2013. december 25., szerda

Christmas Day



Sziasztok!

Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket szeretnék kívánni ezzel a történetemmel! :) Remélem elnyeri tetszéseteket, Én imádtam írni, feldobta a hangulatom! :) A végét pedig mindenki folytassa úgy, ahogy szeretné! :P
Köszönöm a kommenteket, tetszikeket és a több, mint 3.000 látogatót! :)

Jó olvasást! :)

Dreamy Girl






Louis

Boldogan baktattam felfelé a lépcsőn, kezemben egy tálcával. Megakartam lepni Szerelmemet egy ágyban reggelivel. Benyitottam a hálóba, ahol Harry még mindig az igazak álmát aludta. Lettem a tálcát az éjjeli szekrényre, majd leguggoltam és lágy puszit hintettem arcára.
- Hazza drága, ébresztő. - suttogtam, mire egy nyögést kaptam válaszul, aztán átfordult, a hátát mutatva nekem. Felé hajoltam, puszit nyomtam nyakára.
- Hazza baby. - válaszul felmorgott. Álmos, rekedtes hangján megszólalt.
- Hány óra?
- Hét. Ideje felkelni!
- Mennyi? Jóéjt! - mondta magára húzva a takarót. Tudni kell Harryről, hogy imád lustálkodni és a korán kelés nem az erőssége. De engem nem tud lerázni. Megragadtam a takarót és egy erőteljes mozdulattal lehúztam róla, ami által elém tárult izmos háta, imádni való feneke, melyet egy vékony, fekete alsó takart.
- Ne már Lou... hagyj békén és add vissza a takaróm, mert lefagy a tököm... - tapogatott kezével, keresve a takarót.
- Ezen segíthetek! - bemásztam mellé, szorosan hátához simulva. Kezemet az anyagon keresztül férfiasságára vezettem, közben pedig fülébe suttogtam.
- Na most már jobb? - simogattam lágyan, mire halk sóhajok hagyták el száját, éreztem, amint egyre keményebbé válik. Elvettem kezem, felkeltem mellőle, majd rácsaptam fenekére.
- Tessék felkelni! - mondtam, tudtam ez elég gonosz húzás volt.
- Lou... ezt még nagyon megbánod... rohadt nagy szemétség volt... - morogta idegesen. Felkuncogtam.
- Te csináltad magadnak, ha fel keltél volna akkor ez nem történt volna meg... - nevettem tovább.
- Ezt még visszakapod, csak hogy tudd! - nézet rám gonosz vigyorral arcán. Mosolyogva elindultam a már az ágy szélén üldögélő Szerelmemhez. Elé álltam, majd ölébe ültem, kezeimet nyaka köré fontam.
-  Most mérges vagy rám? Ne haragudj... - hintettem be puszikkal arcát.
- Rád lehetetlen haragudni! - nyomott egy nagy cuppanós puszit arcomra.
- Akkor jó, mert különben nem ehettél volna a reggeliből... ez a kedvenced - keltem fel öléből, megfogtam a tálcát és az ágyra helyeztem. Azonnal nekiláttunk, közben pedig Szerelmemet figyeltem. Már három éve együtt vagyunk, de még mindig fülig szerelmes vagyok belé, rózsaszín ködbe burkolódzva. Imádok mindent benne, nélküle el se tudnám képzelni az életem. Elidőztem gyönyörűen kidolgozott testén, össze-vissza meredező göndör tincsein és dús, csókolni való ajkain.
- Ne nézz ennyire, mert nem tudok enni! - mosolygott rám, ami által kis gödröcskéi is megjelentek. Visszamosolyogtam rá, folytatva reggelimet. Mikor befejeztük, Hazza elégedetten simogatta meg pocakját.
- Ez valami isteni volt! Te vagy az Én Jamie Oliverem! - kuncogott.
- Örülök, hogy ízlett! - hajoltam hozzá egy édes csókért. El húzódva tőle leraktam a tálcát, majd az ablak felé indultam, hogy kihúzzam a sötétítőt.
- Oh Te jó ég! Tiszta fehér minden és még mindig hullik a hó! -  ugráltam örömömben, aztán Harryre vetettem magam.
- Menjünk ki! - ugráltam az ágyon, mint egy kisgyerek.
- ÁÚ! ez fájt, azt hiszem beleléptél a gyomromba... Én ki nem kelek az ágyból...
Lemásztam, majd megragadtam karját és felhúztam, így teljes testével nekem feszült, amitől testem felforrósodott.
- Menjünk! - indultam volna meg, de egy erős kéz visszarántott. Hazza szorosan tartott, ajkait enyémhez nyomta. Nyelvét bedugta a számba és vad táncba hívta az enyémet. Hátát simogattam, majd hajába túrtam. Vadul faltuk egymást. Fenekembe markolt, így húzva magához szorosan, ami által ágyékunk is összeért.
- Ah... Hazza... - nyögtem szájába. Ha ezt így folytatja nem tudok leállni.
- Tetszik mi? Érzem a hatást! - mondta rekedtes hangján. A nadrágom elég szűk lett, de nem hagyta ennyiben, ágyékát dörzsölte az enyémhez egyre gyorsabban. Beleremegtem, teljes extázisba estem ettől az érzéstől. Nyögések sorozata hagyta el számat. Aztán minden szerte foszlott, ugyanis Harry elhúzódott tőlem, mire felmordultam.
- Mehetünk! - csapott fenekemre, aztán kiment, ott hagyva engem feltüzelve.
- Rohadék... ez... rohadj meg! - kiáltottam. Elég gyorsan sikerült lelankadnom, kimentem a fürdőbe elvégezni reggeli teendőim, amit Hazza már megtett, míg Én próbáltam... lelankadni... Felöltöztem, leszaladtam a bejárathoz, ahol Szerelmem már várt. Durcásan néztem rá.
- Mondtam, hogy visszakapod! - nem válaszoltam, csak nyakam köré tekertem a sálam, aztán pedig felhúztam kabátom, de a sapkámat nem találtam.
- Most némasági fogadalmat tartasz? hmm? - nem törődtem vele. - Jól van, akkor pukkadj meg! - ahogy kimondta hozzám vágta sapkám. Kiment, becsapva maga után az ajtót. Fejemre kaptam sapkám, aztán a hótaposómat is felhúztam lábaimra. Kint kellemesen hűvös volt, a táj hófehérben pompázott, a hó pedig hullott egyre nagyobb pelyhekben. Kijjebb  léptem, szét néztem, de sehol se láttam Hazzát. Hirtelen valami hideg csúszott a nyakamba. Kirázott a hideg, ahogy meleg bőrömmel találkozott.
- Na mi az? - hallottam meg  édes hangját mögülem. Megfordultam és gyönyörű, zölden csillogó szemeibe néztem.
- Ezért még kapsz! - villantottam rá gonosz mosolyom.
- Gyere! De ahhoz el kell hogy kapj! - alig mondta ki az utolsó szót, már futott is. Elindultam utána, pár perc kergetőzés után elkaptam és magam alá döntöttem.
- Meg vagy! - fogtam kezembe a havat és arcába nyomtam. Majd még egyet.
- Hééé! Elég! - hadonászott kezével, próbált lelökni magáról.
- Visszakaptad! - szálltam le róla, de hirtelen meglökött, hátamra érkeztem a hideg hótakaróban.
- Így sokkal jobb! - mászott felém, majd ajkaimra tapadt.
- Nem bírod ki... hogy... ne te legyél az irányító? - nyögtem.
- Nem! - mondta szinte azonnal. Havat vettem a kezembe, amit ismét arcába nyomtam, lelöktem magamról aztán futásnak eredtem. Nem néztem hátra, egyenesen a ház felé rohantam. Sajnos nem voltam túl gyors, ugyanis Hazza elkapott és kituszkolt a hóba, majd jó alaposan megfürdetett. Az alsó gatyámig vizes lettem.
- Gyerünk be, mert megfázol! - húzott fel.
- A Te hibád lesz! - bokszoltam bele vállába mérgesen. Ahogy beértem azonnal levetkőztem, ruháimat a radiátorra tettem és felmentem száraz ruhákért. Felöltöztem aztán lesiettem Hazzához.
- Sütiket csináljuk előbb vagy a karácsonyfát? - kérdeztem.
- Szerintem előbb a fát, aztán jöhet a süti!
- Segítsek behozni?
- Nem kell, inkább csinálj helyet! - ment ki a hátsó teraszra. Gyorsan eltoltam a kis szekrényt, helyet csinálva a fának. Megbeszéltük, hogy itt lesz a legjobb. Aztán felmentem a padlásra a díszekért. Úgy döntöttem, hogy piros- fehér kombináció lesz az idén. Kezembe vettem a dobozokat és mire leértem a fa már állt.
- Jó lesz? Nem ferde?
- Tökéletes!
Nekiálltunk a díszítésnek, először az égősorokkal bajlódtunk, de végül sikerült kifogódzni aztán pedig felrakni a fára. Ezután következtek a szebbnél szebb díszek. A nagy munka végeztével megcsodáltuk a fát.
- Csodálatos lett! - öleltem át Hazzát.
- Szerintem is! - puszilt bele hajamba. - Irány a sütöde!

