 
Ui. Sajnálom, ha netán van benne hiba, nem néztem át, de majd utólag megteszem.

Jó olvasást Csajszik! ;)

Dreamy Girl

Louis

Morcosan keltem fel, az ébresztőm idegesítő csörgésére. Minden áldott hétköznap reggel, így kezdődött, ugyanis utáltam iskolába menni. Nem, nem a tanulás miatt, mint a legtöbb fiatal korombeli, hanem egy bizonyos Harry nevezetű osztálytársam miatt. Minden áldott nap összevesztünk, volt, hogy összeverekedtünk, és alig bírtak szétválasztani minket. Gyűlöltem, tiszta szívemből. Állandóan basztatott, folyton megalázott mindenki előtt, így én váltam az osztály, iskola nevetésének tárgyává. Egy ideig szótlanul tűrtem, aztán már nem volt idegem hozzá és behúztam neki egyet, ami elég nagy verekedésbe torkollt. A suli orvosánál kötöttünk ki, kék-zöld foltokkal, felrepedt ajkakkal és vérző orral. Visszagondolva ezekre, mind megérte, legalább neki is fájt, nem csak nekem. Lassan feltápászkodtam az ágyamról, kimentem a fürdőbe, hogy elvégezzem a reggeli szokásos teendőim. Mikor kész lettem, visszacammogtam a szobámba, felvettem egy fekete feszülős nadrágot és egy bordó rövid ujjú pólót. Elég meleg volt már, hiszen pár hét múlva elkezdődik a nyári szünet, amit nagyon várok, hiszen nem kell látnom Harry képét minden áldott nap. Beállítottam a sérómat, vállamra kaptam a táskám, majd miután elköszöntem anyutól, elindultam, hogy le ne késsem a buszt. A busz még nem ért be, ezért leültem az egyik padra, elővéve telefonom és elindítottam az Angry birds játékot. Általában ezzel szoktam elütni az időt, ha nagyon unatkozom. Árnyék vetült a telefonom képernyőjére, majd hat lábat láttam meg előttem. Tudtam jól, hogy kik azok. Már jól ismerem őket. 

- Mi van, ennél férfiasabb játékot nem találtál? - gúnyolódott az egyik idióta gorillája. Még be se értem a suliba, máris kezdik a cseszegetést. Fantasztikus, erre vágytam. Ma valahogy nem volt kedvem ehhez az egészhez, ezért fel se nézve nyomkodtam tovább mobilom.

- Hé, köcsög! Nézz fel és válaszolj, ha kérdeznek! - mondta erélyesen a másik idióta. Nem hagyhattam szó nélkül, akkor sem, ha nem akartam balhét.

- Mi van Göndör, nincs szád, hogy a két idiótádnak kell beszélnie? - néztem fel zöld íriszeibe, melyek szikrát szórtak. Arca vörös volt az idegességtől, azt hittem mindjárt felrobban. Felkuncogtam a látványra.

- Mit mondtál? - préselte ki szavait, összeszorított ajkain keresztül. Sóhajtottam egyet.

- Mosd ki a füled, seggfej! - álltam fel, arrébb lökve őt, mivel megjött a busz. Elkapta karom és a fülembe suttogott.

- Ezt még nagyon megbánod! Csak legyen vége a rohadt sulinak! - fenyegetett. Kirántottam karom erős szorításából.

- Alig várom a randit, édes! - mondtam mosolyogva, nem mutatva félelmem. Erre a beszólásra egy "kapd be" volt a válasz. Mily eredeti, de hát mit vártam tőle... Felmentem a buszra, majd lehuppantam az első sorban lévő szék egyikére. Ők is feljöttek és szúrós tekintettel haladtak el mellettem, bele-bele ütve vállamba. Eddig sose jöttek busszal, most nem értem miért választották a tömegközlekedést, a drága, kényelmes sport autójuk helyett. Remegtem a félelemtől, eddig még sose fenyegetett meg, főleg nem iskolán kívül. Ott nincs aki leállítson bennünket, így akár agyon is verhet, mivel sokkal erősebb nálam. Ezt már tapasztaltam... Hangosan röhögtek hátul, tudtam, hogy rólam van szó, mindig én vagyok a téma. Amint a sulihoz értünk és megállt a busz, sietve szálltam le, hogy minél hamarabb beérjek a biztonságot adó suli falai közé. Beérve az épületbe, azonnal elmúlt gyomorgörcsöm. Egyenest az osztálytermünk felé vettem az irányt. A többiek már bent ültek, kivéve Harryt és a csatlósait. Leültem padtársam mellé. Tony volt az egyetlen, akivel megtaláltam a közös hangot, sokat beszéltünk és néha eljártunk moziba, meg focizni. A többiekkel nem jöttem ki jól, hiszen ők inkább Harry társaságáért voltak oda.

- Szia! - köszönt barátom. - Látom nem vagy valami jó passzban! - nézett rám, miután elővette a biológia cuccait.

- Szia! Ne is mondd, elegem van már a trióból... Alig várom, hogy vége legyen a sulinak és ne kelljen látnom őket. - pakoltam ki én is a füzetem és könyvem. 

- Sajnálom, de tudod, ha valakire rászáll... - hajtotta le fejét, mivel ő is volt már az áldozatai között, de mikor engem megtalált, azóta nem piszkálja Tonyt - Talán, nemsokára talál valaki mást, akit cseszegethet... - mondtam. Próbált megnyugtatni, bár, tudta jól, ő is, és én is, hogy rólam sose fog leszállni. Eltereltem a témát más felé, így elütöttük az időt a filmek, és a foci meccses kivesézésével. Becsengettek. Harryék ekkor jöttek be. Azonnal rám nézett, gonosz mosolyt villantva felém. Elhaladt mellettem, hogy leüljön a hátam mögé. Igen, legnagyobb pechemre pont mögöttem ül... Igazából nem ez volt a helye, de megfenyegette a mögöttem ülő srácot, aki azonnal átadta neki. Pár perccel becsengetés után bejött a tanár úr, egy közép korú hölggyel egyetemben. Mindenki elcsendesedett és kíváncsian figyelte mi is lesz most. 

