2014. április 23., szerda

Lou and Hazza



Sziasztok!

Köszönöm szépen a kommenteket, a feliratkozókat és a tetszikeket! :)
Itt egy újabb one shot, ami remélem elnyeri tetszéseteket! :3 A cím nem lett valami nagy, nem tudtam mit kitalálni, csak ezt! Bocsi :) A képet én szerkesztettem (tudom, hogy béna, de nekem bejön, olyan kis vicces :D), hogy legyen a történethez illő kép! ;) 
Asszem ennyit szerettem volna, nem tudom mikor hozom a következőt, de próbálok igyekezni vele! :)
Jól olvasást!

Dreamy Girl





Louis

A suliból hazaérve, lerúgtam magamról a cipőt a bejáratnál, majd egyenesen felmentem a szobámba. A sarokba dobtam a táskám, mivel péntek van, így vasárnap délelőttig hozzá se akarok nyúlni. Fáradtan bedőltem az ágyba, élvezve, hogy lesz egy kis időm pihenni. Az álom pár percen belül el is nyomott...
A telefonom csörgésére ébredtem fel. Álmosan kutakodni kezdtem az ágyban, mire sikeresen megtaláltam a párnám alatt. Csak tudnám, hogyan került oda. Fülemhez emeltem és fáradt, rekedtes hangon, szememet dörzsölgetve szóltam bele.
- Igen?
- Hol a francba vagy? - kérdezte egy ideges hang. Szemeim azonnal kipattantak. Egyből felébredtem.
- Basszus! - csaptam a homlokomra, amely hangosat csattant. - Már ennyi az idő? Mindjárt ott leszek! - tettem le. Felkaptam a kulcsom és futva indultam meg az állomás felé, ami húszpercnyire volt tőlünk. Mikor megérkeztem, őt kerestem tekintetemmel, a hatalmas tömegben. Göndör fürtök után kutattam, amiket mindig kiszúrok, de most sehol se láttam. Levegőért kapkodva halásztam ki zsebemből a mobilom, hogy megkérdezzem, hol van. Hirtelen valaki belemarkolt fenekembe, közben pedig fülembe suttogott.
- Eljövök ide, hogy lássam azt az imádni való feneked, erre elfelejtesz! - csapott rá a fenekemre.
- Aú! - kiabáltam halkan, mosolyogva. Megfordultam, aztán szorosan magamhoz öleltem régi barátomat. Magamba szívtam mámorító illatát. Imádtam, olyan Hazza illata volt, és mindig a régi időkre emlékeztetett. Hosszú ölelkezés után elhúzódtunk egymástól. - Ne haragudj... - hajtottam le fejem, lábammal rugdosva a homokban lévő apró kavicsokat.
- Ne emészd magad, tudod, hogy nem tudok rád haragudni! - emelte fel fejem, hogy szemeibe nézhessek. - Amúgy meg túl régóta ismerlek ahhoz, hogy tudjam, úgy is elkésel! - kócolta össze hajam.
- Hé!! - morgolódtam, miközben eligazítottam az összetúrt tincseim.
- Na, menjünk lenyalt hajú! - nevette el magát, mire morcosan néztem rá. Harry mindig utálta, mikor lenyalom a hajam, szerinte felállítva sokkal jobban nézek ki. Viszont én meg nem szerettem úgy hordani. Elindultunk. Egymás mellett ballagtunk. - Mesélj, mit történt veled, mióta nem találkoztunk? - kérdezte, felém sandítva. Sose szerettem ezt a kérdést, mivel velem nem igazán történik semmi. Egész héten tanulok, hogy bejussak a legjobb egyetemre, hétvégén meg hulla vagyok, így semmi másra nem vágyok, csak a puha ágyamra.
- Semmi... - feleltem fancsali képpel.
- Ennyi? - nevetett fel - Ne csináld már, valami csak történt...
- Ismersz... ez az életem... - sóhajtottam, lefelé nézve.
- Akkor ezt a hétvégét fel kell dobni! Azt akarom, hogy emlékezetes legyen! - mosolygott rám huncut vigyorral. Tudtam, mit tervez, de én nem fogok belemenni, mert mindig én iszom meg a levét.
- Nem-Nem! Csak semmi törvénybe ütközőt! - jelentettem ki. Harryt nem igazán a jó híréről ismerték. A suliból is kirúgták, mert folyton valami rosszban sántikált. Mindig ő állt a balhék élén. Sajnos e miatt sulit kellett váltani, ami másik városban volt, így elég kevésszer tudtunk találkozni, mivel nekem is és neki is meg van a saját élete...
- Annyira szeretlek megrontani! Olyan aranyos vagy, ahogy tiltakozol, aztán meg megadod magad! - karolt derekamba és magához húzott. Szorosan hozzá bújtam, majd mosollyal az arcomon tettük meg a hátralévő utat hazáig. Nagyon szerettem Harryt, ő volt az, aki mindig feldobta az unalmas hétköznapjaimat. Igaz, emiatt elég sokszor bajba kerültem és persze szobafogságra voltam ítélve, de megérte. Szoros barátság alakult ki köztünk, bár mostanság egyre furábban érzem magam mellette, nem tudom mitől van, ilyet még sose éreztem senki iránt...
- Hol kalandozol? - lökött oldalba. Nem szóltam, csak mosolyogva rá néztem. Időközben megérkeztünk. Kinyitottam az ajtót és betessékeltem Harryt.
- Anya nem lesz itthon egész hétvégén, így nem kell aggódnod miatta! Direkt akkor hívtalak, mikor ő nincs itt! Remélem nem baj? De tudod jól, hogy nem igazán bírja, ha veled lógok... - néztem rá, válaszára várva. Arcán egy huncut mosoly jelent meg, majd elém lépett és derekamnál fogva magához rántott. Mindig ezt csinálja, már megszoktam. Viszont az utóbbi pár találkozásunk alkalmával teljesen máshogy reagáltam rá, mint most is. Szívem hevesebben vert, gyomrom görcsbe rándult, levegővételem szaporábbá volt, akár hányszor ilyen közel kerültem hozzá. Nem mertem szemébe nézni, hanem pólóját figyeltem, mely alól kilátszottak tetkói egyes részletei.
- Ez azt jelenti, hogy azt teszek veled, amit akarok! - suttogta fülembe, amitől libabőr futott végig hátamon.
- Ne fogdoss! - toltam el magamtól ijedten. Ezek az érzések megrémisztettek. Meglepetten méregetett.
- Eddig sose zavart... - értetlenkedett. Szívem meghasadt, ahogy láttam szemeiben a szomorúságot. Legszívesebben átöletem volna, de agyam nem tartotta jó ötletnek. - Valami baj van? - lépdelt közelebb, én pedig hátráltam.
- Semmi... szóval... mindegy...  - hebegtem -  fáradt vagyok, ennyi az egész... - mondtam. Ekkora baromságot is csak én tudok kitalálni.
- Rendben. De szerettelek volna elvinni valahova. - nézett rám egy hatalmas gödröcskés mosollyal.
- Menjünk, ezt még talán kibírom. - adtam meg magam, hiszem gyönyörű mosolyának nem tudok ellenállni. Felhúztam vékonyabb kabátom, mert lassan besötétedik, és olyankor hűvösebbre fordul az idő. Hazza hozott magával egy hátitáskát, amit nem rakott le, hanem továbbra is hátán hagyott. Piknikezni akar? Nevettem el magam a gondolatra, elég vicces látvány lenne... Nem bírtam tovább, a kíváncsiság győzött.
- Mi van a táskában? - mutattam az említett tárgyra.
- Majd meglátod! Egyszer ígértem neked valamit, és itt az idő, hogy betartsam! - mondta, mire erőse koncentrálni kezdtem, hogy vajon miről is lehet szó. Nem jutott eszembe semmi... - Füstöl a fejed Lou! - szakította félbe gondolkodásom. Gonosz arccal csaptam rá karjára.
- Nem jut eszembe semmi... - kutattam tovább.
- Nem baj, legalább meglepi lesz! - mondta. Tovább mentünk mikor hirtelen megállított és mögém állt. - Most pedig csukd be a szemed! - utasított kedvesen, amitől ismételten libabőrös lettem, ugyanis lehelete csiklandozta bőröm. Kicsit hezitáltam, majd megadva magam úgy tettem, ahogy mondta. Derekamhoz nyúlva tolt előre, én pedig óvatosan lépkedtem, bár Hazza karjaiban biztonságban éreztem magam. Olyan fura volt ez az egész... A leheleten csiklandozta nyakam, ahogy szuszogott. Kellemes érzés futkosott bennem. Kezei nyomán felforrósodott bőröm, míg így is, hogy csak ruhán keresztül érintett meg. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mivel csak a bennem kavargó érzésekre koncentráltam. - Most már kinyithatod! - suttogta. Szemeim elé, egy nagy, régi ház üres fala tárult. Összevont szemöldökkel próbáltam kitalálni, hogy vajon mi is lehet ez.