Hulla fáradtan estünk le a kanapéra, semmi másra nem vágytam csak leülni és pihenni, Ma már nem akarok innen felkelni. Fejemet Szerelmem vállára döntöttem. Ez volt az első Karácsonyunk az új, közös otthonunkban, ami csodás érzés volt, csak a miénk, senki másé. A felújítást is sikerült elvégeznünk, így Karácsony előtt egy héttel be is tudtunk költözni.
- Beszéltem Anyával, azt mondta, hogy a holnapi nap jó, így másnap mehetünk hozzátok, aztán pedig a srácok jönnek ide! - darálta le mondandóját.
- Akkor jó! Húzós lesz, de legalább mindenkihez eljutunk és mindenkivel tudunk találkozni! De ma már nem akarok semmi se csinálni, csak pihenni...
- Egyetértek! Bár... - néztem fel rá, mire huncut vigyor terült el arcán. Felnevettem és oldalba böktem.
Tényleg nem csináltunk semmit, a sütik készen voltak, a karácsonyfa is fel lett díszítve, aminek fénye beragyogta a nappalit, csodálatos hangulatot varázsolva. Kanapén ültünk egymáshoz bújva, forró csokit iszogatva és a már számtalanszor látott, de még mindig imádott Reszkessetek Betörőket néztük. Tökéletes volt minden, ennél többre nem is vágytam.
A film végeztével mindketten elővettük az ajándékot és átadtuk egymásnak. Először Én bontottam ki. Izgatottan tépetem szét a kék csomagolópapírral bevont meglepetést. Egy ezüst Rolex óra volt benne, amire mindig is vágytam.
- Nézd meg az oldalát! - elfordítottam, egy "L+H" betű volt belegravírozva. Szemeimbe könnyek gyűltek.
- Istenem Hazza! Köszönöm, ez csodálatos! - ugrottam nyakába, majd mikor elengedtem, kicsit elszomorodtam. - De ez egy vagyonba kerülhetett... és az Én ajándékom meg... - hajtottam le a fejem.
- Lou! - kezével állam alá nyúlt és felemelte arcom, hogy szemébe nézhessek. - Nem az a fontos, hogy mi mennyibe kerül, hanem hogy szívből add. Nem az ajándék drágasága jelzi azt, hogy mennyire szeretsz valakit. Ha most csak egy csókot kapnék tőled, engem az se zavarna, a lényeg az, hogy itt vagy velem és szeretjük egymást. Ennél nagyobb boldogságot el se tudok képzelni! - csókolt meg lágyan, minden érzelmét beleadva. Életem eddigi legjobb csókja volt. Szemeim könnybe lábadtak.
- Nagyon... szeretek! - szipogtam.
- Én is Szeretlek! Csak ne sírj kérlek, mert Én is elsírom magam! - törtöle le könnyeim.
- Nem sírok... ezek örömkönnyek... mosolyogtam rá. Mikor látta, hogy minden rendben van kezébe vette az ajándékom és izgatottan kibontotta.
- Napló... tudom, hogy az előző mindjárt betelik... és szeretném, hogy továbbra is benne szerepelhessek! - kuncogtam. Ugyanis amikor rossz napjaim vannak Hazza felolvas a naplójából, olyan részleteket amik rólam szólnak, arról, hogy mennyire szerez, milyen jó hogy vele vagyok, vagy hogy mi olyan különleges bennem...
- Nyisd ki! - mondtam.
- Drága Hazza! - kezdte olvasni hangosan, amit az első oldalra felírtam - Nem tudom elégszer elmondani, mennyire örülök, hogy vagy nekem. Életem legszebb napja volt, amikor megismerhettelek. Tudom, hogy aznap láttalak meg először, de már akkor tudtam, hogy Te különleges vagy. Te vagy a legjobb dolog az életemben, nélküled semmi lennék, minden napom szebbé teszed azzal, hogy mellettem vagy és mindenben támogatsz. Ennél jobb társra nem is vágyhatnék, Te vagy életem értelme. - csuklott el hangja, majd nagy levegőt véve folytatta - Még három év után is gyomromban pillangók repdesnek, amikor megpillantalak, hozzám érsz vagy csak rámosolyogsz, azzal a gyönyörű, ellenállhatatlan mosolyoddal. Imádlak, Örökké szeretni foglak! Csók, Lou
- Ez.. ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam! Gyönyörű, köszönöm Lou! Te vagy a legjobb! - ölelt át, könnyeivel küszködve. - Szeretlek és örökké szeretni foglak! - suttogta fülembe. Hosszú percekig öleltük egymást, majd mikor eltávolodtunk, megcsókoltam. Szenvedélyesen kebeleztük be egymás ajkait. Annyira boldog voltam, hogy úgy éreztem ez nem lehet valóság, ez csak egy álom, de szerencsémre minden érintés, minden szó igaz volt.
- Én is Szeretlek! - váltunk el egymástól levegőért kapkodva - Felteszed az órát? - kérdeztem, mire bólogatott és felcsatolta karomra. Csodálattal figyeltem az ajándékomra gravírozott betűket, végig húzva rajta ujjaim. Ismét csókba forrtunk össze, ami többet és többet kívánt.
- Felmegyünk? - sóhajtotta Hazza. Csak egy ühümöt adtam válaszul, mire felkapott, kezeimmel nyakát átfonva kapaszkodtam belé. Sietve felvitt a lépcsőn, lábával berúgta az ajtót, majd óvatosan az ágyra helyezett. Feltoltam magam, de Szerelmem felkelt rólam. Kérdőn néztem rá.
- Várj! Van még egy meglepim, ugyanis úgy tudom, hogy valakinek ma van a szülinapja! - mosolygott kajánul, aztán kiment az ajtón. Felhúztam magam, az ágy támlájának támasztottam hátam és csak vártam. Tiszta izgatott voltam, nem tudtam mire készül. Igazából azt is elfelejtettem, hogy ma van a szülinapom.
- Készen állsz? - hallottam meg hangját az ajtó mögül.
- Igen! - kiáltottam. Ekkor Hazza belépett, mire állam leesett és az első reakcióm az volt, hogy elnevettem magam. Szerelmem egy rendőr jelmezben volt, oldalán bilincsel, kezében egy gumibottal.
- Boldog Szülinapot!! Remélem emlékezetessé tudom tenni a 22. szülinapodat! - kacsintott rám, mire önkénytelenül megnyaltam ajkaimat. Izgató volt, ahogy a fekete rendőr ruha rátapadt kidolgozott testére. Egyből megmozdult bennem valami.
- Úgy hallottam, hogy rossz fiú voltál! Ezért meg kell, hogy büntesselek! - mondta komolyan, oldaláról levéve a bilincset.
- Igen! Büntess meg! - mondtam, mire felém indult. Szívem hevesebben vert, még hozzám se ért, de már az egekben járt pulzusom... már ekkor tudtam, ez felejthetetlen éjszaka lesz...


2013. december 23., hétfő

My Hero!



Sziasztok!