- Jó reggelt! Amint látjátok, nem egyedül jöttem, bemutatom Gina Millert, aki előadást fog nektek tartani a tinédzserkori változásról és a biztonságos szexről! - mindenki felnevettet, a fiúk fütyülni kezdtek, a lányok pedig kuncogtak. Ez aztán az érett osztály... Fantasztikus, ez kellett még a mai napra... - Csendet! - szólt ránk erélyesen a tanár úr. - Viselkedjetek! - mindenki azonnal elhallgatott, majd az előadást tartó hölgy bemutatkozott. Figyelmemet, egy fejem mellett elrepülő papír galacsin zavarta meg. Körül néztem, de nem láttam, hogy bárki is engem nézne, ezért elvettem és szétnyitottam.

Jól figyelj szűzikém, végre felvilágosítást kaphatsz, hogy hogyan ne kapj el valamit, mikor seggbe dugnak, vagy, hogy hogyan kerüld el, hogy bekapd a legyet, mikor beléd élveznek!

Ennyi állt benne, persze rögtön tudtam ki a feladó. Elővettem tollam és válaszoltam neki.

Szerintem inkább te figyelj oda, mert ennyi ésszel, ami neked van, még a gumit se tudod felhúzni, a csak mikroszkóppal látható farkadra. És nem vagyok szűz!

Gyűrtem össze, majd egy óvatlan pillanatban, mikor nem figyelt senki, hátra hajítottam. Ahogy olvastam hallottam morgását, aztán sebes, ideges írását. Ismét fejem mellett süvített el a galacsin.

Szeretnéd te azt a nagy faszt a seggedbe, viszont én nem vagyok kis buzi, mint ahogy te. Menj el egy buzi bárba és dugasd meg magad hercegnő! 

Bosszúsan gyűrtem össze a papírt, megfordultam és arcába vágtam. Dühösen fújtattam, fejem szinte füstölt. "Bazd meg, rohadt seggfej!" - suttogtam mérgesen, aztán előre fordultam. Ideges voltam, úgy éreztem, legszívesebben fejbe vágnám.

- Louis! Harry - rivallt ránk a tanár, amitől hirtelen megriadtam. - Fejezzétek be, és figyeljetek!

- Elnézést tanár úr... - szólalt meg Harry, nagy meglepetésemre. - csak Louis szerette volna megtudni, hogy kapunk e óvszert, mert már nagyon szeretne egy hatalmas, kemény faszt a seggébe! - mondta, mire mindenkiből kitört a nevetés. Dühöm felfokozódott, fogaim, öklöm összeszorítottam és hátra fordultam, egy nagyot behúzva röhögő képébe. Leesve a székről terült el a padlón, orrából folyt a vér. Felé másztam és ütni kezdtem, de kezével elég sokat kivédett. Nem tudtam kontrollálni magam, nem érdekelt semmi, csak, hogy beverjem ennek a szemétnek a képét. Egy erős kar húzott le róla, majd Harryt is elkapva, az igazgatói irodába hurcolt minket. Jól le lettünk cseszve. Azt mondta, ha még egyszer előfordul, az, ami az órán, akkor búcsút mondhatunk az iskolának. Ahogy becsukódott magunk mögött az igazgatói ajtaja, elkapta felsőm és magához húzott, arca alig pár centire volt tőlem. Dühösen meredt rám.

- Ne járkálj egyedül! A saját érdekedben, fogadd meg tanácsom! - fenyegetett, majd elengedett és hátat fordítva nekem, kiment a suli ajtaján. Visszaballagtam az osztályba, ahol síri csend fogadott. Mindenki engem figyelt, én pedig lehajtott fejjel ültem vissza helyemre. Kinyitottam füzetem, és úgy tettem, mintha semmi sem történt volna. Az órák lassan teltek, el se akartam hinni, mikor az utolsó óráról is kicsengettek. Sietve mentem a buszhoz. Hátra ültem, mivel már elfoglalták az összes helyet. Reméltem, hogy Harry már rég hazament. A szerencsém viszont elhagyott, ugyanis göndör fürtök jelentek meg a busz ajtajában. Egyedül jött, a gorillái nélkül. Gyomrom összeugrott, ahogy komor arccal megindult felém. Tekintetét le se vette rólam. Szó nélkül leült mellém. Nagyot nyeltem, lábammal idegesen doboltam a busz padlóján. Féltem tőle. Egész úton nem szólt semmit, és ez sokkal jobban megrémisztett, mintha megfenyegetett volna. Amint a megállóhoz közeledtünk felálltam, az ajtóhoz sietve. Nem mertem hátra nézni. Idegesen doboltam ujjaimmal a kapaszkodón, arra várva, hogy kinyitódjon az ajtó. Ahogy ez megtörtént, egyből lerohantam a pár lépcsőn, és gyors léptekkel indultam haza felé. Félúton hátra sandítottam. Megnyugodtam, mikor nem láttam senkit mögöttem. A házhoz érve kinyitottam az ajtót, bementem, majd becsukva magam után háttal neki dőltem. Remegtem az idegességtől, nem tudtam mit tegyek, mindent elcsesztem. Ha elkap valahol, tuti, hogy a szart is kiveri belőlem. Összeszedve magam felmentem a szobámba, elkészültem a holnapi napra, letussoltam, aztán filmet is néztem, de az se tudta lekötni figyelmem. Folyton Harry fenyegetése járt fejemben. Behuppantam az ágyba és hosszas forgolódás után elnyomott az álom.

Eljött a hétvége, de Harry nem tett semmit, sőt az iskolában sem jelent meg. Egyre idegesebb lettem, hiszen nem hallottam felőle semmit, ez elég ijesztő volt. Nem követett, nem kapott el sehol. Nem tudtam koncentrálni semmire, mindig mindenhol őt láttam, ami eléggé kikészített. A buszról leszállva siettem haza. Egyedül leszek hétvégén, mivel anyáéknak el kellett utazniuk. Kizártam az ajtóm, és épp be akartam lépni, mikor egy erős kéz elkapta csuklóm.