- Tudom, hogy minden álmod az volt, hogy graffitizhess, ezért kerestem múltkor egy helyet, ahova el tudlak hozni, hogy kiéld vágyad! - mondta mellém állva. Felé fordultam és szorosan karjaim közé fontam. Annyira boldog voltam, mindig is ki szerettem volna próbálni, de hát ez illegális dolog...
- De ez nem törvénybe ütköző? - toltam el magamtól szomorkásan. Hazza felkacagott.
- Szard már le, csak élvezd! - adta kezembe a táskát, mely már nyitva volt. Teli volt spray-vel.
- Imádlak! - mosolyogtam rá, aztán a falhoz mentem és elgondolkodva néztem az üres vásznat. Már lassan kezdett besötétedni, de a lámpák fénye pont ide világított, így nem okozott problémát. Kezembe kaptam először a fekete színt, és fújni kezdtem. Kikapcsolódtam, nem figyeltem semmire, csak a színekre, formákra, melyek a színtelen, kopott falon kezdtek kezem által kirajzolódni. Egyre nagyobb műalkotás bontakozott ki belőle. Mikor úgy éreztem, végeztem, ledobtam a félig üres sprayt és hátrább léptem, hogy szemügyre vehessem. Tetszett, meg voltam magammal elégedve.
- Váóó! - lépett mellém Hazza, tapsolva. - Eszméletlen lett!
- Köszi! - fordultam felé. - Te nem akarsz festeni valamit? - mosolyogtam rá.
- Nem! Nem akarom ezt a remekművet elrontani! - mondta, majd elindult egy romos kerítés részéhez, amire ráült. Rám nézett, megpaskolta a mellette lévő helyet. Mosolyogva leültem mellé.
- Hogy vagytok Daviddal? - kérdeztem rá, arra a témára, ami most valamiért nagyon izgatott.
- Szakítottunk... - mondta, mire boldogság járta át szívem. Próbáltam leplezni, de szerintem nem sikerült.
- Sajnálom...
- Huhh, de meggyőző volt! - csapott combomra finoman. - Máskor erőltesd meg magad jobban! - simogatta combom, amitől bizseregni kezdtem. - Amúgy meg, tudtam, hogy nem ő az igazi, csak amolyan pótlék volt... - cirógatott tovább, kicsivel feljebb. Éreztem, ha így folytatja nem lesz jó vége. Magam sem tudom miért, de élveztem érintését. Erre a felismerésre hirtelen felpattantam. A falhoz mentem, felkaptam egy színt és folytattam tovább művemet. Nem telt bele sok, elkapta kezem, maga felé fordított és a falnak nyomott. A flakon kiesett kezemből, ahogy arca vészesen közel került enyémhez. Idegesen néztem szemébe, melyben aggodalom csillogott.
- Lou, mi bajod van? Annyira merev vagy, nem ilyen szoktál lenni mikor velem vagy! Mit tettem, amiről így viselkedsz?
- Engedj el Hazza! Kérlek... - próbáltam ellökni magamtól. Nem sikerült, erősebb volt nálam. Nem tudtam mit mondjak, még magam se tudom mi történik velem... Lehajtott fejjel cipőm orrát vizslattam.
- Addig nem, míg el nem mondod mi a bajod! - hajolt még közelebb arcomhoz. Remegve felnéztem szemeibe és egyszer csak minden kibukott belőlem.
- Fogalmam sincs, arról mi a franc bajom van! - hadartam erélyes hangon - Nem értek semmit, sose éreztem még ilyet! - vettem lejjebb a hangerőt és a következő szavakat szinte suttogtam. - A gyomrom görcsbe rándul, bár jó értelemben. A szívem kalimpál, majd kiesik a helyéről, levegőért kapkodom, mikor meglátlak, vagy mikor hozzám érsz... Bőröm felforrósodik érintésed nyomán, testem minden porcikája kívánja érintésed... - fújtam ki a levegőt, a mondandóm végére. Hazza arcán szeretetteljes mosoly jelent meg. Felkuncogott. Összevont szemöldökkel figyeltem reakcióját. - Most meg mi van?? Röhögj csak ki! - toltam el magamtól morcosan. Nagyon rosszul esett, hogy pont ő nevet ki, mikor számomra ő jelent mindent. El akartam menni, de elkapta a karom és visszarántott ugyanabba a pozícióba, amibe az előbb voltunk.
- Tudod mi a bajod, Lou? - mosolygott, szemei csillogtak a boldogságtól.
- Tudom, hogy még sose éreztél ilyet és örülök neki, hogy ez pont nálam érzed először! - simogatta végig kezét arcélemen, amit lehunyt szemmel élveztem. - Szerelmes vagy... - pattantak ki szemeim e szó hallatán. Szerelmes?? Én?? A legjobb barátomba?? Na, nem azt már nem! - vitatkoztam magamban.
- Nem!! - tört ki belőlem. - Nem!! Én nem vagyok olyan... én... - kezdtek folyni könnyeim. - Engedj el Harry, kérlek... - szipogtam.
- Lou...
- ENGEDJ EL! - kiabáltam, mire elhúzódott tőlem. Sírva rohantam el onnan. Nem tudtam, hogy hova menjek, egyszerűen csak el akartam menni, jó messzire. Egy parkhoz értem, ahol megálltam levegőért kapkodva. Leültem a padra, tenyerembe helyezve arcom. Nem tudtam felfogni, hogy ez hogyan történhetett meg velem, ez nem normális dolog. Jó, tudom, hogy Harry meleg, és ezt el is fogadtam, sose volt gond, engem ez nem zavart. Mégis az, hogy én is netán az lennék megrémisztett. Végig gondoltam mi lehet ennek a következménye. Magam előtt láttam a ledöbbent arcokat, az ujjal mutogatókat. Édesanyám síró arcát, ahogyan azon gondolkodik, hogy hol rontotta el... Mindenki megvetve néz majd rám... Dideregve felálltam a hideg padról, aztán komótosan hazaballagtam. Ahogy a ház elé értem megláttam Hazzát a bejáratunk előtt lévő küszöbön ülni, felpakolva. A kinti világítás láttatni vélte szomorú, könnyektől duzzadt, piros szemeit. Mérges voltam magamra, amiért így bántam vele. Lehajtott, bús fejjel közeledtem felé, majd kinyitottam az ajtót, aztán halkan megszólaltam.
- Gyere be, mert megfázol! - mentem be, nyitva hagyva magam után az ajtót, várva, hogy ő is bejöjjön. Egymással szemben álltunk, némán.
- Sajnálom... - törtem meg a hosszú, kínos csendet. - Én ezt nem tehetem, nem lehetek szerelmes a legjobb barátomba, aki... fiú... - csuklott el hangom - Nem helyes... nem akarom, hogy összesugdolóddzanak a hátunk mögött, hogy ujjal mutogassanak ránk... Nem akarom, hogy anya kiutáljon...vagy bárki... nem akarok egyedül maradni...- ki akart törni belőlem a sírás, de nem engedtem, erős akartam maradni. - Neked könnyebb, hiszen... - folytattam volna, viszont közbe vágott.
- Könnyebb?? Honnan a jó büdös francból gondolod, hogy ez nekem könnyebb?? - emelte fel hangját, amitől kicsit megilletődtem. - Semmit se tudsz! Davidet bemutattam a szüleimnek egy hónappal ezelőtt, és azóta, hallani sem akarnak rólam!! Odaköltöztem a barátomhoz, akivel ezek után összevesztünk, szakítottunk! Nincs lakásom, nincs senkim, egyedül maradtam, Louis! Elhagyott mindenki... - folytak a könnyei, ahogy nekem is. Szörnyű volt hallani, hogy mi mindenen ment keresztül. Én hülye meg még rá tettem egy lapáttal... - Én itt vagyok neked, mindig is itt voltam, csak nem vetted észre! Nem láttad az apró jeleket, melyeket feléd küldtem! Tudod hányszor gondoltam rád, mikor el kellett innen költöznöm? Minden egyes másodpercben te jártál a fejemben, mái napig is! Hiába mentem egyik kapcsolatból a másikba, senkit nem tudtam úgy szeretni, ahogy téged... Az meg egy nagy baromság, hogy nem lenne senkid,  hiszen én itt vagyok neked! - nézett rám könnytől csillogó szemekkel.
- De mindenki...
- Lou, az istenit! - förmedt rám - Tedd fel magadban a kérdést, inkább élsz boldogtalanul megfelelve másoknak vagy boldogan leszarva a körülötted lévők véleményét?? - mondta, viszont ezt a kérdést már számtalanszor feltettem magamnak, és mindig az első győzött.
- Sajnálom... - ennyit tudtam kinyögni.
- Akkor elmegyek... - fordult meg, majd elindult a bejárat felé.
- Nem hagyom, hogy elmenj, itt maradsz a hétvégén, aztán kitalálunk valamit...