Bocsánat a hosszú késés miatt, de ihlet hiány volt! Ezért majd kárpótollak benneteket! :)
Igazából nem ezt a történetet szántam ma felrakni (Karácsonyit akartam, az is lesz!), de tegnap éjfélkor megfogott az ihlet és ez lett belőle! :)
Nagyon szépen köszönöm, hogy velem vagytok és olvassátok a blogomat! :) Köszönöm a tetszikeket és  a kommenteket! :) Nem is húzom tovább, jó olvasást kívánok nektek! :)

Nagyon Boldog, békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindenkinek! :)

Dreamy Girl



Louis

Telefonom idegesítő csengésére ébredtem. Nem hiszem el, hogy még szombaton se tudnak békén hagyni, tegnap éjszakáztam, ezért úgy terveztem, hogy ma sokáig alszom és fel se kelek az ágyból. De mint minden más, ez se jött össze. Álmosan vettem kezembe mobilom. 
- Mi van? - szóltam bele, fáradt hangon.
- Jó reggelt Louis! - ordított Zayn a telefonba. Azt hittem kiszakad a dobhártyám. El is toltam fülemtől, így is hallottam szövegelését.
- Este bulizni megyünk! Te is jössz! 
- A-a! Utálok bulizni, felejtsetek el! Soha többet a múltkori után! 
- Leszarom, hogy mit mondasz! Jössz és kész! Este kilencre ott leszünk! Öltözz szexin! - hadarta el és meg se várva válaszom, azonnal lerakta. Morcosan felkeltem, rendbe szedtem magam, aztán pedig megreggeliztem. Az egész napom azzal telt, hogy idegeskedtem az este miatt. Miért nem hagynak békén? Mindig ez van, folyton beleszólnak az életembe. Mi van akkor, ha soha nem volt még kapcsolatom? Az első csókon is úgy estem át, hogy a legmenőbb csajnak fogadásból smárolnia kellett velem, a suli stréberével. Hát nem romantikus? Tudom elég gáz vagyok, de ez van. Egyszerűen reménytelen a helyzetem, de már régen belenyugodtam. Csak a három legjobb barátom nem tudja elfogadni gondolkodásmódomat. 
Azt találtam ki, hogy nem fogok elkészülni, így feladják aztán elmennek nélkülem. Meg is tettem. Eljött az este, a kanapén ülve vártam a fiúkat, közben filmet néztem, hogy teljen az idő. Pontban kilenckor megszólalt a csengő. Felkeltem, oda slattyogtam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam.
- Szeva! Na indul... - akadt el Zayn szava, amikor végigmért - ...hatunk.
- Így akarsz jönni? - lepődött meg Liam.
- Lou! Ne szórakozz! Nem fogsz kibújni ez alól! - mondta Niall, karba font kézzel.
- Sajnálom fiúk, menjetek nélkülem! 
- Azt már nem! - indultak meg egyszerre felém. Zayn és Liam elkapták karom, majd feltuszkoltak szobámba. Próbáltam kapálózni, de mind hiába.
- Hagyjatok békén! - durcásan ültem le az ágyra. Mindhárman beálltak a szekrényem elé, nagy kutakodásba kezdtek. 
- Irány fürdeni! - mutatott az említett helyiség felé. Dünnyögve slattyogtam be a fürdőbe, letussoltam aztán fogat mostam. Beléptem szobámba, levetettem magam az ágyra.
- Ez jó lesz! - mutatott egy fekete, szűk nadrágot Zayn. - Ebben látszódik a formás, markolni való segged! - kacsintott rám. Gúnyos mosolyt villantottam felé.
- Meg ez! - vette ki fekete ingem Liam. Egyszerre vágták hozzám a kiválasztott ruhadarabokat. Fintorogva,  felöltöztem. Semmi kedven nem volt ehhez, de muszáj volt, bármit csináltam is volna, úgy is elhurcoltak volna a szórakozó helyre. Zayn elém állt, végig mért, aztán beletúrt hajamba.
- Mit művelsz? Hagyd abba! - ütögettem kezeit.
- Rendbe rakom a frizurád! - röhögött. 
- Kész! Na milyen lett? - lépett hátrébb és a többiek is szemügyre vettek. 
- Tökéletes! - mondták egyszerre.
- Ne túlozzatok! - intettem le Őket. Kíváncsi voltam, mit hoztak ki belőlem, ezért a tükröm elé léptem. Be kell vallanom, nem volt rossz az amit láttam.
- Ha meleg lennék, biztos letepernélek! - csapott fenekemre Zayn.
- Ha ha ha! Nagyon vicces vagy! - mondtam szarkasztikusan.
- Indulás! - kiáltott fel Szöszi. Felkaptam fontosabb dolgaimat, zsebembe raktam és elindultunk. Gyalog mentünk, mert a szórakozóhely nem volt messze. És igazuk volt húsz perc alatt oda is értünk. Viszont, mikor megláttam a feliratot, ami neon zölden világított a bejárt felett, azt hittem szívrohamot kapok.
- Ne ne! Ezt felejtsétek el! - fordultam meg, elindulva visszafelé. 
- Dehogynem! Csak itt tudunk pasit fogni neked! - kaptál el karomat. Mindennél jobban be voltam szarva, ugyanis ez egy meleg bár. Itt nem lehet meghúzódzkodni, mint a rendes szórakozó helyeken. Kanos pasik mindenhol. Szívem majd kiugrott helyéről, szám kiszáradt, torkom összeszorult. 
- Szöszke az enyém! - karolta át Zayn.
- És Én? Nem akarom, hogy valamelyik pasi levadásszon! Jézus! Fiúk ezt nem tehetitek meg velem! - aggodalmaskodott Li. Ezen felkuncogtam, annyira aranyosak voltak.
- Akkor hármasban nyomjuk! - vigyorgott és Liamet is átkarolta. - Mekkora ász vagyok, két pasim van! - puszilt mindkettőjük fülébe. Mindannyian felnevettünk. Ezért imádtam Őket, bármit megtennének értem és mindig mellettem állnak. Szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak.
- Menjünk be! - karoltak fel. Bent nagyban dübörgött a zene, vibráltak a fények, a pasik egymáshoz simulva táncoltak, mások pedig a bárpultot támasztották. Te jó ég! Ez nekem nem fog menni! - idegeskedtem magamban. Én hülye mire vállalkoztam...
- Igyunk! - ordított fülembe Zayn. A bárpulthoz léptünk, kezembe nyomtak valami löttyöt. Nem szoktam inni, sose szerettem az alkoholt, de most kellett, hogy felszabaduljak kicsit. Még egyet lehörpintettem, többet nem akartam.
- A nézzük a felhozatalt! - fordultak a táncparkett felé, mire Én is ezt tettem. Végig néztem a helyiségben, senki nem keltette fel figyelmem. 
- Nézd azt! - mutatott Li egy kigyúrt, kopasz, legalább 30 év körüli pasasra. Egy " ugye most csak viccelsz" arcot vágtam.
- És az? - néztem abba az irányba, ahova Niall mutatott. Egy hidrogén szőke, agyontetovált, vézna fiút szemelt ki. 
- Tudjátok mit! Bekaphatjátok! - kiabáltam nekik, mire felnevettek.
- Óvatosan ezekkel a szavakkal! - röhögtek tovább. Nem bírtam tovább, úgy döntöttem elmegyek a mosdóba. Mondtam a fiúknak, hogy nem sokára jövök, várjanak meg. Ahogy beléptem a tömegbe, folyton valaki fogdosott. Ez nem nekem való hely, soha többet nem vesznek rá erre. Csak egyszer szabaduljak ki innen. Inkább leélem az életem egyedül, minthogy itt pasizzak. Folyton táncolni akartak velem, de leráztam Őket. Úgy éreztem, hogy minden tekintet rám szegeződik. Utáltam itt lenni, bepánikoltam. Nagyon sóhajtva léptem ki a tömegből. Előttem egy lépcső vezetett felfelé. Gondoltam ott lehet a mosdó. Felmentem, egy hosszú folyosón találtam magam. Valami azt súgta, hogy nem jó helyen vagyok, mégis elindultam egyenesen. Tőlem jobbra és balra ajtók voltak. Egyiken se volt semmi felirat. Megfordult, hogy visszamenjek, de egy erős kar elkapott. Nekilökött az egyik ajtónak. Szívem a torkomban dobogott. Nem láttam az arcát, ugyanis nagyon gyér fény világította be a helyiséget. 
- Mi az Csini fiú, eltévedtél? - kérdezte idegesítő hangon, leheletén érezni lehetett a pia szagot.
- Igen... a mosdót,.. keresem - hebegtem remegő hangon.
- Rossz helyen keresgélsz Cica! Megmutatom, hogy mire való ez a részleg! - tolta be az  ajtót mögöttem, majd belökött. Egy szobába érkeztem, amiben egy ágy volt. Jesszusom! Rögtön leesett, hogy mire is való ez a helyiség. Megfordultam, a pasi éppen felém tartott, valahogy sikerült kitérnem előle. Kifelé siettem, már majdnem kiértem, amikor elkapta a lábam, Én pedig a földre estem. Rám mászott, elkezdte lefelé tolni nadrágom. Próbáltam kimászni alóla, vagy rugdosni, mind hiába, sokkal erősebb volt nálam. 
- Ez a fenék értem könyörög! - markolt bele említett testrészembe.
- SEGÍTSÉG!! VALAKI! KÖNYÖRGÖM! - üvöltöttem. Remegtem a rémülettől, könnyeim kicsordultak. Már kezdtem feladni, amikor két pár fekete cipőt láttam meg magam előtt.
- Hagyd békén! Ő az enyém! - hallottam meg mély, rekedtes hangát felettem. Ezek után nem tudom mi történt, de a pasi aki rajtam ült lekerült rólam. Két erős kéz húzott fel. Ahogy állásba érkeztem, felhúztam nadrágom, aztán hátrafordultam. Az elmebeteg pasi a padlón feküdt, kiütve. Visszafordultam, látni akartam megmentőmet. Bár nem tudtam, hogy most azért mentett meg, mert jó fiú vagy azért mert Ő akar megdugni. Hiába néztem rá, a kevés fényben csak körvonalát tudtam kivenni. Lefagyva álltam előtte. Megragadta csuklómat és húzni kezdett lefelé a lápcsőn, aztán egy ajtón kifelé. Kint friss levegő fogadott, ami nagyon jól esett. Felfrissített. Valami sikátor féleségbe volt, ahova kiráncigált. Megállt velem szembe, felém fordult. Végre szemügyre vehettem. Ilyen jó pasit még soha életemben nem láttam. Göndör, barna fürtjei összevissza álltak. Szeme zölden ragyogott a lámpa fényében, ajkai dúsak és hívogatóak. Fehér, feszülős pólót viselt, ami láttatni vélte izmait. 
