First kiss

Sziasztok!

Megérkeztem a következő one-shot történettel! :D Remélem elnyeri tetszéseteket! :D

Köszönöm a feliratkozókat, a kommenteket és a több, mint 900 oldalmegjelenítést! :D Meg persze a sok tetsziket! :D 

Jó olvasást!

Dreamy Girl  =)

Louis

Megálltam, a számomra már oly régóta ismert ajtó előtt. Bekopogtam és vártam.

Harry édeanyja, Anna nyitott ajtót mosolyogva. 

- Szia Louis! Gyere be! - mondta, szélesre tárva az ajtót.

- Jó napot! Harry?

- Még énekkaron van, nemsokára hazaér, addig nyugodtan felmehetsz a szobájába. - mosolygott kedvesen.

- Köszönöm, akkor fent megvárom. 

- Esetleg kérsz valami üdítőt vagy harapni valót? - szólt utánam.

- Köszönöm, nem kérek. - indultam fel a lépcsőn. Beléptem szobájába, aminek minden egyes szegletét ismerem már, nagyon sokat járok hozzá. Ő legjobb barátom és mindent együtt csinálunk. Rádőltem ágyára, majd pár percen belül el is nyomott az álom.

- Ébresztő!! - ugrott rám valaki.

- ÁÚ! Szállj le rólam, agyon nyomsz Te hájas! 

- Micsoda? Rendben, Te akartad, ha harc hát legyen harc! - mondta, nekiállva csikizni, ezt utáltam mert szörnyen csiklandós vagyok.

- Ne, Hazza! - fuldokoltam a nevetéstől.

- Csak akkor engedlek el, ha azt mondod, hogy szeretsz és bocsánatot kérsz ,amiért ledagiztál! 

- Akkor... hagyd abba... mert.... így... nem tudom... elmondani... - fuldokoltam a röhögéstől.

Elemelte kezeit, majd nagy levegőt véve nekiálltam mondandómnak.

- Mit óhajt még Királyom, ne nyaljam fényes a .... - nem bírtam befejezni, mert újra belekezdett kínzásomba.

- Jó... rendben... szeretlek és bocsáss meg....

- Nem hallottam rendesen. - mondta abbahagyva csikizésem.

- SZERETLEK ÉS BOCSÁSS MEG!! - kiáltottam hangosan, mire rátapasztotta kezeit a számra.

- Halkabban Te idióta! - csitított.

- Mi van, félsz, hogy mindenki megtudja, hogy belém vagy esve? - kuncogtam alatta. 

- Ha ha ha, humorzsák! - szélt le rólam, majd leült az ággyal szembeni babzsákra. Felültem, hátamat nekidöntve az ágytámlának. 

- Milyen volt a suli? - érdeklődtem.

- Uncsi, uncsi és uncsi... Viszont - csillantak fel szemei - az énektanár azt mondta, hogy nagyon jó hangom van. 

- Ennek örülök, bár kis korod óta ismerlek, mégse hallottalak még énekelni...- görbítettem le számat.

-Nem szeretek mások előtt szerepelni... - szégyellte el magát. Ilyenkor olyan aranyos volt. 

- Amúgy azért jöttem, mert kéne egy kis segítség vagy tanács.

- Tőlem? Te vagy az idősebb! - lepődött meg kijelentésemen.

- De az semmit se jelent, azok csak számok! Szóval segítesz? 

- Érted bármit! - mosolygott.

- Emlékszel Emily-re? - bólogatott - el akarom hívni randizni, de nem merem, mert... még sose csókolóztam és ez gáz. 

- Dehogy is az, még Én se! - jelentette ki, mint aki büszke rá.

- Jó, de Te 16 vagy Én 18! - szomorodtam el.

- Ez nem baj, nincs meghatározva, hogy kinek mikor kell túlesnie rajta! Ne foglalkozz ilyenekkel! Másrészt meg nem értem, hogy miért nem tapadnak rád a csajok, hiszen kedves, okos és jóképű vagy!! 

- Ohh, Köszi! Mégse kellek senkinek... - hajtottam le fejem.

- Ha lány lennék, már rég letepertek volna! - nevetett.

- Ez kedves! De térjünk a lényegre, mert még nem mondtam el mit is szeretnék... - vettem egy nagy levegőt mondandóm végére érve és folytattam.

- Szóval... - vakartam meg tarkómat - azt szeretném... hogy csókolj meg... - böktem ki végre göndör barátomra nézve.

Harry kikerekedett szemekkel, tátott szájjal és lefagyott arccal figyelt engem.

- Micsoda? Ez...ez..ez most komoly? Én se tudok csókolózni! Nem olyannal kéne aki már tapasztalt? Meg hát pasik vagyunk...

- Ugyan már Haz, régóta ismerjük egymást! Kérlek... - néztem rá könyörgő szemekkel. 

- Nem tudom, ezen még gondolkodnom kell.

- Rendben! 

- Most viszont segíthetnél a matekban, mert 2-est kaptam. - jelentette ki szomorkásan.

- Hogyhogy? Amikor itthon tanulsz velem akkor minden sikerül, legközelebb beülök a dolgozatra!

- Na akkor fogjunk neki! - ütögettem meg az ágyat mellettem, jelezve, hogy jöjjön ide. 

Nekiláttunk a házinak, segítettem különböző feladatokat megoldani. Mikor ezzel végeztünk még egy kicsit beszélgettünk jelentétkelen dolgokról, aztán elköszöntem.

Harry 

Miután Lou elment, leültem a nappaliba bekapcsolva a tv-t, csakhogy nem kötötte le a figyelmem, ugyanis Lou szavai jártak a fejemben. Annyi lány van akit megkaphatna, mégis inkább engem választott az első csókjához. 

- Mi a baj kicsim? - jött be anya.

- Semmi, minden rendben... csak.. csak valaki kért egy szívességet és nem tudom, hogy teljesítsem e! 

- Miért? Mit kért? - ült le mellém.

- Nem mondhatom el, sajnálom... - szorosan átöleltem.

- Rendben! Ha mégis úgy érzed, hogy el akarod mondani vagy segítséget akarsz akkor rám számíthatsz! - puszilt bele hajamba.

- Tudom! Szeretlek, de ezt egyedül kell megoldanom! - álltam fel a kanapéról, egy puszit nyomva anya arcára. Jó éjszakát kívántam neki. 

- Én is Szeretlek! Jó éjt! - mosolygott rám.

Felmentem, elvégeztem lefekvés előtti teendőim, majd behuppantam puha, meleg ágyikómba. Agyam kattogott, nem tudtam mi tévő legyek. Mi lesz, ha megteszem és utána minden megváltozik köztünk. Ha rámegy a barátságunk Én belehalok.

Telefonom pittyegése hangjára figyeltem fel. Elővettem, sms jött:

Szép álmokat Hazza! Szeretlek! 

Lou

Mosolyogva olvastam. Visszaírtam neki, aztán lefeküdtem aludni.

Boldogan ébredtem fel, mert ma péntek van. A suli megint uncsi volt, viszont a matek dogám 4-es lett. Délután felivott, Lou, hogy szombaton menjünk el moziba, mert valami jó filmet játszanak. Rögtön belementem, még jobban várva a hétvégét. A mai nap csak úgy eltelt, semmi érdekes nem volt, punnyadtam egész délután. 

Másnap izgatottan készültem el, Lou-t várva. 