Másnap ugyanolyan mélabús hangulat uralkodott a lakásban, mint tegnap. Hiába próbáltuk tettetni, hogy minden rendben, mindkettőnkön látszódott, hogy ez nem így van. Este mikor leültünk filmet nézni - persze azt se tudtam, miről szól, ugyanis folyton a tegnapi dolgok pattogtak agyamban - Hazza közelebb húzódott hozzám, úgy, ahogy mindig is szokta. Csak ez most kényelmetlen volt. Kezei combomra simultak, amitől felpattantam.
- Bocs, kell egy kis friss levegő! - mentem kifelé. Becsuktam magam mögött az ajtót, és a tegnapi helyünkre siettem. Ahogy odaértem, megakadt a szemem valami firkán, a falon, a nagy színes művemtől kicsit távolabb. Közelebb léptem. Nem lehetett nagyon kinézni belőle, hogy kit is ábrázol, én mégis azonnal felismertem magam benne. Mellé pedig egy kis szöveg volt írva, "I'm in love with Lou and all his little things", alatta pedig Harry neve. Kezem végig húztam a rajzon, egészen a feliratig. Szörnyen éreztem magam, Harry nagyon szeret, és igazából én is őt, mégis eltolom magamtól. Miattam  szenved, összetörtem a már így is darabokra hullott szívét. Zokogva guggoltam le a fal mentén. Tenyerembe helyeztem arcom, és hagytam folyni könnyeim. Miért történik mindez velem? Miért ilyen nehéz? Hirtelen egy meleg test simult hozzám. Nem szóltam semmit. Átölelt, hátam simogatva, mely nyugtatólag hatott rám. Belemarkoltam felsőjébe, szorosan fogva, hogy el ne menjen, bár tudtam jól, nem menne sehová.
- Minden rendben lesz, ígérem! - nyugtatgatott. Könnyeim lassan elfogytak. Eltoltam magamtól és felálltam. Ős is így tett. Felé fordultam. Hosszú csend után közelebb léptem hozzá, halvány mosollyal arcomon.
- Elég bénán nézek ki! - mutattam a falon lévő festésre. Elnevette magát, mire én is. - De nekem így tetszik! - mosolyogtam továbbra is. Egymás szemébe nézve álltunk, várva a másikra. Nem mozdultam, és Hazza sem. Meguntam, ezért épp lépni akartam, mikor megelőzött. Ajkait enyémhez nyomta, finoman. Mámorító érzés volt, puha, édes ajkai az enyémen. Lassan szétnyitottam a szám, ezzel utat adva nyelvének. Felfedezőútra indult számban, majd lassú, szenvedélyes táncba hívta enyémet. Testem forróság járta végig, szívem hevesen vert. Élveztem csókja minden percét, nem akartam, hogy vége legyen, örökre így akartam maradni. Kezem hajába túrtam, élvezve göndör tincseit, melyek ujjam köré fonódtak, mintha azok se akarnák, hogy elváljunk egymástól. Kezei derekamra vándoroltak, így húzva magához még közelebb. Lassan eltávolodtunk egymástól. Szemeim még mindig csukva voltak, éreztem ajkaim bizsergését. Hatalmas mosollyal arcomon nyitottam ki szemeim. Hazza szintén mosolygott, fülig ért a szája.
- Na, milyen volt az első csókod? - büszkén vigyorgott, amit sajnos el kellett, hogy rontsak, mivel nem vele volt az első. Épp nyitottam volna szólásra a szám, mikor meggondoltam magam.
- Tökéletes! - csókoltam meg ismét. Ha úgy nézzük, akkor az a csók nem is volt igazi, ugyanis üvegeztünk, az nem számít, mivel muszáj csók volt, vagyis inkább szájra puszi.
- Menjünk haza! - kulcsoltam össze kezünket. Egész este fent voltunk, egymás ajkaira tapadva. Másnap mikor anya hazaérkezett, kicsit meglepődött, mikor meglátta Harryt nálunk. Elmondtam neki mindent, és szerencsémre örömmel fogadta vallomásom, amitől boldogan ugrottam nyakába. Anya megengedte - miután elmeséltem, hogyan reagáltak Harry szülei az ő bejelentésére - hogy nálunk maradjon, addig ameddig csak akar. Minden tökéletes volt, a dolgok nem is alakulhattak volna ennél jobban.
Minden egyes nap, mikor volt időnk, kilátogattunk a falhoz, mely már a saját kis titkos helyünké vált, és csodálattal figyeltük, a helyet, mely megváltoztatta az életünket... 


2014. április 9., szerda

My girlfriend's brother (+18)


Halihóóóó! :D

Meg is jöttem egy újabb történettel! Nem is tudom mit mondjak róla... Remélem tetszeni fog nektek! :D
Köszönök mindent, imádlak benneteket! :3 
Blogok reklámozása: 
Figyelem Larrysek! Ajánlani szeretnék nektek egy blogot, amit egy nagyon ügyes és tehetséges blogger író fordít! A címe: After-Larry Stylinson! Nekem nagyon megtetszett, ezért szeretném ha bekukkantanátok hozzá! :D Nem bánjátok meg!! :3
A másik pedig, nem fanfiction, hanem egy design blog, amit a kedvenc írónőm egyike hozott létre! :3 Nagyon tehetséges, már láttam pár munkáját, amik szerintem csodálatosak! :3 
A linkre kattintva megnézhetitek ->Annie's design 
Ui.: Remélem nem haragszotok, hogy reklámoztalak benneteket, de szeretnék segíteni, a blogger társaimnak! :3
Jó olvasást!