- Mondtam, hogy ne járkálj egyedül! - szorongatta erősen, mire felnyögtem a fájdalomtól - Be se hívsz? - kérdezte mosolyogva. Nem szóltam semmit, de őt ezt nem érdekelte, betolt az ajtón, majd becsukta magunk után. Nekitolt a falnak erőteljesen. - Van valami utolsó kívánságod? - vigyorgott. Becsuktam szemem, várva ütését, de ehelyett megszólalt a csengő, én pedig hálát adtam az égnek. - Ezt most megúsztad! - engedett el. Az ajtóhoz sétál. - Nem lesz mindig ilyen szerencséd! -nyitotta ki az ajtót. 

- Szia! Gyere be, Louis már vár! - köszönt nyájasan, aztán elment. Natalie lépett be az ajtón, kicsit meglepődve. 

- H-Hello! K-ki volt ez a jóképű srác Louis? Rosszalkodtatok? - kuncogva lépdelt felém, aztán hatalmas ölelést kaptam tőle. Annyira örültem neki, hogy ezt a hétvégét választotta arra, hogy meglátogasson. Visszaöleltem.

- Nem! Csak... egy osztálytársam és... és kellett neki valami sulira... - hebegtem össze valami hülyeséget. - Örülök, hogy itt vagy, minek köszönhetem látogatásod? - szakadtam ki öleléséből. 

- Rég láttam már, az imádni való unokaöcsém! - kócolta össze hajam.

Egész hétvégén itt volt,  átbeszélgettük az éjszakákat, mindent elmondott, ami vele történt és én is, kivéve Harryt. Nagyon szerettem Natalieval lenni, mindenben megértettük egymást, mindig minden hülyeségben benne volt, sokat rosszalkodtunk kiskorunkban is, anyáék nagy örömére. Kellett ez a hétvége, ugyanis Natalie feldobtam a napjaim és újra feltöltődtem mellette. Vasárnap délután indult a vonatja. Kikísértem és elbúcsúztam tőle. Megvártam míg elindult a vonatja, aztán haza ballagtam. Lábaimat figyelve mentem előre, mikor valaki megragadta karom és behúzott egy sikátor félébe. Neki nyomott a falnak, befogva a szám. Harry zöld szemei az én kékjeimbe fúródtak.

- Nem hallgattál rám, pedig megmondtam! - mondta nevetve, én pedig próbáltam kiszabadulni szorításából. - Hé! Nyugi, drága! Ne kapálódz, mert annál rosszabb lesz! - tolta nekem egész testét, ezzel lefogva enyémet. Remegtem a félelemtől, szívem vadul kalimpált, majd kiesett a helyéről. Éreztem, itt a vég, Harry agyon fog verni. Könnyim utat törek maguknak. Nem akartam, hogy sírni lásson, de nem tudtam visszafogni magam. - Ne bőgj már, az isteni! - korholt rám - Azt hiszed megsajnállak? Akkor nagyon tévedsz, nem ismersz még engem! - röhögött képembe. - Leveszem szádról a kezem, de ha kiabálni mersz, nagyon megbánod! Értetted? - kérdezte erélyesen, megrángatva pólóm. Félve bólintottam egyet. Ezek után semmi kedvem nem lett volna a segítség kéréshez. Levette kezét. 

- S-sajnálom... - szipogtam, mire felnevetett.

- Hol van az erélyes, nagy pofájú Tomlinson? Ennyi volt a nagy keménységed? Akarom hallani mocskos szavaid, látni akarom dühöd! - nézett rám, várva, hogy megszólaljak. - Na mi az? Itt az alkalom, hogy megverhess, senki nem állít le minket! - lépett el tőlem, széttárva kezeit. - Na? - incselkedett. - Most mutasd meg, hogy férfi vagy és nem egy hercegnő! - vigyorgott gonoszul. Utáltam ezt a vigyorát. Nem kellett sok, elé léptem és behúztam neki egy jó erőset. Fájdalmasan felszisszent. Arcán még mindig ott éktelenkedett idegesítő vigyora. Lenyalta a vért szájáról. Én is kaptam egy ütés, ami oly hirtelen ért, hogy nem tudtam felkészülni rá. Fájdalmas volt. Felrepedt az ajkam, éreztem számban a vér sós ízét. Letöröltem kezemmel, ami ezáltal véres lett.

- Faszfej! - ugrottam neki dühömben. Ütöttem, vertem, ahol csak értem. Védelmezően maga elé rakta kezét, de így is jó pár erős ütés célba talált. Elkapta derekam, erősen nekitolt a falnak, amitől fájdalmasan felordítottam, ugyanis volt egy kisebb kiálló darabja, ami belenyomódott bőrömbe. Fájdalmas nyögések közepette igyekeztem kivédeni ütéseit. Ezt egy jó ideig így folytattuk. Mindkettőnknek minden egyes porcikája fájt a hatalmas ütésektől. Ismételten neki tolt a falnak, majd szemeimbe nézett. Lihegéseink betöltötték a két ház közti részt. Kezével nyakhoz nyúlt, így szorítva erősebben a falhoz. Alig kaptam levegőt. Megrémültem. Mozgolódni kezdtem, hátha enged szorításán.

- E..engedj el... - nyöszörögtem, levegőért kapkodva - meg... fogok... fulladni... - mondtam kétségbeesetten. Kisebb hezitálás után enyhített szorításán, majd mikor ismételten feltöltődtem oxigénnel, olyat tett, amire soha életemben nem gondoltam volna. Ajkait erőszakosan enyémeknek nyomta. Kikerekedett szemekkel, sokkolva álltam ott, mint egy fadarab. Ő pedig még mindig ajkaimon volt.

- Nyisd ki a szád! - utasított erélyes hangon. Tettem, amit mondott. Felszisszentem, ahogy sebes ajkaimhoz ért. A számban is ugyan ilyen vad volt és követelődző. Nem engedte, hogy irányítsak, ami nagyon beindított. Végre valaki, aki dominánsabb nálam, utáltam, hogy mindig én voltam az aktív fél, az eddigi, összesen két kapcsolatomban. Vadul csókolt, kezével erőszakosan markolt csípőmre, amitől fájdalmasan felnyögtem. Testem lángolni kezdett, ajkaim bizseregtek és a nadrágom is igencsak szűkössé vált. Lihegve vált el tőlem, szemei vágyakozóan néztek enyéimbe. Rámarkolt merevedésemre. Felnyögtem érintésére. Nyakamra tapadt, erősen megszívta gyenge potom. Egész testemben megremegtem. A fájdalom átjárta minden egyes porcikám, ahogy nem túl finoman beleharapott bőrömbe. Belekapaszkodtam hajába és meghúztam, amitől felnyögött. Lejjebb haladt, majd kulcscsontomnál is ugyanezt tette.