- Mikor jöttök haza? - kérdezte anya.

- Fél 9-re itthon leszünk! Ja és Louis itt aludhat? - kérdeztem vigyorogva.

- Persze, tudod, hogy szívesen látjuk, már olyan mint egy családtag! - nyomott egy puszit arcomra.

Kopogtak, mire az ajtó felé indultam.

- Megyek! Szia!- ordítottam anyának.

- Jó szórakozást! 

- Köszi, meglesz!

Felhúztam kabátom és kimentem Louis-hoz.

- Hello! Mehetünk! - mondtam.

- Hali! Siessünk, ne hogy lekéssük. 

Sétálva úgy 20 perc alatt odaértünk. Megvettük a jegyeket, popcornt és a colát. A Tűzgyűrűt nézzük meg, tudtam meg Lou-tól. Fogalmam se volt róla, hogy az milyen film.

2 órával később megindultunk hazafelé. 

- Wáo, ez valami fantasztikus volt! Azok a szörnyek nagyon tetszettek! Köszi, hogy elhívtál!- öleltem át.

- Ugye? Fantasztikus volt a látványvilága! Ez csak természetes, hisz a legjobb barátom vagy! - ölelt vissza.

A további utat csendben tettük meg. Mikor hazaértünk ledobtuk cipőinket meg kabátunkat.

A konyha pulton egy cetli várt anya írásával:

Elmentem Jenniferék-hez, későn érek haza! Gemma még nem jön haza majd csak holnap! Kaja a hűtőben, ha éhesek lesztek!

Puszi 

- Miénk a ház!!! - kiáltottam el magam. 

Louis csak röhögött mellettem. Feltrappoltunk a szobámba. 

- Nézd! - lengettem meg szemei előtt a matek dogám.

- Ezaz! Ügyes vagy Haz, tudtam én hogy zseni vagy! - kócolta össze hajam.

- Na nee, hagyd abba! - nyavalyogtam.

- Mi a válaszod?? - kérdezte, mire gyomrom görcsbe rándult.

Fogalmam sincs mit tegyek, a szívem igent mond, az agyam meg nemet. 

- Nem tudom Lou, félek... ez elrontaná a barátságunkat... 

- Ígérem hogy nem! Ez csak egy csók, semmi több! Kérlek Hazza! - könyörgött.

- Rendben! - már akkor megbántam mikor kimondtam. Louis arca felderült, én pedig ideges lettem. 

Louis közelebb lépett hozzám. Szívem a toromba dobogott, nagyot nyeltem. Hol szemeibe, hol ajkaira pillantottam, zavarban voltam, nem tudtam mit csináljak. 

- Nyugi Hazza! - nyugtatott, látva idegességem.

Egyre közelebb hajolt, pár centi választott el minket egymástól. Szemeim becsuktam, mikor megéreztem ajkait, ahogy puszit nyomott az enyéimre. Gyors volt, szinte fel se fogtam. Kinyitva szemeim az övéibe néztem. Nem szólt semmit, csak újra cselekedett. Ajkait az enyémekre tapasztotta, szétnyitottam a számat bejutást engedve neki. Bedugva nyelvét felfedező útra indult, gyengéden masszírozta nyelvével az enyémet. Egyre bátrabban  faltuk egymást. A kezemmel hajába túrtam, a másikkal pedig derekát megfogva magamhoz húztam, mire ágyékunk összeért. Halk sóhajt hallattunk mindketten. Louis hátamat simogatva csókolt tovább. Eltávolodtunk egy kicsit, a levegőhiány miatt, de hamar újra egymásra találtak ajkaink. Louis-t csípőjénél megragadva húztam az ágy felé. Ledőltem Ő pedig fölém mászott, két lábát az oldalamra helyezve ült rá csípőmre. Beharapott ajkakkal nézett végig rajtam. Feltornáztam magam félig ülő helyzetbe és nyakánál fogva magamhoz húztam. Érezni akartam ajkait, újra és újra. Vadul csókoltam, kezemmel pulóvere alá nyúltam, felfedezve izmos testét. Belenyögött a számba, mire megremegtem. Többet és többet akartam, nem gondolva a következményekre. Megremegtem érintésére, amely a dudorodó gatyámra tévedt. Egy hangosabb nyögés tört ki ajkaim közül. 

- Hali fiúk! - hallottam meg Gemma ordítását. Letoltam magamról Louis-t, szapora légzésemet próbáltam nyugalomba hozni. Magam elé raktam egy párnát takargatva merevedésem. 

- Bejöhetek fiúk? - kérdezte az ajtón kívülről.

- Gyere! 

Óvatosan kinyitva az ajtót bekukucskált.

- Szia Lou! - köszönt a mellettem ülőtől.

- Hello! 

- Mit műveltek? - kérdezte érdeklődve.

- Semmit!!! - vágtuk rá egyszerre. Egy kicsit se volt gyanús. 

- Aham, és higgyem is el! Két kamasz, egy szobában szülők nélkül. - vigyorgott - Lou meg ne rontsd a tesómat, még csak 16! - folytatta röhögve.

- Kapd be Gem! - dobtam felé a párnát.

- Nem talált! Na nem zavarok tovább, csak aztán halkan fiúkák! - kacsintott ránk majd kiment.

A fejem égett, nem tudtam mit mondjak. Csak ültünk néma csendben.  Ajkaimon Louis csókjától égett, vágytam érintésére, a testem lángolt, ahogy belegondoltam mit tettünk. Mégis élveztem minden egyes pillanatát...

- Szerintem... aludjunk! - szólalt meg Lou.

Elballagtam a villany kapcsolóig, majd lekapcsoltam és visszamásztam az ágyba. Hosszas forgolódás után elnyomott az álom...