Dreamy Girl




Louis 

- Bocs... - mondtam bánatosan. - Nem értem mi bajom van... talán fáradt vagyok, az edzések miatt... - nyugtattam Hilaryt, aki alattam feküdt, meztelenül. 
- Semmi baj, édes! - húzott le egy csókra. - Ne aggódj, amint vége lesz a felkészülési időnek, ismét önmagad leszel! - suttogta számba. Egy hosszabb csók után elváltunk egymástól, majd leszálltam róla. Nem tudom mi bajom van, de mostanában nem megy a szex... Valami nincs rendben velem... - Nyugi Louis -simogatta csupasz mellkasom. - Ez bárkivel előfordulhat, ne edd magad ezen, oké? - mosolygott rám, csodaszép fehér fogait kivillantva. 
- Rendben... - eresztettem meg egy halvány mosolyt felé. 
- Figyu, nekem most el kell mennem, tudod, zeneóra... Kb. két óra múlva itthon is leszek, addig is érezd magad otthon. Öcsi is itt van, ha netán nagyon unatkoznál... - kelt fel mellőlem az ágyból, majd a ruháit szedegette fel a padlóról. Egyesével magára húzta, miközben próbált nem elesni. Jót kuncogtam bénázásán.
- Nyugi, megleszek. De, hogy-hogy itthon van? Nem suliba kéne lennie? - kérdeztem meglepetten, hiszen csütörtök délelőtt van, ilyenkor iskolába kéne lennie. Nekem a felkészülés miatt nem kellett bemennem, Hilary pedig ellógta a mai napot, csak a zeneórára megy be.
- Valami miatt nincs ma tanítás, de ne kérdezd miért. - jött oda hozzám, miután sikeresen felhúzta a ruháit. Lágy puszit hintett ajkaimra. - Szia édes! - búcsúzott el, aztán felkapta táskáját és kiviharzott a szobából. Hallottam, ahogy bekiabált Harrynek is, hogy elment. Az ágyon feküdtem, nem tudtam kiverni gondolataimból az előbbi esetet, ami sajnos már nem most történt először. Szeretem Hilaryt, de nem indít be, mint az előtt, és ez kezd megrémiszteni. Nagyot sóhajtva felkeltem az ágyból, lehúztam magamról az óvszert, majd az ágy melletti kukába dobtam. Lenyúltam a padlón heverő alsógatyámért, amit könnyed mozdulattal felrántottam magamra. Aztán a farmerommal is ugyanezt tettem. Kimentem a fürdőbe, hogy vegyek egy hideg zuhanyt, hátha felfrissít. Mikor végeztem, visszahúztam ruháim, és kiléptem a folyosóra. 
- Na, mi az Louis? - ugrottam meg a hang hallatán, majd felé fordultam. Hatalmas mosoly éktelenkedett arcán, ahogy az ajtófélfának dőlve engem vizslatott. 
- Mi lenne? És mi olyan vicces, ha szabad kérdeznem? - néztem rá összevont szemöldökkel. Felnevetett. Fogalmam se volt, mi az ami ennyire boldoggá tette, de egyre jobban kezdett idegesíteni. Végig mért tetőtől talpig, miközben beharapta alsó ajkát. Ez fura volt... 
- Semmi... - kuncogott tovább, amit kezdtem nagyon unni.
- Mi a franc bajod van?? - kérdeztem felemelve hangom, morcos képet vágva. Nem szoktam ennyire ideges lenni, most mégis az voltam. Legszívesebben pofán vágtam volna.
- Mi van, nem elégültünk ki? Ezért vagy ilyen feszült? - kuncogott, mire majd leesett az állam szavai hallatán.
- Miről beszélsz? - adtam az ártatlant, holott jól tudtam, miről beszél. De ezt nem vallhattam be neki.
- Tudod, vékonyak a falak... és hát... - mondta volna tovább, ha nem vágok bele szavába.
- Fogd be! - mondtam idegesen. 
- Valamit nagyon nem jól csinál a nővérem, ha nem áll fel! - húzta agyam, még mindig vigyorogva. Komolyan mondom, szívesen letöröltem volna róla, azt az idegesítő vigyort.
- Mi?? Honnan a jó büdös francból gondolod, hogy nem megy köztünk a szex? - kérdeztem, ismét felemelve hangom. Dühbe gurultam. - Nem tudsz te semmit! Nekem ne beszéljen olyan, akinek semmi tapasztalata nincs e téren! - böktem ki. Őt viszont ez se hatotta meg, csak állt egy helyben vigyorogva. 
- Honnan gondolod, hogy szűz vagyok? - kérdezte nyugodt hangon. - Te semmit nem tudsz rólam. Attól még, hogy nem hozok fel ide senkit, vagy nem mutatom be nektek, nem azt jeleneti, hogy nincs senkim... - tipikus szűzbeszéd. Mosolyogtam el, gondolatomra. 
- Tudod mit, leszarom! Ha nem nagy kérés, szállj le rólam, foglalkozz a saját, nem létező nemi életeddel! - mondtam, majd hátat fordítottam neki, és elindultam vissza a szobába.
- Ahh... Ohh... Igen... - nyögdécselt mögöttem, mire ökölbe szorítottam kezem. - Tudod, ez az élvezet hangja, ami lássunk be, nálatok már nagyon rég óta nem hangzott el! - dühösen fordultam meg, és azonnal előtte teremtem. 
- Fogd be vagy beverem a képed! Nem érdekel, hogy a barátnőm öccse vagy, akkor is megteszem! - néztem szúrós szemekkel, zöld íriszébe.
- Tedd meg! Rajta! - mondta, azzal a levakarhatatlan vigyorral arcán.
- Nem félsz tőlem?? Pedig nem ártana! - fenyegettem meg, de persze, sose tudnám bánta, csak próbáltam egy kis tiszteletet kicsikarni belőle.
- Nem! - mondta kihúzva magát. - És tudod miért nem? - kérdezte, én pedig kíváncsian vártam mondandója folytatását. - Azért, mert csak a szád jár, nem tudnál a légynek se ártani! - lepődtem meg kijelentésén. Ez nagyon is igaz volt rám, de ő ezt honnan tudja? Hiszen alig ismerjük egymást, csak néha- néha beszélgettem vele, akkor se arról, hogy ki milyen...
- Miért vagy te ennyire biztos ebben? - kérdeztem kíváncsian.
- Louis, attól még, hogy nem sokat beszéltünk, én mindig figyeltelek, és jól tudom milyen vagy! Ismerlek... még ha te engem nem is... - mondta lehajtott fejjel. Ezt most tényleg nem értettem...
- Mindegy... - ráztam meg fejem - Nem ez a lényeg, hanem az, hogy jobb lenne, ha betennél egy zenét vagy befognád a füled, mikor a nővérednél vagyok! Szeretném, ha nem hallgatóznál, mert elég gáz, inkább nézz pornót vagy fizess egy kurvának, hogy kielégítse vágyaid! 
- Téged akartalak hallani... - suttogta maga elé, én mégis tisztán hallottam szavait. - a nyögéseid, ahogy a csúcs felé közeledsz... - mormogta orra alatt. Hirtelen azt se tudtam, mit mondjak. Ez a hír sokként ért. Biztos csak álmodom, ez nem lehet igaz... Ez valami vicc akar lenni, biztos van valahol egy kandi kamera, vagy Hilary találta ki, hogy megszívasson. Kínos csendben álltunk egymással szemben. Fogalmam se volt, hogy mit kell ilyenkor mondani, vagy csinálni... Most vallotta be egy srác, aki történetesen a barátnőm öccse, hogy hallgatni szokta, élvezetem hangját... 
- Ez... most...ez... egy... vicc? - hebegtem. - Ugye? Ez egy rossz vicc...
- Bocs, felejtsd el amit mondtam! - hadarta el egy szuszra, majd bement a szobájába és becsapta az ajtót. Egy percig csak álltam ott, mint akinek földbe gyökeredzett a lába. Meg kellett emésztenem e szavakat, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez történt. 
- Harry... - fogtam meg a kilincset, és benyitottam. - Harry? - léptem be kicsiny szobájába. Ott ült az ágy szélén, kezeibe temetve arcát. Halkan szipogott. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd lassú léptekkel megindultam felé. Nem tudtam, hogy is közeledjek hozzá, hiszen az előbb vallotta be, hogy bejövök neki. Leültem mellé. Zavarodottan ültem ott, lábammal dobolva a padlón, közben harapdáltam alsó ajkamat. Óvatosan vállára helyeztem kezem, mire kicsit megugrott. - Sajnálom... - suttogtam magam elé - Én... én... nem vagyok meleg... - csúsztattam kezem hátára, amit lágyan kezdtem cirógatni, hátha megnyugszik tőle. Teste remegett a sírástól. Felemelte rám, könny áztatta tekintetét, amitől összeszorult a szívem, hiszen tudtam, hogy miattam sír. Könnyei potyogtak, szeme vörös volt. Megtörölte felsője ujjával arcát, majd megszólalt.