- Ahh... - szaladt ki egy apró nyögés számból. Felhúzta pólóm és végig csókolta testem. Ráharapott hol az egyik, hol a másik mellbimbómra. Hátra vetett fejjel nyöszörögtem. Élveztem, hogy fájdalmat okoz nekem. Eszméletlen jó volt, bármit is tett velem. Nadrágomhoz nyúlt, közben durván falta ajkaim. Sebesen kihúzta övem, majd lerántotta rólam a nadrágot. Lehajolt és az anyagon keresztül harapdálni kezdte merevedésem. Hajába túrva élveztem tettét. Mikor megunta, lehúzta rólam, így kiszabadítva büszkeségem, mely ágaskodva várta érintését. Végig nyalta hosszom, miközben kezeivel is munkálkodott rajtam. Bekapta férfiasságom, mire hangosan felnyögtem. Hajába túrva diktáltam a tempót. Fogaival végig karistolta hímvesszőm. 

- Ahh... te jó ég... - lihegtem az élvezettől, mely teljesen elhomályosította agyam. Fejem hátrahajtva a falnak döntve nyöszörögtem, közeledve a csúcs felé. Szerintem megérezhette, mert cuppanó hangot hallatva, levált rólam. Felmordultam szája hiányától. Megcsókolt, meghúzta alsó ajkam.

- Biztos nem vagy szűz? - kérdezte vigyorogva, mire megforgattam szemeim.

- Nem, úgyhogy ne finomkodj! - ragadtam meg tarkójánál fogva, csókra húzva. Kikapcsolta az övét, majd lehúzta nadrágját, az alsójával együtt. Benyálazta, igencsak nagy férfiasságát. Szemeim kikerekedtek, és nagyot nyeltem.

- Mondtam, hogy hatalmas! - kuncogott, majd combom alá nyúlva felkapott ölébe. Összekulcsoltam lábaim dereka körül. Benedvesítette nyálával járatom, aztán odavezette magát. Megcsókolt, miközben belém nyomta egész hosszát.

- BAZD MEG!! - ordítottam a fájdalomtól, ami majd széthasított odalent. Tudtam, hogy fájni fog, de, hogy ennyire azt azért nem. Belemarkoltam hátába a felsőjén keresztül. Kicsit várt, majd lökött egy nagyot. A kurva életbe! - szorítottam össze fogaim. Harry nem várt tovább, lassan mozogni kezdett bennem, miközben ajkaimra tapadt, ezzel elterelve figyelmem a fájdalomtól. Erősen markoltam felsőjét. Még minidig irtózatosan feszített oda lent, de próbáltam elterelni róla figyelmem. Egyre gyorsította a tempón, amitől egymás után nyögések szakadtak fel torkomból. A fájdalom lassan élvezetté változott.

- Azt akarom... hogy... a... nevemet nyögd... - lihegte számba, miközben egy erőset lökött belém. Nem tudtam kinyögni semmit, az élvezet elvette az eszem. Egyik keze eltűnt combomról, majd egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes a fejem mellett. Megremegtem, és oldalra néztem, Harry egy övet tartott kezében és a falnak csapta. - Hallani akarom a nevem! - csapott még egyet mellém, miközben erősen belém lökte magát.

- Harry! - nyöszörögtem, majd ismét hallottam az öv csattanásást a falon, és suhintásának szelét is éreztem.

- Hangosabban! - durván lökte előre csípőjét.

- HARRY! - ordítottam a kéjtől. - HARRY STYLES! - folytattam tovább, mire megcsókolt. 

- Jó fiú! - suttogta ajkaimra. Beleharapott alsó ajkamba, és meghúzta azt. Lökései egyre durvábbá és mélyre hatolóbbá váltak. Folyton egy pontot ért, amitől gyorsan repültem a csúcs felé. Nyögéseink egymásba fonódtak és egyre hangosabbá váltak. Éreztem, hogy közel vagyok, testem remegni kezdett, majd egy újabb lökésnek köszönhetően, Harry nevét nyögve elélveztem. Neki sem kellett sok, pár erős lökés után, mély hangon felnyögve ért fel a csúcsra, belém ürítve nedvét. Lihegve kapaszkodtunk egymásba, majd mikor kellőképp lenyugodtunk, lerakott és felöltözünk. 

- Mondhatok valamit? - kérdeztem,mire egy "aham" volt a válasza. - Lehet, hogy sablonosan hangzik vagy nyálasan, nem tudom... de... soha nem élveztem még ennyire a szexet. - pirultam bele mondatomba, Harry felkuncogott.

- Őszintén... én sem! - mosolygott rám.

Két hónappal később

A "kapcsolatunk" ezek után csak szexen alapult, a suliban ugyanúgy viselkedtünk, mint eddig, bár aki nagyon figyelt minket, észre vehette volna, hogy valami van köztünk. A mai nap szörnyen unalmas volt, majd meghaltam az unalomtól, mikor egy papír galacsin landolt matek füzetemen. Mosoly terült arcomra. Szétnyitottam.

Kéredzkedj ki a mosdóba, pár perc és megyek utánad! Jobbra a legutolsó fülke.

Elraktam a zsebembe, majd kikéredzkedtem az óráról. Sietve mentem a mosdóba. Először végig nézte ma fülékéket, megbizonyosodva arról, hogy nincs bent senki. Bementem az utolsó fülkébe, várva Harryt. Nem telt bele pár perc, kinyitódott a fülke ajtaja és rám vetette magát. Ez a vadsága mindig felizgatott. 

Lihegve, izzadtan váltunk el egymástól. 

- Hihetetlen vagy! - csókolt meg. 