- Tökéletes vagy! - nézett rám meglepődve. Basszus -tapasztottam számra kezeimet - ezt most hangosan kimondtam... 
- Köszi! - villantotta rám elbűvölő mosolyát, ami által két gödröcske jelent meg arcán. - Jól vagy? Kinyírom az a seggfejet, ha akarod?
- Nem- nem! Szerencsére nem történt semmi... hála neked, amit köszönök! De most haza megyek! - fordulta meg és elindultam az ajtó felé.
- Hé! Had hívjalak meg egy italra! Végül is megmentettelek, szóval ezt el kell fogadnod! 
- Bocs, de most nem! - nyitottam ki az ajtót. Beléptem aztán egyből a három haveromat kerestem. Sehol se láttam Őket. Mivel nagyon el akartam tűnni innen, ezért kimentem a bárból. Elindultam hazafelé, egy felüdülés volt kint lenni a friss levegőn, a csendes utcán. Elővettem mobilom, írtam Liamnek egy smst, hogy hazamentem. Lassan lépdeltem, folyton az a srác jár a fejemben. Azok a szemek... azok a kidudorodó izmok... csókolni való ajkak... Ráztam meg fejem, elűzve gondolataimból megmentőmet. Egy fekete autó haladt el mellettem, majd hirtelen lefékezett és megállt. Megtorpantam. Még ez is! - gondoltam magamban. Vártam pár percet, amikor egyszer csak kinyílt az ajtaja. Gyomrom görcsbe rándult, futásra készen álltam, de mikor megláttam az ismerős göndör fürtöket kicsit megnyugodtam. Felém sétált, aztán megállt előttem. 
- Ne kóborolj egyedül! Gyere hazaviszlek!
- Nem is ismerlek! Azt akarod, hogy beszálljak melléd! Köszi, de nem! 
- Akkor fogadd el, a meghívásom! - mosolygott. Ezt nem hiszem el, lehetetlen levakarni. Végül is, mi bajom lehet abból, ha iszok vele egy pohár piát.
- Rendben, viszont utána leszállsz rólam! 
- Oké! Gyere! - indult meg autója felé. Most hova megy? Nem a bárban akar inni? Megállt a kocsija mellett, majd rám nézett. Megindultam, aztán mikor odaértem fekete Range Rovere másik oldalára, megszólaltam.
- Nem úgy volt, hogy iszunk? 
- De, viszont azt nem mondtam, hogy hol! - vigyorgott elégedetten. - A lakásomon nyugodtabb a hangulat! 
Tényleg azt hiszi, hogy felmegyek hozzá? Bár eléggé csábított a gondolat, és inkább megyek egy pasi lakására, mint vissza a bárba. Végül is ha meg akart volna erőszakolni, akkor már rég megtehette volna abban a szobában.
- Nem foglak megerőszakolni, ha akartam volna már rég megtettem volna! Kinyírni sem szándékozlak, túl jó pasi vagy ahhoz, hogy elvegyem az életed! - nevetett fel, mire kicsit feloldotta hangulatomat. Elmosolyodtam, aztán beültem a kocsiba. Kellemes férfi illat lengte be a belső teret, az Ő illata... Te jó isten, mire vállalkoztam, ilyen hülye is csak Én lehetek. Beültem egy vadidegen autójába. 
- Harry Styles! - nyújtotta felém kezét. Annyira belefeledkeztem gondolataimba, hogy nem vettem észre mikor ült be.
- Louis Tomlinson! - fogtam vele kezet.
- Most már nem vagyok idegen! - mondta, majd gyújtást adott és elindultunk. Gondolkodtam azon mit is válaszoljak, de semmi nem jutott eszembe. Inkább csendben figyeltem az utat. 
- Miért jöttél el a szórakozó helyre, ha nem volt kedved? - törte meg a csendet.
- Ezt honnan veszed? 
- Láttam rajtad... tuti, hogy nem vagy bulizós...
Figyelt engem? Ennyire látszik rajtam a szerencsétlenségem? Nem válaszoltam semmit, ugyanis nem akartam még jobban szégyenkezni. Az út további része csendben telt, végig figyeltem az utat, így tudtam merre is vagyunk. Lelassított, majd megállt. 
- Megjöttünk! - szállt ki. Én is követtem példáját. Felmentünk a másodikra, ugyanis ott volt a lakása. Felkapcsolta a villanyt.
- Menj csak előre!
Beléptem az előszobába, innen jobbra egy boltívvel volt elválasztva a konyha. Egyenesen pedig a nappali helyezkedett el. Gyönyörű volt, modern, otthonos és tiszta. Levettem a cipőm, Harry pedig egy papucsot adott nekem. 
- Mit kérsz inni? - kérdezte a konyhába menet. Bementem Én is, itt is minden modern volt. A sarokban egy bárpult volt, tele piával. 
- Igazából.. nem szoktam inni, szóval... jobban örülnék valami üdítőnek vagy víznek... - mondtam kicsit félénken.
- És ha megkínállak a specialitásommal, azt elfogadod? Ugyanis imádok koktélt keverni, ez a munkám is! Itthon szoktam új ízeket kitalálni! Na? - nyújtott felém egy poharat, benne piros színű itallal. - Nem olyan ütősek! - mosolygott. Nem nézett ki rosszul, így elfogadtam. Belekortyoltam, az íze valami isteni volt.
- Ez valami fantasztikus! Ügyes vagy! - mosolyogtam rá, kicsit elpirulva. 
- Kösz, örülök, hogy ízlik! - öntött magának is egyet. Betessékelt a nappaliba, és ott folytattuk a beszélgetést. Direkt másik fotelbe ültem, nehogy próbálkozzon bármivel is. Meg így kényelmesebben éreztem magam. sok mindent megtudtam róla, nem is olyan szörnyű alak, mint amilyennek gondoltam. Nagyon jól elbeszélgettünk. Nem sokat ittam, szerencsére Harry se. Viszont úgy éreztem, ideje lelépnem még mielőtt bármi is történne. 
- Azt hiszem itt az ideje, hogy hazamenjek! - álltam fel a fotelből. - Köszönök mindent! - mosolyogtam, mire Ő is felállt. 
- Hova sietsz? - lépett elém. Pár centi volt csak köztünk. Idegesen kapkodtam tekintetemet. Szívverésem felgyorsult, gyomrom görcsbe ugrott. 
- A srácok... várnak... szóval.. izé... mennem kell... - hebegtem összevissza,  remegő hangon.
- Nem eszlek meg, ne félj már ennyire! - nevetett fel, felfedve édes kis gödröcskéit. Közeledni kezdett hozzám, mire hátráltam. Sajnos nem sokáig, ugyanis falnak ütköztem. Harry a falnak támasztotta a kezeit, a fejem mindkét oldalán, ezzel elzárva menekülésem lehetőségét. Nagyot nyeltem, hogy arca vészesen közeledett az enyémhez. A pulzusom az egekbe szökött, szívem majd kiugrott a helyéről, mikor puha ajkai súrolták az enyémet. Hal sóhaj fakadt ki belőlem, ezt kihasználva utat tört nyelve és tánca hívta az enyémet. Fogalmam se volt arról, hogy mit kell tennem, de szerencsémre a testem ösztönösen cselekedett. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást. Szaporán lélegezve szakadtunk el egymástól, homlokát enyémnek döntötte, ezáltal meleg lehelete csiklandozta csókjától égett ajkaimat.
- Kívánlak, Lou! Azt akarom, hogy az enyém legyél! - suttogta mély, szexis hangján, amitől megborzongtam. Agyam működésbe lépett, ami által egyből ellenkezni kezdtem.
- Mennem kell! - böktem ki. Idegesen vizslattam arcát, mire száját huncut mosolyra húzta. Közben még közelebb lépett hozzám, kezeit csípőmre vezette. Nyakamhoz hajolt, így testünk szorosan simult egymáshoz.
- Nem mész Te sehová! - suttogta kéjes hangon fülembe.  Felsóhajtottam, mikor puha, nedves ajkaival nyakamba csókolt. Beleremegtem, majd felnyögtem mikor érzékeny pontomhoz ért. Itt szívni kezdte. Elmém elhomályosult, testem gyönyörben izzott.
- Most már az enyém vagy! - sóhajtotta fülembe. Kezét felsőm alá csúsztatta, hasamat simogatta egyre felfelé haladva, ezzel együtt lehúzva ingemet. Huncut mosollyal nézett végig felsőtestemen, mire arcom vörössé vált. Kezemmel próbáltam takargatni magam, ugyanis nagyon szégyenlős vagyok.
- Ne szégyenlősködj, nincs miért! - harapott bele alsó ajkába. Megfogta felsője alját és egy gyors mozdulattal megszabadult tőle, ezzel felfedve tökéletes, izmos testét.
- Érints meg! - nyúlt kezeimért, mikor látta, hogy nem mozdulok. Mellkasára helyezte azokat. Éreztem puha bőrét, kemény izmait, ahogy lefelé haladva végigsimítottam rajta. Felnéztem szemeibe, miközben kezeim még mindig mellkasán pihentek. Hirtelen tapadt ajkaimra. Csókja vad volt, de mégis lágy. Vadul faltuk egymást. Egyik kezemmel izmoktól duzzadó hátát simogattam, a másikkal hajába túrtam. Göndör fürtjeivel játszadoztam. Felnyögtem, mikor két erős kéz markolt fenekembe.
- Imádom a feszes hátsód! - nyögte számba. Elindult hátrafelé, engem is magával húzva, közben nem váltunk el egymás ajkaitól. Egyszer csak fordított a helyzetünkön, majd tolni kezdett, mikor a lábam megütközött valamibe óvatosan ledöntött az ágyára. Felém mászott, csókokkal hintette felső testem. Néhol bele harapott bőrömbe, amit nagyon élveztem, de mikor nadrágomhoz ért, megijedtem.
- Várj... Harry! - nyögdécseltem. Megállt rám emelve tekintetét. - Én.. még sose feküdtem le senkivel.. - vörösödtem el, ahogy kimondtam a szavakat. Nem szólt semmit, csak figyelt, arcáról nem tudtam levenni, hogy most mit gondolhat és ez nagyon idegesített.
- Tudod mit... hagyjuk.. szánalmas vagyok... inkább elmegyek... - hebegtem.
- Hé! Állj le! Nem mondtam, hogy szánalmas vagy... sőt ez nagyon bejön, imádom az ártatlanságod, de nem maradsz sokáig az, mert Én megrontalak! - húzta huncut mosolyra száját. Nem sikerült nagyon megnyugtatni, még mindig féltem.
- Óvatosan.. kérlek... - lehajolt hozzám, lágyan megcsókolta ajkaim.
- Ígérem óvatos leszek! - suttogta számba...