- Nem lehetne, hogy... tennél egy próbát... - mosolyodott el halványan. Ledöbbentem szavai hallatán, alig mertem levegőt venni. Szívem a torkomban dobogott, ahogy könny áztatta, zöld íriszébe néztem. Nagyot nyeltem. - Engedd, hogy megcsókoljalak... - suttogta. Tekintetem, elnyílt ajkaira tévedtek, majd ismételten szemébe néztem. Végül is csak egy csók, mi bajom lehet belőle? Pár perc hezitálás után, lehunytam szemeim, ezzel jelezve, hogy szabad utat adok neki. Idegesen szívtam magamba a levegőt. Megéreztem leheletét ajkaimon, majd lágyan enyémhez érintette övét. Szinte fel se tudtam fogni, hogy mi is történik, máris eltávolodott tőlem. Csak pár másodperc volt az egész, mégis bizseregtek ajkaim. Kinyitottam szemeim és láttam, hogy Harry félve pillant rám, várva reakciómat. Kezem arcára simítottam, így húzva ismét magamhoz. Csodálatos érzés volt puha, édes ajkait csókolni. Megnyaltam alsó ajkát, mire szétnyitotta száját, ezzel utat engedve nyelvemnek. Élveztem. Élveztem, ahogy nyelve táncba hívta az enyémet, ahogy próbált uralkodni felettem, amit meg is adtam neki. Bizseregni kezdtem egész testemben. Kezeimmel felfedezőútra indultam, először csak ruháján keresztül, majd mikor felbátorodtam, benyúltam pólója alá, lágyan simogatva hasfalát. Beletúrt hajamba, mire egy jóleső sóhaj szalad ki számon. Harry gyengéden hátradöntött az ágyon, de nem szakadt el ajkaimtól. Keze elkalandozott mezítelen felsőtestemen. Libabőrös lettem, ahogy ujjbegyével végig simított a már felforrósodott testem minden szegletén. Hirtelen elvált ajkaimtól, majd minden eddigi munkálatát is abbahagyta. Nem értettem, mi történt, de testem hiányolta érintését, szinte ordított érte.
- Miért... hagytad... abba? - szuszogtam. Harry kipirult arccal komolyan nézett rám.
- Biztos akarod? Ugye nem csak játszol velem? - kérdezte lehajtott fejjel. Arcomra mosoly kúszott, szavai hallatán. Tarkójánál fogva visszahúztam magamra.
- Akarom Harry! - suttogtam szájába - Akarlak... - csókoltam meg, majd pólója szegélyét elkapva lerántottam róla, felfedve kidolgozott, tetkókkal díszített felsőtestét. Ujjaimmal körülrajzoltam őket, mire Harry becsukott szemmel, szaporán emelkedő és süllyedő mellkassal élvezte tettem. - Tetszenek a tetkóid! - emelkedtem fel, könyökömre támaszkodva. Végigcsókoltam tetkóit, mire válaszul hajamba túrt. Halk sóhajokat hallatott, ahogy mellbimbóját bevettem számba. Furcsa érzés volt, mégis izgatott a dolog. Sose csináltam még ilyet fiúval, de gondoltam, hogy biztos szeretni fogja azt, amit én is szeretek az ágyban. Nyelvemmel körkörösen nyaltam bimbóját, néha kicsit ráharaptam, és megszívtam azt. Áttértem ajkaira, majd hajába túrva húztam magammal együtt vissza az ágyra. Fordítottam helyzetünkön, így én kerültem fölé. Tovább folytattam teste csókolgatását, és nyakához érve azonnal megtaláltam érzékeny pontját. Szívni kezdtem, mire nagyot nyögve belemarkolt hajamba. Halkan felkuncogtam.
- Mi... az? - lihegte fülembe.
- Semmi... csak, olyan aranyosan nyögsz. - csókoltam ajkaira.
- Ha ennyire tetszik, akkor válts ki belőlem még többet! - húzta mosolyra arcát, mire elkezdtem mozogni felette. Ágyékom az övének dörzsölődött, amitől kikészültem. Nadrágom egyre szűkebb lett, ahogy Harryié is. Nyögve tudatta velem, hogy tetszik neki, amit csinálok, így folytattam tovább ingerlését. Lehajoltam, mellkasától kezdve, egyre lejjebb haladtam nyelvemmel, nedves csíkot hagyva bőrén. Kikapcsoltam a nadrágja övét, majd lehúztam róla feszes farmerját. Elém tárult dudorodó alsója, amitől kicsit elbátortalanodtam. Nem tudtam milyen érzés lesz, hiszen csak magamat kényeztettem kézzel, senki mást. Mélyen beszívtam a levegőt és rámarkoltam a vékony anyagon keresztül. Felnyögött, mire erősebben kezdtem dörzsölni, ezzel egyre több nyögést kiváltva belőle. Harry kezemhez kapott, mikor már éreztem, hogy nagyon közel van ahhoz, hogy elmenjen. Feleszmélni se tudtam, olyan könnyedén, és gyorsan maga alá gyűrt. Lepetten néztem fel arcára. Ajkai szétnyíltak, ahogy levegőért kapkodott.
- Neked...akarok...jót! - lihegte, majd hirtelen lerántotta rólam a nadrágom, az alsómmal együtt. Zavarodottan felkuncogtam, ahogy egy szál semmiben feküdtem alatta. Megnyalva alsó ajkát mért végig, én pedig éreztem, hogy elpirulok. Lehajolt hozzám, lágy csókkal hintette ajkaim, miközben rámarkolt férfiasságomra. Felnyögtem a jóleső érzéstől, mely végig söpört testemen. Fel-le járatta kezét, egyre gyorsítva a tempón. Hátrahajtott fejjel nyöszörögtem alatta, a lepedőt markolva.
- Harry... - nyögtem. Elvette kezét, majd ajkamtól lefelé haladva, csókokkal hintette be felforrósodott testem, egészen  "V" vonalamig. Aztán megszűntek csókjai. Lenéztem, és megdöbbentem, mikor megláttam, hogy szájával férfiasságom felé közeledik. Körkörös mozdulatokkal kezdte nyalni makkom. Felnyögtem. Puha, nedves ajkaival kényeztette merev tagom, amitől elvesztettem eszem. Karjába markolva élveztem minden egyes tettét. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon régóta nem élveztem még ennyire semmit. Egyre közeledtem a csúcs felé, ahogy teljesen bevett szájába. Eszméletlen volt, amit velem tett, az őrületbe kergetett vele.
- Harry... Állj... - szóltam lihegve, mire egy cuppanós hanggal elvált férfiasságomtól. - Többet akarok! - jelentetem ki, amitől még én magam is meglepődtem.
- Biztos vagy benne? Elsőre... nem a legjobb...
- Akarom! - kaptam el karját, magamhoz húzva egy csókra.
- Rendben, de én leszek alul! - jelentette ki, amitől kicsit megkönnyebbültem, bár így is volt bennem félelem. Fordítottunk a felálláson, így ismételten én kerültem fölé.
- Óvszer, síkosító az éjjeli szekrény második fiókjában! - mutatott az említett tárgy felé. Nagyot sóhajtva kivettem a szükséges dolgokat. Lehúztam Harryről is az utolsó ruhadarabot, majd remegő kézzel próbáltam kicsomagolni a gumit, de nem sikerült.
- Nyugi Louis, nem először csinálod! - vette ki kezemből, aztán felhúzta rám. Lába közé helyezkedtem, bekentem járatát, majd fölé hajoltam. - Csak lassan... - suttogta ajkaimra. Megcsókoltam, nyelvemmel övét masszíroztam, ezzel is elterelve figyelmét. Óvatosan belé hatoltam, mire fájdalmasan felnyögött, karjaimba kapaszkodva. Nem mozdultam, vártam, hogy megszokja méretem. Mikor bólintott egyet, beljebb löktem magam, mire belőle és belőlem is egy hatalmas nyögés szakadt fel. Eszméletlen érzés volt benne lenni. Ajkaira hajoltam, közben egyre erősebben löktem magam belé. Egymás szájába lihegtünk. Teljesen elveszítettem az eszem, testemet különös érzés járta végig, amit még eddig sosem tapasztaltam. Szinte lángoltam, ahogy egyre gyorsabban löktem csípőmet. Hajamba túrva, hátamat karmolászva élvezte tettem. Egyre közeledtem a csúcshoz, ahogy Harry is. Rámarkolt férfiasságára és lökésem ritmusát felvéve húzogatta rajta kezét. Háta ívbe feszült, majd nevemet nyögve élvezett hasára. Én is követtem őt, egy hangos nyögéssel léptem át a gyönyör kapuját. Kihúztam magam belőle, majd mellé feküdtem. Szapora szívverésünk szint hallani lehetett a csendes szobában.
- Ez már élvezetes nyögés volt! - lihegte levegőért kapkodva. Felkuncogtam szavai hallatán.
- Mivel nagyon is élveztem! Egyszerűen fantasztikus volt! - mosolyogtam boldogan. Az érzés, mely körül vett, leírhatatlan volt. Olyan volt, mintha újjá születtem volna.
- LOUIS! MEGJÖTTEM! - hallottam meg Hilary hangos kiabálását, ahogy felfelé jött a lépcsőn.
- Basszus! - mondtuk egyszerre, egymásra nézve...