2 hónappal később

Harry

Louis tévedett. Az első csókunk óta minden megváltozott. Alig megyünk el valahova együtt, ha netalántán mégis, akkor meg olyanok vagyunk, mint két idegen. Nem tudjuk elengedni magunkat egymás társaságában. Azóta is gyűlölöm magam, amiért belementem a csókba. Ezeken agyalva indultam haza felé, cipelve a festéshez összevásárolt eszközöket. Beléptem a házba, levettem cipőmet.
- Biztos meg leszel? aggódott anya.
- Nem lesz semmi bajom, csak a szobámat festem.
- Louis is jön?
- Igen, csak... még ... el kell intéznie pár dolgot! - hazudtam megnyugtatva anyut.
- Rendben, akkor Én megyek is! Légy jó! - nyomott egy nagy puszit arcomra.
- Oké, Te is! Szia!
Felkaptam az ecsetet, a hengert  és felmentem a már előkészített szobámba. Mindent letakartam, becsomagoltam már csak ki kell festeni. Átöltöztem itthoni ruhába, majd leülve a lefedett padlóra álltam neki a színek kikeverésének. Nem tudom eldönteni, hogy milyenre fessem.
- Szép vagy, nélkülem akartál nekikezdeni? - hallottam meg az ismerős hangot.
- Azt hittem nem akarsz velem lenni... - néztem fel rá szomorúan.
- Ez hülyeség! Én csak... - akadt el mondatában.
Felálltam, lassan felé sétáltam. Megálltam előtte és kiböktem.
- Szeretek Lou! - láttam szemeiben az értetlenséget. Nem tudta, hogy most komolyan mondom, vagy csak viccelődök. Közelebb léptem hozzá és megcsókoltam, Így tudatva vele, hogy amit mondtam az előbb azt komolyan gondoltam.
- Én is Szeretlek Hazza! - suttogta ajkaimra. Eltávolodtam, mert tudtam, ha ezt folytatjuk sose lesz kész a festés.
- Segítenél? Nem tudom milyen színt válasszak. Bólogatott, majd leült a kikevert színek mellé. Én is helyet foglaltam. Belenyúlt a bordó színbe, mire összevontam szemöldököm. Felém fordul és arcomra kente.
- Héé! - kiabáltam.
- Megnézem, hogy melyik szín áll neked a legjobban! - most a zöld színbe nyúlt bele, melyet szintén szétkent arcomon.
- Ha harc hát legyen harc! - kiáltottam belenyúlva a kék színbe és Lou orrára, aztán felsőjébe, majd nyakára kentem. Ezt addig folytattuk mígnem minden gyönyörű színes lett csak a fal nem.
Lou rám vette magát, ledöntve a hátamra. Gyönyörű kék szemeibe nézte, amik elkápráztattak. Hajába túrva húztam közel magamhoz. Vadul rátapadtam szájára. Lou játékosan beleharapott alsó ajkamba, amit nagyon élveztem. Kezeimet hátra vezettem, lefelé haladva fenekébe markoltam, mire halkan felnyögött. Lerángattam róla felsőjét, felfedve ezzel izmos testét. Ujjaimmal végig simítottam mellkasán, lefelé haladtam, majd hasához érve megálltam.
- Mi a baj? - lihegte.
- Semmi... vagyis... félek.. - makogtam.
- Ha még nem vagy kész rá, akkor nem erőltetem!
- Szeretném, de nem most, ez túl gyors!
Louis megcsókolt, ezután felállt rólam és kezét nyújtva engem is felhúzott.
- Na, akkor milyen színű lesz? - kérdezte.
- Zöld! - döntöttem el végre - Várj, kell még bele egy hozzávaló, hogy kicsivel sötétebb legyen. Mindjárt jövök! - szaladtam le. Gyorsan megkerestem, aztán sietve vissza mentem.
- Na itt... - álltam meg az ajtóban - Mit csinálsz? - láttam, hogy valamit alkot. Odamentem, letelepedtem félig fekvő helyzetbe és figyeltem tevékenységét.
Lou + Hazza ez volt a falamra festve. Majd egy szívecskét is hozzá tett.
- Ezt a részt nem festjük le! Bár az ágyam így is eltakarja...
- Nem baj! Mi tudjuk, hogy itt van, és csak ez számít!! - nézett rám csillogó szemekkel. Közelebb hajoltam arcához, lágy csókot hintve ajkaira.
Most már tudtam, hogy életem legjobb döntése volt, mikor engedtem Lou kérésének, ami által elcsattant a tökéletes első csókunk...

Forever

Sziasztok!

Köszönöm a kommenteket, a tetszikeket és a feliratkozókat! :D A visszajelzésekből, úgy vettem észre, hogy tetszik amit írok, amiért nagyon hálás vagyok! :3

Ezért meg is hoztam a következő történetemet, remélem tetszik! :3

Ha minden igaz akkor hetente lesz 1 történet, ez sok mindentől függ, de próbálom betartani! :D

Jó olvasást! 

Dreamy Girl =)

- Harry! Harry! Gyere már! - ordibált Zayn. 

- Mi van már? - indultam meg az emeletre a hang irányába. Ott toporgott a szobám ajtaja előtt.

- Mi kéne? - vontam fel szemöldököm kérdően.

- Kölcsön tudnál adni egy fekete inget, ugyanis az összes ingem a szennyesbe van és elfejtettem kimosni! - hadarta el egy szuszra.

Nagyot sóhajtva indultam be a szekrényemhez. Kicsit furcsálltam, hogy Tőlem kéri, de nem volt kedvem kérdezősködni, így is volt elég bajom. 

Kutakodtam ruháim között, keresve a megfelelő ruhadarabot, mikor meghallottam a számomra legédesebb hangot a világon. Gyomrom mégis összerándult, ahogy eszembe jutott a 3 héttel ezelőtti veszekedésünk. 

- Ne már, hagyjatok!! Engedjetek el!! - ordított. 

Az ajtó felé fordultam, megláttam Őt. A fiúk nagy erővel lökték be a szobámba. Meg se tudtam mozdulni, csak figyeltem ténykedésüket. Becsukták az ajtót, majd hallottam a zárat kattanni. Remek, már csak ez hiányzott. 

- Fiúk! Ne csináljátok! - dörömbölt Louis.

- Szóval - mondta Liam az ajtó túlsó oldaláról - addig nem lesztek kiengedve míg meg nem beszélitek a dolgaitokat. Elegünk van már abból, hogy három hete nem szóltok egymáshoz, meg hozzánk se, olyanok vagytok mint a zombik, bár, néha úgy érzem még Ők is jobb társaság lennének. Jó szórakozást Srácok! - fejezte be a mondani valóját.

- Aztán óvatosan, nehogy valamelyikőtök megsérüljön, mert már elég rég csináltátok, szóval csak finoman! - röhögött Zayn.