Kómásan nyitottam ki szemeim. Körülnéztem, hirtelen azt se tudtam hol vagyok, de ekkor felrémlett a tegnap este. Már magára a gondolatra elvörösödtem. Másik oldalra fordultam, mire az üres ágy fogadott. Csak egy dugás voltam, ez már biztos. Kihasználta ártatlanságom aztán meg lelépett, hogy ne kelljen magyarázkodni reggel mikor felébredünk. Tekintetem megakadt valamin, ami a párnáján volt. Egy fehér cetli, kinyitottam.

Jó reggel! 

Ne haragudj, hogy nem tudtam ott maradni reggel, de sürgősen be kellett mennem a munkahelyemre! Nyugodtan érezd magad otthon, ha elmentél zárd be az ajtót, a kulcsot csak tedd a kinti virágcserép aljába.


Ui.: Az este fantasztikus volt! Majd hívlak! 


Csók, Harry



Ez kedves, csak a számomat elfelejtette elkérni... itt már tudtam, hogy tényleg csak egy dugás voltam. Felkeltem, a fenekem kicsit fájt, mégse volt annyira vészes. Remélem nem lesz rosszabb, bár most nem igazán fogok sokat ülni szerintem. Felöltöztem, nem volt kedvem tovább maradni, ezért hamar leléptem. Kint már nagyban zajlott az élet. Kint kellemes nyári meleg volt. Elővettem telefonom, teli volt hívással, smsel. Azonnal felhívtam Zaynt.
- Hol a francba voltál? Már azt hittük meghaltál! Mi a francért van az a rohadt telefon!  Oké, írtál egy smst hogy hazamentél, de hiába mentünk a házadhoz nem voltál ott! - hadarta le mérgesen.
- Bocs, erre nem gondoltam... sajnálom...
- Hol vagy most?
- Haza felé tarok. Nemsokára otthon leszek. Eljöttök hozzám?
- Már itt vagyunk, beengedtük magunkat. - nevetett fel, majd hirtelen elhallgatott. - Hol voltál? Tán csak nem? Úristen, felszedtél valami pasit? - kuncogott. Arcom ismét vörösben égett, ahogy eszembe jutott minden. Nem szerettem ilyenekről beszélni, de nekik elmondhatom.
- Igen.. bár nem Én szedtem fel, hanem fordítva..
- Meghúzott? Jó pasi? Mikor mutatsz be neki?
- Igen! Iszonyat jóképű, szerintem még Te is beleesnél! - nevettem fel. Viszont az utolsó kérdést inkább elsunnyogtam.
- Te jó ég! FIÚK! - ordított - LOU MÁR NEM SZŰZ! - gyorsan körülnéztem nem e hallotta valaki, ugyanis olyan hangosan kiabált, hogy szerintem fél utca megtudta rólam, hogy tegnap este lefeküdtem valakivel.
- Fejezd már be! - mondtam. Ekkor meghallottam a többiek ujjongását. Sose gondoltam volna, hogy ekkora nagy örömet tudok okozni nekik ezzel. Jót mosolyogtam rajtuk.
- Siess haza, szeretnénk hallani a részleteket! - tette le a telefont. Épp el akartam rakni, mikor rezegni kezdett. Egy szám volt a kijelzőn. Felvettem.
- Hallo!
- Szia Lou! - hallottam meg a számomra legszebb hangot. El se akartam hinni, hogy felhívott. De mégis hogyan? Annyira boldog voltam.
- Hogy van meg a számom?
- Míg aludtál felhívtam magam a tiédről! Sajnálom, a munka már csak ilyen, pedig ott akartam lenni melletted.
- Semmi baj...
- Van kedved találkozni? Fél óra múlva végzem.
- Persze, hol?
- Mivel ilyen szép az idő, így gondoltam sétálhatnánk a Hyde Parkban!
- Szuper akkor ott találkozunk! - tettük le a telefont, miután elköszöntünk. Szívemet boldogság töltötte el, a fellegekben jártam, minden színes volt körülöttem, az emberek csodálatosak voltak. A Világ megnyílt előttem. Nem sokára megérkeztem a parkhoz, de előtte szóltam a srácoknak, hogy változott a terv, aminek nagyon örültek. Azt mondák, majd legközelebb elmesélek mindent. Éppen átkeltem az úttesten, mikor valaki a nevemet kiáltotta. Semmi másra nem emlékszem csak egy nagy fékcsikorgásra, majd valaki rám vetette magát és együtt érkeztünk meg a kemény betonra.
- Istenem Lou! Jól vagy? Majdnem elütöttek, Te kis bolond! Most kaptalak meg erre már az első nap a szívbajt hozod rám! - simogatta meg arcom, szemeibe könny gyűlt.
- Jól vagyok, ne sírj! - mosolyogtam rá. - Ismét neked köszönhetem! Te vagy az Én hősöm! - mondtam és lágy csókot hintettem édes ajkaira...