2014. április 1., kedd

Car wash (+18)


Kedves Olvasóim!

Nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok a következő one-shot-ra, de sajnos kevés időm volt/van és az ihlet is elhagyott. :/ Most viszont hoztam nektek egy újat, ami remélem elnyeri tetszéseteket. Nem írtam még ilyet, így nem biztos hogy jól sikerült, de előre szólok, hogy durva szex van benne! :)
Köszönöm kedves szavaitokat, meg minden egyebet, imádlak benneteket, ti vagytok a legjobbak! :3
Jó olvasást kívánok!

Dreamy Girl


Louis

Kifelé bámultam az ablakon, miközben vártam, hogy lecsöpögjön a kávé. A nap száz ágra sütött, ami itt, Angliában nem adatik meg oly sűrűn, ezért ezt ki kell használni. Vasárnap révén, úgy gondoltam lemosom a kocsit, mert már nagyon ráférne. Harry mindig autómosóba viszi, én viszont szeretem magam csinálni. Miután lecsöpögött a kávé, kezembe fogva mindkét csészét indultam meg felfelé a lépcsőn, egyenes a hálószobába. Szerelemem még mindig nagyban aludt, pedig már igazán itt lett volna az ideje, hogy kikeljen. Leraktam az éjjeli szekrényemre a csészémet, majd a másikat is, az ő oldalára, és leguggolva hozzá lágy puszit hintettem homlokára.
- Hazza drága! Ébredj, hasadra süt a nap! - mondtam bársonyos hangon, mire halk morgást kaptam válaszul. Párat pislogva nyitotta ki álmos szemeit. 
- Már reggel van? - kérdezte rekedtes hangon. Felkuncogtam, Hazza nem igazán szeret kibújni az ágyból, főleg hétvégén. Legszívesebben egész nap a puha dunnában döglődne, semmit se csinálva. Viszont, én most nem hagyom, hogy lustálkodjon.
- Nem éppen, már lassan dél lesz! - simogattam meg arcát. - És nekem van egy nagyon jó programom mára. - pusziltam ajkaira.
- Nekem is! - kapta el karom, így berántva az ágyba. Pont rá estem, mire felnyögött. - És még ki se kell kelni az ágyból. - vigyorgott huncutul, majd megcsókolt. 
- Nem erre gondoltam! - mondtam, mikor elhúzódtam ajkaitól. - Szeretném, ha segítenél lemosni a kocsit! - másztam le róla. Nekidöntöttem hátam az ágytámlának, és kezembe vettem a kávémat.
- Ne mááár! - kezdett bele a hisztizésbe, miközben ő is felhúzta magát ülő helyzetbe. - Vasárnap van, pihenni akarok! - vette kezébe csészéjét. - Elviszem lemosatni és már meg is van oldva! - kortyolt bele a forró kávéba. Pont ezt vártam tőle, ezért nem is lepődtem meg reakcióján, mégis elég rosszul esett, Szerettem volna egy közös programot, de ő túl lusta ehhez.
- Miért vagy ilyen? Szeretnék veled egy közös programot, erre te elutasítod! - emeltem fel a hangom, majd belekortyoltam kávémba, amely jólesően felmelegítette testem, ahogy lefelé haladt, nyelőcsővőmön keresztül.
- Egész héten dolgozunk, hétvégén pihenni akarok, nem tudod megérteni? - mondta felemelt hangon. Nem válaszoltam, csak minél előbb el akartam fogyasztani csészém tartalmát, hogy végre felkelhessek mellőle. Nagyon felhúzott ezzel az egésszel, nem tudom miért, olyan nehéz felemelni a nagy seggét és segíteni nekem... Amint megittam lélekerősítőmet, azonnal felkeltem az ágyból, a szekrényemhez mentem, hogy keressek valami itthoni ruhát, amiben lemoshatom a kocsit. Durcásan turkáltam ruháim között, majd kikaptam egy fehér ujjatlan pólót és egy fekete rövidnadrágot.
- Most nem fogsz hozzám szólni? - kérdezte, én pedig mit sem törődve vele, felöltöztem. - Nem már Lou, ne csináld ezt! - könyörgött. - Én csak egy pihentető vasárnapot szeretnék, veled, összebújva! - próbálta kimagyarázni magát, de engem nem hatott meg. 
- Feküdj csak az ágyban! Leszarom!  Majd áthívom Tonyt, ő biztosan segít nekem! - fordultam felé, gúnyos mosolyra húzva számat. Tudtam, hogy ezzel egy háborút fogok elindítani, de ez nem érdekelt. Tudja  jól, hogy Tony oda van értem, bármit megtenne, hogy az övé legyek. Én pedig gonoszul kihasználom Hazza ellen, persze azért Tonyt nem biztatom semmire, tisztes távolságot tartok vele, mert hát elég szemét húzás lenne, ha bepróbálkoznék nála, csak azért, hogy a Szerelmemet féltékennyé tegyem... Ennyire rohadék azért nem vagyok... Láttam arcán a felháborodást, magamban pedig jót nevettem.
- Meg ne merd tenni, mert azt nagyon meg fogod bánni! - fenyegetett, szikrát szórva szemeivel. Engem viszont nem hatott meg. 
- Csak figyelj! Te pedig maradj az ágyban, és verd ki magadnak, mert, hogy én nem fogom, az biztos! - mentem ki a fürdőbe, ami a szobából nyílt. 
- Máskor is ezt mondtad, aztán meg este rám másztál! - halottam, ahogy jóízűen felnevet kijelentésén. Mikor végeztem a fürdőben, kimentem. Hazzára néztem, aki még mindig az ágyban feküdt.
- Most nem fog megtörténni, de, ha netán kanos lennék, Tony majd lenyugtat! - vigyorogtam gonoszul. Imádtam, húzni az agyát, ilyenkor feje kétszer akkorára nő és bevörösödik a dühtől.
- Ha még egyszer kimondod a nevét, bíz isten, elfenekellek, de nem leszek gyengéd! - szűrte ki fogai közt a szavakat. Nem törődve fenyegetésével indultam ki a szobából. Viszont nem bírtam ki, hogy ne tegyek rá még egy lapáttal. Megálltam az ajtóban, majd visszafordultam felé. 
- Tony! Tony! Tony! Tony! - hadartam el, kicsit nyögve a nevét, hogy még jobban felhúzzam ezzel. Becsaptam az ajtót, majd lesétáltam a nappaliba. Megkerestem a kocsi kulcsát, aztán kimentem a hátsó teraszra, amely a nappaliból nyílt. Kilépve nagyot szippantottam a levegőből, ezzel is lenyugtatva magam. A nap már most melegen sütött, a madarak pedig csicseregve élvezték a jó időt. Minden olyan nyugodt és békés volt. Ilyenkor szeretek kint lenni, mert az autók se nagyon járnak, ugyanis a legtöbben otthon maradnak, hogy kiheverjék az egész heti fáradalmat. Lementem a lépcsőn, ami a teraszról vezetett le a hátsó udvarba. Kinyitottam a garázst és kihajtottam a csodaszép fekete járgányt. Megbizonyosodtam róla, hogy minden ablak be van csukva, aztán leállítottam a motort. A garázsból előkotorásztam a szükséges dolgokat, majd lepakoltam a kerti csap mellé. Egy vödörbe vizet engedtem, amibe beledobtam egy szivacsot is.