- Kapd be Zayn!! - mondtuk egyszerre Louisval. Egymásra néztünk, ilyenkor jókat nevettünk ezen, de ez most elmaradt.
- Jó beszélgetést meg miegymást! - mondta Niall.
- Ne szórakozzatok, kinyírom mindegyikőtöket, ha kiszabadulok innen! - mondta még mindig dühösen barátom.
Nem jött semmi válasz, gondolom itt hagytak minket. Szuper lesz, pont erre van szükségem, egy szobában vele, amikor alig bírtuk ki így is egymás mellett ezt a három hosszú hetet.
Louis homlokát az ajtónak döntve állt, még mindig veregetve azt.
- Utállak...- dünnyögte halkan. Ez az egy szó szívemig hatolt, mintha belém döftek volna egy kést. Összetörtem, fájt ezt hallani az Ő szájából.
- Miért mondod ezt? Nem adtam rá okot, hogy utálj... - ültem le keserűen ágyam szélére. Tudom mire gondolt, de ez nem elég ok arra, hogy ezt a szót használja. Ekkor végre felém fordult, láttam a szemében a dühöt, a csalódottságot, a fájdalmat.
- Nem tudod, ja hogyne, csinálj úgy mintha fogalmad se lenne semmiről! Elegem van már ebből, folyton csajozol, mindig más lánnyal flörtölsz, holott tudod jól, hogy Én is ott vagyok és ez nekem rohadtul fáj!!! És ne mond megint azt, hogy azért csinálod, mert muszáj, mert ezt parancsolták, hogy ki ne derüljön az, hogy Larry valós!!! Láttam rajtad, hogy élvezted a múltkori bulit is, simán felmentél volna azzal a hülye libával szobára, csak sajnos Én is ott voltam!! - ordibált kikelve magából.
- Pontosan azért csinálom, számtalanszor elmondtam már Neked, mégse elégszer!!! Egyáltalán nem élvezem, hogy mondhatsz ilyet?? Legszívesebben szétkürtölném a  Világnak, hogy együtt vagyunk, hogy Te csak az enyém vagy és senki másé!! De nem tehetem!!! Ja és szerinted nekem hogy esik az, amikor meglátok Eleanorról és Rólad egy képet, ahol mindenki előtt smároltok, ölelkeztek vagy fogjátok egymás kezét?? Ezen nem gondolkodtál?? Ugyan hogyan is tetted volna, hiszen csak magadra tudsz gondolni!! - üvöltöttem, tudtam, hogy nem szabadnak ilyeneket a fejéhez vágnom, mégse bírtam magamban tartani.
Nagy levegőt vettem mígnem sikerült egy kicsit lenyugodnom. Louis az ajtónál állt még mindig, könnyeit törölgetve pulóverébe.
- Senki nem kért arra, hogy csajozz!! Senki se, de Te mégis megteszed, folyton azokon a hülye picsákon lógsz!!  Elegem van ebből, nem tudok tovább így élni!!! - kiabált elcsukló hangon.
- Te vagy az aki nem akarja felvállalni, csak még magadnak se mered ezt beismerni!! Megint ott tartunk, hogy Én vagyok a hibás! Nem engeded hogy hozzád érjek, bárhol is vagyunk, mert jajj meglátják, meg mit fognak szólni!! Fog már fel, hogy ez nem helyes, először magadban tisztázd le, hogy mit akarsz és ne engem hibáztass ezért!!! - dühösen köptem szavaimat. Vártam egy kicsit, hogy lenyugodjak ,majd folytattam.
- Én bármikor felvállalnám azt, hogy együtt vagyunk, de a fiúk miatt nem akarom, mert ez nem csak kettőnkről szól, hanem ötünkről! Imádnak énekelni, ahogy Mi is, nem akarom tönkre tenni az életüket! Mi öten vagyunk jók, mindent együtt értünk el...- folytattam volna tovább, de Louis közbeszólt.
- Akkor hagyjuk az egészet! Fejezzük be, szakítsunk és hagyjuk egymást tovább élni! Mindketten keresünk valaki mást és ennyi, mert mi úgy se lehetünk együtt e miatt, az meg nem egészséges, hogy folyton veszekszünk... - hajtotta le a fejét. Tudtam, hogy Ő se gondolja komolyan, mégis kimondta. Fájt, a szívem darabokra hullott, nem tudom mással elképzelni a jövőmet, csak vele. Kimondtam azt amit nem szabadott volna, az agyam ezt találta helyesnek.
- Ha így érzed akkor így lesz a legjobb... amint kilépünk ezen az ajtón nem vagyunk egymásnak más csak bandatárs! Nehéz lesz, de egyszer majd elfelejtjük a másikat, mert semmi se tart örökké... - álltam fel, könnyeimmel küszködve.
Louis megfordult, halkan dörömbölni kezdett.
- Fiúk, engedjetek ki, könyörgöm...- nyögte keserves hangon.
Kattant a zár. A fiúk döbbent, könny áztatta arcaival találtuk szembe magunkat. Mindent hallottak...
- Sajnálom srácok... - mondta Liam. Niall sírva rohant el, Zayn pedig csalódottan nézett végig rajtunk.
Louis kirohant, hallottam becsapódni szobája ajtaját.
- Keresek egy lakást! - ezzel a mondattal együtt becsaptam előttük az ajtót.
Az ágyamhoz sétáltam, bedőltem fejemet a párnámba fúrva és zokogni kezdtem. Mindent kiadtam magamból. Gyűlöltem az életet, valamint azt aki kitalálta a szerelmet. Azt kívántam bár belefulladna a könnyeimbe. Bedugtam a fülhallgatót fülembe, elindítottam a szomorú számok listáját. Összegörnyedve, könny áztatva merültem el az álmok világába.
Pár órával később felkeltem, kicsivel jobban éreztem magam, bár a szemeim fájtak, duzzadtak voltak. Leültem a gép elé, minél hamarabb lakást kell találnom. Nem sokba telt mire sikeresen rátaláltam egyre. Felhívtam, egyeztettem időpontot, szerencsémre ma pont rá ért. Mire elkészültem már indulhattam is. Nagyon tetszett, kicsi volt ami pont jó lesz nekem. Mindent elrendeztünk, pár nap múlva már az új lakásomba lehetek. Összepakoltam, elköszöntem a fiúktól, ezt követően beültem autómba és elhajtottam.
Beléptem új lakásom ajtaján, nagyon furcsa volt, csendes és idegen...hiányoztak a srácok. Ledobtam cuccaimat, leültem a kanapéra felhívtam Pault azzal, hogy jó pár napra szükségem van pihenésre és mindenki hagyjon békén, utána kikapcsoltam a telefonom és gondolataimba meredtem. Veszekedésünk járt a fejembe, minden egyes szava belevésődött agyamba.

Két héttel később:

Louival még mindig nem beszéltünk, a kamerák előtt próbáltuk elrejteni a gondjainkat. A koncerteken viszont nem bírtam, többször elsírtam magam a dalok közben. Persze másnap már mindenki erről pletykált. Miért sírt Harry? Mi történt vele? Vége Larrynek? -ilyen és ehhez hasonló címeket olvastam neten. Lecsaptam laptopom. Felöltöztem, rendbe szedtem magam, mivel nem mutattam valami szép látványt., ugyanis napokig nem fürödtem, nem ettem, az ég világon nem érdekelt semmi. Csak Louist akartam, de Ő nem akart engem. Mikor kész lettem elmentem a legközelebbi kocsmába. Rögtön odajöttek hozzám a rajongók képet készíteni meg egyebek, semmi kedvem nem volt hozzá, de muszáj volt. Jó pár kör után, bepiálva tántorogtam haza, még jó hogy nem voltam messze. Nem érdekelt, hogy ki lát meg, semmi nem tudott izgatni.
Ezt jó párszor megismételtem, majdnem minden másnap kocsmában töltöttem a napjaim. A fiúk nagyon aggódtak értem, amikor másnaposan, büdösen betántorogtam a megbeszélésekre. Próbáltak beszélni velem, nem hatottak meg szavaik. Hidegen hagyott mindenki.  Egyik nap a stúdióból hazafelé ismét betértem az egyik kocsmába. Leittam magam, ismét. Ilyenkor legalább minden fájdalmam elmúlt. Taxit hívtam. Mikor megérkeztünk kifizettem, ezután nagy nehezen eldülöngéltem a házig. Elővettem a kulcsom, de hiába akartam beledugni a zárba, nem jött össze. Dörömböltem az ajtón, mintha lenne bárki is bent. Pár perc után zajt hallottam, kattant a zár és Niall kómás fejét láttam meg.
- Harry? Mit keresel itt, tudod mennyi az idő? - nyögte álmosan , kócos fejjel.
- Te mit keresel itt? Ez az Én házam... - néztem körül, mikor rájöttem, hogy a közös lakásunkhoz jöttem.
- Már megint részeg vagy?
- Én! Soha!! - ellenkezdtem kezeimmel hadonászva.
- Istenem, Harry! - nézett végig rajtam. - Na Gyere, segítek! - belé kapaszkodva bejutottunk a nappaliba.
- Zayn, Liam, Louis! - kiabált Niall.
- Halkabban, szétesik a fejem...- csitítottam szöszi barátom. Jót nevetett rajtam.
- Mi az? - hallottam meg hangjukat.
- Harry, már megint részeg!
- Nem vagyok az.. ki kérem magamnak! - nyögtem ki morcosan.
- Hagyjátok, majd Én elintézem, menjetek aludni! - hallottam meg Louis édes hangát, amitől könnyek szöktek szemeimbe.
- Louis... - suttogtam.
- Biztos? - kérdezte Liam.
- Persze!
Oda jött elém, belém karolva vezetett fel a lépcsőn.
- Jajj Harry! Miért csinálod ezt? - suttogta inkább csak magának. Nem volt erőm válaszolni, nem is tudtam volna mit mondani.
Bevezetett a fürdőbe. Mire feleszméltem már a hideg víz csorgott végig rajtam.
- ÁÁÁ! Ez hideg, basszus Lou! - kiabáltam nem éppen férfias hangon.
- Ne hisztizz, Te csináltad magadnak! - hallottam ahogy jókat kuncog.
- Ez nem vicces! Elég volt! - léptem ki a zuhanykabinból.
- Tessék! - dobta felém a törölközőt, nem éppen barátságos módon.
Sikeresen felöltöztem Louis segítségével. Bevezetett a régi szobámba. Lefektetett az ágyba és betakart. Szó nélkül indult meg kifelé.
- Lou! Ne menj el, kérlek! - kérleltem suttogva.
- Nem maradok itt, majd holnap mindent megbeszélünk, most inkább aludd ki magad! - gyomrom összeszorult, ahogy érzelemmentesen kiejtette szavait.
- Szeretlek... sajnálok mindent, hülye voltam...nélküled nem ér semmit az életem... - suttogtam alig hallhatóan. Könnyeim utat törtek maguknak.
Csend volt, nem mondott semmit, ami szíven szúrt. Féltem, hogy vége, hogy nem szeret viszont. Becsuktam szemeim, könnyeim kicsordultak. Egy kezet éreztem meg, ahogy végig simította könny áztatta arcom.
- Sajnálom Lou! - nem nyitottam ki szemeim, nem mertem - Te vagy a mindenem, nélküled egy senki vagyok! - zokogtam.
- Én is szeretlek Harry! - hallottam, ahogy nagyot sóhajtott - de ez így nem mehet tovább, folyton veszekszünk, megbántjuk egymást... - nyitottam ki szemeim, szavai hallatán.
- Nem érdekel - vágtam bele szavába - nem adhatjuk fel!! Nem és Nem!! Örökké veled akarok lenni, nekem nem kell senki más!!
Louis nagy meglepetésemre elmosolyodott, egy kuncogás kíséretében. Kérdő tekintettel néztem rá.
- Te mondtad, hogy az örökké nem létezik.- mosolygott.
- De nekünk igen, mi mások vagyunk! Mindig melletted leszek és soha nem engedlek el, bármi történjék is!
Láttam szemeiben a boldogságot ami a szívemet melegséggel töltötte le.
- Szeretlek Te kis lüke! Ígérem, sose hagylak el! - vigyorgott fülig érő szájjal.
Nyakánál fogva magamhoz húztam, lágy csókot leheltem édes, puha ajkaira. Annyira hiányzott ez az érzés, soha nem akartam, hogy vége legyen. Ölelni és csókolni akartam életem végéig.
- Sajnálok mindent amit a fejedhez vágtam! - lihegte számba, mikor elváltunk egymástól a levegőhiány miatt.
- Nem érdekel, meg se történt! Felejtsük el, Én is hülye voltam, kvittek vagyunk! - csókoltam meg ismét.
Megragadtam derekánál fogva, erős mozdulattal magamra húztam. Csókunk egyre vadabbá vált, kiéhezve kaptam érte újra és újra. Testem egyre forróbbá vált, ahogy felettem mozgott.
- Istenem! - sóhajtoztam.
- Tudom, hogy több mint egy hónapja nem érintkeztünk, de ígérem, hogy bepótoljuk! Egy egész napot fogunk szentelni rá! Ki se kelünk az ágyból! - kajánul vigyorgott rám.
- Most akarom! - haraptam bele alsó ajkaimba, nem akartam várni.
- Én is szeretném, de túl fáradt vagyok és a maximumot akarom kihozni magamból. Azt akarom, hogy egy életre emlékezzünk a békülő szex napra! Hidd el nem fogod megbánni! - kacsintott rám.
- Akkor fejezd be, mert nem bírok magammal, már most beindultam!
- Érzem, kis kanos! - puszilta meg orrom hegyét.
- Aludjunk! - jelentettem ki, kicsit szomorkásan. Louis lemászott rólam. Megfordult, én pedig szorosan átöleltem hátulról.
- Szeretlek, Lou! - suttogtam fülébe.
- Én is szeretlek, Harry!
- Örökké!
- Örökké! - leheltem egy puszit nyakára.

College (+18)

Sziasztok!

Első one shot sztorim, a címek adásában elég béna vagyok, de remélem ezt elnézitek, igyekszem fejlődni! :D

Kérlek írjátok le véleményeteket! Érdemes e írnom még ilyeneket vagy nem? Szeretném ha megmondanátok! :D

Jó olvasást! :D És köszönöm az első feliratkozót! :3

Dreamy Girl

Louis

-Megérkeztünk! - ébresztett fel egy hang. Sikeresen elaludtam az út során. Nagyokat pislogva kinéztem az ablakon, a kollégium nagy épülete tárult szemeim elé. Ez a nap is eljött... nagyot sóhajtottam, kifizettem a taxist, majd kiszálltam a kocsiból és kipakoltam a cuccaimat. Vállamra vettem táskámat, fényképezőmet, a bőröndömet pedig magam után húzva indultam a nagy épület felé. Diákok ezrei fel-alá rohangáltak mindenfelé. Utat törve köztük beléptem a nagy bejárati kapun, bent is ugyanaz a nyüzsgés fogadott. Odasétáltam az információs pulthoz vagy mihez, a pult mögött ülő nő kedvesen rám mosolyogva kezembe adta a szobakulcsom majd megmondta merre menjek. Nagy nehezen felfogtam és megindultam a keresésére.

Lépcsőn felbaktatva a harmadik emeleten megálltam, jobbra és balra is egy hosszú folyosó fogadott, szembe pedig két ajtó volt. Az egyik a zuhanyzóba nyílt, a másik pedig a wc-be. Megindultam jobbra, amerre a nő mondta. A szobák ajtaját nézve kutattam a 13-as számot. Sikeresen megtaláltam. Megnéztem, hogy nyitva van e, de úgy látszik Én értem ide hamarabb. Ennek örültem, mert legalább választhatok, hogy melyik ágy legyen az enyém. Kinyitottam az ajtót és ez a látvány terült elém:

Leesett az állam, bár nem tudom mire számítottam, már a kollégium épülete is csodálatos volt. Rögtön az ablak melletti ágyhoz mentem. Ledobtam rá cuccaimat és az ablakon kinézve gyönyörű táj terült elém, ugyanis egy parkra lehetett látni. Miután megcsodáltam a kilátást, nekiálltam kipakolni. Laptopomat és a fényképezőgépem az ágyammal szembe lévő asztalra raktam, a ruháimat meg a kék szekrénybe, ami a másik íróasztal mellett volt. Az üres bőröndömet pedig beraktam az ágy alá, ezután leültem a laptopom elé és beizzítottam. Fényképezőgépemet rácsatlakoztattam és nekiálltam a fotóimat javítgatni. Teljesen belemélyedtem a szerkesztésbe, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és egy magas, göndör hajú, vékony mégis izmos srác lépett be rajta. 

- Szeva! - köszönt mély hangján.

- Hello! A nevem Louis... - folytattam volna mondandóm, de közbeszólt. 