2013. december 6., péntek

Sexy Boy! (+18)


Sziasztok!

Ismét megérkeztem egy új történettel! :D Címet nem tudtam kitalálni, így ez lett belőle! :D Remélem elnyeri tetszéseteket! :D Nagyon köszönöm a  +1 feliratkozót a több, mint 1400 oldalmegjelenítést! Wáóó! :D Ja és a tetszikeket is, innen látom, hogy elég sok olvasónak bejön amit írok és ez nagyon boldoggá tesz! :D  
A másik amit észrevettem (igaz, eddig csak 3 történet van!),  hogy a +18-ashoz több tetszik jött, mint a másik kettőhöz! :D (bár szerintem érthető miért! :P) Ez azt jelenti, hogy több ilyet szeretnétek? Kérlek írjátok meg, mert nekem az a fontos, hogy az olvasóim mit akarnak! :D 
Köszönöm előre is! :D
Ui: Hogy tetszik az új kinézet, gondoltam egy kicsit téliesítek! :D 
Jó olvasást! 

Dreamy Girl 




Louis

Kiszálltam a zuhanyzóból, derekam köré tekerve törölközőmet álltam meg a tükör előtt. Éppen fogamat mostam, mikor halk kopogás ütötte meg fülemet. Ki lehet ilyenkor? Kimentem a fogkefével a számba, közben ránéztem az órámra, 1:22-t mutatott. Kinyitottam az ajtót, Harry vigyorgó fejével találtam szembe magam. Végig vezette tekintetét rajtam.
- Hello Sexy Boy! - üdvözölt, még mindig fülig érő szájjal. Megforgattam szemeim, fejemmel intve mutattam neki, hogy jöjjön be. Becsuktam az ajtót, elindultam vissza a fürdőbe. Belenézve a tükörbe láttam, ahogy Hazza is bejött, és nekidőlve az ajtófélfának várta, hogy elkészüljek. Kiköptem a fogkrémet, öblögettem, majd megtöröltem a számat, ezután pedig felé fordultam.
- Mit szeretnél ilyen későn? - Kérdésemre egy kacér mosoly jelent meg arcán, amit nem értettem. 
- Nem tudtam aludni, gondoltam meglátogatlak, hátha fent vagy még.
- Akkor szerencséd volt! - mentem ki. Kivettem a szekrényemből egy alsót, meg egy pizsamát és felöltöztem. 
- Szóval. mit szeretnél? - néztem göndör barátomra, aki már az ágyam ült, nekidűlve az ágytámlának. 
- Semmit... csak... olyan rég beszéltünk már... hiányzik... - hajtotta le fejét.
- Nekem is...- egy sóhaj után folytattam -akkor itt az idő, hogy bepótoljuk! - mosolyogva helyet foglaltam vele szembe. Igaza volt, nagyon régen töltöttük együtt az estéket, régebben folyton nálam lógott, vagy Én nála és éjszakákon át beszélgettünk, néha tök felesleges dolgokról, mégis imádtam azokat a pillanatokat. Nem tudom mitől távolodtunk el, talán a Larry-s ügy miatt, ugyanis a modest megtiltotta, hogy nyilvános helyeken egymást ölelgessük vagy bármi félreérthető dolgot csináljunk. Alig lehettünk együtt, még az interjúkon is szétültettek bennünket. Ez nagyon fájt, mert imádtam vele lenni, mindenben megért, előtte nem kell megjátszanom magam, Ő úgy szeret, ahogy vagyok a sok hibáim ellenére is. 
- Tényleg szexi vagyok? - törtem meg a csendet, ugyanis nem hagyott nyugodni az üdvözlése. 
- Óóó, de még mennyire! Legszívesebben itt és most letámadnálak! - kacsintott rám, kacér mosollyal arcán. 
- Hülye! - erősen vállba ütöttem.
-Héé! Ez fájt! - simogatta meg ütésem helyét.
- Oh, szegénykém! Adjak rá puszit! - cuppogtam. Harry hirtelen felém mozdult és ledöntött az ágyra, majd ráült csípőmre. Elkezdett csikizni.
- Harry... Ne... hagyd... abba... - fuldokoltam a nevetéstől. Nem engedett, folytatta kínzásom. Könnyeim folytak a sok röhögéstől.
- Ne hagyjam abba? Rendben! 
- Azt... mondtam.... hagy abba! - sikítottam. Nagy megkönnyebbülésemre leállt. Levegő után kapkodva, feküdtem alatta. Következő mozdulata meglepett ugyanis nyakamhoz hajolt, teljes test nekem feszült. Fura érzés kerített hatalmába. 
- Remélem, tudod, hogy nagyon szeretlek! - suttogta fülembe. Meleg leheletet csiklandozta bőrömet, ami által libabőr futott végig testemen. Nem értettem, miért váltotta ki belőlem ezeket a dolgokat? Régen is hülyültünk ilyenekkel, most mégis más volt... 
- Én is szeretlek! - karoltam át, még jobban magamhoz szorítva. 
- Most viszont magamévá teszlek! - szemeim kikerekedtek. Mit csinál? Szívem szaporán kezdett dobogni. Mi a franc van velem? Beleharapott nyakamba, mire felszisszentem. 
- Mit... csinálsz? - sóhajtottam. Nem felelt, csak szívta tovább nyakamat. Nagyon jól esett amit csinált, beleborzongtam. 
- Most már az enyém vagy! - kuncogott elhajolva nyakamtól - Ja és szükséged lesz egy sálra.
- Basszus Harry! Ezért még kinyírlak! - próbáltam letolni magamról, de erősebb volt nálam, így nem sikerült.
- Jajj de félek! - sikongatott, mint egy halálra rémült kislány. Elröhögtem magam, egyszerűen nem tudtam rá haragudni. Leszállt rólam, Én pedig felültem. 
- Figyu Lou...itt aludhatok ma nálad? - nézett rám, gyönyörűen csillogó zöld szemeivel. Ki az aki ellen tudna állni ennek a nézésnek? Én nem...
- Persze, úgy is régen volt már, hogy összerugdostál álmodban! Szinte már hiányzott! - feküdtem be puha, meleg takaróm alá. Legnagyobb meglepetésemre Harry átkarolva, szorosan mögém feküdt. Kezét derekamon átvezetve hasamra helyezte. Olyan közel volt, hogy leheletet cirógatta bőrömet. 
 - Lou... holnap szabadnapunk lesz, eljössz velünk bulizni? - duruzsolta fülembe.
- Oké! Úgy is ránk fér egy kis szórakozás! - motyogtam magam elé, tudtam így is meghallja. Lassan ,Harry ölelő karjaiban álomba szenderedtem.


Reggel, mikor kinyitottam szemeim, hiányoltam Hazza érintését. Megfordultam, legnagyobb bánatomra nem feküdt mellettem. Kikeltem, rendbe szedtem magam, felöltöztem, ezután összeszedve a bandát elindultunk a városba körülnézni. Megebédeltünk, jókat nevetve egymás hülyeségein. 
- Lou, jó volt az éjszakád? - vigyorgott Zayn. Értetlenkedve néztem rá. A nyakam felé mutatott. Ohh basszus! El is felejtettem... Harry-re pillantottam, aki majd megfulladt a röhögéstől. Most mi a francot mondjak? Ez a szemét meg jót röhög, nem ám, hogy segítene... Úgy döntöttem, nem fogom elmondani az igazat, így is elég kínos.
- Csak egy csípés! - böktem ki, de szerintem nem hittek nekem, mégse faggattak tovább. Ezután Niall kezdett bele mondandójába, viszont nem tudtam odafigyelni, a tegnap éjszaka jutott eszembe. Harry tettei - hiába nem akartam bevallani magamnak - valamit megmozgattak bennem. Miért változott meg minden? Miért érzem ezeket? Gondolat menetemet, egy kéz szakította félbe, amely lágyan simogatta combomat. Lepillantottam, majd felnéztem Harry arcára. 
- Jól vagy? - tátogta. Nagyon nyelve bólintottam. 