- Tudom! De te is! - mentünk ki a fülkéből, majd vártunk, hogy helyre álljon a légzésünk és, hogy az arcunk is visszakapja az eredeti színét. Megigazítottuk hajunkat, aztán visszamentünk az osztályterembe.

- Látom sikerült megtalálnia Tomlinson uraságot! - mondtam mérgesen a matek tanár.

- Beragadt a wc-be! - lökött be az ajtón, mire megfordultam és orron vágtam. De csak finoman.

- Seggfej! Kérsz még? Nem volt elég? - kérdeztem dühöt színlelve. 

- Elég legyen!! - ugrott közénk a tanár.

- Kérek még! Ebből sosem elég! - kacsintott rám huncut vigyorral arcán. Vissza kellett fognom nevetésem.

- Azonnal üljenek le, vagy mehetnek az igazgatóiba! - mindketten helyet foglaltunk, ugyanis nem akartuk kirúgatni magunkat. Ismételten egy papír galacsin landolt mellettem.

Azért az orrba vágásért még számolunk! Meg foglak büntetni, csak legyen vége a mai napnak!

Írását olvasva azonnal megmozdult bennem valami. Alsó ajkamat beharapva próbáltam leküzdeni vágyam. Nem tehettem róla, Harry mindig feltüzelt, szenvedélyesen űztük a szexet, mindig valami újat kipróbálva.

Büntess meg, kérlek! Bilincselj az ágyhoz és korbácsolj meg!

Küldtem vissza a papírt. Hallottam halk kuncogását, amitől én is elmosolyodtam.

Óhajod számomra parancs!

Mosolyogva olvastam el, és legszívesebben most azonnal haza mentem volna. 

Ez folyton így ment köztünk, amikor csak megkívántuk egymást, lefeküdtünk. Aztán az egyik ilyen éjszaka után olyan történt, amit egyikőnk se gondolt volna, mikor belekezdtünk az egészbe.

- Istenem, Lou! Ez valami eszméletlen volt! - lihegte levegő után kapkodva. Kihúztam magam belőle, majd mellkasára feküdtem, és magunkra húztam a takarót.

- Szerintem is! - csókoltam meg, majd visszafeküdtem mellkasára, hallgattam szívverésének egyre lassabbodó ritmusát. Ujjaimmal apró köröket írtam le felsőtestére.

- Holnap elmehetnénk valahova, mit szólsz? - kérdezte hajamba túrva. Felnéztem rá. Hatalmas mosoly terült el arcán.

- Oké, benne vagyok! - ültem fel csípőjére, majd lehajoltam, hogy csókkal hintsem be ajkát. Kezeivel derekam cirógatta. Elváltam tőle, de csak pár centire. Zöld íriszeibe néztem, melyek boldogságtól ragyogtak. 

- Mi az? - húzta össze szemöldökét. Hosszas gondolkodás után kimondtam azt, amit féltem elmondani neki, mégis úgy éreztem itt az idő, hogy bevalljam neki mit is érzek iránta.

- Szeretlek! - suttogtam félve. Arca lefagyott egy percre, amitől csalódott lettem. Én hülye, nem kellett volna kimondanom, most mindent tönkre tettem ezzel az egy szóval. Kezei felvándoroltak hátamra, aztán tarkómra, majd hajamba túrtak.

- Én is szeretlek! - csókolt meg, magára húzva. Annyira boldog voltam, hogy ő is ugyan így érez irántam. A felhők felett jártam, közben pedig áldottam a napot, mikor a sikátorban elkapott és a falnak nyomva, vad csókkal nekem esett.

Birthday gift!

Sziasztok Olvasóim!

Újabb történettel érkeztem, amit remélem ugyan olyan örömmel fogadtok, mint az eddigieket! :) 

Köszönöm, hogy vagytok nekem! :3 Imádlak benneteket! ;) Kellemes hosszú hétvégét mindenkinek, pihenjetek sokat meg miegymás! :D