- Már megbocsáss, de az az Én ágyam, szóval jó lenne ha lepakolnád róla a felesleges dolgaidat. - közölte velem flegmán. 

- Mi? Rá van írva a neved? - kérdeztem értetlenkedve.

- Azt mondtam az az Én ágyam! - mondta ellentmondást nem tűrően.

Remek, egy seggfej a szobatársam. Felálltam, átpakoltam a másik ágyra, semmi kedvem nem volt kötekedni vele. Lehuppant az ágyra, onnan folytatta tovább a mondandóját.

- Jó lenne ha az íróasztalomról is elpakolnál! 

Nagyot sóhajtottam és átpakoltam mindent, de Én hülye nem bírtam ám befogni.

- Most már jó, Őfelsége?? - mondtam gúnyosan.

- Ne beszélj velem így, Te kis taknyos! - idegesen köpte a szavakat. 

De jó, még idegbeteg is, szuper évem lesz. Jónak láttam inkább meg se szólalni a jövőben. Leültem az ágyamra kezembe véve könyvemet és olvasni kezdtem. A drága szobatársam pedig kipakolta laptopját és azzal együtt leült az ágyra, a gépet ölébe helyezve. Na ezért kellett neki az asztal. Az egész délután csendben telt, elég kínos volt. 

Este felé valaki kopogott. Felkeltem, hogy kinyissam. Egy srác állt előttem, magas -persze mindenki magasabb nálam- fekete hajú, barna szemű, izmos testű és teli volt piercinggel.

- Csövi! Harry itt van? - kérdezte bekukkantva a szobába. Éppen szóltam volna, hogy nem ismerek semmilyen Harryt amikor is megszólalt kedves szobatársam. 

- Jövök Haver! - kilépve az ajtón oldalba lökött. Mindketten felröhögtek. 

- Ki ez  a szerencsétlen? - kérdezte flegmán a fekete hajú srác, de a választ már nem hallottam.

Megráztam a fejem, becsuktam az ajtót. Legalább már tudom, hogy Harrynek hívják. Elindultam a fürdőbe, a folyosón síri csend volt. Letusoltam, fogat mostam és visszabaktattam szobámba. Olvastam még egy kicsit. Kezdtek szemeim lecsukódni ezért elraktam a könyvem, beállítottam az ébresztőt, lekapcsoltam a villanyt és magamra húztam a takaróm. 

Nagy durranásra ébredtem fel. Hirtelen erős fény vakított el. 

- Csapd már le azt a rohadt villanyt! - ordítottam rá.

- Fogd már be, Taknyos! - hallottam hangján, hogy van benne pár pohár pia. 

Befordultam a fal felé fejemre húzva a takaróm. Nyögött párat majd pár perc múlva hangos horkolásba kezdett. Ezt nem akartam elhinni, miért pont Én? Egész éjszaka forgolódtam, nem is tudom hogy aludtam e egyáltalán. 

Reggel 6-kor szólt az ébresztő, Harry meg se mozdult. Elég szarul nézett ki, félig lelógva aludt az ágyon.

Az óráimat végig bóbiskoltam, fel se fogtam, hogy miről volt szó, azt se tudtam hogy milyen órákon voltam. 

Mikor visszaértem szobámba ott ült az ágyon másnapos fejjel. 

- Mi a francért nem szóltál, hogy ébredjek fel? - ugrott fel és elém lépett. 

Megijedtem hirtelen felindulásától. Azt hittem megüt, olyan ideges volt. Láttam szemében a dühöt.

- Bocsi... -hebegtem- nem... gondoltam volna, hogy fel kell ébresszelek... hiszen már felnőtt vagy? - böktem ki szavaimat gondolkodás nélkül. Lehet nem volt jó ötlet. 

- Te kis szarházi, ezt még megbánod! - fújtatva kirohant a szobából.

Remek, sikeresen szereztem magamnak egy ellenséget... 

A nap hátralevő részében csak Harry szavai jártak a fejembe, reméltem nem gondolta komolyan, kezdtem egy kicsit beparázni. 

3 héttel később

Azóta se lettünk jóban, amikor csak tehette bulizni volt és természetesen olyankor nem aludtam egy cseppet se. Nem szólt hozzám egy szót se, lökdösött, eldugta a ruháim és még sorolhatnám, komolyan, mint az oviban. 

Mai napon az óráimról visszaérve nekiláttam a fotóim retusálásnak, merthogy Fotográfia szakra járok. Imádtam fotózni. Amikor csak tehettem kimentem és kattogtattam a gépem, amit szüleimtől kaptam, mikor felvette az egyetemre. A legjobb márkájú, amire mindig is vágytam. 

- Mi van stréberke? - jött be drága barátom. Ezeket a becézéseket már megszoktam, szinte fel se vettem.

- Semmi... - válaszoltam tovább bújva a gépem.

Leült a ágyára, ölébe vette a gépet és alkotott. Éreztem magamon tekintetét, ezért ránéztem. 

- Mi van? -kérdezte felvont szemöldökkel.

Nem szóltam semmit, visszafordultam a gépem felé. Már lassan egy hónapja "ismerjük" egymást, de nem tudok róla semmit. Gondoltam, végre megbékélhetnénk, ezért nagy nehezen rászántam magam és kinyitottam számat.

- Mit csinálsz? - fordultam felé a székemmel. Még Én is éreztem a hangomon, hogy megremegett. Elég gáz.

Nem kaptam rá választ, ezért újra próbálkoztam magabiztosabb hangon.

- Azt kérdeztem, hogy mit csinálsz? 

- Nem mindegy az neked! 

Oké, befejeztem, Én mindent megpróbáltam, vége, soha többet nem szólalok meg.

- De... ha nagyon érdekel, rajzolok. 

Meglepődtem, örültem, hogy válaszolt még ha flegmán is.

- Megnézhetem? - kérdeztem félénken. 

- Nem! - hirtelen csapta le laptopját, majd kiviharzott.

Megforgattam szemeim, ez nem normális. Befejeztem a munkám, letussoltam és behuppantam az ágyamba. Nagyon gyorsan elnyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy valaki befogja a számat és lefogja kezeimet. Próbáltam kiszabadulni de nem sikerült.

- Nyugodj meg szépfiú! Csak elmegyünk egyet szórakozni! - hallottam meg mély, rekedtes hangját. 

- Leveszem a kezem, de ne ordíts, mert különben fájni fog, oké? - bólintottam.

Levette kezét, kirángatott az ágyból. Észrevettem, hogy nem egyedül van. A másik srác hátra fogta a kezeimet, míg Harry bekötötte a szemem. 

- Kérlek, engedj el! - könyörögtem.

- Nem eszlek meg, ne aggódj már, csak szórakozni viszlek.- hallottam hangján hogy vigyorog.

Elcipeltek valahová. Leszedték a kendőt szememről, fogalmam se volt hol vagyunk. Valami pince féleség volt, ami buliszobának volt berendezve. Pingpong asztal, fények, piás üvegek meg miegymás. Ketten voltunk Harryvel. 

- Ismered a sörpingpongot? - kérdezte vigyorra húzva száját.

- Hallottam róla, de még nem játszottam.

- Gondoltam.. viszont akkor itt az ideje, hogy kipróbáld. - mutatott a pingpong asztalra. 

- És ebbe mi a jó? - nem értettem most meg miért akar velem "barátkozni".