- Szia Louis! - fordultam a kedves hang irányába, amit azonnal felismertem. Tony mosolyogva intett a teraszáról.
- Szia Tony! Mi újság? - kérdeztem barátságos hangon. A kerítést, ami elválasztotta a szomszédtól a telket, még nem nőtte be a futónövény, így teljesen átláttunk egymáshoz. Hazza nagyon nem szerette, és azt mondtam, hogy egy hatalmas kőfalat fog emelni a két telek közé. Ilyenkor mindig jót nevettem rajta.
- Nem sok, csak a szokásos, veled? - mosolygott bájosan, kivillantva fehér fogait. Meg mondom őszintén, elég helyes srác, de nekem Hazza a mindenem, számomra ő az isten, még, ha néha túl lusta is... Mégis imádom, és nem találnék jobbat nála. 
- Velem se sok! Kicsalogatott a jó idő, ezért gondoltam lemosom a kocsit! 
- Jól teszed, ki kell használni! Na, de nem is tartalak fel, jó munkát! - intett, mire én is. A slagot kezembe fogva, megnyitottam a csapot, hogy lemossam az összegyülemlett port a kocsiról. Mikor végeztem ,megfogtam a szivacsot, és mosni kezdtem az autót. Oldalra pillantottam, a szomszéd kertbe, ahol Tony kint ült, valami újságot olvasva, néha rám pillantva. Meglepődtem, hiszen azt hittem bement. Kicsit ideges lettem, hogy így mindent látni fog ő is, nem csak Hazza. Próbált nem feltűnően lesni, én azonban azonnal észrevettem sóvárgó tekintetét, melyet rajtam legeltetett. Kicsit sajnáltam szegény, hogy viszonzatlan szerelemre talált... Tekintetem átvezettem a konyha ablakunk felé, amely pont az udvarra nézett, és megláttam Szerelmem, ahogy engem bámul. Arcomon egy fülég érő mosoly jelent meg. Itt az idő, indulhat a műsor. Belemerítettem a szivacsot a vízbe, aztán az autó elejéhez mentem, jól behajolva elkezdtem mosni, úgy, hogy a felsőm a nedves kocsihoz érjen. Bepucsítottam, pont arra, amerre Hazza állt. Elég sokáig folytattam incselkedésem, már a felsőm is tiszta víz volt, amitől a nedves anyag rátapadt testemre, kirajzolva felsőtestem minden egyes izmát. Ha ez se hozza lázba, akkor nem tudom mit kell még tennem. Táncos lányokat meghazudtolva mozogtam a kocsi körül, ami elég vicces látvány lehetett. Már kezdtem feladni, mikor is meghallottam ideges, számomra mégis édes hangját.
- Louis! Gyere be! - fordultam a hang irányába, kezemben a csöpögő szivaccsal, pimasz vigyorra húzva szám.
- Nem, míg le nem mostam az autót! - mondtam határozottan, tudva, ennek a válasznak nem fog örülni. Arca komor lett.
- Azt mondtam, most! - mondta ellentmondást nem tűrően. Ismertem ezt a hangnemet, akkor használja, mikor már jó pár napja kielégületlen. Elértem célom. Azon gondolkodtam, hogy ha valaki ezt hallja, akkor azt gondolná, hogy Hazza rabszolgaként tart, és folyton ver.
- Én meg azt, hogy nem! - tettem karba kezem mellkasom előtt.
- Louis Tomlinson, ne szórakozz velem! Ha azt mondom, gyere be, akkor azonnal felkapod azt a gyönyörű kerek segged és teszed, amit mondok! - mondta szigorúan. Nem törődve vele, hátat fordítottam neki, és megindultam vissza az autó elejéhez, hogy folytathassam a félbe hagyott munkám. Közben továbbra is riszáltam a fenekem. Hirtelen egy kéz a hátamon lenyomott a motorháztetőre, ami hatására szétterültem rajta. Hiába próbáltam felkelni, erősen nyomott vissza.
- Hazza! Engedj el, ez fáj! - nyöszörögtem. Teljes testével rám nehezedett, éreztem ágyékát fenekemnek ütközni.
- Mondtam, hogy ne szórakozz velem! - suttogta, belenyalva fülembe. Kezeim szorosan lefogta fejem felett, arcom pedig a nedves motorháztetőnek nyomódott. Egyáltalán nem volt kényelmes, és eléggé nyomta testem.
- Ez fáj! Engedj el!! - mozogtam alatta, hátha ki tudok szabadulni szorításából. Megrémültem durvasága miatt, legbelül tudtam, hogy nem tenne velem semmi olyat, amit én nem akarok, mégis megijedtem.
- Most megtanítalak arra, hogy amit mondok, azt teljesítened kell! - harapott fülcimpámba, mire felnyögtem. Már most éreztem, hogy egyre jobban be van indulva, ugyanis férfiasságát egyre keményebbnek éreztem, ahogy fenekemnek nyomta. Nyakamhoz hajolva csókolgatta, már egyre felhevülő bőrömet. Akár mennyire is nem akartam, és megijedtem, a testem teljesen mást mutatott. Gyenge pontomhoz érve erősen beleharapott nyakamba, amitől felszisszentem. Durván szívni kezdte, ami eléggé fájt, mégis egyre jobban beindultam tőle. Mozgott felettem, ami által hozzám dörzsölte magát, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy nadrágom szűkössé váljon. Próbáltam megfordulni, hiszen kikészített az, hogy nem érhettem hozzá, hogy nem láthattam arcát, hogy nem csókolhattam puha, édes ajkait. De mind hiába, nem engedett nekem.
- Így maradsz! - suttogta kéjesen fülembe. - Ez a büntetés egyik része! Nem érhetsz hozzám! - nyúlt hasam alá egyik kezével, míg a másikkal még mindig csuklóm szorította fejem felett. Automatikusan megemeltem kicsit magam, hogy jobban alám férhessen. Simogatta hasfalam, aztán egyre felfelé haladt, egészen mellbimbómig, amit erősen megragadva megcsavart. Fájdalmas nyögések sorozatai hagyták el a számat. Mikor végzett a bimbóm kínzásával, alhasamhoz nyúlva felhúzott, úgy, hogy hátam a felsőtestéhez feszült. Állam alá nyúlt, ezzel hátradöntve fejem, egészen a válláig.