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Harry

Kipakoltam a nappali asztalára a söröket, a rágcsálni valókat és a tv-t a sport csatornára kapcsoltam. Leültem a kanapéra, várva a fiúkat, hogy végre ideérjenek. Mindig, ha meccs van, együtt nézzük, állandóan váltva a helyeket. Most rám esett a sor. Már megrendeltem a pizzát is, aminek hamarosan meg kell érkeznie. Ahogy megszólalt a csengő felugrottam és a bejárati ajtóhoz siettem.
- Hello Haveeer! - köszöntek egyszerre, mikor ajtót nyitottam. Mindenkivel öklöztem, aztán beinvitáltam őket. Levették cipőjüket, és helyet foglaltak a kanapén.
- Hol a kaja? - kérdezte Niall, mire mindannyian hangos nevetésbe kezdtünk. A kis haspók, folyton csak az evésen jár az esze, csodálom, hogy nem hízott még el.
- Nemsokára itt lesz! - nyugtatgattam Szöszi barátom. Lehuppantam közéjük. Beszélgetésbe elegyedtünk. Már több mint két hete nem találkoztunk, mivel mindenkinek megvolt a maga kis élete. Ezért is volt mit kitárgyalnunk.
- És mi van veled Harry? - kérdezte Liam, kizökkentve gondolataimból.
- Nem sok... - húztam el számat, erre mindenki zsörtölődni kezdett.
- Mi mindent elmondunk, hosszú sztorikat mesélünk, te meg csak két szóval lerendezed a választ? Na, nee! - morgolódott Zayn. - Szóval, halljuk? Még mindig a kis focistád után sóvárogsz? - nevetett fel gúnyosan. - Jobb lenne valami elérhető pasit keresni, nem gondolod? Így örökre facér maradsz! - vigyorgott. Karba font kézzel, mérgesen néztem rá.
- Szállj le rólam! Semmi közöd hozzá! - mondtam felemelve hangom. Mindannyian jót röhögtek rajtam. Mindig ezt csinálják, élvezik, hogy fel tudnak dühíteni. Nagyon hálás voltam a pizzás fiúnak, hogy pont most csengetett. Kifizettem, majd odavittem a fiúkhoz, akik kikapkodták kezemből az íncsiklandozó pizzát. Helyet foglaltunk és izgatottan vártuk a meccset. Természetesen a fiúk, mindig az ellenfél csapatának szurkoltak, csak, hogy engem idegesítsenek. Folyton piszkáltál, vagy gúnyolták Louis-t, a kedvenc focistámat. Tudom, hogy csak viccből csinálják, mégis idegesített a dolog.
A meccs már javában folyt, mikor Louis-t felrúgták. Ilyenkor - tudom, hogy szánalmas - aggódva figyelem a képernyőt, ujjaimat tördelve.
- Ohh, szegénykém, fáj a bokája! - mondta gúnyosan Zayn, mire mindenki nevetett. - Ápold le a kis hercegnődet! - csipkelődött tovább.
- Nézd Hazza! - mutatott a képernyőre Liam - Közeli a fenekéről! - és tényleg az volt, pont elesett, és ahogy felállt, bepucsított, a kamera meg telibe vette. Elpirultam, amit a fiúk persze nem hagyhattak szó nélkül.
- Tetszik mi? Szívesen megmarkolásznád, látom rajtad! - szívattak tovább. Mindig ezzel telt a focimeccs nézés, mégis élveztem, soha nem hagytam volna ki egyet sem.
Este fele járt, mikor a fiúk készülődni kezdtek. Kikísértem őket.
- Várj! - állt meg Niall. - Lesz egy meglepetésünk a szülinapodra! Nem lesz buli, hanem elviszünk valahova, légy dögös, de ne öltözz ki nagyon. - Zayn kuncogott.
- Kár, hogy nem látom a képét, amikor...
- Zayn! Fogd be, mindent elrontasz! - rivallt rá Liam.
- Már megint mi lesz? - kérdeztem. Valamit ismételten terveznek, amit természetese én szívok meg. Nem szerettem a meglepetéseiket, mert még egy sem sült el jól. A tizennyolcadik szülinapomra táncosnőt hívtak. Ekkor tudták meg, hogy nem igazán vonzódom a lányokhoz... Elég ciki volt. A tizenkilencedik szülinapomra, a házi bulimban, egy hatalmas műpénisszel leptek meg, és persze mindenki előtt kellett kinyitnom... Nem volt valami szuper... Szóval ezek után nem várhattam semmi jót...
- Ne aggódj, nem lesz olyan, mint az eddigiek! - mondta Liam. - A lényeg, hogy jól nézz ki, a többit meg majd megtudod. - ez volt az utolsó szavuk, majd elmentek. Semmi jóra nem számítottam...
A következő hét nagyon gyorsan elszaladt. Szinte észbe se kaptam máris szombat volt. Felöltöztem utcai ruhába, ami szerintem tökéletes lesz erre az alkalomra. Eligazítottam göndör tincseim, megmostam a fogom, aztán elpakoltam a fontosabb dolgaim. Dudálásra lettem figyelmes. Megjöttek. Utoljára megnéztem magam a tükörben, aztán lementem és felhúztam cipőm. Bezártam az ajtót magam után, és behuppantam a kocsi hátsó ülésére.
- Jó leszek így? - kérdeztem tőlük, mire felnevettek.
- Persze! Csak menjünk már! - kuncogott Zayn az anyós ülésen. Na, jó, most lett elegem. Szülinapom van erre mindenki kinevet.
- Oké! Elegem van, kiszállok! - durcáskodtam, és ki akartam nyitni az ajtót, de Niall nem engedte. - Engedj el, nem kell meglepetés, sose sül el jól! Már előre rettegek a szülinapomtól, hála nektek! - emeltem fel hangom.
- Ne szarj be! Nem terveztünk semmi durvát, tanultunk a múltkori esetből! - nyugtatott Niall - Ennek nagyon fogsz örülni, bízz bennünk! - mosolygott rám. Az út további részében nem szólaltunk meg, nem volt kedvem beszélgetni velük. Ideges voltam a mai nap miatt, hiába mondták azt, hogy tanultak az előzőből, valahogy nem tudtam hinni nekik. Annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy nem is vettem észre, hogy megálltunk, míg Niall meg nem bökdöste vállam. Egy nagy parkolóban voltunk, ahol csak a mi autónk volt.
- Most bekötjük a szemed, hogy ne lásd hova viszünk! - vett elő egy fekete kendőt a Szöszi. Először ellenkeztem, aztán nagy nehezen beadtam derekam. Még idegesebb lettem, hogy nem látok semmit. Óvatosan kisegítettek az autóból. Lassan lépdeltünk előre a betonon, majd kicsivel később egy füves, dombos részhez érkeztünk. Éreztem a fű lenyírt illatát. Megállítottak, majd egy kapu nyikorgását hallottam. Tovább mentünk, itt már egyenletes volt a talaj, talán valami füves pálya lehetett. Lépkedtünk még egy pár métert, aztán a fiúk elengedtek. Nem vették le a kendőt, csak a fülembe súgtak.