- Szórakozunk! Rád fér...

- Rendben. - bár éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. 

Harry kipakolta a poharakat háromszög alakba mindkét térfélén, megtöltötte valami itallal - tuti nem sör volt - majd hozott labdákat.

- Akkor hajrá! - mondta mikor elfoglalta helyét az asztal másik oldalán. 

Elkezdtünk játszani, Harry biztos profi, mert majdnem mindegyikbe beletalált, nekem csak egy kettő sikerült. Már kezdtem érezni a pia hatását, ugyanis nem szoktam inni így gyorsan a fejembe szállt.

- E..elég... volt - nyögtem a szavakat. 

- Ugyan már Louis, ne csináld! Még egy kört, oké? 

Erre már nem tudtam válaszolni, mert elsötétült előttem minden.

Kinyitottam szemeim, a fejem sajgott, alig láttam. Hunyorogva néztem körül. A kolesz társalgó szobájában feküdtem a kanapén. Mindenki engem bámult és röhögtek. Hirtelen felugrottam, ekkor észrevette, hogy nincs rajtam ruha. Kezemmel takargattam magam, a leggyorsabb tempómat elővéve siettem fel a szobámba. Beléptem az ajtón, becsuktam és gyorsan magamra kaptam az egyik alsómat.

- Jól érezted magad? - azt hittem szívrohamot kapok, nem tudtam, hogy itt van. Harry ott ült az ágyán széles vigyorra száján. Ennyire még sose akartam senkit megfojtani, mint most Őt. Nekirontottam dühödten, behúztam egyet arcába és  eleredt az orra vére.

- Bazd meg! - törölte meg orrát.

- Na mi van, azt hitted, hogy majd behúzott farokkal tűröm, azt, hogy szórakozol velem? - meg akartam ütni ismét, de elkapta karomat, ledöntött maga mellé és ráült csípőmre. Lefogta kezeimet a fejem felett.
- Kicsi a bors de erős! - kuncogott gonoszul.
- Szállj le rólam!! - próbáltam kiszabadulni szorításából.
- Nem-nem, míg le nem nyugodsz addig így maradunk.
- Nyugodt vagyok csak engedj már el. - elég kínosan éreztem magam, mivel egy szál gatyában feküdtem Harry alatt. Erre a gondolatra elvörösödtem. Nem tudom mi ütött belém.
- Aham, látom.
- Szerinted hogy legyek nyugodt, amikor az egész kolesz látta a...a... érted... szóval na és fent lesz a neten is.- egyre jobban égett az arcom.
- Annyira nem nagy baj, az lesz a téma, hogy mekkora farkad van, ez még jól is jöhet csajozásnál.- húzogatta szemöldökét.
- Hahaha, nagyon vicces vagy, de most már engedj el.
Leszállt rólam. Én is feltápászkodtam, leültem a gépemhez és próbáltam nem gondolni arra, hogy az egész kolesz rajtam fog röhögni. Féltem, hogy holnapra ki lesz plakátolva meztelen képem. Harry visszaült az ágyra és engem figyelgetett.
- Mit nézel? Szeretnél kapni még egyet?? - vigyorogtam.
- Semmit... Gyere csak! Imádom, ha vernek! - kacsintott rám.
Tátva maradt szájjal néztem rá és reménykedtem, hogy csak poénkodik. Nem szóltam semmit, de éreztem hogy megint fülig vörösödök.
Este ismét egyedül voltam. Unatkoztam, gondoltam valami filmet nézek, mikor megpillantottam Harry laptopját ami be volt kapcsolva. Furdalt a kíváncsiság, hogy mit rajzolgathat amit Én nem láthatok. Leültem a székére, megmozdítottam az egeret és nagy szerencsémre nem volt jelszava. Rögtön megtaláltam a rajz mappáját. Rákattintottam, mire több mappa is előjött. Először belenéztem az elsőbe, csajok és pasik voltak benne. Nagyon ügyesen rajzolt, nem tudom miért nem akarta megmutatni nekem. A többibe is belenéztem volt amiben absztrakt munkák voltak. Nagyon tetszettek, tehetséges, biztos sokra fogja vinni. Épp ki  akartam lépni mikor megláttam egy mappát aminek a neve egy "L" betű volt. Megnyitottam. Szemeim kikerekedtek, állam leesett. Ilyen és ehhez hasonló képekkel volt teli a mappa:

Ohh te jó ég! Nem akartam hinni szemeimnek! Gyorsan lecsuktam a gépet és visszaültem az ágyamra. Harry meleg? Most mi lesz? Ezt nem tudom felfogni, miért nem mondta el? Jó nem vagyunk valami jóban, de...
Ekkor kinyílt az ajtó és Ő jött be.
- Vége a partinak? -kérdeztem meglepődve, remegő hangon. Ha pár perccel hamarabb jön, lebuktam volna.
- Unalmas volt, ezért gondoltam veled folytatom.- mutatott a kezében tartott üvegre.
- A-A, nem iszom többet! - ráztam nemlegesen fejem.
- Dehogynem! Ne ellenkezz! Ígérem nem csinálok semmi rosszat! - nyújtotta felém az üveget. Elvettem, végül is ha nem iszom sokat nem lehet baj. Belekortyoltam, elég borzalmas íze volt. Fintorogva nyeltem le.
- Ügyes fiú! Igyál még! - tolta számhoz az üveget. Meghúztam még kétszer aztán átadtam neki. Ő nem ivott, csak lerakta az asztalra. Láttam ahogy laptopját fürkészi.
- Mit találtál a gépemen? hmm? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Én... semmit..., nem néztem... bele, honnan szeded? - dadogtam. Remek, még hazudni se tudok, tuti, hogy észrevette.
- Nem volt lecsukva...- fordult felém.
- Biztos? Lehet... csak sokat ittál és nem emlékszel rá.- hebegtem.
- Haha, na persze! Elég jól bírom a piát és most nem is ittam sokat. - nézett rám, huncut vigyorával.
- Szóval? - nem szóltam semmit.
- Legalább tetszettek? - kacsintott rám.
- Mondtam, hogy nem néztem bele! - nyeltem egy nagyot, elvörösödtem amikor eszembe jutottak a rajzok.
- Aham és ezt higgyem is el... - indult meg felém. Leült mellém, erre kicsit arrébb húzódtam.
- Mitől félsz? - nézett rám gyönyörű zöld szemével, amivel teljesen megbabonázott. Nem tagadom, kívántam Őt, valami volt benne ami vonzott. Lehet, hogy a pia miatt. Ezzel nyugtatgattam magam.
- Na? Tetszettek ?? Kipróbálhatnánk azt amit megrajzoltam.- hajolt közelebb arcomhoz. Pár centire megáll és szemeimbe nézett. Elbűvölt a gyönyörű szép zöld szemeivel, tudtam hogy végem van...
- Harry.. Én.. - nem tudtam befejezni mondatom, mert egy puszit nyomott a számra. Ajkaim bizseregtek a jóleső érzéstől. Újra közelítette száját az enyémhez.
- Ne, ez nem hely...
- Pszt...Csak hunyd be a szemed és élvezd. - suttogta ajkaimra. Tettem amit mondott. Lehunytam szemeim. Újra megcsókolt, megnyalta alsó ajkamat. Felsóhajtottam. Ekkor nyelvét bedugta számba és felfedező útra indult vele. Először lágyan simogatta nyelvével az enyémet majd egyre vadabbul nekem esett. Belenyögtem szájába. Hosszú percek után levegőért kapkodva távolodtunk el egymástól. Harry nyakamhoz hajolt, csókokkal hintette minden egyes részét, mikor az érzékeny pontomhoz ért, beleremegtem, itt elkezdte szívni. Egyre hangosabb sóhajok törtek fel belőlem.
- Ha..Harry, ez.. látszani fog - nyögtem ki.
- Ne törődj vele.- mondta, folytatva nyakam szívását. Egyik kezemmel göndör hajába túrtam, a másikkal izmos hátát simogattam.
- Most már az enyém vagy - suttogta kuncogva fülembe. Ezen elmosolyodtam és tarkójánál fogva magamhoz húztam. Hosszú csókba forrtunk össze. Harry levette felsőmet, mellkasomtól lefelé haladva puszikkal kényeztetett. Jóleső nyögések hagyták el számat. Imádtam, bármit is csinált, minden egyes érintésére felforrósodott a testem.  Én is lehúztam fehér pólóját, meglepődtem ugyanis két madár tetkója volt a mellkasán. Ujjammal végig simítottam felsőtestén a tetkóit is érintve lefelé haladva hasáig.
- Tetszenek a madaraid! - jelentettem ki szemébe nézve.
- Köszi, de nem lehetnek utána megbeszélni... nagyon kanos vagyok.. - vigyorgott kajánul, mire felnevettem.
Lenyúlt övemhez és egy mozdulattal kikapcsolta. Sokat gyakorolhatott, gondoltam magamban. Harry derekamnál fogva lejjebb húzott az ágyon, így végre fekvő helyzetbe kerültem. Megemeltem a csípőm, hogy le tudja venni nadrágomat. Végigmért rajtam beharapva alsó ajkába. Elvörösödtem, mint egy tinilány.
- Eszméletlen jó tested van! - húzta végig mindkét kezét felsőtestemtől kezdve, lefelé haladva egészen a bokszeralsóm széléig. Érintésére libabőr futott végig egész testemen. Felém hajolt, ismét rátapadt ajkaimra. Közben kezével hozzámért, mire felnyögtem. Eszméletlen jó érzés volt. Simogatta merevedésem, hol gyengéden hol erősebben, amitől a fellegekben éreztem magam. Belenyúlt alsómba, mire pulzusom az egekbe szállt. Fel- le mozgatta kezét rajtam. Fejem hátra hajtva vonaglottam alatta. Többet és többet akartam. Lehúzta utolsó ruhadarabomat is, majd magáról is lerángatta farmerját alsójával együtt. Végig mértem rajta, a látványától újra átjárt a forróság.
- Te sem panaszkodhatsz! - mosolyogtam rá.
- Tudom! - forgattam meg szemeim kijelentésére.
Visszamászott csípőmre, merevedésünk egymáshoz ért, amit mindkettőnkből egy nyögést váltott ki. Újra kezébe vette büszkeségemet, szorosan mégis gyengéden kényeztetett. Én is rámarkoltam Övére, felnyögött, de abban a pillanatban leszedte kezem.
- Most ne.. Én akarok adni neked...- ahogy kimondta egyre közelített férfiasságom felé. Tudtam mire készül és már a látványtól el tudtam volna menni. Hatalmas nyögés szakadt fel belőlem, ahogy megéreztem puha száját hímtagomon. Egyre közeledtem a csúcs felé, remegtem, próbáltam tartani magam ,nem sok sikerrel.
- Harry... mindjárt... állj le... - nyögtem szaggatottan.
Elhúzódott tőlem, pihegve néztem gyönyörű szemeibe. Hirtelen felkelt, a éjjeli szekrényéhez ment, kivettem amit keresett és visszajött. Lábaim közé helyezkedett amitől megijedtem. Kinyitotta az óvszert, a síkosítót mellénk helyezte az ágyra.
- Én.. még.. nem voltam így férfival. - jelentettem ki remegő hangon. Sokat olvastam róla, féltem, hogy nagyon fájni fog, ezért soha nem jutottam még el idáig.
- Biszex vagy? - kérdezte meglepődve.
- Igen! - hatalmas vigyor terül el arcán.
- Mi az? Mi olyan vicces? - kérdeztem meglepődve.
- És Én vagyok az első, mármint pasi?! - húzgálta fel-le szemöldökét egy kaján vigyorral kísérve. Újra téglavörössé vált arcom.
- Ne aggódj, fergeteges lesz! De csak ha velem csinálod! - kacsintott rám.
Lehajol hozzám, kezeivel fejem mellett megtámaszkodott és megcsókolt. Beletúrtam hajába, így vonva még közelebb hozzám. Remegtek kezeim, ezt Ő is észrevette.
- Nyugi Louis! Engedd el magad! - suttogta számba. Még idegesebb lettem, szívem a torkomba dobogott alig kaptam levegőt.
Harry elővette a síkosított, bekente vele járatomat. Nyögdécseltem érintésére. Egyik ujját belém vezette, mire fájdalmas nyögés tört fel belőlem. Kicsit bent tartotta, majd még egy ujjat éreztem meg bennem. Amikor úgy érezte, hogy felkészültem a harmadik ujját is belém tolta. Ki- be mozgatta kezét, fájdalmasan nyögtem alatta. Kihúzta ujjat, felém magasodott. Számra tapadva, hogy elvonja a figyelmem, lassan belém nyomta magát. Fájdalmasan felordítottam, szemeim összeszorítottam. Várt egy kicsit, nem mozdult.
- Mehet? - kérdezte szemeimbe nézve. Bólintottam, bár úgy éreztem erre nem vagyok felkészülve mégis vágytam rá. Harry beljebb tolta magát. Lassan mozgott, ki- be közben vadul csókolt. Bele nyögtünk egymás szájába, ami izgató volt. A fájdalom kezdett enyhülni, ahogy egyre gyorsított bennem. Mindkét kezemmel hátát simogattam néha bele mélyesztve körmöm, majd lefelé haladva fenekébe markoltam, közelebb vonva magamhoz. Hatalmasat nyögve adta tudtomra, hogy élvezi. Gyorsított tempóján, amivel az őrületbe kergetett. Nagyon közel voltam és Harry is. Egyre mélyebbre tolta magát, egyik kezével férfiasságomra markolt, erősen dörzsölgetve azt. Éreztem ahogy végigfut rajtam a gyönyör hulláma. Megremegtem és egy hatalmas nyögéssel elélveztem. Harry is követett, teste megfeszült, mély, rekedtes nyögéssel élvezett el bennem. Párat még tolt levezésképpen, majd rám dőlt. Forró teste az enyémhez simult, hallottam szapora szívverését és szuszogását. Felemelte fejét, lágy csókot hintett ajkaimra.
- Fantasztikus volt! Ezt még jó párszor meg kell ismételnünk! - jelentette ki mosolyogva.
- Szerintem is! - vigyorogtam rá. Karjaimat összevonva hátán szorosan magamhoz öleltem. Úgy érzem mégis csak jó év vár rám...

Sziasztok!

Nemsokára jönnek a one shotos részek, már el is kezdtem az elsőt! Remélem ugyanolyan örömmel fogadjátok, mint a Larrys történetemet! :D Próbálok majd minél változatosabb sztorikat hozni!

Egyenlőre ennyit szerettem volna! :D

Dreamy Girl