Este nekikezdtünk készülődni. Elvégeztem a szokásos dolgaimat, majd kikerestem egy inget és egy farmert.
Belőttem a hajam, ezt követően pedig lementem a hallba, ahol meg lett beszélve a gyülekező. Mikor mindenki megjelent beszálltunk Harry autójába, majd elindultunk a parti helyszínére. Bent már nagy volt a nyüzsgés. Azonnal elindultam a pulthoz piáért. Leültem, kértem egy pohár fogalmam sincs mit, mert olyan neve volt, hogy nem tudtam megjegyezni egy másodpercre se. Lehörpintettem, nem volt rossz, aztán ittam még egyet. Kezdtem érezni, hogy felszabadulok. Elindultam a táncparketthez, elkezdtem táncolni a szám ritmusára. Nem vágytam senki társaságára, most nem volt kedvem csajozni, csak élvezni akartam az estét. Jó pár szám után szomjasan léptem a pulthoz. Éppen rendelni akartam, mikor egy ismerős illat csaptam meg orromat. Jobbra fordultam, Harry állt a pultnak támaszkodva. Látszott, hogy volt benne jó pár pohárral. Rám nézett fülig érő vigyorral. 
- Lou... igyál velem! - tolta felém a poharat, amit elfogadtam. Folytattuk, mígnem úgy éreztem nekem már ennyi elég volt. És Neki is.
- Harry! - mondtam hangosan füléhez hajolva. - Szerintem vissza kéne mennünk, eléggé el vagy ázva! 
- Nem... nem akarok menni, jó a buli... - Nem törődve azzal, hogy mit akar, átkaroltam derekánál és kivezettem. Jól esett végre kijönni a csendes éjszakába. Hagytam egy üzenetet Liam-nek, hogy visszamentünk a szállodába. 
- Hol a kulcs Haz?
- Őőő... a zsebembe... szedd ki. - vigyorogva tárta szét karját. Elé léptem, ekkor nekem dőlt, nyakamba hajtva fejét. Belenyúltam elülső zsebébe, majd a másikba is, de egyikbe se volt.
- A hátsóba... - súgta fülembe rekedtes hangján. Mivel teljes testével nekem dőlt, így kénytelen voltam átkarolva a hátsó zsebébe nyúlni. Felnyögött, mire lepetten húztam fel szemöldököm. 
- Ez az Lou... imádom, amikor a feszes fenekem fogdosod... beindulok tőle- kuncogott. Kivettem a kulcsot, besegítettem az autóba és elhajtottam a szállodáig. Leparkoltam, felvezettem a szobájába. Betessékeltem az ágyba, aztán indultam volna kifelé, de csuklómat elkapva visszarántott. Felnyögött, ahogy ráestem. 
- Hazza...
- Lou, maradj velem...
Leszállva róla melléfeküdtem. Elkezdett nyöszörögni, nem tudtam most mi baja van. 
- Ölelj át... szükségem van rád... - motyogta halkan. Szorosan hozzábújva átöleltem. Órákig nem tudtam elaludni, hallgattam halk, egyenletes szuszogását, néha egy-egy horkantást is hallatott, amin elmosolyogtam. Arcomat nyakéba fúrtam, lágy puszit nyomva bőrére. Óvatosan kiszedtem magam szorításából, majd kimásztam az ágyból. Visszamentem szobámba. Befeküdtem ágyamba, mire hiányérzetem támadt, vele akartam lenni, átkarolva hozzá bújni, reggel vele ébredni. Sajnos ezt nem lehet...
Hajnalban órám ébresztésére keltem. Nagy nehezen felkeltem, összepakoltam, elkészültem, ugyanis a következő koncertre indultunk. A turné busznál gyülekeztünk, bepakoltunk aztán felszálltunk. Iszonyat fáradt voltam, ezért amint leültem a kanapéra, elaludtam.
- Lou ébredj... - kinyitottam szemeim. Harry állt előttem. 
- Megérkeztünk? - néztem ki az ablakon álmos fejjel. 
- Nem, csak pihenőre, hogy friss levegőt szívjunk! Gyere! - nyújtotta kezét mosolyogva. Elfogadtam, és felhúzott a kanapéról. Kimentünk, jól esett egy kicsit kinyújtóztatni a lábaimat a friss levegőn. Harry hirtelen megragadta kezem elhúzva egy épület mögé. Kérdőn néztem rá, mikor falnak döntve elém állt. Alig volt köztünk pár centi távolság. Ez teljesen kikészített, szívem hevesen kezdett verni, gyomrom görcsbe rándult. Felnéztem szemeibe. 
- Mi a baj, Lou?
- Semmi... csak fáradt vagyok. - hazudtam.
- Látom, hogy valami nincs rendben, nem vagyok hülye! Már egy jó ideje ismerlek, tudom, hogy mikor hazudsz! Tegnap valami rosszat mondtam, vagy mi történt? - mondta idegesen. Ez azt jelenti, hogy nem emlékszik semmire az éjszakát illetően. 
- Nem, nem mondtál semmi rosszat, hazahoztalak aztán elaludtál! Ennyire részeg voltál, hogy nem emlékszel semmire?
- Biztos?? Nem hazudsz??
- Nem  hazudok...
- Tudod, hogy szeretlek! Ha szomorú vagy azt nem szeretem, mert az Én szívem is megfájdul. - mondta szomorkás hangon. Megöleltem, magamba szívtam illatát, ami megbolondított. Nyakába pusziltam, mire halkan felsóhajtott. 
- Én is szeretlek... - suttogtam, csak az volt a baj, hogy sokkal jobban, mint ahogy azt Ő gondolná. Hátamat simogatta, amitől kirázott a hideg. Éreztem, ha most nem állok le akkor olyat csinálok, amivel mindent elrontok. 
- Szerintem.. mennünk kellene... nehogy itt hagyjanak minket. Elengedtük egymást, ezután szótlanul indultunk vissza a buszhoz. Azonnal bementem a háló fülkébe, hogy végre egyedül lehessek. Lefeküdtem, és elaludtam.


Mikor odaértünk, rögtön készülődtünk a koncertre. Minden rendben ment, a rajongók rendesek voltak. Kiosztottunk pár autó grammot, fényképezkedtünk velük, majd indultunk a hotelbe, ahova erre a hétre szálltunk meg. Két szabadnapunk van aztán újabb koncert. Kicsit fárasztó a turné, de megéri, sose gondoltam volna, hogy ennyi helyre elfogok jutni egyszer. A rajongókról nem is beszélve, annyi szeretet kapunk Tőlük, ami jó érzéssel tölt el bennünket.
Másnap lustultunk egy kicsit, aztán felfedeztük a várost. Persze itt is megállított egy-két rajongó. A testőrök engedték, hogy kiosszunk pár aláírást, meg persze fényképet is. Tovább sétáltunk elköszönve a lányoktól.
- Este jössz velem bulizni? - karolta át derekam Harry. Még ha csak ruhán keresztül is, de érintésére felforrósodott bőröm.
- Bocsi, de most nem... -semmi kedvem nem volt vele menni, ugyanis féltem a következményektől.
- Ne csináld már, Lou! - Légyszi, könyörgöm, kérlek.- az utolsó szót még vagy ötször elismételte. Nem mondhatok igen, nem lehet! Nem tehetem! Nem és Nem!
- Ha nem jössz... akkor megkeserítem a buszon töltött napjaidat! - vigyorgott gonoszul.
- Fenyegetsz?? Szép vagy...
- Na??
- Rendben, elmegyek! De.. - folytattam volna, de Harry nem hagyta.
- Imádlak! - nyomott egy puszit hajamba - és nincs semmi de! Bulizunk ezerrel! - majd hozzátette - 21:00-kor a szobád előtt várlak. Ment mindenki a saját szobája felé, ugyanis időközben visszaérkeztünk a szállodánkba.