- Jó szórakozást! Ne aggódj, mindent elintéztünk, te csak élvezd! - hallottam meg Zayn hangját.
- Élvez ki minden percét! - suttogta Liam.
- Ne vedd le a kendőt! Majd ő megtesz! - mondta Niall, aztán elköszöntek. Messziről hallottam nevetésüket, és a kapu csukódását. Mi az, hogy ő?? Nagyon ideges lettem, legszívesebben letéptem volna a kendőt szememről, de nem mertem. Fülelve álltam egy helyben. Kis idő elteltével léptek zaját hallottam, majd éreztem, ahogy mellém lép valaki. Illata kellemes volt, és egyből kitaláltam, hogy férfi az illető. Lassan kicsomózta a kendőt. Mikor ismételten visszakaptam látásom, aprókat pislogva néztem szét. Egy foci pálya közepén álltam, valaki pedig mögöttem volt. Megfordultam. Azt hittem menten elájulok, ahogy megláttam gyönyörű kéken ragyogó íriszét.
- Szia! Louis Tomlinson! - mutatkozott be, mintha nem tudnám ki is ő. Ledöbbenve álltam előtte. - Nem harapok! Hacsak... - mosolyodott el, amitől elolvadtam - nem akarod... - abban a percben fel se fogtam szavait, csak a vadul dübörgő szívem hallottam. Nagyot nyeltem, aztán kinyögtem nevem.
- H-Harry, Harry Styles! - hebegtem egy kis mosollyal arcomon.
- Örülök a találkozásnak, Harold! - mosolygott rám angyali arccal. - Tudsz focizni?
- Nem... csak nézni  szoktam...
- Akkor itt a lehetőség, hogy kipróbáld, mit tudsz. - rúgta felém a labdát, ami fogalmam sincs, hogy került ide, mert eddig észre se vettem. Elkaptam lábammal. - Nem rossz! Mehet? - kérdezte, mire bólintottam. Átpasszoltam neki és elindult a játék. Annyira boldog voltam, hihetetlen volt számomra, hogy a kedvenc focistámmal focizom. A játék folyamán számtalan cselt, trükköt mutatott nekem, amit igyekeztem utána csinálni. Volt, ami sikerül, volt, amit hiába próbáltam nem jött össze. Tudtam, hogy a legtöbbet úgy csinálta, hogy siker élményem legyen, észre vettem mozdulatából. Kedves volt tőle. Már több mint egy órája fociztunk, mikor éreztem, hogy ennyi elég lesz, ugyanis alig kaptam levegőt. Leültem a pálya közepén, majd elterültem, élvezve a puha füvet és a napsütést. Egyszer csak árnyék vetült arcomra. Kinyitottam szemeim, Louis aggódó tekintettel nézett rám.
- Ugye nem fogod feldobni a talpad?
- Nem, csak kifáradtam. Nem vagyok hozzászokva ennyi mozgáshoz. - húztam fel magam ülő helyzetbe.
- Pedig még kapura is akartam lőni veled! Ahhoz nem kel sok mozgás! - kuncogott, és felém nyújtotta kezét, amit elfogadtam. Beállított, hogy honnan lőjem be, elém rakta a labdát, majd hozzám jött. Lepetten szívtam magamba a levegőt, mikor hátam mögé lépett és finoman megragadta derekam, ezzel beállítva lövő helyzetbe. Érintésére, kellemes bizsergés járta át testem. Bárgyún mosolyogtam, miközben megmutatta, hogyan rúgjam el. Louis beszaladt a kapuba, és mikor jelzett megrúgtam a labdát, amit természetesen kivédett. De én már annak örültem, hogy eljutott a kapuig. Egy párat még lőttünk. Volt, ami bement, de csakis azért, mert beengedte, tudtam jól.
- Nagyon ügyes vagy, nem akarsz focista lenni? - kérdezte, mikor odaért hozzám.
- Nem terveztem, de sose lehet tudni! - mosolyogtam.
- Gyere utánam! - mondta, majd elindultunk az egyik épület felé. Figyeltem lépteit, na meg persze a formás  fenekét, amelyet mozgás közben riszált. Elpirultam. Még jó, hogy nem lát hátra. Bementünk az egyik ajtón, amely az öltözőbe vezetett. Megtorpantam. Most előttem akar öltözni? Jézusom!
- Nyugodtan letussolhatsz itt is, van plusz törölközőm, meg ruhát is tudok adni, ha kell. De ha itt nem akarsz, akkor a lakásomon is megteheted. - szemeim kikerekedtek, levegőm elfogyott, ahogy felfogtam szavait.
- Lakásodon?? - kérdeztem, kicsit túl magas hangon.
- Igen, egész napra a tiéd vagyok, és gondoltam a lakásom elég csendes, legjobb hely az ismerkedéshez. Meg amúgy is folyton körülöttünk nyüzsögnének a fotósok.
- Lefizettek a barátaim, hogy velem lógj? Nem muszáj, ha nem akarod, tőlem nem fogják megtudni, hogy leléptél... - mondtam kicsit szomorkásan.
- Nem fogadtam el pénzt, de a fekete hajú barátod, megfenyegetett, ha nem töltöm veled a mai napot, akkor egész életem végéig kísérteni fog! - nevetett fel. - Jó fej srác! - Zayn mindig tudott hatni az emberekre, és ha akart valamit, azt rögtön meg is szerezte, legyen az bármi. Felnevettem, ahogy magam elé képzeltem a szituációt. - Mondta, hogy nagy rajongóm vagy és már két szülinapod elrontották, ezért most ezzel helyre akarják tenni. Mivel ez elég jó érv volt, így gondoltam belemegyek. - mosolygott. - Tehát, mivel szülinapod van, így teljesítem egy kívánságod! - lépett közelebb hozzám. Éreztem, ahogy elönt a forróság közelségétől. Lett volna egy kívánságom, de ahhoz nem voltam elég bátor...
- őőő... egy aláírásnak és egy közös fotónak nagyon örülnék... - kicsit csalódottan elmosolyodott. Nem értettem miért tette.
- Van tollad, papírod? - kérdezte. Nemlegesen megráztam a fejem. Megfordult, a táskájához ment, valamit kutatott benne, majd mikor megtalálta visszajött elém.
- Filcem van... Hova írjak alá? - kérdezte huncut vigyorral arcán. Hirtelen nem tudtam, mit mondani, a torkomon akadt a szó. - Rendben, akkor én választok! - lépett még közelebb hozzám. Lehajolt és felhúzta felsőm, amitől szívem vadul verni kezdett. Lejjebb tolta nadrágom, az alsómmal együtt és "V" vonalamra helyezte filce hegyét. Levegőért kapkodtam, ahogy néztem, hogy feje pont egy vonalban van a kényes testrészemmel. Ahogy elkezdte írni nevét, teljesen kikészített, csodálom, hogy nem ájultam el. Próbáltam nem rá gondolni, nehogy túlságosan is lássa, hogy mennyire megkívántam. Libabőr futott végig rajtam, mikor megfújta bőröm, megszárítva az aláírását. Felállt, és vigyorogva nézte arcom, ami elég érdekes lehetett.