- Élvezed mi? - nyalta végig oldalt a nyakam, egészen fülemig, majd vissza. Másik kezével lefelé vándorolt, meg nem állva nadrágom szegélyéig. Ott egy darabig elidőzött, ezzel is húzva agyam. Aztán belevezette nadrágomba kezét, rámarkolt erőszakosan férfiasságomra, mely már nagyon kívánta a törődést. - Tetszik a fájdalom, tudom, érzem! - suttogta vággyal teli hangon. - Csak mondd ki, hallani akarom! - húzta meg fülcimpám, miközben még mindig dörzsölte merevedésem. Számat összeszorítva, erősen markolva Hazza nadrágjába, tartottam magamban a nyögéseket, melyek ki akartak fakadni belőlem. Nem akartam kiengedni, tudván, hogy kint vagyunk az udvaron, a szomszédok pedig simán hallhatnak mindent. - Ne fogd vissza magad! Azt akarom, hogy hangosan, nevemet nyögve élvezz el, és hogy az egész utca tudjon róla, kié is vagy! - vette ki kezét nadrágomból, mire felmordultam, az érintésének hiánya miatt. Hallottam, ahogy kicsatolja övét, miközben hátamra simította egyik kezét, amivel erélyesen meglökve döntött előre. Automatikusan, tenyeremmel megtámaszkodtam a már felszáradt motorháztetőn.
- Hmm... Jó a kilátás innen! - hümmögött, mire meg akartam fordulni, mert elég kellemetlenül éreztem magam. - Nem mondtam, hogy mozoghatsz! - állított meg mozdulatomba, aztán erősen rácsapott jobb farpofámra. Fájdalmasan felszisszentem, összehúzva fenekem. - Akarsz még? - kérdezte hátamon tartva kezét, mellyel lefogott, hogy ne tudjak mozogni. Nem tudtam mit válaszoljak neki, féltem mégis élveztem a dolgot. De, ő nem hagyott sok gondolkodási lehetőséget. - Kérdeztem valamit!!
- Büntess meg, Hazza! - dünnyögtem magam elé, összeszorított ajkakkal. Még magam is meglepődtem szavaim hallatán. Legbelül vágytam erre, a durvaságra, a vadságra, melyet Hazza megadhat nekem.
- Nem hallottam! - tolta le nadrágom, amely nem csúszott le teljesen, csak a térdemig.
- BÜNTESS MEG HARRY STYLES! - kiabáltam remegő hanggal. Ismét nagyot csattant tenyere, a már csupasz fenekemen. Felnyögtem, összeszorítva fogaim. Keze nyomán csípett és égett a bőröm, de nem bántam meg. Teljesen felizgatott durvasága. Feltolta nyakamig a felsőmet, majd rám hajolt, amitől forró felső teste hátamnak feszült. Nyakamtól haladva, gerincem vonalán át, egészen bejáratomig, egy nedves csíkot hagyva nyalt végig. Felnyögtem tettére. Nyelvét felváltotta ujjai, melyek körkörösen ingerelték érzékeny területemet. Először egyik ujját, aztán lassan a másikat is belém vezette. Kicsit fájt, de már hozzászoktam az érzéshez, így nem törődtem vele. Mikor harmadik ujjai is csatlakozott, a vágy tovább fokozódott bennem, már nem bírtam tovább, azt akartam, hogy bennem legyen.
- Hazza... Akarlak! - lihegtem, alig kapva levegőt. Kihúzta ujjait, majd megéreztem merevedését, melyet egy gyors mozdulattal belém tolt. Hangos nyögés szökött ki ajkaim közül, ahogy meg sem várva, hogy megszokjam méretét azonnal mozogni kezdett. Csípőmet megragadva tolta magát belém, egyre beljebb és beljebb. Egész testem elöntötte a forróság, éreztem, hogy nem sok van hátra. Erőteljesebben lökte csípőjét, egyre gyorsabban, amit nagyon élveztem. Csak pár lökés kellett volna és vége, de ekkor kihúzta magát belőlem. Üresség fogott el, hirtelen azt se tudtam mi történt, ilyet még sose csinált. Levegőért kapkodva értetlenkedtem tettén. Izzad, felhevült testét éreztem meg hátamhoz feszülni.
- A másik... büntetés az... hogy fejezd be... egyedül... - lihegte fülembe, majd eltávolodott tőlem. Felfogva szavait, megfordultam és értetlen fejjel néztem őt. Előttem állt, mellkasa hevesen emelkedett fel-le, ajkai elnyíltak, ahogy levegőért kapkodott. Haja az izzadságtól homlokára tapadt. Egy gonosz vigyort lövellt felém, mire elkaptam felsőjénél fogva, és magamhoz húzva, ajkaira tapadtam. El akart távolodni tőlem, de lábaimmal átkaroltam derekát, ezzel szorítva magamhoz. Vadul csókoltam, közben kezemmel megragadtam férfiasságát és magamba vezettem. Harry belenyögött számba. Nem tett semmit, csak áll, amitől kikészültem.
- K...kérlek... - nyöszörögtem szájába, mire halkan felkuncogott.
- Könyörögj még! - suttogta számba, miközben oldalam simogatta, amitől libabőr futott végig rajtam.
- Kérlek, Hazza! Dugj meg! - mondtam hangon.
- Nem hallottam jól! - lökött egy erőset csípőjével, amitől hangosan felnyögtem.
- DUGJ MEG! - kiabáltam, ahogy csak bírtam, mert a vágy elvette az eszem. Semmi másra nem vágytam, csak a kielégülésre, az sem érdekelt, hogy a szomszédság az én nyögésemtől zengett.
- Jó fiú! - jelent meg arcán egy huncut mosoly, aztán lehajolt hozzám és megcsókolt. Közben erőteljesen lökte magát belém. Kezemmel fenekébe markoltam, így húzva még közelebb őt. Egyre gyorsított a tempón, amitől ismét a csúcs felé közeledtem.
- Kié vagy?? - lihegte, szemeimbe nézve. - Hallani akarom! - markolt rá férfiasságomra. Elmém elhomályosult, hátra vetett fejjel élveztem kezeinek munkáját. Nem tudtam megszólalni...
- HALLJAM! - kiabált, miközben fenekemre csapott.
- HARRY STYLESÉ VAGYOK! - kiabáltam, mire jó erőset lökött belém. Közben fel-le húzta ujjait duzzadt férfiasságomon. Gyorsan közeledtem, pár lökés után remegni kezdtem, hátam ívbe feszült és a gyönyör hulláma átsöpört egész testemen.
- HARRY... - nyögtem ordítva nevét, és kezébe élveztem. Ő is elment bennem, mély, rekedtes nyögést hallatva. Rám dőlt izzadt, felforrósodott testével. Hátát simogatva vártam, hogy légzésünk, szívverésünk visszaálljon a normál szintre.
- Bocs... remélem azért annyira nem fájt... - nézett rám aggódó tekintettel, legörbített szájjal. Arcához nyúltam, hogy felhúzzam magamhoz, lágy csókot lehelve ajkaira.
- Ne aggódj, tökéletes volt! Élveztem minden percét, és ha tudom, hogy ilyet kapok büntetés gyanánt, akkor több rosszaságot követek el! - nevettem el magam, mire arcán láttam a megkönnyebbülést.
- Remélem, a kis műsorunk után Tony leszáll rólad! - jelentette ki vigyorogva.
- Jézus! - kaptam szám elé a kezem. Most esett csak le, hogy Tony láthatta... - Basszus Harry!
- Szerintem, felvette videóra, de úgy, hogy csak a te arcod látszódjon,és arra élvez majd minden este! -röhögött fel.
- Ez nem vicces! Fúj! - ütöttem bele mellkasába.
- Dehogynem édes! - lehet csókot ajkaimra.