 Este készülődtem a buliba, mikor valaki kopogott. 
- Gyere be! - ordítottam.
- Hello Lou! - köszönt Liam.
- Hello! Mi járatban? - kíváncsiskodtam.
- Igazából azt akartam kérdezni, hogy minden rendbe van kőzetetek? Olyan furán viselkedsz Harry közelében... - ettől féltem. Ideges lettem, az a baj, hogy még Én se tudom, hogy miért, vagyis sejtem, de az nem lehet... Azt nem szabad...
- Jól elvagyunk, nincs semmi baj, most is együtt megyünk bulizni! - villantottam egy műmosolyt felé. Tudtam, hogy nem veszi be, mégse faggatott tovább, csak bólintott. Szerencsémre...  Ezután mindenféléről elcsevegtünk, de nem sokáig, mert készülnöm kellett. Miután Liam elment, letussoltam, hajat mostam és fogat mostam. És megint kopogtak. 
- Gyere be! - makogtam fogkrémmel a számban.
- Sexy Boy! Mehetünk? - kacsintott rám. Befejeztem az előbbi cselekvésem.
- Gyorsan felkapok valamit, aztán mehetünk. - siettem ki. Felöltöztem, elindultunk gyalog, mert a közelben volt a szórakozóhely. Belépve a zsúfolt bárpulthoz indultunk. Harry előre tört, két pohár löttyöt nyomott kezembe. Ő is kettőt vette kezébe és lehörpintette. Én is lenyomtam, nem is volt rossz. Egy pár pohárral megittunk, már éreztem hatását. Egyből felszabadultabb lettem, elkaptam Harry-t, a táncparkett felé húztam. Magamhoz szorítva, egymáshoz simulva táncoltunk a jobbnál jobb számokra. Élveztem, ahogy testünk egymásnak simul, ágyékunk összedörzsölődött egy- két mozdulatnál, mire halkan felnyögtem. Ekkor nem bírtam tovább. Akartam Őt! Itt és most! De nem lehet, ezért közel hajoltam füléhez.
- Folytassuk a szállodába! - suttogtam, belenyalva fülébe. Harry csak bólintott egyet. Megfogtam karját és a kijárat felé húztam. Sietve tettük meg az utat a hotelig. A liftbe beszállva nem bírtam tovább, ahogy becsukódott az ajtó Harry-t nekilöktem a falnak, szemeibe néztem. Hol a számra, hol a szemeimre kapkodta tekintetét. Nyomtam egy puszit szájára, el akartam húzódni, de Harry beletúrva hajamba rántott magához. Száját az enyémre tapasztotta, vadul faltuk egymást. El se akartam hinni, hogy ez megtörténik, hogy itt vagyok vele és smárolunk. Beleharaptam alsó ajkába, kicsit meghúzva, mire felsóhajtott. Az ajtó kinyílt, sietve kikaptam a kulcsom, kinyitottam az ajtót. Betessékeltem, mikor már bent voltunk becsuktam az ajtót és ismét csodás ajkait vettem birtokba. Az ágy felé toltam, mellkasánál meglökve terítettem el az ágyon. Lekaptam felsőmet, majd fölé másztam. Gyorsan levettem róla is a felsőjét. Nyakától kezdve, lefelé haladva nyaltam, csókoltam és harapdáltam minden egyes négyzet centiméterét testének. Visszatérve nyakára megkerestem érzékeny pontját és ott megszívtam. Megborzongott, hangos nyögéssel válaszolt tettemre. Miközben még mindig szívtam, kezemmel rámarkoltam duzzadó nadrágrája. Belenyögött fülembe, amitől libabőrös lettem. Kezeit hátamra simította, lefelé haladva fenekemre vezette, jól belemarkolt, mire belenyögtem nyakába. Felemelkedtem, arcát figyeltem. Levegő után kapkodott, szemei a vágytól csillogtak, annyira tökélete volt. Nagyon akartam Őt, és most itt van, alattam vonaglik érintéseimre. Féltem, hogy ez csak egy álom...
- Lou! Ne gondolkozz már! Csak csináld! - szuszogott. Kikapcsoltam övét, alsójával együtt lehúztam. Beharapva számat mértem végig egész testét. Lehúztam magamról is a utolsó ruhadarabokat és visszamásztam rá. Kezeimmel kényeztetni kezdtem merev férfiasságát. Hátra hajtott fejjel nyögdécselt érintésemre. Fel- le mozgattam kezeim, egyre gyorsítva a tempón. Harry is megmarkolta büszkeségem és felvette a ritmust, amivel az őrületbe kergetett. Nyögésink egybefolytak, nagyon közel voltam, ezért elvettem kezemet róla és az övét is rólam. Felmordult. 
- Nem így akarok elmenni... - lihegtem.
- Van óvszered? Mert ha nincs nálam találsz a farmeromba, csak siess már! - mondta. Megkerestem nadrágját, kiszedtem az említett tárgyat. Visszamásztam, lábai közé helyezve testem. 
- Biztos akarod? - kérdeztem félve. 
- Igen! csináld már! - derekamnál fogva magához húzott, vadul megcsókolt. 
- De... de... fájni fog.... - hebegtem szájába.
- Lou! Én már voltam férfival, ugye tudod? Meséltem már... nekem már annyira nem fog fájni... csak csináld már, ne aggódj eddig is túl éltem! - nyomott egy csókot ajkamra. Tudtam, hogy volt már pasival, de akkor is féltettem. Felhúztam magamra a gumit, majd megnyálaztam ujjaimat és a bejáratához vezettem. Benedvesítettem. Lehajoltam, újabb csókba forrtunk össze, miközben óvatosan belé vezettem magam. Fájdalmasan belenyögött számba. Nem mozdultam, vártam, hogy enyhüljön. Összeszorított szemeit, majd a takarót szorongatta. 
- Mehet! Csak lassan... - Kérésének eleget téve, óvatosan mélyebbre toltam magam. Amikor már teljesen benne voltam, elkezdtem lassan mozogni. Harry halkan, még mindig fájdalmasan nyögdécselt alattam, próbálta visszafogni magát. Gyorsítottam kicsit a tempón. 
- Istenem! Lou! Gyorsabban! - nyögte ki a szavakat. Felgyorsítottam. Lehajoltam ajkaira, vadul csókoltuk egymást. Egyik kezével hajamba túrt, a másikkal hátamat simogatta, kicsit megkarcolva körmével. Egymás szájába nyögtünk, egyre hangosabban. A szoba tőlünk zengett. Mozgásom egyre gyorsabbá vált, kapkodva vettük a levegőt, minden egyes lökésemre nyögött egyet. Éreztem, hogy közel vagyok, ezért rámarkoltam Harry merevedésére és elkezdtem fel-le mozgatni rajta kezem. Mindketten nagyon közel voltunk. Izmaim megfeszültek, ahogy az Övé is, farka remegni kezdett kezeim között. Hangos, mély nyögéssel elélvezett. Testemet forróság öntötte el, megremegtem és hangos nyögéssel Én is elélveztem. Kihúztam magam belőle, majd rádőltem mellkasára. Hallgattam szívverését, ami fokozatosan kezdett visszaállni normál tempójába, a légzésével együtt. Kezemmel mellkasát simogattam. Sose gondoltam volna, hogy ez meg fog történni. Nem akartam, hogy vége legyen, Én azt akartam, hogy együtt legyünk, de azt nem tudtam, hogy Ő mit akar. - Szeretlek! - nyúlt állam alá, magához húzva egy csókra. 
- Mindig is éreztem irántad valamit, de nem tudtam hova tenni! Most már tudom, rád vártam! Az az este óta, hogy bekopogtam a szobádba téged akartalak! - csókolt meg ismét.
- Én is szeretlek! El se tudod hinni, hogy mennyire! - suttogtam szájába, újra rátapadtam ajkaira. Ő is szeret, hihetetlen! A fellegekben éreztem magam, imádtam Őt és vele akartam maradni az idők végezetéig!
- Akkor megpróbálj együtt? - kérdezte fülig érő mosollyal. 
- Igen! - tapadtam rá édes, puha ajkaira.
Bár tudom, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, mivel egy híres banda tagjai vagyunk, de Mi itt vagyunk egymásnak és kitartunk egymás mellett. Harcolni fogunk egymásért, nem hagyjuk, hogy bárki is közénk álljon. Egy igaz szerelem kibír mindent...