- K-kösz... - dadogtam. Nem akartam elhinni, hogy ez megtörtént.
- Mivel, ezt amúgy is megadtam volna, így megmaradt a kívánságod! - lépett még közelebb hozzám, mire megindultam hátrafelé, de az öltözőszekrény nem engedett tovább.
- Én... nem... vagyis... mennem kell... - Louis felém lépdelt, pár centire megállt előttem, és kezeit fejem két oldalára helyezte, elzárva menekülő utam. Mindig erről álmodoztam, de most, hogy itt voltam, megijedtem. Nem sűrűn van az ember kettesben, egy öltözőben a kedvenc focistájával.
- Szóval, mi lenne a kívánság? Mondd ki! - nézett szemeimbe. Azok a kék íriszek lelkemig hatoltak, amitől kinyögtem azt, amit már rég ki kellett volna.
- C-csók... - mondtam égő arccal. Mosolya füléig ért.
- A legjobb kívánság! - mondta, majd lassan közeledett arca felém. Lehunytam szemeim, és megéreztem puha ajkait enyémen. Mámorító érzés volt.  Megnyalta alsó ajkam, mire szétnyitottam szám. Nyelvét átdugva hívta táncba enyémet. Hihetetlen jól csókolt. Belebizsergett testem. Kezeim önálló életre keltek, beletúrtam kicsit izzad hajába, másikkal pedig derekát fogtam. Kicsit hezitáltam, aztán lassan fenekére simítottam kezeim. Erősen beléjük markoltam, mire számba nyögött. Közelebb húzódott hozzám, amitől lent teljesen összeértünk. Halkan felsóhajtottunk. Hosszas csókcsata után elváltunk egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte. Ajkaim bizseregtek csókjától, éreztem, hogy megduzzadtak.
- Tudod... - szólalt meg - a barátaid nem mondtak, hogy ilyen helyes vagy... - mosolygott, eltávolodott tőlem, de csak annyira, hogy szemembe tudjon nézni. - Amikor megláttam göndör fürtjeid, igéző zöld íriszeid, azonnal tudtam, hogy te különleges vagy. - mosolygott továbbra is. El se akartam hinni, hogy ezt mondja rólam, a kedvenc focistám, akiért már oly régóta odavagyok. Aki egy igazi szexisten és szerinte helyes vagyok. Elolvadtam... A gyönyörű pillanatunk telefonja csörgése szakította félbe. Egy "bocs" hagyta el száját, mikor a telefonjáért nyúlt, ami a táskájában volt. Idegesen szólt bele, és egy hosszabb vita  után mérgesen bontotta a vonalat.
- A fenébe! - dobta le táskájára a készüléket. Dühösen hajába túrt, majd rám nézett. Arca azonnal ellágyult, ahogy szemei enyémet fürkészték.
- Ne haragudj! Az idióta edzőm... - lépett elém - Sajnos mennem kell... viszont... - indult vissza a táskájához és kezébe vette a telefont. - megadhatnád a számod. - adta kezembe, hogy beírjam. - Szeretnék jobban megismerkedni veled. - mondta, míg bepötyögtem a számokat. Visszaadtam, majd megcsörgetett.
- Én is! - mosolyogtam, mint egy idióta. Megcsókolt. Hosszasan. - Ez volt eddigi életem legszebb szülinapja! - csókolt meg ismét, mikor befejeztem mondatom.
- Boldog Szülinapot Harold! - tapadt rá ajkaimra ismételten. Mikor elszakadtunk elköszöntem tőle, ő pedig biztosított róla, hogy este hívni fog. Az öltözőből kilépve bárgyú mosollyal dőltem neki, a kinti falnak. Ujjammal végigsimítottam ajkaim, amelyek még mindig kellemesen bizseregtek az övétől. Felsóhajtottam. Aztán eszembe jutott, hogy hogyan is megyek haza... Benyitottam az öltözőbe, ahol Louis mezítelen hátsófelét láttam meg elsőnek. Azonnal szemem elé kaptam kezem.
- Bocs... csak... szóval... nem tudok mivel hazamenni... - dadogtam lángoló arccal. Megfordultam, hogy el tudjam venni kezem szememről.
- Elviszlek... csak még lezuhanyzom és felöltőtőzöm...
- Oké, kint megvárlak! - hadartam el, majd sietve kimentem. - Basszus! - dőltem neki a falnak. - Ezt nem hiszem el, hogy lehetek ekkora barom, hogy kopogás nélkül benyitok! - temettem arcom tenyerembe. - Hülye! - dörmögtem. Hosszas káromkodások után Louis hangja riasztott fel.
- Jól vagy? - néztem fel rá, ő pedig aggódva figyelt.
- P-persze...
- Akkor mehetünk? - kérdezte, mire felálltam és elindultunk ki a pályáról. Kicsit feszengve éreztem magam, amiatt, hogy rányitottam, de szerencsére nem hozta fel a témát. Kellemesen elbeszélgettünk mindenről. A fociról, hogy hogyan került ebbe a csapatba, aztán pedig én is meséltem magamról. Az autóban is folytattuk eszmecserénket. Mikor a házamhoz értünk egy csókkal váltunk el egymástól. Bementem a házba, vigyorogva ültem le a kanapéra. Azt hiszem szerelmes lettem... Sóhajtottam egy nagyot.  Hosszabb ábrándozás után felmentem a szobámba, elővettem a laptopom és skypra hívtam a srácokat. Elmeséltem nekik mindent, megmutattam az aláírást, amit a fiúk örömmel, ujjongva fogadtak. Niall és Liam gratuláltak nekem.
 - És megfogtad a kerek fenekét? Feszes? - kérdezte Zayn, mire mindannyian felnevettek, én pedig elvörösödtem. Egyből tudták a válaszom. - Te kis huncut! Már az első találkozáskor letapizod! - kuncogott. - Büszke vagyok rád! - ujjongott, aztán a többiek is.
- Köszönöm srácok! Életem legszebb szülinapját sikerül összehoznotok! Ezzel minden rosszat kijavítottatok! Nagyon boldog vagyok! - mosolyogtam rájuk. Egy legyintéssel elintézték. Még beszélgettünk egy kicsit, mikor megszólalt a telefonom. Louis hívott.
- Ő az! Megyek, sziasztok! - köszöntem el, izgatottan.
- Sziaa! - köszönt el Liam és Niall.
- Hali! Aztán nekem nehogy odaadd magad az első pár randin! Ha rendes, úgy is vár rád, ameddig csak kell! - adta a tanácsot Zayn, majd miután megígértem neki, hogy így teszek, elköszöntem és felvettem a telefont.